Fezejet

 1 I    |            kigondolhatlan időkig, hogy soha közőlünk senki meg ne haljon,
 2 I    | rosszalkodásomat tűrte csendes vérrel; soha vissza nem ütött, pedig
 3 I    |                nem mertek vele kikötni soha; pedig nem látszott valami
 4 I    |            Hanem jókedvűnek sem láttam soha. Mikor a legvidámabb lakomák
 5 I    |               de mosolygás az sem volt soha, meg nem nevetteté őt senki.~
 6 I    |          jobban összehúzódtak; szemeit soha egy percre is le nem vette
 7 I    |      repkényinda, hogy abba nem járnak soha.~Nagyobb gyermek koromban
 8 I    |           töltetett volna ki számunkra soha!~Nagyanyánk összeroskadt
 9 I    |             Olyan jó testvérek voltak, soha egymást bajban el nem hagyták,
10 I    |             fekve; – megtért oda, ahol soha sincs többé nyár.~Ugyanazzal
11 I    |              engem sem ütöttek még meg soha; pajkosságomért egyszer
12 I    |               Istentől el nem távoztok soha, hogy nem folytatjátok e
13 II   |            melyik gyermek nem az?), de soha a fölébredés olyan igen
14 II   |           rajtakapnak, nálam találják, soha semmi víz le nem mossa rólam
15 II   |                rám fog mutatni azzal a soha meg nem álló kezével, s
16 II   |         mindent meg tud velem értetni.~Soha jobbkor nem jött ez a kérdés.
17 II   |          éveket kivéve. Nem bántam meg soha. Valahányszor tiszta fehér
18 II   |              de ő sem dicsekedett vele soha.~Mikor e nagyon kedves és
19 III  |                 Nem is mulasztottam el soha, ha iskolatársaim kérdezték,
20 III  |          asszonyt azóta sem láttam még soha. Akkor volt huszonhárom
21 III  |         mestertől kétszersültet sütni! Soha nem fogom e gyanút magamról
22 III  |           tagadhatom, hogy énnekem még soha ennyi pénz a kezemben nem
23 IV   |           pince?~– Persze, hogy pince; soha jobb pincém nem volt, mint
24 IV   |           elmúlt, nem is térhet vissza soha; amit nem vall meg senkinek
25 IV   |         arcának egy vonása sem mozdult soha.~Szolgabíró úr arra látszott
26 IV   |               kávéfőzőt, ezt nem bízta soha másra, s ott spirituszlángnál
27 IV   |             cigányleány!~Szolgabíró úr soha olyan könnyű szívvel nem
28 V    |          háborgatni, miután ő sem bánt soha senkit.~A gyanús kazal tájékát
29 VI   |          piciny, mint egy kisleányé; – soha életemben ennél a szép szájnál
30 VI   |          körben, ahol mi nevelkedtünk, soha. Egész városunkban mint
31 VI   |          zokogtam keservesen, mint még soha életemben.~Óh, én kedves,
32 IX   |          fiatalsághoz, gyermek voltam.~Soha szebben induló tavaszra
33 IX   |            emlékezem, mint azon évben; soha lelkesebb fiatalságban nem
34 IX   |             hogy évekig elzárják, hogy soha ne lássam többet?~És hogy
35 IX   |                és nem távozik el tőled soha.~S hogy semmi kétsége ne
36 X    |              szemrehányással, hogy azt soha nem felejtem el.~– Pedig
37 X    |         fogalmad nincsen; ne is legyen soha.~Nagyon szereti ezt az asszonyt!~
38 X    |              engem ez az asszony látni soha!~Azzal leborult az asztalra
39 X    |               mert mi nem szerettük őt soha: Topándy bátyánk.~– Az istentagadó? –
40 X    |               anyám és nagyanyám előtt soha el nem mondod e titkot?~–
41 X    |            Mennykő gyerek. Nála nélkül soha ide nem találtunk volna.
42 X    |         szebbet, bájolóbbat nem láttam soha, – sem azelőtt, sem azóta!~
43 XI   |                 amit nem kellett volna soha megtudnom.~Midőn szobájába
44 XIII |              Nem gondolkoztál te arról soha, aki azt írta, észre se
45 XIII |               a hitet.~– Engem nem ért soha semmi csapás. Nem tett szkeptikussá
46 XIII |             Engem nem bántott ez ember soha; engem nem bántott soha
47 XIII |                soha; engem nem bántott soha senki. Még egyszer mondom
48 XIII |        annyiszor kísérté megfejteni.~– Soha délcegebb alakot, nemesebb
49 XIII |                Ez sem derítette őt fel soha. Mindjárt a mézeshetek után
50 XIII |           Kinek küszöbét át nem léptem soha, kinek soha nem köszöntem,
51 XIII |              át nem léptem soha, kinek soha nem köszöntem, ha találkoztunk;
52 XIII |         történet: mese. Nekem nem volt soha semmi összezördülésem Áronffy
53 XIII |             ilyen vádat. Neki nem volt soha semmi ellenkezése Áronffyval,
54 XVI  |             elhagyta házunkat, s azóta soha vissza nem tért. A mendemonda
55 XVIII|                azzal ne dicsekedhessék soha senki! A te neveddel az
56 XIX  |                Nem beszéltünk mi arról soha; de azért tudtuk mindannyian.
57 XIX  |            hogy nem is beszéltünk róla soha.~Mi nem adtunk egymásnak
58 XIX  |            sietett anyámhoz vissza, és soha senki sem vette volna észre
59 XX   |                szoktál te részeg lenni soha, Loránd.~– Ejh, mit tudod
60 XX   |               ittas! Én nem ittam bort soha, tudod azt! – ordíték rá,
61 XXI  |          veszem.~És én mégsem fogom őt soha gyűlölhetni! Szívembe döfte
62 XXI  |   megvigasztalni, – és nem találták ki soha.~E szomorú mélázásból Topándy
63 XXII |           Nincs. Ne is tudja ő ezt meg soha! Kétféle misszió jutott
64 XXVI |                 vagy ne láttalak volna soha!”~„Vagy szeretnél te is
65 XXVII|               hozzád, s el nem hagyhat soha.”~Ah! Ki járna éjszaka a
66 XXVII|               aki még nem próbálta azt soha.~Csendesen eloson a bokrokig.~
67 XXX  |              kisgyermekkoromtól kezdve soha le nem vettél fejemről,
68 XXXII|             atlétai ereje, heves vére, soha nem csüggedő lelke. A harc
69 XXXII|              még csak sebet sem kaptak soha.~Pedig mennyi szép golyó
70 XXXII|          maradtunk, nem osztoztunk meg soha.~Loránd mindig velünk lakott:
71 XXXII|         könyveket. Rá nem tudtam venni soha, hogy egy hírlapot kezébe