Fezejet

 1 I     |       tőlem megtanulni.~Csak egy öreg asszonycseléd volt a szobában,
 2 I     |     megmondani, mit hallottam az öreg Zsuzsitól.~Azt mondtam neki,
 3 I     |          az Úr Jézus! – szólt az öreg béres, megismerve bátyámat.~–
 4 I     |    mondta, nagyon melege van.~Az öreg béres egyszer hátramaradt
 5 I     |         Igaz. Igazság – szólt az öreg szolga; csendesen keresztet
 6 I     |         faluhoz közel értünk, az öreg János ismét odajött hozzánk.~–
 7 I     |       erre.~Loránd azt mondta az öreg béresnek, hogy majd a kertek
 8 I     |     rejtélyes házikó feliratának öreg betűit, s kiszótagoltam
 9 I     |   hetedik fülkébe; mire aztán az öreg béres összekulcsolá kezeit,
10 II    |  körülvett: Isten áldjon meg, jó öreg falióra, aki reggel felköltöttél,
11 II    |      bohó ugrásokat tenni eztán? Öreg kutyánk, tán nem is élsz
12 II    |          újra láthatnál? Lám, az öreg Zsuzsi maga is azt mondja: „
13 II    |        eddig azt hittem, hogy az öreg Zsuzsira haragszom, s csak
14 II    |      ragyogott arcáról, mikor az öreg legény megdicsérte, hogy
15 II    |  szakállam. „Kell-e pékinas?” Az öreg felcsapott rá, s azóta mindig
16 II    |        kitárt könyvnek, mikor az öreg megállt az ajtó előtt; úgyhogy
17 II    |     felelve a kérdésre; amire az öreg nagyon rázta a fejét, és
18 II    | felmondani; hát még ma, mikor az öreg vette a kezébe a könyvet!~
19 IV    |   beszélünk.~Élt Lankadombon egy öreg istentagadó, Topándy Samu,
20 IV    |     elhíresztelték róla, hogy az öreg a leggonoszabb ateista.~
21 IV    |     haragosan.~– Lássa, ez az én öreg pajtásom, aki rám vigyáz,
22 VI    |          már komoly lett.~– Ejh, öreg! (Mikor komolyan szólt hozzám,
23 VI    |     akkor az volt a címem, hogy „öreg”, máskor „gyerek”.) Sohase
24 VI    |  musicabo! Most pergas. Dixi!~Az öreg Márton e megérdemlett leckézés
25 VI    |      találkoztam az utcán.~– No, öreg. Eljössz ma a kis Melanie-hoz?
26 VI    |      nagyot nevetett.~– Jól van, öreg.~Nevetése még csak nem is
27 X     |      volna lehetetlen?~Kértem az öreg Mártont, hogy bocsásson
28 X     |          maga jó helyen járt.~Az öreg legény hirtelen kabátot
29 X     |          nek: de a Mártonnak, az öreg Mártonnak! Hát beszélt ki
30 X     |     beszélt ki valaha valamit az öreg Márton? Az öreg Márton sokat
31 X     |       valamit az öreg Márton? Az öreg Márton sokat tud, amit érdemes
32 X     |       hát hallotta maga, hogy az öreg Márton valaha pletykázott
33 X     |       másra vagy a legényekre az öreg Márton? Hátha „én” tudnék
34 X     |          No hát – lássa, hogy az öreg Márton legénynek is lehet
35 X     |       jól megfizették érte, s az öreg Mártonnak mi köze hozzá?
36 X     |       szava Mártonhoz.~– Lassan, öreg, ne csörömpölj! Más baj
37 X     |          Bátyám ismerte a tréfás öreg legényt, sokat hallgatta
38 X     |       Legelébb is ki Pozsonyból, öreg.~– No, de melyik úton? Én
39 X     |          No, isten áldja meg!~Az öreg legény megszorongatá Loránd
40 X     |       úrfi!~Azzal hátramaradt az öreg, s elkezdett torokszakadtából
41 X     |    álltunk a kerítés mellett.~Az öreg Mártont ismertük meg benne.~–
42 X     |        rájuk találtam – szólt az öreg nevetve. – Jaj be jó mulatságom
43 X     |       hamar; tudtam én azt.~A jó öreg egészen meg volt elégedve
44 XIII  |    mesének tartott levelet; s az öreg asszonyság ezt nagyon köszönte,
45 XVII  |        meg, s avégett jöttem az „öreg”-hez, hogy ha eladhatnám
46 XVIII |      Loránd? – szólt derülten az öreg manikhéus – azt gondoltam,
47 XVIII |    Hallom, hogy viális bolond az öreg. Nem szereti a papokat.
48 XVIII |      nálunk.~– Természetesen! Az öreg Sárvölgyi már úgyis savanyú
49 XVIII |          beszélnek a férfiak?~Az öreg Topándy azonban más fordulatot
50 XX    |         komédiázást.~– Jó estét, öreg!~– Jó estét, bátyám!~Ez
51 XX    |          arcomat.~– Teringettét, öreg, hiszen te egészen megtollasodtál!
52 XX    |          gondolat volt ez tőled, öreg.~– Hát, tudod mit? Tedd
53 XX    |     félre.~– Nono, ne neheztelj, öreg – szólt aztán Loránd, s
54 XX    |          szent a béke közöttünk, öreg.~Mikor aztán a társaság
55 XX    |      mellettem Gyáli Pepi.~– No, öreg, ma te is velünk iszol,
56 XX    |        vetett rám.~– Igazad van, öreg. – Azzal megrázta a kezemet. –
57 XXI   |   ezúttal a halál helyett.~– Te, öreg – szólt Loránd öccséhez –,
58 XXI   |         az én áldásom hátra van, öreg; azt még nem kaptad meg.~–
59 XXI   |         Óh be vastag a te fejed, öreg, hogy mégsem értesz! Halljad
60 XXI   |      azalatt itt maradnak, mi az öreg Topándyval visszarepülünk
61 XXIII |      hintó ajtaját még mindig az öreg Márton szaladt kinyitni,
62 XXIII |      papa nyújtotta ép karját az öreg mamának; Henrik ugrott a
63 XXIII |      semmi baj belőle?~– Nem ám, öreg. S azt mind ennek a jó botnak
64 XXIII |    kutyalábszárcsont helyett.~Az öreg magánkívül volt örömében,
65 XXIII |          Dezső úrfi írta.~– Nem, öreg, csak eggyel.~– Azt leütötte
66 XXIII |       tele mindenféle bottal.~Az öreg Fromm nagymama is megvan
67 XXIII |     heteiket falun! – Ez volt az öreg asszonyság véleménye. –
68 XXV   |         kezembe kerülhetne, s az öreg Topándy véletlenül meg találna
69 XXVI  |      búra vagy örömre! Egy napon öreg cigányasszony vetődött az
70 XXVI  |       láncon. Mindig nevettem az öreg kondásomat, aki másfél évig
71 XXVIII|       élet.~Loránd megszorítá az öreg kezét, s gyorsan felfutott
72 XXIX  |          szólt nagy flegmával az öreg, s még csak a kezét se vette
73 XXXI  |      ugrott bátyja ápolására, az öreg átölelte a mellé térdelő
74 XXXI  |     vitáztunk, Loránd – szólt az öreg mindinkább elhaló hanggal –
75 XXXII |         ismét itthon van!~Milyen öreg emberek lettünk azalatt!~
76 XXXII |          azokat a búgva közelítő öreg fickókat, akiknek egy embert