Fezejet

 1 I    |             el ne essem, ő játszott velem gyermekjátékokat, mik őt
 2 I    |             tréfálsz; te bolondozol velem. Csak rám akartál ijeszteni.
 3 I    | tekintetemet, s elvont onnan.~– Jer velem! Ne maradjunk tovább!~És
 4 I    |          nagyobb gondja annál, hogy velem foglalkozzék.~Délután azonban,
 5 I    |          azzal visszajött hozzám.~– Velem jöhetsz; vedd a pálcádat
 6 I    |           szekér!~Azzal végigfutott velem a zsellérház hosszú udvarán,
 7 II   |       föltett szándékkal találkozik velem a keresztúton, hogy elmenjen
 8 II   |           aki azért született, hogy velem kicseréltessék.~Estefelé
 9 II   |            teremtés mindent meg tud velem értetni.~Soha jobbkor nem
10 II   |          elhagytuk, ki nagyanyámat, velem együtt, egészen elbájolta
11 III  |            volt, mikor megköszönte.~Velem különben nem sokat foglalkozott
12 III  |          tanáraim dicsekedni fognak velem, s a közvizsgákon mondani
13 III  |         volt; olyan bizalmasan bánt velem, mintha nem tudom, milyen
14 III  |        távol?~Nagyanyám megígérteté velem, hogy naplót fogok írni
15 IV   |           Hát mi baja a vármegyének velem? Loptam én el valakitől
16 IV   |       kóterbe! Aztán fűrészeltetnék velem a fát a vármegyeház udvarán,
17 IV   |            udvarán, s tisztíttatnák velem a vicispán csizmáit! Klasszikus
18 VI   |           lehetett egyet táncolni – velem.~Sohasem láttam szebben
19 VI   |            itt most verekedést kezd velem. Megverem!~Nem azt tette,
20 VII  |        Romanus sum civis”-t? Tessék velem tenni akármit, én nem árulkodom;
21 VIII |             fenyegetné, azt tudassa velem. Van ilyen veszély Lorándra
22 VIII |        meggyűlöltesse, megutáltassa velem. Ha bezárt volna ön, ha
23 VIII |              hát mit akarsz mármost velem? – kérdé hideg elhízottsággal.~–
24 VIII |             Ha gorombáskodni akarsz velem, lármát csapok, hogy összecsődül
25 VIII |            szokás.~– Párbajt akarsz velem víni?~– Mégpedig rögtön;
26 VIII |         tennem, ahová te nem jönnél velem.~Dezső kedvetlenül nyúlt
27 IX   |           mi nagy dolog történhetik velem?~Hermine odatette kezét
28 X    |            csizmát húzott, s eljött velem Bálnokházyékig.~Oda nem
29 X    |           takargatva, és iparkodott velem elhitetni, hogy milyen válogatott
30 X    |       Megállj! Ne bolondulj! Jertek velem! Üljetek fel! Hanem aztán
31 X    |        ajtónál szemközt találkozott velem, s bámulva kérdezé:~– Hogy
32 X    |            hozta.~– Jössz a pokolba velem! Kell énnekem ilyenkor a
33 X    |          már mondd, hogy mit akarsz velem tovább!~Én nem voltam egy
34 X    |         egész Németországot bejárta velem. No, isten áldja meg!~Az
35 X    |             is megijedt. Mit tegyen velem? Éjféli időben e rosszhírű
36 XI   |            érkeztek, alig váltottak velem szót, midőn üdvözlém őket.
37 XI   |           el volt rejtve. Ő tudatta velem, hogy a nagyságos asszony
38 XI   |           hitte, hogy kemény szóval velem sokra lehet menni. – Előttünk
39 XI   |             becsületszavamat adatta velem, hogy hollétét éppen anyánk
40 XI   |      elcsendesült, ismét kibékültek velem. Szegény anyám néhány perc
41 XII  |        urammal sok pénz?~– Nincs.~– Velem sincs. Hát mit félünk a
42 XIII |          okom van beleegyezni, hogy velem egy födél alatt lakjál ezentúl,
43 XIII |           az emberről. Ez ismét nem velem történt; én csak egyszerű
44 XIII |           írom ide. Azt is közlötte velem, miért nem választott téged
45 XIV  |         kell még megtudni!~– Jöjjön velem! Megmutatom szobáját.~–
46 XIV  |         átvezette.~– Sok bajod lesz velem eleinte, kedves Ciprim,
47 XV   |            Csak sokat tréfálózzanak velem! Kezemben az életük. Egyszer
48 XVIII|            képzeltem magamban, hogy velem együtt te is megvénültél
49 XVIII|           sem.~– Okos ember lettél, velem együtt: ezt szeretem. Az
50 XVIII|       gúnyhahotáján túl, s elveszni velem együtt az elfeledett alakok
51 XVIII|           szólt Loránd a dandyhez – velem kockáztatnád az életedet,
52 XIX  |            családoddal, magaddal és velem, viseljük azt, míg le nem
53 XX   |        ölelni szabad? Mind eljöttek velem.~Egy nappal hamarább érkeztünk
54 XX   |          előttem, mintha azt akarná velem éreztetni, hogy ámbár én
55 XX   |         múlt, hogy birokra nem kelt velem ezért a szóért.~– Mondtam
56 XX   | becsületszavad, akkor aztán tehetsz velem, amit akarsz.~– Én nagyon
57 XX   |           bizony te, Pépó; akkor is velem húzattátok ki a sorsot,
58 XXI  |         szólj senkinek egy szót se. Velem nem történt semmi. Engemet
59 XXIV |         lenni; ha nem mégy, jöhetsz velem vándorszínésznének. Egyúttal
60 XXIV |            portretírozás végett fog velem megtörténni, szeretném a
61 XXV  |            magát.~– De hát mi bajod velem? Mit vétettem én neked?
62 XXVI |          kutyád volnék, nem kellene velem így bánnod.”~Egyszer ezt
63 XXVI |   jónapkívánásról. Egyúttal tudatja velem a főbíró, hogy holnap reggel
64 XXVII|            szívemet? Óh, uram, légy velem!”~A szegény, elhanyagolt
65 XXVII|             Hentes, Pióca, Agyaras, velem jöttök a kert felül, s a
66 XXVII|   megeshetik. Akkor hárman bejöttök velem, egy az ajtóban marad. A
67 XXVII|            szól, négyeteknek. Kettő velem a kert felőli ajtót befeszítni
68 XXIX |             kötényemet, úgy játszik velem. Olyan okos, mint egy okos
69 XXIX |            megint össze akar veszni velem; látom; hát csak essünk
70 XXX  |            jót akarnak. Úgy tesznek velem, mint beteg gyerekkel szokás.
71 XXX  |            minő iskolát járatott ki velem az élet. Te tudod, hogy
72 XXXI |        később. Nagyobb úr parancsol velem, s az máshová rendel.~Most
73 XXXII|           Óh, milyen rosszat tettél velem, öcsém, hogy elhoztál a