Fezejet
1 I | nekik rossz néven venni; a szegény jámboroknak tíz esztendő
2 I | fel a pórcseléd. – Hanem a szegény ember már azt hiszi.~Loránd
3 I | volt Ákos fiának a neve, szegény jó édesanyja túlságos szeretettel
4 II | elméletileg elvonni, hogy no iszen szegény jó anyám kap most egy lármázó
5 II | nyelvén kimondani megtanulja.~Szegény Henrik!~Az mindig tűrhetetlen
6 II | mert ettől minden kitelik!~Szegény, kedves, jó Fánny! Így haragudtam
7 II | kacagásra méltó tárgy egy szegény, vastagagyú studiosus, aki
8 II | hirtelenséggel követve egymást.~Szegény fiú azt hitte, hogy amnesztiát
9 II | coracem…~Megint nem jól van. Szegény fiú ötször-hatszor hozzákezdett,
10 II | hevenyében ráhúzogasson vele.~Szegény Henrik, persze, hogy egy
11 X | szakíthatsz.~– Nem fogok szegény anyánkról beszélni. Más
12 XI | Fánnyja.~Még anyám is eljött. Szegény anyám!~Úgy kellett leemelni
13 XI | nagyanyám, attól tartva, hogy szegény anyám az utcán talál összeroskadni.~
14 XI | mélységét ki tudná fejezni!~Szegény anyám pedig úgy iparkodott
15 XI | kék ruhában maradt. Valaha szegény anyámnak volt ez kedvenc
16 XI | üldözésre méltó bűntettnek!~Szegény anyám, mintha ismételt villanyütés
17 XI | fölkeressem. Akadt két becsületes szegény ember, aki segítségemre
18 XI | hogy őt feltalálhassam; két szegény iparos, ki munkáját hagyta
19 XI | Szót fogadtál. Vigyáztál szegény bátyádra. Segítettél neki.
20 XI | számára volt berendezve, midőn szegény anyám újólag nyakamba borult,
21 XI | szavamat meg kell tartanom.~Szegény anyám odatérdelt le elém,
22 XI | megtartom, mert megígértem.~– Szegény anyád azt mondta, hogy meghal,
23 XI | odavezetett anyám ágyához.~Szegény jó anyám most már nyugodt
24 XI | ismét kibékültek velem. Szegény anyám néhány perc múlva
25 XIII | magát irányában, mint egy szegény ember fia, ki az apja házánál
26 XIII | nagyságoljon. Én csak egy szegény cigányleány vagyok; apám,
27 XIII | neki minden kérdésre; pedig szegény leány annyira az elejétől
28 XIII | észre nem vennie, hogy ez a szegény leány mennyire ragaszkodik
29 XIII | engedi ön, hogy megismerje, szegény?~– Az ábécét? Mert ez rá
30 XIV | dohánykereskedő egy tízesen. A szegény leánykát eddig az apácáknál
31 XIV | háznál; nem úgy, mint mikor a szegény Ciprát a forró hideg lelte,
32 XIV | nevetett ez invektívákra; a szegény cigányleány égő két szemét
33 XIV | illő udvariassággal, amit a szegény bolond cigányleány nem értett
34 XIV | rokonainak a terhe; akár valami szegény ember vesz el valaha, akár
35 XV | holt! berdo! vivát!”~A szegény nyomorult teremtés az első
36 XVI | hatalmas befolyással bírt. Most szegény vagyok, árva és elhagyott.
37 XVI | akarta nagyon megkeseríteni a szegény leányt azzal, hogy együgyűségéért
38 XVII | tartozom, hogy pártját fogta szegény elhagyatott árvámnak. Az
39 XVIII | vállára, s együtt sétált vele.~Szegény leány! Mindent elfeledett,
40 XVIII | versenyt nem állhatott ki szegény. Igen természetes, hogy
41 XVIII | táplált helyőrség mellett.~A szegény cigányleány mind nem értette
42 XIX | évig; ő úgy szereti azt a szegény szenvedő anyát.~És azután
43 XX | tisztult fővel léphessek szegény kedveseim elé. Magyarázd
44 XX | voltak a teremben.~Óh, a szegény nők ez egész kínos estét
45 XXI | Lankadombrul vissza meg te. – Szegény lovak!~Dezső nem mert ez
46 XXI | leveléből Cipra felől, hogy a szegény leány minden kérdésére szívesen
47 XXI | Cipra állt a háta mögött. A szegény cigányleány nem engedheté,
48 XXI | jókedvű. Önként is jött neki.~Szegény leány: olyan kevés elég
49 XXII | megülni azt a napot, melyen szegény nyomorult, eldobott szeretője
50 XXIII | jól, hogy Topándy ezt a szegény leányt mindeddig a vadon
51 XXIII | gondolt arra, hogy ez a szegény leány őt egész lelkével
52 XXIII | pistor!~Ez alapos vádakra szegény Henrik óhajtott volna szégyenében
53 XXIV | egy ártatlan hajadont?~– Szegény Melanie! – suttogá Loránd.~–
54 XXIV | Melanie! – suttogá Loránd.~– A szegény Melanie persze elájult,
55 XXIV | Melanie persze elájult, a szegény udvari tanácsosné magánkívül
56 XXIV | magánkívül volt dühében, a szegény Sárvölgyi sírt mint egy
57 XXIV | sírt mint egy gyermek, a szegény vendégek szaladtak vissza
58 XXIV | szaladtak vissza a házhoz, s a szegény vőlegénynek le kellett szállni
59 XXVI | nem hiszi, amit beszél?~Szegény leányok!~Ha tudnák, mennyire
60 XXVI | benépesítsék a prózai világot! Szegény Cipra!~Mennyire rabnője
61 XXVI | boldoggá?~Milyen kevés elég, szegény leányoknak, búra vagy örömre!
62 XXVI | Faluhelyen nem szokás elűzni e szegény csavargókat; adnak nekik
63 XXVI | ilyen nóta van már, amit a szegény leányok olyan keseregve
64 XXVI | tán akkor sem szólok még?”~Szegény leány, míg szíve tele volt
65 XXVI | hosszú csend után szólt: – Szegény anyámnak annyi bánata volt
66 XXVI | ne csókolja kezét.~ ~Szegény Cipra! Miért nem hallotta
67 XXVII | Óh, uram, légy velem!”~A szegény, elhanyagolt leány csak
68 XXVII | nincs, van, aki meghallja. Szegény leány! Nem is sejtette azt,
69 XXVII | írt levelet jegyeséről.~A szegény cigányleányról.~*~A szép
70 XXVIII| előjönni. A bátorság nem szegény embernek való.~Csak két
71 XXIX | belőle egy falatot megenni a szegény, bohó, vén, házsártos asszonycselédek!~–
72 XXX | Cipra, beleegyezel-e?~A szegény leány eltakarta mindkét
73 XXX | aki semmi más, mint egy szegény cigányleány.~Loránd fájdalmasan
74 XXX | aki szeretett engemet mint szegény, névtelen, hontalan ifjút,
75 XXX | fel a gyilkos vasát: – a szegény „zöldruhás” hű leány!~És
76 XXXI | XXXI. A menyasszonyvivés~– Szegény Cipra! Azt hittem, hogy
77 XXXI | évről mindig megemlékeztek a szegény elvetett gyémántról, kinek
78 XXXII | múlva azon nap után, melyen szegény Cipra meghalt, Loránd fegyverrel
|