Fezejet
1 I | szekéren volt apám koporsója.~Tehát ez volt az, amit mi éjnek
2 I | megütnek, elölöm magamat! – Tehát bennem is el van már terjedve
3 II | magyarul definitíve nem, tehát interim közegül egy neutrális
4 II | puer secundus. Filius meus.~Tehát fiú is van a háznál. Új
5 II | maga is kiejté e nevet; az tehát nem lehet más, mint a fia.
6 II | vánkosaimra ismertem; az tehát az én fekhelyem lesz. Az
7 II | ugyanakkor a lábával eléri. Ezt tehát el kellett engedni.~Nehogy
8 IV | érdemes kiküldöttére.~– Tehát nem osztályigazítási végrehajtásról
9 IV | is Ciprának hítták.~Ezt tehát csakugyan eltagadta a keresztvíz
10 IV | tessék végigvárni a dolgot.~– Tehát még hosszabb is a bűnrovás?~–
11 IV | nyugvó halottak enigmáját; tehát az – pince?~– Persze, hogy
12 IV | csak megegyezünk; mármost tehát lássam a kontót; mivel tartozom
13 IV | irányú szörnyetegeket.~– Tehát csak vigye el, Borcsa asszony –
14 V | A gyanús kazal tájékát tehát a legvállalkozóbb vadászok
15 V | képes lett volna megcsalni.~Tehát ezért nem vágott a paripa
16 VIII | vannak mások, akiket kímélsz. Tehát szabjunk határidőt a meghalásra.
17 VIII | a szíve elfacsarodott; – tehát még ez is, hogy tulajdon
18 VIII | halottak, akiknek nincs fejük.~Tehát a végzet kikerülhetetlen.~
19 IX | Bálnokházy kezében van; tehát bizonyos.~– De hát mi nagy
20 X | Mártonnak mi köze hozzá? Tehát mind a hárman hallgatunk,
21 X | adott erre a szóra!~– Mostan tehát siess! A bérkocsi vár.~–
22 XI | megígérte, hogy nem sír, – tehát nem sírt.~Óh, mily keserves
23 XI | Várj vele, míg hazaérünk!~Tehát addig van csak időm, míg
24 XI | örömmel kérdezé tőlem:~– Te tehát tudod, hol van Loránd?~Milyen
25 XII | eszébe sem jutott.~A rabló tehát hirtelen lekapta a fejét,
26 XII | egymásnak semmit szemére.~– Tehát maga valami vétket tett,
27 XIII | adhatok neked. Üljünk le tehát, és igyunk legalább Bruderschaftot
28 XIII | egymás üldözésére feltalált. Tehát – azon kezdtem, hogy Ciprával
29 XIII | ő megmondta azt nekem, tehát nem írom ide. Azt is közlötte
30 XIII | gyilkolja az embert agyon. Tehát gondoljon rá, hogy a jámbor,
31 XIV | rendesebben koncipiáljon. Tehát azt írja szegényke, hogy
32 XIV | mert arra nem tanították; ő tehát eszébe juttatta magának,
33 XIV | többiek nem osztoztak benne.~– Tehát már ezután kisasszony lesz
34 XIV | a jövevény hölgy szívét; tehát csak le azzal a sámsoni
35 XIV | csaknem hihetetlen!~– Jól van; tehát kezdd el legelébb is azon,
36 XIV | éhezik – súgá vissza Melanie.~Tehát valaki mégis van!~Ez Ciprát
37 XVI | egymás alakját a víz tükrén.~Tehát Loránd megfogta Melanie
38 XVI | mondhattam volna meg senkinek.~– Tehát tiltva van e kérdés?~– Akinek
39 XVII | azt, hogy rokona vagyok.~– Tehát inkognitó? Azóta mindig?
40 XVII | satis, amennyi csak elég. Tehát attól a boldog naptól függ,
41 XVII | és most is az?~– Igen.~– Tehát Topándy és Sárvölgyi kijelentett
42 XVII | idegessé kezdett tenni. Tehát ön is az ellenségek közé
43 XVIII | kimerülten veté magát karszékébe.~Tehát vége minden menekülési kísérletnek.~
44 XVIII | Loránd pedig a pisztolyról.~– Tehát egy hét múlva kézfogódon
45 XVIII | vagy, siettelek fölkeresni.~Tehát csakugyan „ő” hozta nyomába!~–
46 XVIII | gyönyörűséggel vágyik.”~Loránd tehát nem dühöngött, nem mutatott
47 XVIII | Melanie vőlegénye! A vőlegény tehát utánajött menyasszonyának.
48 XVIII | Megadom magamat. Kapitulálok. Tehát ma éjjelre Szolnokba megyünk.~
49 XVIII | egyszerre ki hagyjuk törni. Tehát velünk jössz te is.~– Okvetetlen,
50 XIX | még derekabb ember légy, tehát még két esztendeig kell
51 XIX | ajkaimmal érinteni.~– Mi tehát maradunk, ahogy voltunk.~–
52 XIX | aki őt elfogja; minthogy tehát úgyis mindegy, akár tíz
53 XX | XX. A végzetes nap!~Végre tehát eljött ez is!~A napokat
54 XX | jelenethez nem kell publikum. Tehát előre, mars, nemes galéria!~
55 XX | lakóhelyünkhöz két napi járóföld; tehát – hogy mind a két kötelezettségemnek
56 XX | közöttük reggelig. Reggel tehát el leszünk mindnyájan ázva.
57 XX | szép pénz. A konfráterek tehát, hogy fizetni ne kelljen,
58 XX | pisztoly csövébe nézni.~– Tehát áll a fogadás: amelyikünk
59 XXI | hogy mégsem értesz! Halljad tehát ultimátumomat. Én nem adom
60 XXII | van, ha odább nem futott: tehát egyúttal hivatalos kötelességed
61 XXII | mintha azt akarná mondani: „Tehát csakugyan győzött a próza
62 XXII | iránta; hiszen már vőlegénye.~Tehát elkezdett neki szépeket
63 XXII | mondta Bálnokházyné. – Tehát engedjük meg, hogy mikor
64 XXII | haszontalanságokról fecseg Loránddal, tehát egyedüli hallgatójához kénytelen
65 XXII | tíz esztendeje. – Minthogy tehát olyan jól sikerült önnek
66 XXII | beszéltem?~– Éppen semmit.~– Tehát nincs is sejtelme arról,
67 XXIII | egymást Dezső nagyanyjával!~– Tehát mégis a mi leányunk fogsz
68 XXIII | beleegyeztek, hogy ő maga tehát maradjon Dezsőékkel.~– Hanem
69 XXIV | férjhezmeneteléről beszélnek előtte.~– Tehát: amint ti elmentetek innen,
70 XXIV | Az egész sem kell.~– No, tehát aznap éppen vasárnap volt.
71 XXIV | leírását mégis elengedem.~Tehát amint a hosszú konvoj végigrobog
72 XXIV | hallja, mi történt tovább.~– Tehát, kedves öcsém, attól a gondolattól
73 XXV | egy lövést sem hallottam, tehát nem vadászni jártak.~– A
74 XXV | okos ember vagy te!~– Ha tehát mármost ez az ötpecsétes
75 XXV | ember vagy te, hallod-e!~– Tehát hiszed-e mármost, hogy ha
76 XXV | mintha magával számolna:~– Tehát először is: kapok pénzt! –
77 XXVIII| kastély szögletén állt, tehát mintegy harminc lépésnyi
78 XXVIII| állani a cselédlak előtt. Tehát hatot egymaga ellen. S még
79 XXIX | az utcaajtón. Visszadugta tehát a fejét, s ekként tört ki:~–
80 XXIX | tanúskodjék.”~Kólya uram tehát bele hagyta magát lovaltatni
81 XXX | kulcs a zárba dugva. Itt tehát benn kell lenni a szobában
82 XXXI | lemennek a szülői házhoz.~Tehát tudva volt már a nap is,
83 XXXI | éjszakára kihozza őket.~A nők tehát fennmaradtak éjfélig. Künn
84 XXXII | halántékába ereszté fullánkját.~– Tehát mégsem oda… nem oda – rebegé
|