Fezejet
1 I | Én ellenkeztem vele.~– Hiszen falura megyünk! Oda a pitykés
2 I | mindig duzzogtam miatta.~– Hiszen úgy felöltöztetsz, mintha
3 I | kért, hogy jöjjek magamhoz.~Hiszen én magamnál voltam, láttam,
4 I | hirtelen felderült.~– Loránd! Hiszen te tréfálsz; te bolondozol
5 I | neki, hogy ne haragudjék, hiszen én elhiszem, amit mondott.~
6 I | voltak ugyan sírva, hanem hiszen én mindennap láttam őt sírni,
7 II | csodálkoztam, mint irigykedtem. Hiszen szokás szerint a kisebb
8 II | hozzá: büntetésből éhezzék. Hiszen az felfogható, ha valakit
9 II | kell neki, csak itt szeret. Hiszen nincs is ennél a mi mesterségünknél
10 II | sietett eléje vágni:~– Hiszen, igazgató úr, nem a nagy
11 III | miért nincs nálunk is így? Hiszen mi is megszerezhetnők mindezt;
12 III | kis mákos kalácsra való.~Hiszen az igaz, hogy Pozsonyban
13 IV | tekintetes úr, legyen esze. Hiszen nem kényszerít a vármegye
14 IV | profanálnék valami szent helyet? Hiszen negyven év óta még csak
15 VI | Ezt már elhagyhatta volna.~Hiszen vehette észre, hogy én hányadán
16 VI | utcáinkon, se a férfi, se a nő; hiszen senki sem szólt volna többet
17 VII | kérdésemre felelni?~Hát hiszen mi lett volna könnyebb,
18 VIII | tartóztatom fel őket.~– Ugye, nem? Hiszen itt marad Loránd. Hanem
19 VIII | vagy szökve menekülni.~– De hiszen mi nem így egyeztünk egymással.
20 VIII | háztól, hanem énrám; mert hiszen valakinek csak kell maradni
21 VIII | kedvetlenül belevetve magát.~– Hiszen éppen nem mentem magamat –
22 VIII | életpályáját így összetépni.~– Hiszen mi történik vele? Elfut
23 VIII | gyöngéden megszorítva.~– Hiszen csak most jöttem.~– Nekem
24 IX | Az utált, fagyos napokat!~Hiszen mikor a természet így meghal,
25 IX | tagom a félelemtől ön miatt? Hiszen csak nem engedhetem, hogy
26 X | miből gyanítja mindezt, hiszen a gyorsparasztokkal azóta
27 X | vittem.~– Szép kis bálba. Hiszen tudod, hogy a jurátust el
28 X | pénzhez? – kérdé ő bámulva.~– Hiszen tudod, te magad adtad, két
29 X | a könny: úgy nevettem.~– Hiszen te most engem milliomossá
30 X | siessen a maga útjára!~Óh, hiszen tíz év elég hosszú út még.
31 XI | jutott volna eszébe, hogy hiszen én is itt vagyok még, hanem
32 XI | istenért! Csendesen, uram!~– Hiszen láthatják, hogy egész eddig
33 XI | megszegném.~Beszélhettek nekem!~Hiszen úgy kérni csak nem tudott
34 XII | tárcában kétezer forint volt.~– Hiszen ha az mind benne volna,
35 XII | ami az ijedt embereké.~– Hiszen, verjen meg a devla, cudar,
36 XIII | Szinte elfulladt bele.~– Hiszen, öcsém, mért nem mondtad,
37 XIII | szállások várnak.~Hanem hiszen akinek duzzogni tetszik,
38 XIII | családi életében nem boldog. Hiszen tudod, amint hazajött, megházasodott,
39 XIV | kisasszonyt azzal lepje meg. Hiszen öltözhetett volna csipkés
40 XIV | arcával vétkeztek mindennap!~Hiszen ki vehetné rossz néven,
41 XV | ideiglenes szobájául rendezé be. Hiszen nem sokáig tart; holnapután
42 XVI | még többet akart megtudni, hiszen saját sorsa volt vele kapcsolatban.~–
43 XVI | zöld leány alatt.~– Ah, hiszen te nem az vagy – szólt Melanie
44 XVII | talán hármat is.~– No de hiszen, ami nincs, az lehet, kedves
45 XVII | Ciprát fölkeresni menjen.~– Hiszen majd találkozunk még a kedves
46 XVIII | s nagyon elkomolyodva.~– Hiszen nekem tartozó kötelességem
47 XVIII | éjjelre Szolnokba megyünk.~Hiszen tudni lehetett ezt jól;
48 XIX | mindezzel nem volt nekünk adós. Hiszen csak csereleány volt a háznál.~
49 XIX | magasabb vagy nálamnál!~– Hiszen elfut az a rövid két év
50 XX | arcomat.~– Teringettét, öreg, hiszen te egészen megtollasodtál!
51 XX | vagy, s iskolába jársz. Hiszen fél fejjel magasabb vagy,
52 XX | mosolygott.~– Vagy úgy? Hiszen te már kezedben tartod jutalmadat…
53 XXI | bízta, hogy készítse rá elő; hiszen meglehet, hogy az öröm megölte
54 XXI | akit valaha szerettünk!~Hiszen igaza van. Nem voltam a
55 XXII | beszélnek. Közönyös iránta; hiszen már vőlegénye.~Tehát elkezdett
56 XXIII | apja üzletét folytathatni. Hiszen annyiban megvan az öröme,
57 XXIII | lesz, együtt kacag velük, hiszen lám kék ruháját is felvette
58 XXIV | férjhez ment.~– Hát jól van.~– Hiszen csak neki legyen jó, nekem
59 XXIV | teste-lelke élve megrohadt már. Hiszen ha megtörve jön hozzám,
60 XXIV | Cipra…~– Nem egészen ő az. Hiszen az is jutott eszembe, hogy
61 XXV | a rabló barna pofáját. – Hiszen mi régi jó ismerősök vagyunk.
62 XXVI | Nem kellenek a szereid.~– Hiszen nem beadni való szer, amit
63 XXVI | szeretsz, szeress igazán!”~„Hiszen nem kívánom én tőled, hogy
64 XXVI | meg, hogy megállt volna; hiszen csak véletlenül jött ezen,
65 XXVII | önelégült vigyorgással.~– Hiszen én is ott leszek – folytatá
66 XXVII | költögesse fel az aluvókat?~Hiszen még a népdal is azt mondja:~„
67 XXVII | védve.~„Menj mezítláb!”~Hiszen csak néhány lépés az ajtótól
68 XXVII | Mi történhetnék addig?~Hiszen csak ártatlan óhajtás az
69 XXVII | ártatlan óhajtás az egész.~Hiszen nem tesz vele semmi rosszat.~
70 XXVII | a csillagos éjnek.~Ejh, hiszen csak egy percig tart ez!~
71 XXVIII| türelemmel! Majd elmondom. Hiszen nincsen török a hátadon. –
72 XXIX | támadás nem sikerült.~Hanem hiszen sokan vannak; kettőt le
73 XXX | Ekkor eszébe jutott, hogy hiszen ő már tudja magát védni
74 XXX | magát védni a rémek ellen. Hiszen már tud imádkozni.~Összetette
75 XXX | hogy ez is őérte történik.~Hiszen még meg sincs keresztelve.~
76 XXX | ismét eszébe jutott, hogy hiszen ő már tudja magát védeni
77 XXX | azután ismét elborult az.~– Hiszen tudom – szólt szétzilált
78 XXXI | egykor boldog legyen vele.~…Hiszen a cigányleány már boldog
|