Fezejet
1 I | fogunk kerülni; azonban midőn az jól előrehaladt a szekérrel,
2 I | kezeinket tartva kezeiben; hanem midőn egyedül maradtunk, őrjöngve
3 I | Most már érett ésszel, midőn nálam is közelgő tél hava
4 I | szépapátok azon időben élt, midőn nagy emberek azt hitték,
5 I | férjem. Nem hull ki könnyem, midőn rágondolok, mert édes nekem
6 I | körében ült, ebéd végénél, midőn egy idegen hivatalos úr
7 I | soraiba! – Igen, én örültem, midőn azt tudtam, hogy ő az ellenség
8 I | ellenség ágyúi előtt áll; s midőn egy-egy nagy ütközet híre,
9 II | kérlelhetlen szigort öltött arcára, midőn e tárgyról felvilágosítást
10 II | haladtunk végig a folyosón, midőn egyszerre elfújta a légvonat
11 II | volt a lemásolással készen, midőn Fromm táti lépései hangzottak
12 II | amit egyszer elnyeltem, midőn majd belefulladtam a Dunába.
13 III | nyúlni akartam a pohár felé, midőn egy pillantást veték Melanie
14 IV | kegyes dolgot követ el, midőn a testi szenvedőket ápoltatja
15 IV | nekik enni-inni való elég, s midőn a szolgabíró ellenvetéshez
16 IV | egészen érzékennyé vált, midőn kezét benyújtá a haragos
17 IV | én igen nagyon hibáztam, midőn e férfiút saját sérelmemért
18 IV | Megvallom, hogy ma reggel, midőn a végrehajtó bíróság kijött,
19 V | Aluszik a ló hátán, akkor, midőn az egy elátkozott helyen
20 VIII | éppen papagájával játszék, midőn őnagysága, az udvari tanácsos
21 VIII | fogott, sietett elutazni.~Midőn az udvari tanácsosné levelét
22 X | démon~Késő este volt már, midőn Bálnokházyék komornyikja
23 X | aki zongorázni tudott, midőn tudta már, hogy anyja megszökött,
24 XI | az utcára, hol már akkor, midőn én leérkeztem, Fromm papa
25 XI | alig váltottak velem szót, midőn üdvözlém őket. Anyámat felvezettük
26 XI | tanácsos éppen otthon volt, midőn kerestük.~Kíváncsi voltam
27 XI | kellett volna soha megtudnom.~Midőn szobájába léptünk, elénk
28 XI | számára volt berendezve, midőn szegény anyám újólag nyakamba
29 XII | Alig végezte el lakomáját, midőn ugyanazon az úton, melyen
30 XII | Éjféltájon járhatott az idő, midőn az emlegetett csárda elé
31 XII | Nagyot dobbant a szíve, midőn a csárda udvarán megpillantotta
32 XII | pisztollyal jőjön be egy házba, midőn övében egy másik pisztoly
33 XII | asztalba ütötte; s ugyanaz, midőn megszabadítója a rablót
34 XII | kezem munkája után megéljek; midőn nagyságodat védelmeztem,
35 XIII | tollatlan kétlábú állatai, s midőn haldokolva utolsó zöngését
36 XIII | zsibbadás futott végig, midőn atyja nevét hallá kimondatni.
37 XIII | Egyszer az első nap reggelén, midőn igen izgatottan jött hozzám,
38 XIII | És azután másnap este, midőn ismét hazajött, egészen
39 XIII | hozzá: alig adott választ; s midőn végre azt kérdezém tőle: „
40 XV | ez az ember kacagni fog, midőn őt, a túlzott becsületérzés
41 XV | le az úti gúnyát magáról, midőn Cipra rajta rontott. Megfogta
42 XVII | káosz! Mit tegyen most, midőn élni, az életnek örülni,
43 XVII | két leány társaságában, midőn Loránd az idegen hölgyet
44 XVII | tréfát elérteni olyankor, midőn magasabb szférák lakóiról
45 XVII | urambátyámat akarom fölkérni, hogy midőn az ég felhozza azt a boldog
46 XVIII | ez asszony állja útját, midőn az életbe vissza akar térni.~
47 XVIII | Alig küldé el levelét, midőn Topándy belépett szobájába.
48 XVIII | éppen hozzám menekültél, midőn üldöztek, kedves Loránd
49 XVIII | jövevény a teremben várt reá.~Midőn Loránd benyitott, és szemközt
50 XIX | köszönnöm.~Minden évben, midőn az iskolai szünidőkre hazatértem,
51 XIX | Majd lesz még rá idő.~És midőn így áldozott, tudta azt
52 XIX | így találtam őt otthon, midőn szünnapjaimra hazakerültem,
53 XX | a tíz év előtti időkből, midőn Lorándtól elváltam, az utolsó
54 XX | szeretem.~Késő este volt már, midőn egy ötlovas hintó hajtatott
55 XX | Oly komoly volt az arca, midőn hozzám érve, kezemet megfogta,
56 XX | ami történt tíz év előtt, midőn arra sorsoltatok, hogy melyitek
57 XXII | alaknak, ami atyád volt, midőn az akadémiákról hazakerült;
58 XXII | hangzanak a folyosón; s midőn e hangra Boris asszony nagy
59 XXII | megvetéssel határos gúny, midőn Lorándra tekintett; mintha
60 XXII | nagyon a végletig ment, midőn egy férfinak igazmondási
61 XXII | tartogatta gyűlöletét, s midőn az utolsó évforduló napja
62 XXII | van-e töltve a pisztoly, midőn Loránd kezébe fogta azt
63 XXII | teszek rokonaimnak olyankor, midőn azon lépésnél visszatartom,
64 XXII | törülgetem. Csak mondd tovább!~Midőn az asztaltól fölkeltek,
65 XXIII | vőlegény balján állani, midőn az menyasszonyának az oltár
66 XXIV | kárhozatra üldözni.~Este volt, midőn megérkezett Lankadombra.~
67 XXIV | tudták eltávozástok hírét, midőn Bálnokházyné azt mondta
68 XXIV | barátnak, s ugyanakkor, midőn az igazi Sárvölgyi és Melanie
69 XXV | belemarkolt az ezüsthalmazba, s midőn visszahúzta abból a kezét,
70 XXVIII| letevé ágyára.~Elszörnyedt, midőn látta, hogy azt egészen
71 XXVIII| ellenfelének.~Még néhány hét előtt, midőn azt mondá nagybátyjának,
72 XXX | irgalmához nyújtja esdő kezét, midőn az elmerülés órája jelen
73 XXX | esküdt eltávozása után, midőn ismét jött valaki.~Daruszegi
74 XXX | erőszakkal feltöretni; s midőn az ajtón át a napvilág behatott
75 XXX | ateista a leány ágya mellett, midőn megérkezett a lelkész.~Nem
76 XXX | kebléhez a leány kezét, midőn ez azzal vádolta őt, hogy
77 XXX | tréfát az Istennel most, midőn jelenléte előtt megrendülök?~–
78 XXX | zöldruhás” hű leány!~És midőn utolsó csókját nyomta kedvese
79 XXXII | sejtve rohantam át hozzá.~Midőn beléptem szobájába, már
|