Fezejet
1 I | szemöldeit összevonni, pedig azok már akkor fehérek voltak;
2 I | keresztülmentünk, mintha azok is tanakodnának valami mély
3 I | nehogy ugatni találjon, mikor azok elhaladnak.~A vasvillás
4 I | Miért? De hát miért?~Amint azok elhaladtak, bátyám megfogta
5 I | béres várt rá az udvaron, azok mindjárt betették utána
6 I | a cselédek között, mire azok villáikat fogták, s elkezdték
7 I | megtudni, hogy mit tesznek azok a betűk.~Amint a legelső
8 I | méregitalokkal, mély folyóvizekkel; azok játszanak vele, keresik,
9 I | őket, hogy nem gondolnak azok szerelmére, örök bánatára,
10 II | uralkodó hercegek volnának is azok, mégiscsak az enyim lenne
11 II | schnecklik”-nek, mikor azok), nagy kék szemei voltak,
12 II | évvel későbben megtudtam, azok már nem voltak a saját hajából;
13 II | szimbolisztikus jelentőségére, azok tudni fogják, hogy a Holzbirn
14 II | maradtunk Henrikkel. Még most is azok vagyunk.~Mikor lefeküdtünk,
15 IV | lelkeit háborítja, hogy azok panaszt panaszra halmoznak
16 IV | hogy el ne szaladhassak!~Azok csakugyan szót fogadtak
17 IV | képekkel.~– Kérem, kérem. Azok mind a classica litteraturából
18 IV | tessék meggondolni, hogy azok a jámbor fiúk a kolostor
19 IV | tiszta víz lett volna. És azok a borok valóban igen erősek
20 IV | vendéguraknak, mind a kettőt azok közé sorozzák, amiket nálunk „
21 IV | Hát mink vagyunk.~– Kik azok a mink?~– A vendégek.~–
22 V | bolygó lángok felé, mire azok szétrepültek előle. Hanem
23 V | ingerkedő koboldok közül. Azok csoportostul repültek utána.~
24 V | amint egyet előmutatna azok közül a pirosszemű bankók
25 VII | Néhánynak az írására ráismertek, azok között voltam én magam is.~
26 VII | nagyobb dolgokkal ijeszték, s azok mégsem hagyják el helyeiket;
27 VIII | meghalásra. Meddig élhetnek azok, akikre gondolsz? Mondjuk:
28 VIII | Csakhogy e papírdarabok nem azok voltak, amikre a két fiatalember
29 VIII | körüle a többiek – heten; azok a halottak, akiknek nincs
30 IX | vakmerő kezdeményezései s azok mellett rosszul őrzött bizalma,
31 IX | jönnének már érte!~Kik?~Azok, akik leszedik a gyümölcsöt,
32 X | forintom volt a háznál, azok is mind Loránd bátyáddal
33 X | tudsz felőlem, s tégedet azok kétszeresen fognak azért
34 X | a bakra felkapaszkodom; azok se kergettek tovább; magukat
35 XII | csárdában! Lehetetlen, hogy azok így beszéljenek egymással.~
36 XIII | nagyságoltat a cselédekkel; amiért azok aztán kinevetnek. Persze
37 XIII | ideálom; akit nem kínoznak azok a cifra válogatott tortúrák,
38 XIII | keletkeztek Európa-szerte azok a szabadelvű világnézetek,
39 XIV | mindjárt megrohanták a házat azok a minden pietást lábbal
40 XIV | képeket. Vajon kik lehetnek azok?~Semmi ékszer sem volt az
41 XV | merte volna kérdezni: kik azok.~Melanie az asztalhoz érve,
42 XV | Mikor szemeit fölemelte, azok úgy ragyogtak: két könnycsepp
43 XV | legelső találkozáskor ismét azok voltak egymás irányában,
44 XVII | fiuk hollétét. Ha pedig azok megtudják azt, s őt fölkeresik,
45 XVII | fogja bátyja történetét. Azok ez idő alatt hozzászoktak
46 XVII | mindent mondó szemeivel. – Azok a szép, mindent mondó szemek
47 XVIII | valami gondolat; de hisz azok is nemsokára utána fognak
48 XVIII | észrevenni, amit megszoknak azok, kiknek sokszor van alkalmuk
49 XVIII | beléjök, s mindegyikbe egyet azok közül az acélhegyű golyók
50 XX | cimborákkal telt terembe.~Azok falrengető éljennel fogadták
51 XXI | neki:~– Látod, látod: nem azok a cigányleányok, akiknek
52 XXI | a halovány arc nem lesz azok között, amikért gyászolok.~
53 XXII | sunda bogyófüzérek vannak azok helyén. Hogy tudnak a virágok
54 XXII | Loránd! Agyő, kedves Dezső!~Azok karöltve távoztak el, s
55 XXIII | nem lehet megcsalni.~Mikor azok odabenn el voltak saját
56 XXIV | nélküli vakmerőség lett volna. Azok, akik ott tanyáznak, a közeledőt
57 XXV | a cigányokon átlépkedni, azok által annyi hálálkodásban
58 XXV | kezet, nem utazom sehová; de azok már egyszer nem engedik
59 XXV | gyújtottam fel.~– Hát ki?~– Hanem azok odaát.~– A Topándy meg az
60 XXV | kettőt!~– De vigyázz magadra! Azok fogas vadállatok.~– Mit?
61 XXV | felőle, hogy nem én, hanem azok odaát vitték el a pénzedet.~–
62 XXV | hogy feleségemmé lett, azok odaát halálos bosszút esküdtek
63 XXVI | szalonnát; hadd éljenek ők is.~Azok aztán mondanak érte szerencsét.
64 XXVII | ha lármát ütne valaki, ha azok odabenn fölébrednének, akkor
65 XXVII | tudnók betörni az ajtót, vagy azok a rablók nagyon jól védelmeznék
66 XXVII | Átkozott madár! – dörmögék azok – erre is most ért rá az
67 XXVIII| Gondoljon a maga védelmére! Azok meg akarják ölni. Azok magát
68 XXVIII| Azok meg akarják ölni. Azok magát akarják meggyilkolni.~–
69 XXVIII| lihegve. – Hagyjon engemet! Azok sokan vannak. Meneküljön!
70 XXVIII| cselédház felől is csend van. Azok sem mernek előjönni. A bátorság
71 XXVIII| kötélen, a levegőben függve.~Azok ott alant verandától takarva,
72 XXVIII| két nehéz test zuhanása. Azok olyan jól meg voltak halva,
73 XXVIII| Nem veszté el lelkét.~Amíg azok ideérnek, éppen elég ideje
74 XXVIII| lövöldözzetek egymásra, ti marhák!~Azok nem értették, nem hallották.~
75 XXIX | lármás csoportok támadnak, azok közepett egy-egy megkötözött
76 XXX | Óh, milyen nagy mondások azok mind! Először elmondta utána;
77 XXXI | állat alszik körül; csak azok vannak még ébren, kik menyasszonyt
78 XXXII | tizedrész volt már meg. Ő azok között volt, akik még csak
|