1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2098
Fezejet
501 IV | bor-etikettet is odaszámlált: hogy ez tíz forint.~Az urak kifogást
502 IV | alkudozott a hatósággal, hogy hát azt mennyiben veszik
503 IV | Hát azt hiszi uramöcsém, hogy ez nekem alkalmatlanság
504 IV | Nem adnám ezer forintért, hogy a vármegyét így magamra
505 IV | gondolok én ki majd valamit, hogy vason kísérnek be a vármegye
506 IV | harmadszori merényletet sikerülni, hogy karjánál fogva az ebédlőterembe
507 IV | parancsolá a hajdúknak, hogy a pandúrokról és kőművesekről
508 IV | egzekúciónak, tessék meggondolni, hogy azok a jámbor fiúk a kolostor
509 IV | Szolgabíró úr csodálkozott rajta, hogy ilyen fiatal testvére van
510 IV | századrészét sem tudják, hogy micsoda istentelenségeket
511 IV | őnagysága, ha még azt sem tudja, hogy ki volt Pilátus.)~Topándy
512 IV | kegyes tett volt-e tőlem, hogy egy olyan derék férfiúnak,
513 IV | az őzpecsenyével; látod, hogy nem mer hozzányúlni.~Őnagysága
514 IV | őnagysága szép szemeitől, hogy részt vegyen bennük.~A tiltott
515 IV | szívesen tudott kínálkozni, hogy szolgabíró úr nem állhatott
516 IV | Az ember pedig azt hinné, hogy e szép kezek egyébbel sem
517 IV | szolgabíró el nem tudta képzelni, hogy mi nevetséges lehetett a
518 IV | Szolgabíró úr gondolá, hogy itt egy kis félreértésnek
519 IV | úrhölgyek szobája közt, hogy ezek a drága kelméjű tárgyak
520 IV | bírt tisztába jönni afelől, hogy miféle úrhölgy lehet az,
521 IV | csendesebb hangokon jelenté, hogy tudomást vett ittlétükről,
522 IV | mind fel akarná lármázni, hogy róka jár a kertben. A nyakán
523 IV | cimbalom volt. Az igaz, hogy remekmű, ébenfából, gyöngyházzal
524 IV | Hanem az mégis különös, hogy egy fiatal hölgy a cimbalmot
525 IV | szoktak hányni fizetésül; hogy az most itt mahagóni bútorok
526 IV | hidegen fúj a szél”. Vége az, hogy a Duna vize keserű, mert
527 IV | a hon nagyjai pergetnek, hogy Ragályi nem ment fel követnek”.~
528 IV | és személyekhez kötött, hogy mai világban nagyon kevesen
529 IV | gúnyolta benne valaki, de úgy, hogy azt senki se értse, csak
530 IV | által. Sohasem hitte volna, hogy ezen ily virtuozitással
531 IV | egyszerre oly kacagásba tört ki, hogy ha hirtelen meg nem kapja
532 IV | képzelni, mint ez volt.~S hogy elébbi dévajságát helyrehozza,
533 IV | csak a zengő húrokra bíz, hogy adják tovább, unokáról unokára; –
534 IV | koldus dala, aki eltagadja, hogy király volt; – egy csavargó
535 IV | csavargó dala, aki eltagadja, hogy hazája volt, de mégis visszaemlékszik
536 IV | észrevétellel föl nem zavarja, hogy íme egy hosszúra kinyújtott
537 IV | állatban, mely azt állítja, hogy ő az Isten képe.~Ez ismét
538 IV | Ez ismét figyelmezteté, hogy a mindent tagadó házában
539 IV | őszinteséggel kérdezé:~– Ugye, hogy szép dal volt ez?~– Valóban.
540 IV | figyelmeztetni szolgabíró urat, hogy ideje lesz már az elmenésnek,
541 IV | nevettek.~– Én nagyon sajnálom, hogy ilyen alkalommal volt legelőször
542 IV | szorítva.~– Én pedig örülök, hogy szerencsém volt: ajánlom
543 IV | nyúlt, azon szándékkal, hogy kezet csókoljon neki; mielőtt
544 IV | ebből a házból. Az igaz, hogy a bor is a fejébe ment kissé,
545 IV | a magyarádiból; mármost hogy menjek én egy ilyen részeg
546 IV | magyar falusi lakokhoz, hogy míg azoknak a kapuja éjjel-nappal
547 IV | az is csak inkább azért, hogy a vendégek kabátjára sáros
548 IV | már esküdt úr arra fakadt, hogy bárcsak senki se nyitná
549 IV | asszonyságnak az volt a luxusa, hogy mentül több szennyes kötényt
550 IV | Engedelmet kérek, hallottam, hogy csengetnek, de nem jöhettem
551 IV | csavargó, armer Reisender, hogy az embernek mindig zárva
552 IV | ajtót, s meg kell kérdezni, hogy ki van odakinn.~– Jól van,
553 IV | utána annak a sülthalnak, hogy meg ne égjen, majd rátalálunk
554 IV | mellé fektet vánkosára, hogy angyalokkal álmodjék, bizony
555 IV | szentek képeivel, – azért, hogy azt az emberek lássák.~Sárvölgyi
556 IV | szokott jelt adni a konyhában, hogy a tálaláshoz lehet készülni.
557 IV | termethez oly kicsiny feje volt, hogy alig lehetett elhinni, hogy
558 IV | hogy alig lehetett elhinni, hogy az a fej arra mind használható,
559 IV | látszott fogadást tenni, hogy ma egy szót sem fog szólni.
560 IV | én eléggé sajnálom azt, hogy ennek így kelle lenni –
561 IV | tisztelem, szeretem. Óhajtanám, hogy megtérne. Igen jeles, kitűnő
562 IV | férfiú volna. Elismerem, hogy én igen nagyon hibáztam,
563 IV | sérelmemért bevádolám. Bánom, hogy ezt cselekedtem. Azt kellett
564 IV | Azt kellett volna tennem, hogy aki téged megüt jobb felől,
565 IV | bíróság elé.~– Megvallom, hogy ma reggel, midőn a végrehajtó
566 IV | vígságot éreztem afölött, hogy íme ellenségem elbukott,
567 IV | gázolva. Gondoltam arra, hogy ő most fogcsikorgatva harapdálja
568 IV | magamat. Az lesz a büntetésem, hogy itt fogok ülni az asztalnál,
569 IV | indítványoznám – szólt esküdt úr –, hogy szolgabíró úrnak jó volna
570 IV | elaludt. És aztán azt álmodta, hogy maga előtt látja ismét azt
571 IV | olyan távol estek egymástól, hogy egyik sem volt képes a másikat
572 IV | olyan cifra nyikorgással, hogy esküdt úr azt hitte, valaki
573 IV | azt hitte, valaki énekel, hogy eresszék be; – Borcsa asszony
574 IV | szánva arra az áldozatra, hogy a legale testimonium hitelének
575 IV | még nem énekeltek meg; az, hogy a gyomra nem vesz be bizonyos
576 IV | kapacitásunkat megrótták azért, hogy országgyűlési maiden-speechébe
577 IV | lehetett „super eo” hozni, hogy mi itthon akarunk maradni.~
578 IV | Vörösmarty azt énekelte, hogy „A nagy világon e kívül
579 IV | a ráklevesen megérezte, hogy vajjal van készítve, letette
580 IV | tányéra mellé, s azt mondta, hogy nem eheti a rákot. Amióta
581 IV | rákot. Amióta megtudta, hogy a rák nem egyéb, mint vízben
582 IV | Esküdt úr becsületére állítá, hogy az öregapját attól temették
583 IV | öregapját attól temették el, hogy a szardellát megkóstolta,
584 IV | elkezdett csendesen morogni, hogy már az csak mégis szörnyűség,
585 IV | az csak mégis szörnyűség, hogy az disznó finnyáskodás,
586 IV | a tisztességes ételben, hogy biz ennél jobbat az öregapjuk
587 IV | veszedelmes hideglelése támadt, hogy azóta élte kockáztatásával
588 IV | Sárvölgyi úrba.~– Mondtam ugye, hogy ma ne főzessen böjtöst!
589 IV | ilyen áhítatos, mint maga, hogy megtartja a pénteket? Mármost
590 IV | fogadásokat tett magában, hogy de már akármi fog következni,
591 IV | bizonyítvánnyal is erősíthetjük, hogy valahányszor halat evett
592 IV | ágyat. Ki kellett mondania, hogy ha mindjárt forró vízzel
593 IV | nem szólt. Annyira jutott, hogy elhallgatott. Mint tudjuk,
594 IV | mindjárt.~Esküdt úr azt hitte, hogy már átestek az ebéden, s
595 IV | őszintén kérte Boriskát, hogy csak egy kis feketekávét
596 IV | Szolgabíró úr sietett hozzáülni, hogy az álmot kiverje szeméből,
597 IV | programjaiba ütközünk is vele, hogy van egy kérdés, melyben
598 IV | demokrata-centralista; s e kérdés az, hogy a túrós galuskának múlhatatlan
599 IV | megbecsteleníteni.~Nem tagadható pedig, hogy a jelen esetben is nagy
600 IV | míg az ellenfél jól tudja, hogy csak egy hajszál választja
601 IV | el attól a katasztróftól, hogy most mindjárt az egész tál
602 IV | Galuska.~– Látom, lelkem, hogy galuska – mondogatá esküdt
603 IV | mondogatá esküdt úr, azt nézvén, hogy merre lesz tágabb a világ –,
604 IV | borzasztó tekintettől. Látta, hogy az a kegyetlen sárkánya
605 IV | nem jól érezem magamat, hogy nem vagyok képes ebédelni.~
606 IV | iskolában, s attól fél, hogy ezt még majd meg is tudják
607 IV | pandúrkáplár jött azzal a hírrel, hogy a szentségtelen képek levakartatása
608 IV | asszony keményen lehordá, hogy menjen a mélységes poklokra,
609 IV | fel szekérre, mint most, hogy ettől a háztól, ettől a
610 IV | mondja aztán, urambátyám, hogy a cigányleány megcsókolt.~
611 V | Sokszor látom esténkint, hogy a kazalból füst jön ki.
612 V | vállalkoztak rá egyszer-másszor, hogy vadászva elmennek odáig,
613 V | úgy el volt zsombékosodva, hogy csónakkal éppen nem lehetett
614 V | életveszélyes helyekre jutott, hogy társai alig bírták kötéllel
615 V | aztán megnyugodtak benne, hogy biz itt a kastély láttávolában
616 V | kiáltása felzendül, hirdetve, hogy itt a sár és a bűzhödt lég
617 V | széttágult orrcimpákkal szaglász, hogy dúvad törte csapák tévútra
618 V | érzi, tán tapasztalta is, hogy az ott csalóka mélység:
619 V | az alvásra; most aztán, hogy „itthon” érzi magát, ahová
620 V | S a ló is tudni látszik, hogy gazdája most alszik, mert
621 V | egyszer se rázkódik meg, hogy a tömérdek maró, szívó bogarat
622 V | bőrét meglepték, tudja, hogy azzal fölébresztené gazdáját,
623 V | ismeri már szokásukat: hogy leskelődnek az élő állatra,
624 V | leskelődnek az élő állatra, hogy futnak utána, ha előlük
625 V | utána, ha előlük szalad, hogy repkedik körül, hogy libegnek
626 V | szalad, hogy repkedik körül, hogy libegnek mellette folyvást,
627 V | libegnek mellette folyvást, hogy ugrálnak át a feje fölött,
628 V | ugrálnak át a feje fölött, hogy iparkodnak félrevezetni
629 V | sarkantyúba kapta paripáját, hogy hamarább kijussanak innen
630 V | kazal olyan közel volt már, hogy egyenesen neki lehetett
631 V | fejét elkezdte felhányni, hogy a lovast csendesen fölébressze
632 V | óvakodva lépegetett előre, hogy zajt ne üssön, fejét lesunyta
633 V | volt úgy összetűzködve, hogy a kazal színével egészen
634 V | paripa azt is tudta már, hogy ki a betörő: érezte szagáról.
635 V | tanakodni látszott magában, hogy édes álmainak folytatása-e
636 V | horpaszait.~A mén látta, hogy ellensége nem siet a támadásra.
637 V | ordas már éppen azon volt, hogy a nyakára ugorjék, akkor
638 V | állkapcáját a farkasnak, hogy annak az agyara kitörött
639 V | mind a két hátulsó lábával, hogy a toportyán bukfencet vetett
640 V | olyan oldalrúgást kapott, hogy az éles patkó hosszú sebet
641 V | azzal lecsapta a földre, hogy annak egyszerre vége lett.~
642 V | erejével oly szökést tett, hogy körmével elérte a paripa
643 V | kettős sorban, mégpedig úgy, hogy a két külső közt maradt
644 V | cigány mindjárt észrevette, hogy egy verem be van szakadva,
645 V | veres szem tudatá vele, hogy akit keres, az itt van.~–
646 V | az te.~Még azután ráért, hogy a nőstényfarkasról hevenyében
647 V | ha nem is pénzbe.~Pénzbe? Hogy vásároljon a cigány pénzért?
648 V | úgy töprenkedik magában, hogy nem tudja kitalálni, vajon
649 V | Vagy tán ahhoz van szokva, hogy csak minden harmadnap falatozzék?~
650 V | fejem körül, hadd hallom, hogy ropogtatod a füvet!~És csendesen
651 VI | siettem oda.~Ráfogtam magamra, hogy a bátyámat látogatni járok.
652 VI | Abban is találtam mentséget, hogy a művészetben szükséges
653 VI | szerencse is kijutott részemre, hogy valaki felváltotta Melanie-t
654 VI | volt.~Éreztem magamban, hogy ilyennek kell lenni az embernek
655 VI | az embernek az életben, hogy boldog legyen.~Csak azt
656 VI | azt nem szerettem benne, hogy Melanie-nak is bókokat mondott.
657 VI | volna.~Hiszen vehette észre, hogy én hányadán vagyok vele.
658 VI | vele. Szokása volt neki, hogy a francia négyesben, mikor
659 VI | velünk jött.~Azt gondoltam, hogy itt most verekedést kezd
660 VI | olvastam már valami regényben, hogy hasonló gúnyolódásokra így
661 VI | tudják azt igen sokan, hogy a pipaszár az, mi a gyermekkor
662 VI | Vedd el tőle, Loránd, nézd, hogy halaványul; most mindjárt
663 VI | csúfondárosan.~– Éppen elég arra, hogy egy ilyen mézeskalács-huszárt,
664 VI | fölmelegedtem arra a büszkeségre, hogy a bátyámat meg tudtam nevettetni.~
665 VI | akkor az volt a címem, hogy „öreg”, máskor „gyerek”.)
666 VI | légy az.~Én azt vártam, hogy e gyalázatos rágalomért
667 VI | neked is azt mondom én, hogy sokkal háládatosabb szereped
668 VI | lelkem föl volt háborodva.~Hogy tudtam volna annak a gondolatnak
669 VI | végtelen súlyát megmérni, hogy Loránd egy nőnek udvaroljon,
670 VI | titokban suttogva felőle, hogy szűz lelkek meg ne hallják; –
671 VI | Lassan akartam benyitni, hogy a csengettyű el ne árulja
672 VI | Discipulus negligens! Tudod-e, hogy quota hora? Decem! Mindennap
673 VI | non pergit. Scio, scio, hogy mit akarsz mondani. A konziliáriuséknál
674 VI | propter semper megmondom, hogy a karneválnak finis! Nekem
675 VI | gyertyával utánam jött, hogy a sötét folyosón szobám
676 VI | nyomorultabbnak éreztem magamat, mint hogy ma valakivel összevesszek.
677 VI | büfflált az asztal mellett, s hogy régóta tehette, bizonyítá
678 VI | elvégeztem a magamét; aztán, hogy nem jöttél, azt gondoltam,
679 VI | megírtam helyetted. Nézd át, hogy jól van-e!~Meg voltam alázva.~
680 VI | ágynak húzott.~– Már ugyan hogy ne bánnád? Fánny írt hazulról
681 VI | hadd olvasom!~– No, ugye, hogy mégis csak örülsz neki!~
682 VI | mit írhatott?~Azt írta, hogy sokat emlegetnek otthon,
683 VI | és én olyan rossz vagyok, hogy nem írok anyámnak levelet,
684 VI | s csak az az egy öröme, hogy rólam beszélhet. Valahányszor
685 VI | írnak, ő azt szokta tenni, hogy néhány sort beleír a felbontott
686 VI | mintha én írtam volna: hogy örülnek neki! Nem ismerik
687 VI | írásomat, könnyen elhiszik, hogy az enyim. De legyek már
688 VI | legyek már egyszer olyan jó, hogy írjak magam is, mert majd
689 VI | Megbocsátasz-e valaha nekem?~Hogy kisírhattam magamat, egészen
690 VI | pékműhelybe, megkértem Mártont, hogy engedjen ott a lámpánál
691 VI | megsúghatta ennek az embernek, hogy e szónál el ne nevesse magát,
692 VI | én szántam neki, azért, hogy én csak szintaxista voltam,
693 VII | keresmény birtoka.~Az a tudat, hogy képes vagyok már valamit
694 VII | már valamit megérdemelni, hogy van már olyan gyümölcs az
695 VII | külön gondoskodott róla, hogy saját példányát leírassa
696 VII | merénylete néhány ifjú embernek, hogy az országgyűlési beszédeket
697 VII | megnyílt, az volt a neve, hogy „haza”.~Csodálatos azt hallgatni,
698 VII | Csodálatos azt hallgatni, hogy mit beszél a haza!~Eddig
699 VII | mikor Kölcsey azt mondta, hogy ideje van a gyásznak.~Egy
700 VII | már nem álmodoztam arról, hogy valaha udvari tanácsos lesz
701 VII | s akkor nem is tudom, hogy fogom Melanie húgomat megközelíthetni.~
702 VII | hatóságok rájöttek arra, hogy az országgyűlési szónoklatokat
703 VII | én akkor annyira voltam, hogy meg sem tudtam ijedni. A
704 VII | utcákat, mert az a híre járt, hogy az országgyűlési fiatalság
705 VII | iskolaépületben.~Különös, hogy én még akkor sem féltem,
706 VII | Pedig jól fel tudtam fogni, hogy mi fenyeget. Vagy engem,
707 VII | iskolából kicsapott diákokról. Hogy húzták meg olyankor a repedt
708 VII | egyedül arra a célra szolgált, hogy mikor azt kongatják, tudja
709 VII | penitenciás énekszóval. Hogy lett azután abból teljes
710 VII | áldott jó nagymama, ha tudná, hogy minő helyzetben vagy, hogy
711 VII | hogy minő helyzetben vagy, hogy megsiratna. No, no, de ne
712 VII | nézz mindig.~Szerettem, hogy elment. Bosszús voltam érte,
713 VII | elment. Bosszús voltam érte, hogy el akart érzékenyíteni.
714 VII | aztán majd most megmutasd, hogy milyen cigány vagy!~Ez jobban
715 VII | ácsorgó fagyos képek között.~Hogy Lorándot nem láttam a vádlottak
716 VII | nem ismerik. Hanem azután, hogy engemet utoljára hagytak,
717 VII | arra a gondolatra hozott, hogy mégis nyomon vannak: a leírók
718 VII | nagyanyám, csak az az egy, hogy nekem Lorándot kell testemmel,
719 VII | fedeznem; s akkor úgy éreztem, hogy testem, lelkem kőbül van.
720 VII | nyugodtan.~– No, azt szeretem, hogy mindjárt bevallottad, nem
721 VII | Nem azt akartam megtudni, hogy mennyiért írtad ezt a firkát,
722 VII | írtad ezt a firkát, hanem hogy mi oknál fogva.~– Jól értettem,
723 VII | kereset volt.~– Nem tudtad, hogy ezek tilalmas iratok?~–
724 VII | iratok?~– Nem tudhattam, hogy azt leírni tiltott dolog,
725 VII | Ezzel aztán azt nyerte, hogy még jobban a szeme közé
726 VII | most már elszántam magamat, hogy ha négylovas szekérrel hajtat
727 VII | szememet előtte.~– Arra felelj, hogy ki adta a kezedbe azt az
728 VII | könnyebb, mint elmesélnem, hogy egy úr járt oda, akit nem
729 VII | nem árulom el.~Azt hittem, hogy a direktor e szónál nem
730 VII | s úgy vágja a fejemhez, hogy csupa szerecseny leszek
731 VII | oktalanul! Ne gondold azt, hogy akár reád, akár arra, kitől
732 VII | belőle valamit. Hidd el, hogy én mindent elkövetek, hogy
733 VII | hogy én mindent elkövetek, hogy semmi baj ne érjen benneteket,
734 VII | de arra nézve szükséges, hogy te is szelíden felelj kérdéseinkre.~
735 VII | Olyan édesdeden volt mondva, hogy szinte hinni kezdtem benne.~
736 VII | lemásoltam, nem tudhattam, hogy tiltott munkát végzek. Most
737 VII | Most már tudtomra van adva, hogy az súlyos vétség volt. Még
738 VII | Schmuck úr –, gondold meg, hogy megátalkodásoddal bűnrészessé
739 VII | óra múlva tudtomra adták, hogy hazamehetek; fel vagyok
740 VII | magát legjobban amellett, hogy fölmentsenek bennünket.
741 VII | az egész.~Én azt hittem, hogy most ezzel vége van a tréfának.
742 VII | voltam abban az öntudatban, hogy ezúttal bátyámat nekem sikerült
743 VIII | Hát, kedves, tudja-e már, hogy az országgyűlés eloszlik? –
744 VIII | annyiban érdekelni, kedves, hogy a sok jó táncos hazamegy.
745 VIII | tudtul adott, azt vélve, hogy lelkesült eszméit osztom.
746 VIII | Azért mondtam el önnek, hogy amiket megtudott, saját
747 VIII | de kikötöttem amellett, hogy viszont ön azt, akitől ezt
748 VIII | nekem mégis úgy tetszik, hogy nem mindent semmisített
749 VIII | kedvesem. Ez is gondolt arra, hogy az embernek szüksége van
750 VIII | van a jó barátja vállaira, hogy magát fölemelje.~Bálnokházyné
751 VIII | csak nem tagadhatja ön el, hogy én a legudvariasabb férj
752 VIII | hát hiszi-e azt valaki, hogy én azon nevetni tudok, mikor
753 VIII | tudok, mikor azt látom, hogy valaki megszökik innen,
754 VIII | megszökik innen, anélkül, hogy „én” kergetném?~Bálnokházy
755 VIII | ártatlant, de bizonyosan tudom, hogy ön biztatta fel Gyálit,
756 VIII | ön biztatta fel Gyálit, hogy adja át a fiskusnak azt
757 VIII | magával elhitetni, kedves, hogy ne Gyálira legyen kénytelen
758 VIII | az volt és lesz mindig, hogy kegyed életét, kedves, mentül
759 VIII | legkegyetlenebb vonás. Igaz, hogy ön maga vezetett be házunkhoz
760 VIII | minden osztályából. Igaz, hogy nem őrzött tőlük; – hanem
761 VIII | mikor kezdte észrevenni, hogy valamelyik iránt becsülést
762 VIII | mindig válogatott módokat, hogy azokat meggyűlöltesse, megutáltassa
763 VIII | ön, uram; jöhet egyszer, hogy azt, akit meggyűlöltem,
764 VIII | Most azonban legelső az, hogy tudassa Loránd rokonunkkal,
765 VIII | tudassa Loránd rokonunkkal, hogy az esteli tíz óra őt itthon
766 VIII | guruló kalapját. – Persze, hogy volt benne egy kis részem;
767 VIII | csókolja a tekintetes rendeket, hogy el ne csapják a hivatalából.
768 VIII | Ilyenkor nem törődünk azzal, hogy egy vagy két éretlen eszű
769 VIII | tegyünk.~– De gondolja meg ön, hogy Loránd rokonunk.~– Csak
770 VIII | ez nem fogja akadályozni, hogy azért a legelső tisztújításkor
771 VIII | nő abba a helyzetbe jön, hogy tulajdon ékszereit küldje
772 VIII | ékszereit küldje zálogba, azért, hogy valakit, akit nagyon szeretett
773 VIII | nem tudott felőle semmit, hogy az országgyűlési ifjak egy
774 VIII | arra kérte a komornyikot, hogy menjen el Gyáli úrhoz, s
775 VIII | úrhoz, s kérje fel nevében, hogy látogassa meg rögtön; ő
776 VIII | Pepi még akkor azt hitte, hogy árulását nem fogja Loránd
777 VIII | természetesen azt felelte rá, hogy bizony annál egy-egy nagyobb
778 VIII | akartam tőled kérdezni, hogy ma este a búcsúlakomát követő
779 VIII | nevelőnőhöz, és kérdezd meg tőle, hogy ő is el fog-e jőni a mai
780 VIII | szobából. Azt gondolta magában, hogy tán ez a mai nap mégsem
781 VIII | egészen alkalmatos arra, hogy táncvigalommal végződjék,
782 VIII | kisasszony azt válaszolta neki, hogy ő nem megy, mert éppen egy
783 VIII | elhízottsággal.~– Mit gondolsz, hogy mit akarok?~– Össze akarsz
784 VIII | akarsz velem, lármát csapok, hogy összecsődül a nép az utcáról,
785 VIII | Látod, kesztyűt húztam, hogy még csak be se szennyezhessem
786 VIII | Hanem azt csak elképzeled, hogy az ilyen tartozást odaajándékozni
787 VIII | Óh, azt ne várd. Azért, hogy te egy Herkules vagy, aki
788 VIII | egy cinege, azért ne hidd, hogy visszaijedek hunyorgató
789 VIII | szeretem.~– Hanem azt tudod, hogy mint kihívottnak nekem van
790 VIII | természetesnek fogod találni, hogy én veled, ki képes volnál
791 VIII | Egész vitézséged abból áll, hogy egy ilyen apró kis pillét,
792 VIII | még a tiszta papírt is, hogy a gyárjegy árulója ne lehessen.~
793 VIII | elfacsarodott; – tehát még ez is, hogy tulajdon testvére húzza
794 VIII | az ajtót Dezső.~Elmondta, hogy a nevelőnő nem megy, hanem
795 VIII | azért, mert haragudott érte, hogy mit léháskodnak ilyenkor
796 VIII | Egyikünknek vállalkozni kell rá, hogy kimozdítsa helyéből azt
797 VIII | bánom húzzunk rá sorsot, hogy melyikünk táncoljon ma este
798 VIII | Most már értette Loránd, hogy mit akar a másik.~– Dezső
799 VIII | Dezső lesz oly szíves, hogy számunkra sorsot húz.~–
800 VIII | öcsém, egy percre az ajtón, hogy ne láthasd, melyikünk neve
801 VIII | szabad neki észrevenni, hogy a névjegyek már készen vannak –
802 VIII | Nagyon jó oka volt rá, hogy ezt tegye; s még jobb oka
803 VIII | tegye; s még jobb oka volt, hogy ezt elhallgassa.~Loránd
804 VIII | szót sem. Azért jöttem, hogy lássalak. Hallgatok és nézlek.~
805 VIII | holnap.~Loránd attól félt, hogy minden percben jöhetnek
806 VIII | hosszú idő. Jöhet ezalatt, hogy megnyílik a mező, ahol a
807 IX | elnézte uralkodása napjaiban, hogy játszanak a meleg szellők
808 IX | megtehetné azt a bosszút, hogy elfoglalná előle a családi
809 IX | kíváncsian, mintha tudni akarná, hogy él-e még valaki itt, s meg-meg
810 IX | elhatározták magukat arra, hogy önkezüket életük ellen fölemeljék,
811 IX | akik leszedik a gyümölcsöt, hogy mert ilyen korán megérni.~
812 IX | lelke borúját –, s kívánja, hogy elkísérjem?~– Óh, dehogy,
813 IX | elkísérjem?~– Óh, dehogy, hogy jutna most eszembe táncvigalom? –
814 IX | oly közel lépve Lorándhoz, hogy fülébe suttoghasson. – Kapta
815 IX | még ez órában.~– Bizonyos, hogy elfognak?~– Higgyen nekem!~–
816 IX | feleljek. Hát nem látja, hogy kétségbe vagyok esve, hogy
817 IX | hogy kétségbe vagyok esve, hogy reszket minden tagom a félelemtől
818 IX | Hiszen csak nem engedhetem, hogy önt szemem láttára elvigyék,
819 IX | szemem láttára elvigyék, hogy évekig elzárják, hogy soha
820 IX | elvigyék, hogy évekig elzárják, hogy soha ne lássam többet?~És
821 IX | soha ne lássam többet?~És hogy annál inkább érezhesse Loránd,
822 IX | távozik el tőled soha.~S hogy semmi kétsége ne lehessen
823 X | ágyamból – már lefeküdtem, hogy holnap korán keljek –, s
824 X | Első gondolatom az volt, hogy elmegyek Bálnokházyhoz.
825 X | mindent őszintén, s megkérem, hogy tegyen meg bátyámért, amit
826 X | képes; – eszközölje ki, hogy ne üldözzék, ne fogják el;
827 X | Kértem az öreg Mártont, hogy bocsásson ki az ajtón.~–
828 X | urambátyámhoz akarok menni megkérni, hogy vesse közbe magát.~– No,
829 X | magában járni, hanem azért, hogy elmondhassam majd az öregúrnak,
830 X | elmondhassam majd az öregúrnak, hogy maga jó helyen járt.~Az
831 X | akart bejönni, azt mondta, hogy majd ha visszatérek, kocogtassak
832 X | Bálnokházyékhoz.~Olyan rosszul esett, hogy bátyám ajtaja most zárva
833 X | látszottak csodálkozni rajta, hogy ilyen késő órában jövök;
834 X | csak annyit vettem észre, hogy kissé feszesebben viselték
835 X | tanulmányában.~Kérdeztem, hogy nem beszélhetnék-e nagyságos
836 X | hosszat gondolkoztam azon, hogy milyen ostoba műszer ez
837 X | kérjem tulajdonképpen?~De hogy is lehet az, hogy ilyen
838 X | tulajdonképpen?~De hogy is lehet az, hogy ilyen válságos időben egyik
839 X | kikacsintott a hangjegytámla mögül, hogy hát én nevetek-e.~Volt eszemben!~
840 X | mintha bosszankodnék rajta, hogy most már én kezdem irányában
841 X | Hallottam a léptekről, hogy urambátyám érkezett meg.
842 X | terembe a komornyik, s mondá, hogy beszélhetek már a nagyságos
843 X | lámpát letette a szekrényre, hogy vissza is találjak.~– Nos
844 X | irányában szoktuk kifejezni, hogy még velük nem sokat törődünk.~
845 X | kérdezém én, elámultan.~– Hogy Loránd megszökött? – monda
846 X | is tudok; – azt is tudom hogy vele szökött a feleségem
847 X | bátyáddal együtt szöktek.~Hogy én ezen szavak után hogy
848 X | Hogy én ezen szavak után hogy jutottam ki az utcára, nyitottak-e
849 X | Hát úgy elmegy előttem, hogy meg se lát. Eluntam várni
850 X | kocsmában; már azt hittem, hogy magát is becsípték. No,
851 X | elmondani; hát hallotta maga, hogy az öreg Márton valaha pletykázott
852 X | után is kellett kapnom, hogy menekülést találjak.~– Nos,
853 X | péklegény karjába fogózva –, hogy többet tud, mint én. Loránd
854 X | áhhahhahá! s azután azt mondta, hogy ez nagyon jó tréfa volt
855 X | azonfelyül azt is mondta, hogy elrabolta a pénzét. Erre
856 X | gondol, úrfi?~– Azt gondolom, hogy ez nem lehet igaz, és föl
857 X | s akkor majd meglátjuk, hogy melyikünk lesz erősebb!~
858 X | Kiabálni fog-e az utcán, hogy „ki látta a bátyámat”?~Én
859 X | Én igazán nem tudtam, hogy mit fogok kezdeni.~– No
860 X | kezdeni.~– No hát – lássa, hogy az öreg Márton legénynek
861 X | visszatér.~Én bámulva kérdezém, hogy miből gyanítja mindezt,
862 X | dorgálózott Márton legény. – Hogy beszélhet ilyeneket? Vicekspan
863 X | lenni, s még annyit sem tud, hogy aki a határon át akar menni,
864 X | visszaküldte már azóta a Móclit, hogy vigye el hozzá azt az urat,
865 X | elmaszkírozza az úrfit, hogy az ő passzusával keresztülmehet
866 X | mindezzel azt akarná kifejezni, hogy vannak dolgok, amiket gyerekeknek
867 X | keserűségemen. Kezdtem azt sejteni, hogy nem Loránd viseli a bűn
868 X | a Mócli. Ha észreveszi, hogy vallatni akarják, úgy fog
869 X | egyszerre megrohanom, ráhajtok, hogy azt se fogja tudni, jobbra
870 X | iparkodott velem elhitetni, hogy milyen válogatott nevetséges
871 X | csoport roskadozott házsor. Hogy is ne lennének roskadozottak,
872 X | bérkocsisok várják az éjfélt, hogy újra felszerszámozzanak,
873 X | földszint magasan esett, hogy a víz ne járjon be mindig
874 X | menniök.~Márton intett, hogy csak maradjak a sarkában,
875 X | nézett.~– Én biz azt hittem, hogy valahol tűz van, s megint
876 X | kis bálba. Hiszen tudod, hogy a jurátust el akarják fogni!
877 X | Majd keresi az most neked, hogy hol muzsikálnak jobban!
878 X | úrtól. Az megmondta neki, hogy a felesége elszökött az
879 X | mit tartozom én tudni, hogy annak mi dolga volt a másikkal;
880 X | másikkal; s ha éppen tudnám is, hogy szökteti valaki a más ember
881 X | Nem vagyok én szindikus, hogy erről kérdezősködjem; én
882 X | fertelmes barakkjaitok közé, hogy a te kalapácshal-szemeid
883 X | kalapácshal-szemeid közé nézzünk, hanem hogy ennek az úrfinak a bátyját
884 X | azt kelle következtetnem, hogy valami olyan sikátorba térhettünk
885 X | melengetve föl az ablak jegét, hogy kilásson rajta, mikor az
886 X | velem, s bámulva kérdezé:~– Hogy jutottál te ide?~Én nem
887 X | s azt fogadtam magamban, hogy most már, ha darabokra vágnak,
888 X | Miért jöttél utánam? Hogy találtál ide?~Láttam jól,
889 X | találtál ide?~Láttam jól, hogy bosszús. Nem tetszik neki,
890 X | bosszús. Nem tetszik neki, hogy itt vagyok.~– Utánad igazítottak,
891 X | tudom. Én csak annyit tudok, hogy ahová te mégy, oda én is
892 X | És a magamét. Tudod, hogy egyet hagyott ránk apánk,
893 X | ököllel.~Távol voltam attól, hogy most valakitől megijedjek;
894 X | a férjével?~– Ő mondta, hogy feleségét elszöktetted.~–
895 X | mit akarsz?~– Azt akarom, hogy hagyd el ezt a nőt.~– Elment
896 X | Azt akarod vele mondani, hogy talán az enyim ment el.
897 X | fejét.~– Azt írtad nekem, hogy vigasztaljam meg anyáinkat; –
898 X | dacosan felelt:~– Írd azt, hogy Loránd meghalt!~E szóra
899 X | családunkban; azt akarod, hogy most már az anyák is elkezdjék
900 X | fejét.~– Óh, ha tudnád, hogy miket mondasz most nekem? –
901 X | fájdalmas szemrehányással, hogy azt soha nem felejtem el.~–
902 X | Kevés szavamba kerülne, hogy meggyűlöltessem őt vele,
903 X | amivel megacélozzam szívét, hogy mint mámoros álombul, más
904 X | tudott, midőn tudta már, hogy anyja megszökött, az örökkévalóságig
905 X | tudott vonni, de azt tudom, hogy nálam is van egy varázsszó,
906 X | Annyit elérhetsz vele, hogy ha nagyon kínzasz, itt előtted
907 X | vállat vont.~– Azt hiszed, hogy félek Bálnokházy üldözésétől?~–
908 X | elbeszélni a világnak?~– Azt, hogy neje feltörte szekrényeit,
909 X | felém:~– Mit mondott?~– Azt, hogy hűtlen neje egy ifjúval,
910 X | kereste az asztalt kezével, hogy rátámaszkodjék.~– Ne mondd!
911 X | úgy megszorította karomat, hogy fájt. – Nem fog engem ez
912 X | milyen jól esett nekem, hogy így megríkathattam.~Nemsokára
913 X | Győztél! – Most már mondd, hogy mit akarsz velem tovább!~
914 X | fogod engedni – suttogá ő –, hogy felőlem ezt a rágalmat mondja
915 X | Anyánk előtt nem engeded, hogy gyalázzanak.~– Oltalmazni
916 X | Oltalmazni foglak. Látod, hogy mégis oltalmazhatlak én! –
917 X | magamat.~– Mit kívánsz?~– Azt, hogy anyánknak és nagyanyánknak
918 X | körülmények?~– Mondtam, hogy tíz évig nem. S ha az egész
919 X | előttem?~– Mondd nekik, hogy semmi bajom, jó helyen vagyok.
920 X | ölébe dőltem, s azt mondtam, hogy elvállalom a titoktartást.
921 X | tisztaságára fogadod-e nekem, hogy anyám és nagyanyám előtt
922 X | Egy kevés pénz. Gondoltam, hogy szükséged lesz rá az úton.~–
923 X | Amilyen jólesett nekem az, hogy ő most nevet, azt én ki
924 X | nagyon jóízűen. Még most is, hogy ezt leírom, szememben a
925 X | tudtam hová lenni örömemben, hogy Loránd elfogadta a pénzemet.~–
926 X | előttünk. Látszott rajtuk, hogy nem tudják megfogni azt,
927 X | Ne mondja azt senki, hogy olyan szolgálatért, amit
928 X | Hanák fuvaros vagyok-e én, hogy nekem fizessen valaki, mikor
929 X | különben gyanúba veszik. Kár, hogy hamarább nem tudtam! Vándorkönyvet
930 X | akarja a napot bevégezni, hogy megveresse magát.~„Hai-dia-dő!”~
931 X | az árát. Ki mondja azt, hogy én ordítok? Én éneklek.
932 X | önfeláldozásból követett el.~Hogy a szabadba kijutottunk,
933 X | hideg is kényszerített rá, hogy siessünk. Jó félórát gyalogoltunk
934 X | volt! Csakugyan elhitték, hogy részeg vagyok. Összevesztem
935 X | dicső volt!~– Hát aztán, hogy szabadult meg? – kérdezém
936 X | nevethetnékje volt.~– Tudja, hogy – kérdezé tőlem nevetésre
937 X | hangnyomattal – tudja maga, hogy – hahaha! tudja maga azt,
938 X | hahaha! tudja maga azt, hogy miért mondtam Loránd úrfinak,
939 X | mondtam Loránd úrfinak, hogy ne menjen arra, amerre az
940 X | Mócli?~– Hát azt tudja, hogy ki ült a hintóban? – Találja
941 X | előttem. De olyan rémes mese, hogy a hideg borzongatott tőle
942 XI | nagyanyám, attól tartva, hogy szegény anyám az utcán talál
943 XI | ember attól tartott volna, hogy a legelső szó, melyet e
944 XI | szembeindult arra a hírre, hogy Loránd elveszett.~Óh, ha
945 XI | Úgy meglátszott rajta, hogy törekszik visszatartani
946 XI | Tudod, mit fogadtál, hogy erős fogsz lenni. Tudod,
947 XI | erős fogsz lenni. Tudod, hogy arra szükséged van. Ne engedd
948 XI | karjára, és mivel megígérte, hogy nem sír, – tehát nem sírt.~
949 XI | házhoz, s itt leborult némán, hogy ne sírjon, mert úgy ígérte.
950 XI | Fromméknak:~– Ugyebár megengedik, hogy Fánny tovább is nálam maradjon?
951 XI | többé Fánnyra irigy. Láttam, hogy anyám mennyire boldog azáltal,
952 XI | mennyire boldog azáltal, hogy őt ölelheti.~Fánny ismét
953 XI | most jutott volna eszébe, hogy hiszen én is itt vagyok
954 XI | mi járatban. Hanem azt, hogy mi lesz ennek a mai járatnak
955 XI | rám kerül a sor. Tudtam, hogy nem történhetik az nálam
956 XI | Bálnokházy-házhoz!~Tudta jól, hogy oda kell most mennünk.~Egész
957 XI | előtte az enyéimet; tudtam, hogy jogom és hatalmam van kiállni
958 XI | alákonyítva. – Ah, azt nem tudtam, hogy ezt nem tartják a provincián
959 XI | Ezt igazán nem tudtam. Hogy egy fiatalember, egy jurista,
960 XI | gondjait azzal hálálja meg, hogy nejét elcsábítja, elszökteti,
961 XI | túlszökik. Valóban nem tudtam, hogy ezt nem tartják üldözésre
962 XI | Loránd nőcsábító?~– Fájdalom, hogy az. Elszökteté nőmet.~–
963 XI | uram!~– Hiszen láthatják, hogy egész eddig igen csendesen
964 XI | tovább e tárgyról. Láthatja, hogy megöli őt vele.~Bálnokházy
965 XI | bámulok – szólt végre –, hogy ezek a fölfedezések kegyetekre
966 XI | mind újak. Én azt hittem, hogy ugyanaz, ki kegyetekkel
967 XI | bizonyos tudomásom volt róla, hogy ez a vád alaptalan.~– Ohó,
968 XI | fogtak egyszerre körül, hogy rohant hozzám anyám és nagyanyám,
969 XI | hozzám anyám és nagyanyám, hogy fogta meg egyik jobb, másik
970 XI | vízbefúlók a mentő kezét; s hogy állt elém villogó szemekkel
971 XI | ellen, én rögtön elindultam, hogy bátyámat fölkeressem. Akadt
972 XI | aki segítségemre jött, hogy őt feltalálhassam; két szegény
973 XI | munkáját hagyta abba azért, hogy egy elveszett életet megmentsen.
974 XI | Ugyanezek lesznek tanúim arra, hogy amit mondok, mind igaz,
975 XI | rejtve. Ő tudatta velem, hogy a nagyságos asszony másutt
976 XI | kísérte.~Azon vettem észre, hogy anyám mellettem térdepel,
977 XI | tudósításaim vannak róla, hogy e nő a határszélen egy fiatal,
978 XI | elérzékenyülni.~– Mondd meg hát most, hogy hol van Loránd!~Tudtam,
979 XI | hol van Loránd!~Tudtam, hogy azt fogja kérdezni. Szorongva
980 XI | lett volna azt felelnem, hogy „nem tudom”. De mit értem
981 XI | mondhattam volna el neki, hogy Loránd mit ír a távolból,
982 XI | Loránd mit ír a távolból, hogy üdvözli, hogy csókolja őket
983 XI | távolból, hogy üdvözli, hogy csókolja őket ezerszer.~–
984 XI | mikor fogod már megmondani, hogy hol?~– Majd egyszer megmondom,
985 XI | Én Lorándnak megfogadtam, hogy tíz évig nem mondom meg
986 XI | anyámnak, sem nagyanyámnak, hogy ő hol tartózkodik.~Nagyanyám
987 XI | nagyanyám, ki azt hitte, hogy kemény szóval velem sokra
988 XI | titkolózni? Azt csak nem hiszed, hogy mi fogjuk őt elárulni?~–
989 XI | becsületszavamat adatta velem, hogy hollétét éppen anyánk és
990 XI | kegyetlen tudtam lenni, hogy minden szavára azt feleljem: „
991 XI | mama igen szépen kérlelni, hogy mondjam ki azt az egy szót,
992 XI | iparkodott rám beszélni, hogy akkor volnék tulajdonképpen
993 XI | jól nem tudta azt senki, hogy milyen rossz ember vagyok
994 XI | Egyet rántottam a vállamon, hogy eltávolítsam magamtól.~–
995 XI | Szegény anyád azt mondta, hogy meghal, ha nem tudatod vele,
996 XI | Loránd pedig azt mondta, hogy meghal, ha tudatom vele
997 XI | tudatom vele azt. Azt mondta, hogy amint anyámnak vagy nagyanyámnak
998 XI | hát mi oka lehetett rá, hogy tőled ilyen ígéretet csikarjon
999 XI | tudom. Hanem azt tudom, hogy ok nélkül nem tette volna.
1000 XI | Loránd megfogadtatá veled, hogy sem anyádnak, sem nagyanyádnak
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2098 |