Fezejet
1 I | tekintetet semmi viszonylatban; anyám, nagyanyám, apám, bátyám
2 I | s alig vette észre, hogy anyám, bátyám és én mellette vagyunk,
3 I | azalatt áthangzott hozzám anyám kacagása. Az az ismerős,
4 I | gyermekek.~Vajon min kacaghat anyám olyan nagyon ily késő éjszaka?
5 II | asztalnál, hálószobámban és anyám ölén? Kicsi-e, nagy-e, szép-e
6 II | elmenjen helyettem az én anyám gyermekének, s nekem adja
7 II | vásott, rossz teremtés lehet. Anyám sokszor meg fog érte emlegetni. –
8 II | szelíd, angyali lélek, aki anyám szerelmét tőlem majd elrabolja.~
9 II | hogy no iszen szegény jó anyám kap most egy lármázó ördögöt
10 II | hangon nagyanyámtól.~Na anyám ajánlatos hangon válaszolt:~–
11 III | aranyrámákban, s míg nálunk csak anyám hálószobájában volt egy
12 III | hallottam zongorát; odahaza anyám játszott néha, nemigen szerette.
13 III | a véghetlen szeretet, s anyám és nagyanyám jól tudták
14 VI | Óh, én kedves, egyetlen anyám! Te szent, te mártír, ki
15 VII | Nem jutott eszembe sem anyám, sem nagyanyám, csak az
16 IX | kinek szüksége van rám, az anyám házában elbújva az ágy alól
17 X | titoktartást. Tíz évig nem fogom anyám és nagyanyám előtt kimondani,
18 X | tisztaságára fogadod-e nekem, hogy anyám és nagyanyám előtt soha
19 XI | még otthon maradt, mind. Anyám és nagyanyám és Frommék
20 XI | és Frommék Fánnyja.~Még anyám is eljött. Szegény anyám!~
21 XI | anyám is eljött. Szegény anyám!~Úgy kellett leemelni a
22 XI | attól tartva, hogy szegény anyám az utcán talál összeroskadni.~
23 XI | ki tudná fejezni!~Szegény anyám pedig úgy iparkodott erőt
24 XI | magadat az indulatnak! Ülj le!~Anyám le is ült az asztal mellé,
25 XI | nagyon szerette azt.~Ő állt anyám mellett, s valamit suttogott
26 XI | valamit suttogott fülébe, mire anyám felemelte fejét, s mint
27 XI | Fánnyra irigy. Láttam, hogy anyám mennyire boldog azáltal,
28 XI | Fánny ismét súgott valamit anyám fülébe, mire ő fölkelt,
29 XI | egy szegletből. Úgy féltem anyám tekintetétől.~Ekkor nagyanyám
30 XI | vagy rögtön jönni, jer.~Anyám helyeslőleg inte fejével,
31 XI | Dezső pedig velünk jő.~Anyám e szóra rám tekintett, mintha
32 XI | úgy tetszett nekem, mintha anyám egész ifjúi erővel lett
33 XI | kiszámított neheztelés.~Anyám egyenesen odasietett hozzá,
34 XI | üldözni fiamat? – szólt anyám reszketve. – Egy ifjúkori
35 XI | sor.~– Hogyan? – kérdezé anyám. – Mi oka lehetne még üldözni?
36 XI | okait is.~– Igen – szólt anyám –, tudok mindent. A szerencsétlenség
37 XI | méltó bűntettnek!~Szegény anyám, mintha ismételt villanyütés
38 XI | haja. Ő fogta fel a szót anyám helyett, ki nem volt arra
39 XI | magam tudattam.~Most azután anyám és nagyanyám is reám fordíták
40 XI | most nagyanyám indulatosan. Anyám nem tudott szólni, csak
41 XI | körül, hogy rohant hozzám anyám és nagyanyám, hogy fogta
42 XI | Azon vettem észre, hogy anyám mellettem térdepel, és megcsókol.~
43 XI | most meg! Mikor egyfelől anyám, másfelől nagyanyám álltak
44 XI | dolgunk itt többet. – Azzal anyám előresietett, engem közrefogtak,
45 XI | benn ültünk a kocsiban, anyám szenvedélyesen magához ölelt,
46 XI | berendezve, midőn szegény anyám újólag nyakamba borult,
47 XI | ezerszer.~– Tudom, kedves anyám.~– Óh, mondd sietve, hol
48 XI | Jó helyen van, kedves anyám – vigasztalám én, és siettem
49 XI | elárulni?~– Dezső! – szólt anyám azon szelíd, mindig édes
50 XI | meg kell tartanom.~Szegény anyám odatérdelt le elém, átölelt,
51 XI | végiggondolni rajta. Utoljára anyám elájult, nagyanyám megátkozott,
52 XI | háziak mind összefutottak anyám ápolására, ki iszonyú kínokat
53 XI | senki, mint előttem térdelő anyám kért, úgy átkozódni nem
54 XI | Sokáig késtem. Nem akartam anyám előtt beszélni. Most a tieid
55 XI | mondom meg neked a valót, ha anyám és nagyanyám megígérik,
56 XI | kézen fogva odavezetett anyám ágyához.~Szegény jó anyám
57 XI | anyám ágyához.~Szegény jó anyám most már nyugodt volt, és
58 XI | röviden.~Ő viszont odahajolt anyám vánkosára, s fülébe súgta,
59 XI | súgta, amit tőlem hallott.~Anyám felsóhajtott, és meg látszott
60 XI | kibékültek velem. Szegény anyám néhány perc múlva elaludt,
61 XIII | cigányleány vagyok; apám, anyám, minden pereputtyom sátoros
62 XV | Cigányasszony volt az anyám, ~Megtanított földön hálni, ~
63 XVI | az: Lássa ön, nekem van anyám, és még sincs anyám.~A lyánka
64 XVI | van anyám, és még sincs anyám.~A lyánka itt félrefordítá
65 XVI | körülbelül tíz éve, hogy anyám egy este elhagyta házunkat,
66 XVI | Cigányasszony volt az anyám:~Megtanított kártyát vetni,~
67 XIX | tölthettem csak otthon; anyám megőszült volna, nagyanyám
68 XIX | köszönhetek én Fánnynak!~Anyám arcának minden mosolygását,
69 XX | magam előtt látni, s ahogy anyám és nagyanyám igazíttattak
70 XX | menjetek isten hírével, mert az anyám itt van. Én sem tehetem,
71 XX | már, nem lehetséges, hogy anyám vagy valaki más közülök
72 XX | keblemre öleljem.~Már akkor anyám és nagyanyám is ott voltak
73 XX | Loránd! Loránd! – sikolta anyám, görcsösen szorítva keblére
74 XXIII| Igen. Új örömet neked, anyám. – És neked is – szólt öreganyja
75 XXVI | Cigányasszony volt az anyám”.~Cipra úgy elgondolkozott
76 XXVI | ezt Ciprával?~– Mihelyt anyám válasza megérkezik.~– S
77 XXVI | és fájna bele a lelkem: „Anyám, szakíts ki szívedből, én
78 XXX | felolvasott szavakra:~„Kedves Anyám!~Annyi bú, annyi fájdalom
79 XXX | történni a földön, hogy te, anyám, az anyák legjobbika, ki
80 XXX | szerető mindig áldásra kész anyám, homlokod körül az örök
|