Fezejet

 1 I     |             magát olyan komolyan, mert tudja, hogy az édesanyja nézi.~
 2 I     |          Látszott is arcán, hogy ő azt tudja jól.~– Éppen azért feküdjetek
 3 I     |              milyen két szép fia! Hogy tudja azokat elfeledni? Majd kegyes,
 4 II    |        megjelenni, mert a leckéjét nem tudja, s mindaddig házi fogságban
 5 II    |          vastagagyú studiosus, aki nem tudja felfogni azt a minden életpályán
 6 II    |        magamban a hegedüléshez, de nem tudja, hogy szabad-e. A jó úr
 7 III   |                embernek érzi magát, ha tudja, hogy otthon virágos szőnyegen
 8 IV    |              őnagysága, ha még azt sem tudja, hogy ki volt Pilátus.)~
 9 IV    |        végigsajga dalon: nem érti, nem tudja senki; tán az sem, aki játssza,
10 IV    |             szél az, melyről senki nem tudja, honnan jő, hová megy, az
11 IV    |               felhő, melyről senki nem tudja: hol támad, hová vész. Egy
12 IV    |          miután azt úgyis minden ember tudja: – „mert az egész külföldön
13 IV    |       nyájaskodik, míg az ellenfél jól tudja, hogy csak egy hajszál választja
14 V     |            segít ilyen helyen. Ügyesen tudja kiválogatni a helyet, ahol
15 V     |            vannak; hanem az okos állat tudja, érzi, tán tapasztalta is,
16 V     |         magáról, amik bőrét meglepték, tudja, hogy azzal fölébresztené
17 V     |              kísértettáncát tovább. Ki tudja, minő mulatság ez nekik?~
18 V     |          töprenkedik magában, hogy nem tudja kitalálni, vajon melyik
19 V     |                kazal mélyébe; maga sem tudja, mennyi lehet az.~És azután
20 VII   |              hogy mikor azt kongatják, tudja meg az egész város: most
21 VIII  |             hisz azt kegyed nagyon jól tudja, kedves. Az embernek első
22 VIII  |                hirtelen aláhajlani. Ki tudja, mi történhetik még? Ilyenkor
23 IX    |             vetve van már; – de azt ne tudja meg tíz évig senki. Ha megtudná
24 X     |       jurátusok a mészároslegényekkel, tudja: hát azt gondoltam.~– El
25 X     |           mertem Lorándot előhozni. Ki tudja, kiben mi lakik?~Aztán nem
26 X     |             mit mondott a vén kolléga? Tudja, csak azért hívom kollégának,
27 X     |               menyecske. Hanem ezt nem tudja senki: – csak én, meg Mócli,
28 X     |              szemeit.~– Hát már azt is tudja?~Én siettem a hosszú, sötét
29 X     |            kezét kérges tenyereivel.~– Tudja. Mondanék én valamit. De
30 X     | összeölelkeztünk. El kelle válni. S ki tudja, mennyi időre?~Márton rángatott
31 X     |                útban eltűnt előlem.~Ki tudja, mikor látom őt újra?~Mélázásomból
32 X     |         szörnyen nevethetnékje volt.~– Tudja, hogy – kérdezé tőlem nevetésre
33 X     |        nevetésre hajló hangnyomattal – tudja maga, hogy – hahaha! tudja
34 X     |             tudja maga, hogy – hahaha! tudja maga azt, hogy miért mondtam
35 X     |            Mócli.~– A Mócli?~– Hát azt tudja, hogy ki ült a hintóban? –
36 XII   |               mint mai napig jöttem.~– Tudja mit, lelkem? Amit ott kapna,
37 XIII  |         kímélettel bánt vele, mint aki tudja jól, hogy a legkisebb sértés
38 XIII  |           ismersz valakit, aki azt meg tudja neked adni?~A leány felmutatott
39 XIII  |                nem tudott, szégyenleni tudja magát, ha Loránd előtt éri
40 XV    |       legkényesebb helyzetben úgy fenn tudja tartani női méltóságát,
41 XVI   |          elnyomja kedélyemet. Most már tudja ön legféltettebb titkomat;
42 XVI   |              én magának kártyát vetek. Tudja:~„Cigányasszony volt az
43 XVII  |         hazaviszem.~– Igen?~– Igen ám. Tudja: szegényke elég sokáig élt
44 XVII  |           hahaha! A rokonánál?~– Ő nem tudja azt, hogy rokona vagyok.~–
45 XVIII |            részt férfitivornyákban; ki tudja, hova jutsz még? Loránd
46 XVIII |         követett el az apácákkal, hogy tudja üldözni a pietistákat, s
47 XVIII |            tudott neki adni. Pedig, ki tudja, mikor ül ennél az asztalnál
48 XX    |          komoly frázisokat mond; egyik tudja cifrázni, a másik győzi
49 XX    |            ölni. Szerencséje, hogy nem tudja, kire haragszik. A víg danoló
50 XX    |                szólongatják, akkor sem tudja már, hogy mit iszik: bort-e
51 XXI   |           abban versenyez, hogy melyik tudja a másikat nagyobb gyorsasággal
52 XXI   |               suttogva és elpirulva. – Tudja, hogy én a cselédek ételéből
53 XXI   |               érti az írást. Cipra nem tudja azt, hogyan lehet néma betűkkel
54 XXI   |                nem látja senki.~– S ki tudja, még a méh is belehalhat
55 XXII  |           fogadására. Óh, uram, ön nem tudja talán, mi rettentő végzet
56 XXII  |    szenvedélytől volt megvilágítva. Ki tudja, talán gondolt olyasmit
57 XXII  |                 Talán erre gondolt, ki tudja azt?~Annyi bizonyos, hogy
58 XXII  |             meg a kést?~– Nincs. Ne is tudja ő ezt meg soha! Kétféle
59 XXIII |                és nevet: – csak ő maga tudja, hogy mikor halt meg, s
60 XXIII |                megtelik könnyel; ki-ki tudja, hogy miért jön az.~Fromm
61 XXVI  |           olyan egyenesen a fejét, nem tudja úgy mutatni a haragját.
62 XXVII |                nagy szívdobogástól nem tudja lehunyni szemét, csak hánykódik
63 XXVII |                leány csak érzi, de nem tudja kimondani ezt.~Föltérdel
64 XXVII |                ágon szólt a madár.~Nem tudja meglátni.~Újra hallgatózik;
65 XXVIII|              arcán észrevette, hogy az tudja már, mi szándéka van vele.~–
66 XXIX  |          házasnak, hogy jobb kútba nem tudja hányni a jövedelmét, mint
67 XXIX  |              vagyok az úrnak cselédje, tudja? – szólt indulattól reszketve
68 XXX   |              jutott, hogy hiszen ő már tudja magát védni a rémek ellen.
69 XXX   |              jutott, hogy hiszen ő már tudja magát védeni a rémek ellen:
70 XXX   |          szégyenli nyomorú eredetét, – tudja érteni szívének becsét, –
71 XXXII |             mai nap, hazánkban, aki el tudja ölni az időt, Loránd csak
72 XXXII |           pedig vénülünk tovább, és ki tudja, hogy mire vénülünk meg?!~ ~