1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2098
Fezejet
1001 XI | Másnak nem tiltotta meg, hogy elmondd?~– Az természetes –
1002 XI | azt anélkül is jól tudta, hogy még az a másvalaki nem született
1003 XI | csikarni tőlem.~– De igenis, hogy született – szólt Fánny
1004 XI | mondd meg nagyanyámnak, hogy mit ajánlottál nekem, s
1005 XI | mit ajánlottál nekem, s hogy én arra azt mondtam: „Jól
1006 XI | Arra gondoltam e percben, hogy ha Fánny gyermekes örömmel
1007 XI | vissza, Fánny, és mondd meg, hogy csak azon feltétel alatt
1008 XI | és nagyanyám megígérik, hogy amíg én nekik Loránd írását
1009 XI | azt elébb nekem adják, hogy én küldjem el neki, és senkinek
1010 XI | tekintettel sem fogják mutatni, hogy tudnak Loránd hollétéről
1011 XI | közel tartotta ajkamhoz, hogy súgjam fülébe azt, amit
1012 XI | hajolt oda édesanyámhoz, hogy megtudja tőle a mondottat.~
1013 XI | Te tanácsoltad Lorándnak, hogy odamenjen?~– Én.~– Nem tudtad,
1014 XI | odamenjen?~– Én.~– Nem tudtad, hogy mit cselekszel! Isten akarta
1015 XI | inte Fánnynak és nekem, hogy hagyjuk őt most magára.~
1016 XII | olyan rekkenő meleg lett, hogy a múlt héten még csonttá
1017 XII | mind sokkal távolabb, mint hogy az a vándor, ki előttünk
1018 XII | sütötte el annyira arcát, hogy e szép, nemes vonásokban
1019 XII | lovasnak, ki háta mögött jön, hogy kocogva beérje.~A lovas
1020 XII | arra sem méltatta eddig, hogy visszanézzen, ki jön a háta
1021 XII | féloldalt fityegő kacagányt, hogy a két pisztoly agyát láthassa
1022 XII | diák, s gondolhassa felőle, hogy ha cigány is, de valamivel
1023 XII | megszeppenést sem tanúsított, hogy görcsös botját levette volna
1024 XII | sokan megfizettek már azért, hogy annak a szavát ne hallják!~–
1025 XII | mondani – szólt Loránd –, hogy vegyenek fel, hanem hogy
1026 XII | hogy vegyenek fel, hanem hogy vigyázzanak magukra, mert
1027 XII | úton.~A kocsis elmondá, hogy Debrecenből jönnek; még
1028 XII | Egészen meg volt lepetve, hogy Lorándot meglátta.~– Hát
1029 XII | Látod szemeiddel, cigány.~– Hogy jöttél ilyen sebesen?~–
1030 XII | ilyen sebesen?~– Tudod, hogy sárkányon járok, garaboncás
1031 XII | vizet húzott neki a válúba, hogy megitassa.~Loránd azt kezdé
1032 XII | Loránd azt kezdé hinni, hogy talán nem is olyan ember
1033 XII | vackaikban henteregtek, hogy a hintóbeli uraság jobbnak
1034 XII | szemöldei voltak: úgy illett, hogy ami világosság van a házban,
1035 XII | adatott magának, inkább azért, hogy ne üljön ott hiába, mint
1036 XII | ne üljön ott hiába, mint hogy megigya a keserves alföldi
1037 XII | maradékból. Talán ha tudná, hogy más névtelen útitársa is
1038 XII | két égő gyertyát leüti, hogy nem marad egyéb világosság
1039 XII | tartott: az is meglehet, hogy talán csak káprázat volt.~
1040 XII | kell tréfálni; én tudom, hogy ebben a tárcában kétezer
1041 XII | öklével az asztalt ütve, hogy a borszesz láng magasra
1042 XII | sok pénz?~– Mondtam már, hogy Körmöcön van, a pénzverdében.~–
1043 XII | kés hegyét az asztalba, hogy az egy hüvelyknyire hatolt
1044 XII | ragyogjon!~– Nem hiszem, hogy le ne jönne onnan.~– De
1045 XII | pusztai csárdában! Lehetetlen, hogy azok így beszéljenek egymással.~
1046 XII | azéból szakítani.~Érzé, hogy az övével egyenlő rangú
1047 XII | rabló azonban jól látta, hogy a pisztoly sárkánya nincs
1048 XII | olyat taszított Lorándon, hogy az hátraesett a padra, s
1049 XII | Most aztán én mondom, hogy ne moccanj, diák!~Azon rövid
1050 XII | annyira meg volt rettenve, hogy a befelé nyíló ajtót egyelőre
1051 XII | azokat.~A zsivány látva, hogy menekülhet, nagy kaparászás
1052 XII | egyszer a kezembe: tudom, hogy…~Azzal hirtelen visszarántotta
1053 XII | kölyökpapot, akik ahelyett, hogy az Istent otthon dicsérnék,
1054 XII | az érthetetlen talány, hogy egy éjjeli orvtámadó üres
1055 XII | nem tetszik megengedni, hogy a bakon üljek, megyek gyalog,
1056 XII | ennél a szónál tűnt fel, hogy ennek a fiatalembernek porlepte
1057 XII | Talán gondolkozott is rajta, hogy micsoda tünemény lehet az,
1058 XII | támadni egy fegyveres rablót, hogy megszabadítson kezéből egy
1059 XII | megérdemelt.~Loránd észrevette, hogy szükségtelen rést engedett
1060 XII | Topándynál? Hja, lelkem, tudja-e, hogy az milyen istentelen ember?~–
1061 XII | mondom senkinek. Megígérem, hogy oda lesz fogadva a házhoz,
1062 XII | nagyságos asszony; – az a bűnöm, hogy lázítottam az ifjúságot
1063 XII | s arról kérdezősködik, hogy tud-e más ember könyvből
1064 XIII | siető cselédekre bízva, hogy úti lomjait hordják utána,
1065 XIII | kérdésektől.~Azt felelte mindenre, hogy tud hozzá.~– No, azt szeretem –
1066 XIII | amint azt kérdeztem tőlük, hogy tudnak-e trágyát rakni a
1067 XIII | mindannyia megfutott. Szeretem, hogy te még itt állsz. Hát a
1068 XIII | mi lesz?~– Tudom.~– Már hogy tudnád?~– Addig, ameddig
1069 XIII | szemszúrással kacsintott Lorándra, hogy mit mond erre.~Loránd pedig
1070 XIII | legkomolyabb arccal válaszolá, hogy legszükségesebb lesz jelenléte
1071 XIII | még azt se kérdezte tőle, hogy híják. Gondolta, úgyis odább
1072 XIII | éppen azzal volt elfoglalva, hogy az ezüst főzőgépből az illatos
1073 XIII | öcsém, mért nem mondtad, hogy az asszonnyal már elvégezted
1074 XIII | vederből.~– Tanácslom önnek, hogy tegye azt, amit én mondok –
1075 XIII | Topándy nem állhatá meg, hogy meg ne csókolja a kezét.
1076 XIII | elővéve tárcáját. – Ugyan jó, hogy az a zsivány pugillárisostul
1077 XIII | Aztán megfogta a kezemet, s hogy ne sikolthassak, a szájamba
1078 XIII | könnyűvérű negéddel adta ezt elő, hogy Topándy nem tudta, tréfál-e
1079 XIII | ez telelármázta fülét, hogy ő mennyire meg volt ijedve,
1080 XIII | Topándy elé a karját.~– Nézze, hogy lement a bőr a kezemről,
1081 XIII | fogsor ragyogott elő. – Jó, hogy ki nem ütötte egypár fogamat!~
1082 XIII | kár lett volna.~– De hát hogy szabadultatok meg? – sürgölé
1083 XIII | Bizony nem tudom én, hogy látott volna-e maga engemet
1084 XIII | gyerek vagy; becsüllek érte, hogy ilyen bátran védelmezted
1085 XIII | több okom van beleegyezni, hogy velem egy födél alatt lakjál
1086 XIII | hacsak te magad nem félsz, hogy ez a födél miattam rád szakad. –
1087 XIII | elfutott.~Lorándnak feltűnt, hogy az asszony nem akar emlékezni
1088 XIII | szeszláng mellett; s különösen, hogy egy szóval sem említette
1089 XIII | szóval sem említette azt, hogy a rabló cigány volt.~– Nem
1090 XIII | Topándy. – Máskor nem engedem, hogy éjszaka utazzatok.~– Majd
1091 XIII | lehet ismerni a betűkről, hogy asszony írta-e vagy férfi? –
1092 XIII | sehogy sem jutott eszébe, hogy hol. Idegen kéz írása; semmi
1093 XIII | azt írta, észre se vetted, hogy a világon van: Fánny írása
1094 XIII | ismeretlen kéz Topándynak, hogy ha e napokban egy fiatalember
1095 XIII | s abból meg fogja tudni, hogy ez ifjú nem aljas bűn miatt
1096 XIII | megjegyzé nagybátyjában, hogy ez istentagadó kérgen belül
1097 XIII | unokaöccsében azt sejté, hogy e nagy léleknyugalom tengertükre
1098 XIII | látja, ez szép magától, hogy ezt is hozzáteszi.~Azzal
1099 XIII | mióta az kivallá neki, hogy ő nem háziasszony, hanem
1100 XIII | vele, mint aki tudja jól, hogy a legkisebb sértés kétszeresen
1101 XIII | Topándyra. Ő észrevette, hogy Topándy nem őrzi, nem félti
1102 XIII | viszont észrevette Lorándon, hogy az nem fut a szép arc után,
1103 XIII | Hát magad sem tudod, hogy mi?~– Nem tudom kimondani,
1104 XIII | Nem tudom kimondani, hogy mi.~– S ismersz valakit,
1105 XIII | már e pusztai magányban, hogy tudott másokat szánni.~Idegen
1106 XIII | Letett arról a gondolatról, hogy ez a cím is legyen a világon:
1107 XIII | firkálnak, azt hiszik, hogy tesznek valamit, s aztán
1108 XIII | aziránt is kezdett elfásulni, hogy minő szomorú kötelezettség
1109 XIII | miként arcán és tenyerén, hogy akkor nevetni fog egy olyan
1110 XIII | lesz, aki azt ne mondja rá, hogy okos ember volt; s ha ellenkezőt
1111 XIII | hol találhatná meg őt, hogy ezt szemébe mondja? Saját
1112 XIII | viselik. Megtudta azt is, hogy Bálnokházyné nem tért vissza
1113 XIII | Lehetetlen volt észre nem vennie, hogy ez a szegény leány mennyire
1114 XIII | bátorságot vett magának, hogy előhozza e tárgyat.~– Igazán
1115 XIII | S miért nem engedi ön, hogy megismerje, szegény?~– Az
1116 XIII | cigánygyereket azzal a fogadással, hogy ebből boldog embert fogok
1117 XIII | Az az életnek a titka, hogy az embernek jó gyomra, jó
1118 XIII | Ha végiggondolok rajta, hogy egész életemben mi keserűségek
1119 XIII | feltalált. Tehát – azon kezdtem, hogy Ciprával nem ismertettem
1120 XIII | Igaz. Hozd elő! Még azóta, hogy ez megjött, nem volt tiszta
1121 XIII | megjött, nem volt tiszta idő, hogy kísérletet tehettünk volna.~
1122 XIII | elébb maga nézett bele, hogy eltalálja a helyes gyúpontot.
1123 XIII | most megmutattad nekem, hogy amilyen végtelen a teremtés
1124 XIII | magasztos megnyugvás mutatá, hogy ez volt célja.~– Kedves
1125 XIII | leroskadok, s azt is felfogom, hogy mi is egy osztályt képezünk
1126 XIII | féreg, akit én megöltem, hogy a szárnyában gyönyörködjem,
1127 XIII | gyönyörködjem, éppen úgy hitte azt, hogy ő a mindenség közepe, aki
1128 XIII | tán éppen úgy követelte, hogy e bosszúra hívó hangot feljegyezze
1129 XIII | mártír énekelte utoljára, hogy „Nincs még oda!”~– Nem az
1130 XIII | még azt is neked hagyom, hogy az üstököscsillagok bizonyosan
1131 XIII | viszont te engedd meg nekem, hogy ránk, gondolkozó, gondolataikat
1132 XIII | csak annak nem vesszük, hogy egyszer-egyszer egy dögvész
1133 XIII | neveznek. Hidd el, öcsém, hogy egymillió ember közül egy
1134 XIII | És az az egy elég arra, hogy megdicsőüljön benne az eszme!~–
1135 XIII | Miért nem?~– Azért nem, hogy ha sokáig itt maradsz az
1136 XIII | gyűlöli azt az embert.~– Hogy gyűlölöm-e? Ez az egy jó
1137 XIII | tulajdonsága van a szívemnek, hogy ezt az embert gyűlölöm.~–
1138 XIII | Még egyszer mondom neked, hogy nekem semmi panaszom, sem
1139 XIII | mikroszkóp légszeszvilágát, hogy a szobában csupán a pattogó
1140 XIII | mégpedig annyira együtt, hogy a klasszisban is egymás
1141 XIII | eleget panaszkodni. Később, hogy a francia háború alatt idebenn
1142 XIII | egyébiránt nehogy azt hidd, hogy mesét mondok, a nevét is
1143 XIII | szíve sebesen dobogni. Érzé, hogy itt áll a kripta ajtaja
1144 XIII | hevében az az ötletünk támadt, hogy egy írott újságot szerkesztettünk
1145 XIII | mindössze is annyiból állt, hogy mi a hírlapban mindazt,
1146 XIII | mégis az lett a mulatságnak, hogy egy szép napon mi ketten
1147 XIII | világismeretet belém vertek már, hogy szinte vágytam haza a falusi
1148 XIII | társaságába, aki még azt hiszi, hogy az anekdotamondás a legelső
1149 XIII | napunk maradt Heidelbergában, hogy holmieinket összeszedjük,
1150 XIII | világot, s úgy vettem észre, hogy az egész világban legjobban
1151 XIII | került engem.~Azt hiszem, hogy én tudom, miért van ez.~
1152 XIII | miért van ez.~Azt hittem, hogy én tudom komolyságának titkát.
1153 XIII | tud elég hidegvérű lenni, hogy egy ilyen bagatellt kiverjen
1154 XIII | volt rám nézve a társasága, hogy biz én nem is igen örömest
1155 XIII | ismét egy másik. Mondják, hogy szép, okos fiú volt mind
1156 XIII | magát, mint aki azt akarja, hogy minél előbb levágják. Később
1157 XIII | kaptam, azt erősítette, hogy Áronffy gyógyíthatlan kedélybetegségben
1158 XIII | elkoppantottuk az élete gyertyáját?~– Hogy hívták azt, akit megölt? –
1159 XIII | nyugtalansággal Loránd.~– Mondtam már, hogy majd megtudod; nem fut el
1160 XIII | már tizenkét éve annak, hogy a heidelbergi iskola porát
1161 XIII | melyben tudtomra adatik, hogy bizonyos Stoppelfeld doktor
1162 XIII | valamit; végre eszembe jutott, hogy járt velünk együtt a tanórákra
1163 XIII | Bajtárs Uram! Emlékezhetel rá, hogy Heidelbergből elutazástok
1164 XIII | egyúttal lelkemre köté, hogy ha ő el találna esni a párbajban,
1165 XIII | kihívandóhoz. Előadtam neki, hogy ilyen esetben verekedni
1166 XIII | kihívást, hanem azt mondá, hogy miután ő gyönge testalkatú,
1167 XIII | ostoba neme a párbajnak, hogy két ember sorsot húzzon,
1168 XIII | akkor is volt annyi eszem, hogy hasonló eseteknél, ha segédül
1169 XIII | iparkodtam a feleket rábírni, hogy mentül hosszabb határidőt
1170 XIII | igen helyesen számítva, hogy tíz, tizenkét év alatt a
1171 XIII | fiú kellő flegmához jut, hogy egymással valahogy kiegyenlíthessék
1172 XIII | hazautaztatok, s én azt hittem, hogy el fogjuk felejteni a dolgot,
1173 XIII | viselhetni azt a gondolatot, hogy egy embernek, kit tegnap
1174 XIII | nyugtalanít annyira, mint az, hogy most nem mehetek magam,
1175 XIII | most nem mehetek magam, hogy nem kereshetem fel magam
1176 XIII | Áronffyt kezében tartja, hogy megmondanám neki: íme, uram,
1177 XIII | érütéseimet, s számítgatnom, hogy mennyi van még hátra az
1178 XIII | szólj, tégy érte! Lehet, hogy én nevetséges bolond vagyok,
1179 XIII | Lorándhoz szólna csupán, akarta, hogy hallja meg azt a néma ég
1180 XIII | nyújtottam neki előbb a kezemet, hogy legyen közöttünk béke ezentúl.
1181 XIII | kezemet. Lelkére mondá, hogy semmi bántalomra nem emlékezik,
1182 XIII | én csak azt mondhattam, hogy bizony nem emlékezem rá.~
1183 XIII | céljára térni.~Mondám neki, hogy ami ezúttal házához vezérelt,
1184 XIII | barátomnak tartozom, s kértem, hogy olvassa végig ezt a levelet,
1185 XIII | hozzám jámbor arccal –, hogy az az ember, ki e levelet
1186 XIII | Sárvölgyi –, ő maga is azt írja, hogy idegbaja van, rémeket lát,
1187 XIII | végig: költemény.~Én tudtam, hogy nem költemény; valami párbaja
1188 XIII | de sohasem tudtam meg, hogy kivel; nem is kérdezősködtem
1189 XIII | akarod magadat; tekintsd, hogy e felebarátunknak kedves,
1190 XIII | gyötörd vele tovább: írd rá, hogy „ki van egyenlítve”, s add
1191 XIII | foglak érte. Úgyis tudom, hogy a határidő előtt egy nappal
1192 XIII | a vaksors kezedbe adott, hogy névjegyét üresen küldd meg
1193 XIII | meg hozzá, figyelmeztetve, hogy az idő letelt. Te megbocsátanál
1194 XIII | Sárvölgyi bizonnyal állítá, hogy nála semmiféle cartellje
1195 XIII | és most sincs Áronffynak, hogy is tehetem fel őróla, hogy
1196 XIII | hogy is tehetem fel őróla, hogy az ő lelkéhez férne a bosszúállást
1197 XIII | kezemből. Azt mondtam neki, hogy gondolja meg, mit cselekszik.
1198 XIII | Áronffy egykor azt hagyta rám, hogy ha ő ez ügyben elvész, folytassam
1199 XIII | agyon. Tehát gondoljon rá, hogy a jámbor, szelíd és távollevő
1200 XIII | ellenségül.~Sárvölgyi esküdött, hogy nem tud e tárgyról semmit.
1201 XIII | Istenre és minden szenteire, hogy legkisebb része sincsen
1202 XIII | hordja még szívében.~Jó, hogy a tűz már elhamvadt; – jó,
1203 XIII | tűz már elhamvadt; – jó, hogy a hold elé sötét felhő vonult; –
1204 XIII | sötét felhő vonult; – jó, hogy az elbeszélő nem láthatta
1205 XIII | És én oly bolond voltam, hogy azt elhittem neki! Hitelt
1206 XIII | nyugtatni azzal az ámítással, hogy sok szomorú ember van a
1207 XIII | nagyon köszönte, de kért, hogy Áronffynak ne szóljak efelől.~
1208 XIII | szóljak efelől.~Azt hiszem, hogy azóta mindig vigyázott fia
1209 XIII | magaviseletére. Négy évig megálltam, hogy Sárvölgyi személye iránt
1210 XIII | melyben tudtomra adták, hogy Áronffy azon a veresjegyű
1211 XIII | melyben még ő sajnálkozik, hogy szerencsétlen barátunk (
1212 XIII | vitték erre. Megrója érte, hogy oly kevés lélekerővel bírt,
1213 XIII | lélekerővel bírt, s ígéri, hogy lelkéért imádkozni fog.~
1214 XIII | álnoknak két kezébe adja, hogy amíg a jobbal a testét,
1215 XIII | bölcs ifjú nem mondta el, hogy mit tanult! Aléltan, eszméletlenül
1216 XIV | nagyon szerettük, egymást, hogy sohase szóltunk egymáshoz,
1217 XIV | ördög. Én ugyan nem hiszem, hogy volna ördög a világon; de
1218 XIV | elvitte, mégis megengedem, hogy legyen. Ma kaptam a leányától
1219 XIV | Tehát azt írja szegényke, hogy a papa halála után mindjárt
1220 XIV | jelenleg úgy áll a nap alatt, hogy a parazolján kívül nincsen
1221 XIV | eszébe juttatta magának, hogy van még valahol Ázsia határán
1222 XIV | arra is küldtem neki pénzt, hogy rangjához illő dekórummal
1223 XIV | nézni az embernek elébb, hogy milyen szót ád ki, s aki
1224 XIV | arc a múltból!~Különös, hogy itt kell vele találkoznia.~
1225 XIV | Egyébiránt olyan régen volt az, hogy látták egymást. Bizonyosan
1226 XIV | tanácsot tart a tükrével, hogy elég szép-e. Szép, szép,
1227 XIV | tanácskozott a tükrével, hanem hogy eléggé elváltozott-e már
1228 XIV | pedig olyan bölcs volt, hogy engedte magát szolgáltatni,
1229 XIV | ujjainak azt az előjogot, hogy hajfürteiben babráljanak.~–
1230 XIV | hozzám lenni, tedd meg, hogy vágd le a hajamat.~Cipra
1231 XIV | láthatott, s intett neki, hogy fogjon hozzá.~Cipra alig
1232 XIV | tudott erőt venni magán, hogy azt megtegye. Ezt a szép
1233 XIV | volt abban a gondolatban, hogy így majd nem fogja más oly
1234 XIV | tréfásan esetlennek látszott, hogy ő maga is elnevette rá magát,
1235 XIV | vele. Nem állhatta meg, hogy a szemébe ne kacagjon; azután
1236 XIV | volna megkülönböztetni, hogy kacag-e vagy sír.~– Köszönöm,
1237 XIV | nőknek adott, előre érezé, hogy az, aki most érkezik a házhoz,
1238 XIV | mindenben vetélytársnéja lesz, hogy ebből harc fog lenni életre
1239 XIV | meg lesz vetve a fejealja, hogy minden reggel nedves legyen
1240 XIV | nem aggódik? Lesz rá gond, hogy jókedve szárnyait megnyírják!
1241 XIV | legyen, arról bizonyos lehet, hogy itt egy ellenségére talál,
1242 XIV | kellene keresni a hibáit, hogy megláthassa valaki; de ha
1243 XIV | csepp vére azt kívánta, hogy annak a másiknak minden
1244 XIV | Lankadombon.~Még nem volt este, hogy a hintó megérkezett, mely
1245 XIV | magán. Keresve kereste, hogy egyszerű legyen; azt a városi
1246 XIV | Pedig tudnia kellett volna, hogy a jövevény nem lehet cifra,
1247 XIV | Cipra azon vette észre, hogy megcsókolták egymást.~Topándy
1248 XIV | vagyok. Most veszem észre, hogy semmit sem tanultam eddig,
1249 XIV | kedéllyel mondta el azt, hogy Cipra szívében minden húr
1250 XIV | kezdd el legelébb is azon, hogy saját holmieidet szedd rendbe.
1251 XIV | között.~Ciprának feltűnt, hogy még a függő is hiányzik
1252 XIV | is ott hagytad? – kérdé, hogy a kérdésben ami gyöngédtelen
1253 XIV | Melanie lesütött szemmel –, hogy ezek a függők is a hitelezők
1254 XIV | megnézte, s nem találhatá ki, hogy készült ez. Nincs hímezve,
1255 XIV | magyarázni, azután kezébe adta, hogy próbálja meg. Rögtön sikerült
1256 XIV | jövevénytől, s úgy vette észre, hogy még sokat fog ettől tanulni.~
1257 XIV | arra a gondolatra jött, hogy ő még csak most kezd el –
1258 XIV | Vacsorakor már úgy jelentek meg, hogy egyiknek a karja a másiknak
1259 XIV | sértékeny. S úgy látszott, hogy Melanie is szereti azt,
1260 XIV | Melanie is szereti azt, hogy van egy leány a háznál,
1261 XIV | szóváltása vele annyiból állt, hogy megköszönte neki az asztalnál,
1262 XIV | külső előnyeit azáltal, hogy ily rövidre nyírt koponyával
1263 XIV | foglalkozók szoktak elsajátítani, hogy Melanie szemeinek nem is
1264 XIV | tizenhét éves lyánka szemei, hogy egy porlepte, elhanyagolt,
1265 XIV | lehetett afelől nyugodva, hogy Melanie nem ismerte fel.
1266 XIV | vizsgáló tekintet nem árulá el, hogy ő e messze földön véletlenül
1267 XIV | maga Topándy azt mondta, hogy ha egy óráig nem hallaná
1268 XIV | Melanie jött jelenteni, hogy elfeledett élesztőt tenni
1269 XIV | csirkét Cipra parancsára, hogy meleg szobába vigye őket
1270 XIV | Melanie pedig elértette, hogy a három „az” közül az egyik
1271 XIV | neve?~– Nevének előbetűi.~– Hogy híják?~– Gyáli József.~Cipra
1272 XIV | hitt Melanie-nak; hitte, hogy az a közöny, melyet Loránd
1273 XIV | megvan az a csodás adománya, hogy különbséget tud tenni tekintet
1274 XIV | különben Cipra abból is, hogy Loránd azóta sokkal tartózkodóbban
1275 XIV | jelenlétét minden mezei munkánál, hogy mentül kevesebbet legyen
1276 XIV | is régen megláttam volna, hogy karikagyűrű van a kezén;
1277 XIV | rögtön eltörölni azzal, hogy mértéktelenül felkacagott.~–
1278 XV | kiszorítani azt a meggyőződést, hogy ha egy becsületes ember
1279 XV | válogatós az öltözékben, s hogy ügyességével remekeljen,
1280 XV | érzéketlenséget nem vetve ellenében; s hogy uralkodik ezáltal minden
1281 XV | azt kellett mindig látni, hogy ővele mindenki csak enyeleg,
1282 XV | a leány képes volt arra, hogy azt, akit jobban szeretnek,
1283 XV | akarta őt ölni, de úgy, hogy ne haljon meg, azután is
1284 XV | szobáikból; azon ürügy alatt, hogy a falszőnyegek nagyon rongyosak
1285 XV | felfordult világot csinált, hogy Topándy megszökött előle
1286 XV | ha az éjjel vigyáz ránk, hogy el ne lopjanak bennünket.~–
1287 XV | oldalon minden ajtó zárait, hogy egy nyomásra mind kinyílik.~–
1288 XV | Öltönysuhogásról gyanítá, hogy Melanie felöltönyét veti
1289 XV | megbámulta Cipra, anélkül, hogy merte volna kérdezni: kik
1290 XV | rogyott össze.~Most látta, hogy van egy emberfölötti tünemény,
1291 XV | Loránd. – Miután azt mondtad, hogy szobáitok ajtajai nem záródnak,
1292 XV | itt virrasztok reggelig, hogy valaki rátok ne törjön.~
1293 XV | sietett ki hozzá, kérdezve, hogy mi baj.~– Semmi, semmi.
1294 XV | Mikor aztán Melanie, látva, hogy nem bír bele lelket verni,
1295 XV | ugyan jól megtréfálni.~– Hogy megrémültem! – rebegé Melanie,
1296 XV | itt hálok a földön. Tudod, hogy megszoktam a földön hálni,
1297 XV | nem felelt többet.~Másnap, hogy Topándy hazaérkezett a városból,
1298 XV | tehozzád mi ütközött most, hogy így rám rontasz? Azt gondolod,
1299 XV | vagyok én, barát vagyok én, hogy rajtam keresed az imádságodat?~–
1300 XV | mindenre. Ön csak eltagadja, hogy ismeri az Istent, mert szégyenkedik
1301 XV | alkalmazott az orcájára, hogy a füle is megcsendült bele;
1302 XV | sóbálvánnyá lett bámulatában. Hogy Ciprának hirtelen keze van,
1303 XV | keze van, azt tudta; de hogy ezt a gyors kezecskéjét
1304 XV | öcsém, kérdezd meg Ciprától, hogy nem mondaná el az asztaláldást,
1305 XVI | annyit bevallott magának, hogy ez a fiatalember neki tetszik.
1306 XVI | állása is elég biztos arra, hogy egy asszonyt eltarthasson.~
1307 XVI | volt nehéz észrevennie, hogy Melanie is örömest jár ott,
1308 XVI | szinte két év elmúlt azóta, hogy az apa halálát meggyászolá,
1309 XVI | annak minden vonásából, hogy szív intézte e kérdést a
1310 XVI | ok a szomorúságra nekem, hogy ezt sohasem kérdezte tőlem
1311 XVI | kérdés?~– Akinek megengedtem, hogy észrevehesse azt, hogy bánatom
1312 XVI | hogy észrevehesse azt, hogy bánatom van, annak megengedtem
1313 XVI | annak megengedtem azt is, hogy megkérdezze tőlem, mi az:
1314 XVI | elmondom önnek, át fogja látni, hogy semmi titkom sem lehet ön
1315 XVI | Most körülbelül tíz éve, hogy anyám egy este elhagyta
1316 XVI | este szöknie kellett.~– Hogy hítták azt az ifjút? – kérdezé
1317 XVI | színésznő keresi a világot, hogy eltemesse magát a világ
1318 XVI | magáról semmit. Valószínű, hogy meghalt.~Loránd fellélegzett.
1319 XVI | beszélt afelől Topándyval, hogy nagy ideje volna az ispánlakot
1320 XVI | nevetve. – Értem. Úgy jöhet, hogy az ispán megházasodhatik,
1321 XVI | nemcsak afelől győzte meg, hogy benne Áronffy Lorándra ismerni
1322 XVI | sőt afelől is megnyugtatá, hogy azt a hajdani Áronffy Lorándot
1323 XVI | fog örökké, ha megtudja, hogy testvérének élete függ a
1324 XVI | megbarátkozott azzal a gondolattal, hogy egy olyan fogadást, amely
1325 XVI | És aztán az is jólesik, hogy e mennyországot éppen azon
1326 XVI | Óhajtott élni.~Kezdte sejteni, hogy még van boldogság a világon.
1327 XVI | így át. Nem lehetséges-e, hogy ugyanazon boldog érzés,
1328 XVI | egyik szélitől a másikig, hogy Áronffy Loránd nem gavallér,
1329 XVI | arra az egyre van szükség, hogy az egyetlen ember, kinek
1330 XVI | az élete fölötti uralmat, hogy fenntartsa a fenyegető rejtelmet,
1331 XVI | szerencsét!~Cipra úgy örült neki, hogy Lorándot egyszer ismét egyedül
1332 XVI | mosollyal nézett Ciprára, hogy annak el kellett érteni
1333 XVI | csendesen ingatva kezét, mutatá, hogy „az” nem ő! A sárgaruhás
1334 XVI | Loránd most vette észre, hogy Cipra régóta zöld ruhát
1335 XVI | kártyákat.~Loránd észrevevé, hogy amint a kártyák egymás mellé
1336 XVI | a szegény leányt azzal, hogy együgyűségéért a szemébe
1337 XVI | emlegettek már, akik azt mondták, hogy itten egy művész és egy
1338 XVI | s azalatt vette észre, hogy Loránd folyton-folyvást
1339 XVI | hozzá, s inte Lorándnak, hogy menjenek innen oda, ahol
1340 XVI | ne játszanál?~– Meglásd, hogy úgy lesz, nekem mindig koporsó
1341 XVII | amíg lehetett, az időt, hogy Dezsővel tisztába jöjjön
1342 XVII | bizonyosan sürgetni fogják, hogy ha letelt a határidő, tudassa
1343 XVII | előtt Dezsővel megfogadtatá, hogy szülőinek ez idő alatt hollétét
1344 XVII | kiszámított vég-gondolata volt, hogy a napok végeztével, ahogy
1345 XVII | alatt hozzászoktak már, hogy őt távol tudják, s a testvér
1346 XVII | azzal a boldog ámítással, hogy fiuk még valaha ismét bekopogtat
1347 XVII | mond a két anya siralma; s hogy küzd meg ennyi erős ellenséggel
1348 XVII | lágykezű szerelem egymaga?~Hogy rázhatná le magáról Tátray
1349 XVII | szemébe, észre sem veszi, hogy a túlsó félről egy hölgy
1350 XVII | avégett jöttem az „öreg”-hez, hogy ha eladhatnám neki a megnyert
1351 XVII | kapaszkodom bele; biz azt hiszem, hogy még most is fél tőlem; pedig
1352 XVII | el a megnyert jószágot, hogy odafenn kell laknunk Bécsben.~–
1353 XVII | t; beszéljen már, hát ön hogy került ide? Hogy találom
1354 XVII | hát ön hogy került ide? Hogy találom itten?~– Én itt
1355 XVII | rokonánál?~– Ő nem tudja azt, hogy rokona vagyok.~– Tehát inkognitó?
1356 XVII | Lorándnak az is rosszul esett, hogy ez a nő most tréfára fordítja
1357 XVII | volt hozzá: gondoskodott, hogy útközben a pocsolyákat kikerültesse
1358 XVII | nem kéri az asszonyságot, hogy legyen szíves besétálni
1359 XVII | bolond istentagadónak), hogy gyermekének menhelyet adott,
1360 XVII | gyermekének menhelyet adott, hogy egyetlen kincsét megőrizte.
1361 XVII | megőrizte. Azután szétnézett, hogy kinek köszönhetne még meg
1362 XVII | ügyetlenségemért; én bizony azt hittem, hogy már nő.~Bálnokházynénak
1363 XVII | ideje észrevenni azt is, hogy Cipra szemei, mikor Lorándra
1364 XVII | bele abba a rossz szokásba, hogy mindenre „igen”-t mondjon,
1365 XVII | mindketten igen jól tudták, hogy a magyar nyelv természete
1366 XVII | megtagadni azon örömet, hogy ez idő alatt Melanie ott
1367 XVII | illendőbbnek találtam volna, hogy egyenesen kegyed házánál
1368 XVII | nehezteljen azon kérésemért, hogy egyetlen Melániámat azon
1369 XVII | a sors úgy nem kívánja, hogy bennünket elhagyjon végképpen.~
1370 XVII | csinált Bálnokházyné. Kívánta, hogy megértsék, miről van szó.~–
1371 XVII | végtelen köszönettel tartozom, hogy pártját fogta szegény elhagyatott
1372 XVII | mostani eltávozásunkat; hogy bebizonyítsam, mennyire
1373 XVII | urambátyámat akarom fölkérni, hogy midőn az ég felhozza azt
1374 XVII | forgatott szemekkel rebegé, hogy ily jó rokonnal csak jókedvében
1375 XVII | azután Melanie-t is odavonta, hogy köszönje meg végtelen jóságú
1376 XVII | olyan szíves, Loránd öcsénk, hogy elkísér bennünket Sárvölgyi
1377 XVII | lett?~Loránd nem mozdult, hogy Ciprát fölkeresni menjen.~–
1378 XVII | Bálnokházyné, észrevéve, hogy arra hiába várnak. – Nyújtsa
1379 XVII | kapaszkodott, s inte Melanienak, hogy foglalja el helyét az ifjú
1380 XVII | Nem.~– No, hála az égnek, hogy valahára egy „nem”-et is
1381 XVII | megfogta Melanie kezét, hogy előtte el ne menjen.~– Nos
1382 XVIII | útja végéhez közelítőt, hogy senki se gyaníthasson semmit.~
1383 XVIII | hátra. Dezső megteheti azt, hogy a végzetes napnál hamarább
1384 XVIII | Rögtön levelet írt öccsének, hogy az utolsó napon, mely az
1385 XVIII | megcsókolá.~– Köszönöm neked, hogy éppen hozzám menekültél,
1386 XVIII | asszony kifecsegi, előtte, hogy az a fiatal férfi, ki itt
1387 XVIII | olyan aggodalom rád nézve, hogy ő ezt megtudja. Mert bizony
1388 XVIII | megtudja. Mert bizony hidd el, hogy mindent el fog követni arra,
1389 XVIII | mindent el fog követni arra, hogy te, aki amaz éjszakára emlékezel,
1390 XVIII | Loránd titkába. Azt sejté, hogy az ifjú két leány közül
1391 XVIII | válogat, azt nem gyanítá, hogy egy harmadikat választott
1392 XVIII | kergetett a pázsiton.~Azóta, hogy Melanie eltávozott a háztól,
1393 XVIII | is.~Loránd engedte neki, hogy enyelgései körébe bevonja.~–
1394 XVIII | enyelgései körébe bevonja.~– Hogy illik nekem ez a jácint
1395 XVIII | mulatott. Cipra azt hitte, hogy talán ismét közelítenek
1396 XVIII | nevetve, vigadva gondolt arra, hogy még egy nap az élet, s akkor
1397 XVIII | manikhéus – azt gondoltam, hogy ma délután én is elmegyek
1398 XVIII | Szolnokra. Annak a napját, hogy öcséddel találkozol, meg
1399 XVIII | Loránd olyan kegyetlen volt, hogy tréfálni tudott; leszakított
1400 XVIII | azt értették e példából, hogy „gyűrűt”, ő maga azt értette,
1401 XVIII | gyűrűt”, ő maga azt értette, hogy „golyót” a homloka közepén.~
1402 XVIII | őket, ki jött jelenteni, hogy odafenn egy ifjú úr várakozik,
1403 XVIII | megtudtam Bálnokházynétól, hogy itt vagy, siettelek fölkeresni.~
1404 XVIII | nyújtva Loránd elé kezét –, hogy az a tréfás összekoccanás,
1405 XVIII | lássa meg ez a nyomorult, hogy az, aki saját halálával
1406 XVIII | emberül.~– Szervusz, Pépó! De hogy az ördögbe is ne ismertem
1407 XVIII | azt képzeltem magamban, hogy velem együtt te is megvénültél
1408 XVIII | Csaknem azt kérdeztem tőled, hogy mi lesz a lecke holnap.~–
1409 XVIII | rosszul életemben, csak az, hogy tőled haraggal váltam el.
1410 XVIII | Összevéve sem érdemlik meg, hogy két jó cimbora egymásnak
1411 XVIII | mutass be az öregnél! Hallom, hogy viális bolond az öreg. Nem
1412 XVIII | annyi anekdotát a papokról, hogy egy hétig kitartom vele.
1413 XVIII | ismerkedtess meg! Tudom, hogy be nem áll a szája a nevetéstől,
1414 XVIII | persze magától értődik, hogy itt fogsz maradni nálunk.~–
1415 XVIII | van. Az is alkalmatlan, hogy a két dámának örökösen szépeket
1416 XVIII | is megtudtad?~– Remélem, hogy csak nem vagy rá féltékeny?~–
1417 XVIII | Bálnokházynéhoz? Én úgy találom, hogy most is szebb még, mint
1418 XVIII | használt neki. Azt hiszem, hogy most is szerelmes még beléd.~–
1419 XVIII | Cipra kíváncsian.~– Az, hogy mint szeretheti valaki a
1420 XVIII | Azt nem tudtam megérteni, hogy Melanie kisasszony mint
1421 XVIII | kisasszony mint bírta magát rá, hogy ezt a háztájat amazzal felcserélje;
1422 XVIII | szegény. Igen természetes, hogy a hold, bármilyen kedves
1423 XVIII | esni; de arról megtudnák, hogy gyűlöltelek, s azzal ne
1424 XVIII | keveredjék össze!”)~Mert hogy Gyáli megjelenése ezen a
1425 XVIII | mégis meg kell mutatnom, hogy milyen hadvezér lett volna
1426 XVIII | éppen ezért jött-e ide, hogy azon az egy napon Loránd
1427 XVIII | túlömleni készül.~– No, látod, hogy mégis lett volna belőlem
1428 XVIII | ezért volt-e cigányleány, hogy ilyen modorban enyelegjenek
1429 XVIII | kitálalhatni. Az a másik lássa, hogy hová repült ő, míg a többi
1430 XVIII | lenni önhittséggel Gyálinak, hogy a vén táblabíró e sajátságos
1431 XVIII | helyhatározására azt felelje, hogy „igen”.~– Méltóságod bizonyosan
1432 XVIII | Gyáli kezdte észrevenni, hogy mégis több, mint együgyűség
1433 XVIII | kezdett el tudakozódni, hogy a Corpus Juris hanyadik
1434 XVIII | arra fordította a beszédet, hogy őkegyelmességéről elkezdett
1435 XVIII | őkegyelmességéről elkezdett pletykázni, hogy az milyen derék, szabadelvű
1436 XVIII | felhordott róla százféle adomát, hogy kergette ki a jezsuitákat
1437 XVIII | jezsuitákat birodalmából, hogy bánt el a muckerekkel, minő
1438 XVIII | követett el az apácákkal, hogy tudja üldözni a pietistákat,
1439 XVIII | kitalált, amit valaha ellesett, hogy azt Loránd szereti: és Loránd
1440 XVIII | Loránd olyan háládatlan volt, hogy csak Gyálit engedte komplimentírozni
1441 XVIII | cselédnek utasítást adni, hogy két hétig, míg ő ismét visszakerül,
1442 XVIII | s borravalót osztott ki, hogy azt igyák meg az ő egészségére,
1443 XVIII | bizony nem törődött azzal, hogy valakit, akinek jóltartásáról
1444 XVIII | víg cimbora megfordultán, hogy ezen valami botrány keletkezett
1445 XVIII | Sárvölgyiékhez küldtek, hogy hozza el Gyáli útiköpenyét.~
1446 XVIII | tőle a levelet, s mondta, hogy a köpenyt vigye a vendég
1447 XVIII | szívétől akarná megtudni, hogy mi van benne.~De hát mi
1448 XVIII | meg kell-e nekem tudnom, hogy mi van e levélben írva?”~„
1449 XVIII | Hátha azt írja benne: hogy szeret, hogy boldogságát
1450 XVIII | írja benne: hogy szeret, hogy boldogságát várja tőlem,
1451 XVIII | boldogságát várja tőlem, hogy szerelmét veti a mérleg
1452 XVIII | egész elvesztett világért? Hogy kész követni a tengereken
1453 XVIII | csak azért jöttek össze, hogy odáig vigyenek, ahol majd
1454 XVIII | vigyenek, ahol majd bevallom, hogy meg vagyok alázva, hogy
1455 XVIII | hogy meg vagyok alázva, hogy koldulom a boldogságot,
1456 XVIII | boldogságot, a szerelmet, hogy félek az egy haláltól, mert
1457 XVIII | az az utolsó gondolatja, hogy talán szeretve volt, s hadd
1458 XVIII | gondolatot könnyűvé az a kétely, hogy „talán”.~És mármost készüljünk
1459 XVIII | rejté.~Hajdújának meghagyta, hogy annyi tiszta fehérneműt
1460 XVIII | körül rendezett, ügyelve, hogy kinek-kinek az ülésben legyen
1461 XVIII | esküdve ahhoz a pipához, hogy egy percre sem veheti ki
1462 XVIII | kockáztatnád az életedet, hogy valahol felfordítalak az
1463 XVIII | az ifjúnak azon a témán, hogy a végtelen nagyoknak és
1464 XVIII | sors az igazat a gonosznak, hogy míg jobbjával életét oltja
1465 XIX | Nyolc éve múlt már annak, hogy a Fürstenallée-i pékházból
1466 XIX | irigykedtem rá az első napokon, hogy e helyet át kellett neki
1467 XIX | áldottam érte később a sorsot, hogy e helyet betöltve tudtam
1468 XIX | volt, aki biztatta őket, hogy határideje van a szenvedésnek;
1469 XIX | Mennyi lemondás kell ahhoz, hogy egy szép, életvidám gyermek
1470 XIX | ápolásának áldozza föl, hogy velük együtt szenvedjen,
1471 XIX | velük együtt szenvedjen, hogy nehéz kedélyüket tűrje,
1472 XIX | nehéz kedélyüket tűrje, hogy kínos eszmejárásukat naponkinti
1473 XIX | Fánny könyörgött nekik, hogy hagyják ott még egy évig;
1474 XIX | ugyan sokszor biztatták, hogy el fogják vinni mulatságokba,
1475 XIX | Az én kedvemért? Azért, hogy én mulassak, ti is odajönnétek
1476 XIX | tudta azt akként tenni, hogy ez ne lássék áldozatnak.~
1477 XIX | minden vonása azt vallotta, hogy amit tesz, az szívéből jő,
1478 XIX | enyéim; nem is gondoltunk rá, hogy az másképp lehessen. Csak
1479 XIX | Annyira nem kétkedtünk benne, hogy nem is beszéltünk róla soha.~
1480 XIX | Emlékezem.~– Nem gondolod-e, hogy Jákob igen jeles fiú volt,
1481 XIX | hét évig tudott szolgálni, hogy a feleségét megkapja?~–
1482 XIX | megkapja?~– Nem tagadom, hogy az volt.~– Akkor el kell
1483 XIX | Akkor el kell ismerned, hogy én még derekabb fiú vagyok;
1484 XIX | derültséggel felelt:~– És hogy még derekabb ember légy,
1485 XIX | komolysággal. – Hát nem tudod-e, hogy egy üres hely van asztalunknál,
1486 XIX | tekintetében szemrehányás volna, hogy mi örülni tudunk. Óh, Dezső,
1487 XIX | tart!~És amidőn azt mondta, hogy ne szeressem még, – akkor
1488 XIX | akkor kényszerített, hogy még jobban szeressem.~–
1489 XIX | volt előttem ez arc, mint hogy szentségtörésnek ne tartottam
1490 XIX | felszabadul, s te felfedezheted, hogy ő hol van. Miért e hosszas
1491 XIX | vette volna észre arcáról, hogy ő néhány percig komoly is
1492 XIX | írtam, eléje terjesztve, hogy bizony már olyan tiszta
1493 XIX | a láthatár körös-körül, hogy ő akár trombitaszóval járhatja
1494 XIX | körül az országot, hirdetve, hogy ő ez és ez, s nem fog senkire
1495 XX | Lorándtól, melyben arra kér, hogy ne menjek eléje Lankadombra,
1496 XX | nők előtt arról beszélnem, hogy az út milyen rossz ilyenkor
1497 XX | rossz ilyenkor az Alföldön, hogy egy nappal később Loránd
1498 XX | Nem is kísérlettem meg, hogy őket lebeszéljem az útról.
1499 XX | csak arra kértem őket, hogy addig maradjanak szobájukban,
1500 XX | azzal a tudomással jöttek, hogy ma egy víg éjszakát fogunk
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2098 |