Fezejet

 1 I     |        ünnepeken atyánkkal kimentünk oda.~Anyánk és nagyanyánk, nem
 2 I     |               Hiszen falura megyünk! Oda a pitykés dolmány éppen
 3 I     |           tagom reszketett.~– Jerünk oda hozzá, Loránd!~Bátyám merően
 4 I     |              mondtam.~– Atyánkhoz?~– Oda. Hátha én szólok hozzá,
 5 I     |             középen fekve; – megtért oda, ahol soha sincs többé nyár.~
 6 I     |           hogy elmehessen katonának. Oda, oda, ahol a halál két kézre
 7 I     |           elmehessen katonának. Oda, oda, ahol a halál két kézre
 8 I     |          fegyveres vitézek soraiból; oda, ahol a síró anyák gyermekeit
 9 I     |        összetapossák a lovak patkói; oda, oda, ahol a kedvenc elsőszülötteket
10 I     |   összetapossák a lovak patkói; oda, oda, ahol a kedvenc elsőszülötteket
11 II    |     iskolásfiúk, leányok, akik innen oda, onnan ide cserébe kaphatók
12 II    |             egyszer nem nézett senki oda, s a perecet szerencsésen
13 II    |         magát. Éppen akkor sandított oda. Hanem aztán egyszerre eltakarta
14 II    |        gyerek zsebében a perec!”~Már oda is jött hozzám, s láttam,
15 II    |       Ahelyett az a kis démon hajlik oda elém, s ugyanazt a kérdést
16 II    |    szarvacsokat, pereceket.~Nem kell oda felöltözni, mehetünk gyolcs
17 III   |               de ő azt felelte, hogy oda szállt elébb, ott vagyok
18 III   |             a kocsiajtót, ajándékozd oda neki!~Ez nekem is tetszett!
19 IV    |           frt., fizeti Cliquot, csak oda kell neki vinni.~Majd meg
20 IV    |          kötve, az elefántcsont orsó oda volt dugva a selyem közé.~–
21 IV    |    szolgabíró úr azért csak lefeküdt oda, bocsánatot kért és elaludt.
22 V     |             ért, figyelmesen tekinte oda, sörénye a homlokára vágódott,
23 V     |          Nőstényfarkas telepedett le oda távollétük alatt, s ott
24 V     |              A győztes ellenség elől oda menekült, ahova az nem követheté.~
25 V     |        csendesen megint visszaúszott oda, ahol gazdáját elhagyta.~–
26 VI    |       iskolából szabadultam, siettem oda.~Ráfogtam magamra, hogy
27 VI    |             holnap szombat van: vidd oda a tintát, papirost, könyvet;
28 VII   |         elmesélnem, hogy egy úr járt oda, akit nem ismerek, térdig
29 VIII  |              jutott.~– S ki adta azt oda? – kérdé indulatosan a hölgy.~–
30 VIII  |         pillét, mint én, gombostűvel oda tudnál tűzni egy skatulya
31 VIII  |             van. Csak azért sem adja oda neki a táncrendet.~A vastag
32 VIII  |             földön, itt kell hagyni, oda kell menni, ahová a többiek
33 IX    |           Senkim, semmim, semmi utam oda. Minden, amit szeretek,
34 X     |         eljött velem Bálnokházyékig.~Oda nem akart bejönni, azt mondta,
35 X     |     zongorahang ütötte meg füleimet: oda nyitottam be.~Melanie húgom
36 X     |           tudok, hogy ahová te mégy, oda én is megyek.~E nagyon együgyűnek
37 X     |             hajtsak?~– Te csak hajts oda, ahová küldtek – szólt Loránd. –
38 X     |  lehömpörödött elénk, s kacagva jött oda, ahol mi álltunk a kerítés
39 XI    |   Bálnokházy-házhoz!~Tudta jól, hogy oda kell most mennünk.~Egész
40 XI    |        Bálnokházy.~– Igen. Ő vitt el oda, ahol Loránd ideiglenesen
41 XI    |              Azután nagyanyám hajolt oda édesanyámhoz, hogy megtudja
42 XII   |      Lankadombra akar jönni?~– Éppen oda.~– Talán Sárvölgyiékhez.
43 XII   |     prédikálni is szokott? Ne menjen oda!~– Pedig odamegyek; s ha
44 XII   |            senkinek. Megígérem, hogy oda lesz fogadva a házhoz, akármi
45 XIII  |        kimérni a számára.~– Maga nem oda ül! – riadt rá a szép hölgy.~
46 XIII  |                 És most figyeljen ön oda: e kis rovar két szárnya
47 XIII  |            utoljára, hogy „Nincs még oda!”~– Nem az a hitem, uram.
48 XIII  |            Az ördög ezt a Sárvölgyit oda is utánunk hozta. Szülői
49 XIII  |              vagy Ninivébe; de éppen oda kellett neki jönni, ahol
50 XVI   |       Lorándnak, hogy menjenek innen oda, ahol korlátlanabb szabadság
51 XVIII |            nem?~– Mert nem való vagy oda. – Nincs ott helyed.~Ezt
52 XVIII |             felelt Topándy.~„Valóban oda!” – gondolá Loránd. – Apámhoz,
53 XVIII |     nagyapámhoz.~– De csak nem marad oda örökké?~Erre mind a két
54 XVIII |        környékből mind hivatalos rá. Oda neked is velünk kell jönnöd.~–
55 XVIII |          egyéb mágnesek e helyre, de oda okvetlenül el kell mennem.
56 XIX   |            Én teérted két évet adtam oda a mennyországból e földön!~
57 XX    |    iparkodott helyet foglalni.~Nekem oda kellett az asztalfőre ülnöm
58 XXI   |           Fánnyt rajtad kívül másnak oda ne adják; hanem még az én
59 XXI   |      nyargalvást magával repíteni; – oda, ahol boldogsága vár reá.
60 XXII  |               és hidegvérrel vezette oda barátját a nyolcadik koporsóhoz,
61 XXII  |             jelenni, mindaddig, amíg oda nem kényszerítem, hogy éjszaka
62 XXV   |          tudhatta, hogy az én pénzem oda van eldugva. Ki tudhatta
63 XXV   |          porcelánnemzetség! Elviszem oda, ahol nem mondják azt: „
64 XXVII |          megszólal a dalimadár, menj oda mezítláb, törd le azt az
65 XXVIII| előcsalogatni; különben azt küldeném oda valamelyiket.~Az ajtót dühödten
66 XXIX  |            no, ugyan jó, hogy azt is oda nem kívántad, ami a pokolban
67 XXIX  |         abból nem esztek! De isz azt oda nem adom!~– Elég, ha én
68 XXIX  |            Mit, a tekintetes úr adja oda? Hát nem nekem ajándékozta
69 XXIX  |             egész csordáért nem adom oda, akit én tejen meg kenyérmorzsán
70 XXIX  |          kívülről.~Felriadva tekinte oda.~A vén cigányasszony volt
71 XXXI  |          csak egy futó szóval vetett oda, abból ők nagy magyarázatot
72 XXXII |           úton elébb-utóbb mégiscsak oda kell jutnia, abba a nyolcadik,
73 XXXII |         háznál, kisétált a temetőbe; oda, ahol Cipra nyugszik „az
74 XXXII |           fullánkját.~– Tehát mégsem oda… nem oda – rebegé hagymázos
75 XXXII |                Tehát mégsem oda… nem oda – rebegé hagymázos lélegzettel –,
76 XXXII |        elszállítá őt egy méhszárnyon oda, ahol a boldogok laknak.~      ~