Fezejet

 1 I   |             voltam akkor tízéves, a bátyám, Loránd, tizenhat éves;
 2 I   |             anyám, nagyanyám, apám, bátyám és én úgy éltünk, mint akik
 3 I   |         nyájasan vállára borult, ha bátyám megcsókolta arcát, ha én
 4 I   |            vette észre, hogy anyám, bátyám és én mellette vagyunk,
 5 I   |            nem messze a várostól, a bátyám is úgy szeretett ottan.
 6 I   |         anyánknak fogjuk hazahozni!~Bátyám meg a vadászatnak örült.
 7 I   |            Maradj csendesen – szólt bátyám, ki mellettem való ágyban
 8 I   |            Megnyugodtam abban, amit bátyám mondott, s erővel arcra
 9 I   |         fölébredtem ismét. Akkor is bátyám költött fel. Ő már egészen
10 I   |         elkezdtem öltözni, mosdani. Bátyám segített öltöznöm, és sok
11 I   |             Bántott valaki, Loránd?~Bátyám nem felelt semmit, csak
12 I   |             öt érzékkel kivehető; – bátyám sírt helyettem is. Utoljára
13 I   |           Jerünk oda hozzá, Loránd!~Bátyám merően rám nézett, mintha
14 I   |         szabad megcsókolnod – monda bátyám szilárdul.~– Miért?~– Mert
15 I   |          senki más nem virrasztott.~Bátyám magához ölelte fejemet,
16 I   |          Egyszer aztán azt mondta a bátyám, hogy mármost csókoljam
17 I   |           az nekem oly nagyon fájt!~Bátyám azt mondta, hogy várjak
18 I   |            végig az egészet. Azután bátyám ismét sugdosni kezdett nagyanyámmal.
19 I   |            megkérdem nagyanyánktól.~Bátyám néhány szót váltott nagyanyámmal,
20 I   |           az agyagvermek hosszában; bátyám olyan utat látszott keresni,
21 I   |            nyárfaerdőbe értünk; ott bátyám azt mondta, hogy pihenjünk
22 I   |             egy levágott faderékra.~Bátyám megkínált valami sülttel,
23 I   |      szürkéből feketére vált, akkor bátyám megtöltötte a puskáját,
24 I   |   ballagtunk a szénásszekér mögött.~Bátyám levette fövegét, úgy ment;
25 I   |           Mit gondol, János – szólt bátyám –, erre a szekérre!~– Igaz.
26 I   |           is strázsálnak? – kérdezé bátyám.~– Persze. Tudják már. Nem
27 I   |              Ostobaság! – felelt rá bátyám.~– Meglehet – sóhajta fel
28 I   |           legvégső házsor kezdődik.~Bátyám itt egyre óvatosabban kezde
29 I   |      vasvillás ember jött szemközt.~Bátyám azt mondá, hogy vonuljunk
30 I   |              Amint azok elhaladtak, bátyám megfogta kezemet, s azt
31 I   |        megint rövid suttogás támadt bátyám és a cselédek között, mire
32 I   |             azt láttam, hogy Loránd bátyám megfordult álló helyéből,
33 I   |           Azzal megfogta kezemet, s bátyám vállára támaszkodva, lejött
34 I   |     mennyországa itt volt a földön.~Bátyám sírt, engemet a hideg rázott.~
35 II  | mindkettőnket elküldenek Pozsonyba. Bátyám, ki már abban a korban van,
36 II  |            a háztól ott a pataknál.~Bátyám felsóhajtott, s megfordult
37 II  |            de gyanítom, hogy mi. És bátyám meg nagyanyám nem jönnek
38 II  |          szeretetreméltó modorával, bátyám, Loránd azt mondá:~– Azt
39 III |  Bálnokházyhoz voltunk híva, akinél bátyám fog lakni.~Valami nagyon
40 III |      messziről rokonunk, egyébiránt bátyám tartásáért hétszáz forintot
41 III |            arra a legbüszkébb, hogy bátyám udvari tanácsosnál lakik.
42 III |            lakom, előrebocsátani: a bátyám Bálnokházy udvari tanácsos
43 III |              Mit kompromittál itt a bátyám előtt? Tudhatná, hogy mikor
44 III |           minket várt), s megmutatá bátyám szállását, földszint, a
45 VI  |             ez a fiú féltékeny rám!~Bátyám is nevetett.~Nevetnivaló
46 VI  |     Purifikálnom kellett magamat.~A bátyám asztalán állt a dohányos
47 X   |           levelet elolvastam volna.~Bátyám írása volt. Rövid volt,
48 X   |           Olyan rosszul esett, hogy bátyám ajtaja most zárva van; máskor
49 X   |              A becsületedet, kedves bátyám.~Loránd megdöbbent e szóra.~–
50 X   |           bennem a vér. Megragadtam bátyám kezét, s azt kiáltottam
51 X   |             Kedves Lorándom, kedves bátyám! El tudnád te felejteni
52 X   |            gyermek kezére.~– Kedves bátyám! – Többet nem bírtam mondani;
53 X   |          szó Lorándnak volt mondva.~Bátyám ismerte a tréfás öreg legényt,
54 XI  |        asszonyt – testvérem nélkül. Bátyám pedig elindult ugyanakkor
55 XI  |             fölfedezitek őt: elvész bátyám, és én nem élem őt túl.~
56 XVII|           van szó.~– Kegyed, kedves bátyám, még mindig oly tréfás bizonyos
57 XVII|              Ne értse félre, kedves bátyám, mostani eltávozásunkat;
58 XX  |            estét, öreg!~– Jó estét, bátyám!~Ez volt mindössze, amit
59 XX  |         vagyok, azért ő nekem mégis bátyám.~Jó, jó.~Hanem én azért
60 XX  |             egy szögletbe.~– Kedves bátyám. Anyánk és nagyanyánk is
61 XX  |         átölelte a nyakamat.~– Nem, bátyám, tudod, hogy én sohasem
62 XX  |          különösen leitatni?~– Nem, bátyám. Tudod, hogy fogadásom tartja,
63 XXI |             Cipra örült e szónak.~– Bátyám és öcsém előtt mutassunk
64 XXII|             barátja elárult, Loránd bátyám volt, s aki barátját elárulta,
65 XXII|      úrhölgy, ki nemtőként őrködött bátyám felett, ez árulásról magas
66 XXIV|             az mindegy.~– Mit tett, bátyám, megint?~– Hallgasd csak,
67 XXIV|        közbevágott türelmetlenül:~– Bátyám azt hiszi tán, hogy én mindezt
68 XXIV|            te is!~– Nem ihatnám én, bátyám – szólt Loránd más gondolatokkal
69 XXIV|          címere volt?~– Mit gondol, bátyám?~– Azt gondolom, hogy ez
70 XXIV|            laknak benne.~– S hiszi, bátyám, hogy azzal el vannak űzve
71 XXVI|           mellékletül, sub stria.~– Bátyám folyvást tréfának veszi
72 XXVI|         volna, ha ügyvédet vallana, bátyám.~– Jobb lesz bizony, ha