Fezejet

 1 I    |          mulattatták, csak engemet; tőle tanultam az ábécé legelső
 2 I    |   szemöldeit, meg lehetett rettenni tőle; hanem neki gondja volt
 3 I    |             hogy senki se rettegjen tőle; esztendőben egyszer történt
 4 I    |          amilyent sohasem hallottam tőle.~Néhány perc múlva nyargalva
 5 I    |            Kevés vártatva azt kérdé tőle:~– Nincsen semmi?~– Nem
 6 I    |              azután bocsánatot kért tőle, engesztelő szóval rebegett
 7 II   |               Mert én nagyon féltem tőle!~Hogyne! Egy gyermektől,
 8 II   |           hajamat.~Ezt pedig vártam tőle.~Végre ráakadunk egy ajtóra,
 9 II   |       kőszívű testvér meg tudta azt tőle tagadni.~Én ki akartam tenni
10 II   |              amit legelőször kaptam tőle.~Azzal fölállt, lenézett,
11 II   |         nyájasság nyilatkozata volt tőle.~Én megkísértettem az első
12 II   |     igazgatótanárnak. Szinte tartok tőle, hogy azt a szemrehányást
13 III  |        mozdulatában! Én nem győztem tőle eleget tanulni. Mikor a
14 III  |         volnánk; most már rettegtem tőle. Borzasztó volna abban a
15 III  |             világon, s nem lakom én tőle távol?~Nagyanyám megígérteté
16 IV   |       napestig, akárhová lett volna tőle a szomszéd ház ebédje, ha
17 IV   |     megcsömörlik, halálra betegszik tőle, elfut az emlegetésétől,
18 V    |   iszákjából, mindjárt azt kérdenék tőle, hol vette; amint egyet
19 VI   |          gúnyolódék Pepi. – Vedd el tőle, Loránd, nézd, hogy halaványul;
20 VI   |              most mindjárt elszédül tőle. Én pedig csak azért is
21 VI   |          örülsz neki!~Én elragadtam tőle a levelet.~Elöl szüleinek
22 VI   |           már alszik, nem kérhetünk tőle másik szálat. Hanem tudod
23 VII  |             csupa szerecseny leszek tőle.~Nem azt tette: a burnótszelencéjéhez
24 VII  |            azt mondaná: „Ezt vártam tőle”.~Erre Schmuck úr abbahagyta
25 VIII |         nevelőnőhöz, és kérdezd meg tőle, hogy ő is el fog-e jőni
26 VIII |               Jó, én nem ijedek meg tőle. Húzzunk sorsot, s aztán
27 X    |             ez nagyon jó tréfa volt tőle; amin én eléggé megbotránykoztam.~–
28 X    |      darabokra vágnak, sem válok el tőle.~– Miért jöttél utánam?
29 X    |           Én azonban nem tágítottam tőle.~– Hátha én foglak oltalmazni
30 X    |             van egy varázsszó, mely tőle elszakaszt.~– A te varázsod?
31 X    |             az útitáska? – kérdezém tőle.~– Egy szót se szólj többet! –
32 X    |           hogy a hideg borzongatott tőle végig.~– De hát hová mehetnének?~–
33 XI   |         ígérte. Mindenki távol állt tőle: a nagy fájdalom nagy tisztelet!
34 XI   |          zongora: nem hallatszik ki tőle az utcára, mikor pörpatvar
35 XI   |     kérdezni. Szorongva húzódtam el tőle, és tekingettem magam körül.~–
36 XI   |         édesanyámhoz, hogy megtudja tőle a mondottat.~Mikor meghallotta
37 XII  |              ki tréfás hangon kérdi tőle:~– Hát maga diák? Miféle
38 XII  |        hagyott, úgyis maga vette el tőle; tartsa meg magának, én
39 XII  |           téve gyöngéden, azt kérdé tőle súgva:~– Tud maga imádkozni?~
40 XIII |      kastélyba, még azt se kérdezte tőle, hogy híják. Gondolta, úgyis
41 XIII |       sárosan, rongyosan, ne kérdje tőle, honnan jön, miért fut,
42 XIII |        pedig félvállról azt kérdezé tőle:~– Ugyan már minek volna
43 XIII |        bántott kedéllyel fordult el tőle. Topándy észrevette azt.~–
44 XIII |         bosszulj meg!” Én kérdeztem tőle, miért nem választ engem
45 XIII |            midőn végre azt kérdezém tőle: „Talán megöltél valakit?”,
46 XIII |    kegyességét, erényeit. Én kértem tőle bocsánatot azon bántalmakért,
47 XIV  |      kacagjon; azután meg elfordult tőle, kihajolt az ablakba, úgy
48 XIV  |           szólt Loránd, megölelve a tőle elfordult leány derekát. –
49 XIV  |             tárgyat szeretett volna tőle kivenni, amit tréfás célzatokkal
50 XV   |       hallottam odakinn. Megijedtem tőle.~Nem kellett magát tettetnie,
51 XV   |              engesztelé: kérdezgeté tőle: – Ciprim! Mi bajod? Szólj,
52 XVI  |        Melanie kezét, s azt kérdezé tőle:~– Miért kegyed örökké oly
53 XVII |          kedves szép teremtés? Végy tőle rövid búcsút! De hová lett?~
54 XVIII|      kisasszonytól?”~Loránd elvette tőle a levelet, s mondta, hogy
55 XIX  |               Miért? – kérdeztem én tőle neheztelve.~– Miért? – szólt
56 XX   |           van Loránd? – kérdezém én tőle. – Nem jött el?~– Más szekéren
57 XXI  |            ahogy Loránd előre várta tőle.~– Megszököm tőletek – szólt,
58 XXI  |          szemlélhette Lorándot így, tőle észrevétlenül.~– Mi baja? –
59 XXI  | észrevétlenül.~– Mi baja? – kérdezé tőle remegő aggodalommal.~Loránd
60 XXII |           cigányleánya! Még kitelik tőle, hogy amint ott őnáluk leszálltak
61 XXII |          láttávolában, mert kikapta tőle a magáét. Mikor Sárvölgyi
62 XXII |          kinyitá előtte; ő kérdezte tőle kötekedve: meg van-e töltve
63 XXIV |            tapasztalja, hogy félnek tőle. Valóságos farkastermészet.
64 XXV  |         lovak, s mind megbetegedtek tőle. Másszor veszett kutyákat
65 XXVII|             ült íróasztala mellett, tőle csak két faltól elválasztva,
66 XXVII|              láttál farkast? féltél tőle? – huss, huss!”~A Fáraó
67 XXX  |            Szemei kérdeni látszának tőle: „Hát téged nem ért semmi
68 XXX  |               Van-e remény? – kérdé tőle súgva Loránd.~– Az Isten
69 XXX  |            ily állapotban nem lehet tőle kérdezősködni.~Cipra fellélegzett.
70 XXXI |       házhoz. Amint Loránd megkérte tőle Cipra kezét, Topándy rögtön
71 XXXI |            mellé! Hadd tanuljam meg tőle, hogyan kell magát viselni
72 XXXII|             a füle mellett, aki fél tőle, azt megcsípi.~Egyszer a
73 XXXII|           golyó.~Hányszor hallottam tőle:~„Miért nem egy hüvelykkel
74 XXXII|       harcnak.~Mennyiszer hallottam tőle:~– Óh, milyen rossz emberek