1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2098
Fezejet
1501 XX | tölteni annak az örömére, hogy Loránd ismét visszatér a
1502 XX | csak az tűnt fel különösen, hogy minek írta hát nekem Loránd
1503 XX | írta hát nekem Loránd azt, hogy nem akarja első viszonttalálkozásunk
1504 XX | Csodálatos! Loránd azt írta, hogy éppen őmiatta keres egy
1505 XX | érve, kezemet megfogta, hogy szinte megzavart vele.~–
1506 XX | kezével megfogta vállamat, hogy szemembe nézzen. – Ha nem
1507 XX | Ezt már sokan mondták, hogy atyám ifjúkori arcához nagyon
1508 XX | mikor találkoznak! Tudjátok, hogy az ilyen jelenethez nem
1509 XX | Gyálinak arra sem adott időt, hogy elmondhassa, mennyire örül
1510 XX | maga érzi azt legjobban, hogy mi ebben az órában az átérzeni
1511 XX | nagyanyám igazíttattak rajta, hogy de biz ilyen, meg olyan:
1512 XX | közepe nem volt arravaló, hogy itt egymással valami érzékeny
1513 XX | tartani, de Loránd azt mondta, hogy tartsa ezt akkorra, majd
1514 XX | mennykő? Én azt hittem, hogy most is olyan kisgyerek
1515 XX | vagy, mint én. Még megérem, hogy meg is házasodtál tudtom,
1516 XX | akarná velem éreztetni, hogy ámbár én már férfi vagyok,
1517 XX | kezemből.~– Ki mondta neked, hogy ezt tedd? – dörmögött rám
1518 XX | esztendeje, azt mondtad, hogy tíz év múlva mondhatom meg
1519 XX | Azután te magad írtad, hogy a mai napon legyek Szolnokban.
1520 XX | két napi járóföld; tehát – hogy mind a két kötelezettségemnek
1521 XX | Loránd, bánt tégedet az, hogy ők, szegények, egy nappal
1522 XX | Loránd kicsinyben múlt, hogy birokra nem kelt velem ezért
1523 XX | mindenkorra, fiskális úr, hogy nem alkuszunk! Itt nincs
1524 XX | haragudtunk. De azt látod, hogy micsoda helyzetben vagyok.
1525 XX | összecsődítettem, nem tudva, hogy te anyámmal együtt jössz.
1526 XX | itt van. Én sem tehetem, hogy fancsali pofával üljek itt
1527 XX | órára, amit kértem tőled, hogy kiheverjem magamat, s azután
1528 XX | aztán a társaság látta, hogy már kimagyaráztuk magunkat,
1529 XX | azután lett olyan lárma, hogy én most sem tudom, ki miről
1530 XX | beszélt benne. Annyit tudok, hogy Gyáli Pepi egypárszor belém
1531 XX | egypárszor belém akart kötni, hogy valami beszélgetést kezdjen,
1532 XX | beszélgetést kezdjen, s hogy én olyankor mindig a hozzám
1533 XX | legközelebb esőtől kérdeztem azt, hogy „Meddig szándékozik itt
1534 XX | szándékozik itt mulatni?”, „Hogy érzi magát?” s más ilyen
1535 XX | nyakamat.~– Nem, bátyám, tudod, hogy én sohasem iszom bort.~–
1536 XX | leitatni?~– Nem, bátyám. Tudod, hogy fogadásom tartja, hogy nem
1537 XX | hogy fogadásom tartja, hogy nem iszom bort, s becsületes
1538 XX | Pépó? Az én öcsém megállja, hogy nem iszik bort, mert a becsületes
1539 XX | konverzácionális tempóknak, hogy egyik ember várja ki, míg
1540 XX | meg van afelől győződve, hogy szebben a világon sehol
1541 XX | érzelemtől túláradó keblét, hogy mindannyiszor könnyekben
1542 XX | az asztalt, s esküszik, hogy azt, aki őt megbántotta,
1543 XX | fogja ölni. Szerencséje, hogy nem tudja, kire haragszik.
1544 XX | már elégnek a jókedvre, hogy torkát nekieressze, tenyereivel
1545 XX | csapkodni, s gyönyörködik benne, hogy ennyi cserép tanúsítja diadalát.
1546 XX | a boldog meggyőződésben, hogy mindenki őt nézi, míg egy
1547 XX | természetű cimbora már odajutott, hogy feje hátrahanyatlik a szék
1548 XX | szólongatják, akkor sem tudja már, hogy mit iszik: bort-e vagy tímárcsávát.~
1549 XX | folytatják az ivást; nem azért, hogy mámort adjon, hanem virtuozitásból:
1550 XX | virtuozitásból: mutassa meg ki-ki, hogy nem hagyja magát megverni
1551 XX | sokkal jobbat”, s rákezdi, hogy „Itt meg itt történt, magam
1552 XX | Csak az nyugtatott meg, hogy ily késő éjfél utáni órában
1553 XX | elnyugodtak már, nem lehetséges, hogy anyám vagy valaki más közülök
1554 XX | vezetését.~Azt hozta fel, hogy vajon a világ minden nemzete
1555 XX | részéről előre kimondta, hogy a németet tartja a leghíresebb
1556 XX | akart egyezséget létrehozni, hogy elfogadta majd az angolt,
1557 XX | azt merészkedett állítani, hogy a németek a világon a legjobb
1558 XX | pénz. A konfráterek tehát, hogy fizetni ne kelljen, s a
1559 XX | azt a szokást hozta be, hogy amint egy hosszú asztalnál
1560 XX | kupát, ha azt nem akarta, hogy a füle gombja leszakadjon.~–
1561 XX | azt, mikor jókedvük volt, hogy egy pisztolyt megtöltöttek
1562 XX | meg. De én meg azt hiszem, hogy te nem fogod előttem megtenni.~
1563 XX | Loránd fogta a poharát, hogy a benne levő veres bort
1564 XX | sorsot húznátok arra nézve, hogy melyitek tegye meg elébb
1565 XX | midőn arra sorsoltatok, hogy melyitek táncoljon a fehér
1566 XX | sorsot, s azt mondtátok, hogy vessem a kihúzottat és a
1567 XX | tartott pohár tartalmát, hogy a sötétveres bor végigcsorgott
1568 XX | embert fél kezemmel a falhoz, hogy evickélt, mint egy denevér. –
1569 XX | nyomorult!~És tudom jól, hogy ez az egy ütés, amit akkor
1570 XX | beszennyezni neked. Érzém, hogy igaza van. Le hagytam éktelen
1571 XX | s aztán visszafordultam, hogy Fánnyt keblemre öleljem.~
1572 XX | csöndesen viselve magukat, hogy ottlétüket el ne árulják,
1573 XX | ottlétüket el ne árulják, hogy Lorándnak egy szavát elleshessék,
1574 XXI | olyan jókedvvel volt mondva, hogy Dezsőnek éppen nem volt
1575 XXI | vállalat lesz. De megmondod, hogy hova szököl?~– Haha! Nemcsak
1576 XXI | Haha! Nemcsak megmondom, hogy hova szököm, sőt téged is
1577 XXI | téged is magammal viszlek, hogy vigyázz rám ezentúl is,
1578 XXI | teszed. S szabad megtudnom, hogy hová?~– Vissza Lankadombra.~–
1579 XXI | mintha azt akarnád kérdezni, hogy „hát volt?” – Te, ugyebár,
1580 XXI | csereleánnyal? Úgy látom, hogy anyánk és nagyanyánk is
1581 XXI | belé vannak szerelmesedve, hogy Fánnyt rajtad kívül másnak
1582 XXI | meg.~– Biztat a remény, hogy talán meglágyíthatom kemény
1583 XXI | Ahogy ismerlek, úgy hiszem, hogy éktelen örömöt fogok neked
1584 XXI | visszakérem, s azt mondom, hogy most fele vagyonoddal szegényebb
1585 XXI | nekem.~– Ezt tudom, anélkül, hogy tőled várnám, hogy megtaníts
1586 XXI | anélkül, hogy tőled várnám, hogy megtaníts rá; de mi köze
1587 XXI | vastag a te fejed, öreg, hogy mégsem értesz! Halljad tehát
1588 XXI | adom beleegyezésemet abba, hogy te házasodni indulj – énelőttem!~
1589 XXI | mosolyogva igenlé.~– Persze hogy van. Hanem hát, tudod, hogy
1590 XXI | hogy van. Hanem hát, tudod, hogy ez az ostoba fickó (ej,
1591 XXI | sietek. Félóra kell rá, hogy anyáinkat értesítsük; félóra,
1592 XXI | anyáinkat értesítsük; félóra, hogy kocsira üljünk; ők azalatt
1593 XXI | futóbolond, aki abban versenyez, hogy melyik tudja a másikat nagyobb
1594 XXI | anyjához, Fánnyra bízta, hogy készítse rá elő; hiszen
1595 XXI | rá elő; hiszen meglehet, hogy az öröm megölte volna.~Azt
1596 XXI | megölte volna.~Azt mondták, hogy Lorándnak hivatalos elintézendői
1597 XXI | avatva a titokba, s gondolta, hogy neki Loránddal kell menni:
1598 XXI | átváltozott a világ; ő azt hitte, hogy „körüle”, pedig „benne”
1599 XXI | mezőt, abból is kitalálhatá, hogy a szív is tavaszt érez belül.~
1600 XXI | kezeit.~– Magukat kergették, hogy már itthon vannak! Most
1601 XXI | suttogva és elpirulva. – Tudja, hogy én a cselédek ételéből szoktam
1602 XXI | Loránd leveléből Cipra felől, hogy a szegény leány minden kérdésére
1603 XXI | kibeszélhette előtte. Jaj, hogy örült annak Cipra!~Loránd
1604 XXI | tartozásának fogja venni, hogy ha az életben találkozni
1605 XXI | ejtett? S kitől tudhatja ő, hogy az én bűnöm nagyobb volt-e
1606 XXI | orgyilkost, rám vetve a vádat, hogy megöltem magamat megvetett
1607 XXI | cigányleány nem engedheté, hogy más szolgáljon Lorándnak;
1608 XXI | megölni, csak azt látja, hogy Loránd a levéltől beteg.~
1609 XXI | gondolkoztak egymás felől, hogy lehetne ezt a másik szomorú
1610 XXI | Ciprát biztatni többet, hogy legyen egész nap jókedvű.
1611 XXI | olyan kevés elég volt neki, hogy boldog legyen.~Loránd pedig,
1612 XXII | várt, azt indítványozza, hogy menjünk át Sárvölgyihez,
1613 XXII | S minthogy azt látom, hogy maguk az ifjúurat ott felejtették,
1614 XXII | magában egykori óvatosságát, hogy Melanieról sohasem írt Dezsőnek
1615 XXII | látszik, Dezső sem járt utána, hogy gyermekkori eszményképe
1616 XXII | ügyvédjükre várakozóknak, hogy hova tetted az emberüket.
1617 XXII | kétségbevonatala megejték akaratát.~– Hogy van-e bátorságom? No, azt
1618 XXII | azt is meg fogod látni, hogy milyen szóbeli védelmet
1619 XXII | ügyvédileg hevenyészni. Fogadom, hogy ha én előadom az esetet,
1620 XXII | utána nevetett. Ő tudta, hogy mi lesz ebben a nevetnivaló.
1621 XXII | a vőlegényt meggyalázni. Hogy mivel, azt ő maga sem tudta;
1622 XXII | beszédéből már kivehetett, hogy Gyálit valami égrekiáltó
1623 XXII | sugallta neked. Tudod-e azt, hogy Dezső oly szakasztott mása
1624 XXII | odaviszed Sárvölgyi elé, hogy végigregéltess vele egy
1625 XXII | élőlény, aki nem sejti, hogy ő arra az emberre nézve,
1626 XXII | Vigyázzanak inkább magukra, hogy ott ne vesszenek! Az ilyen
1627 XXII | szorítva magához Ciprát, hogy Dezsőre nézve fölösleges
1628 XXII | természetes, jókedélyű, s látszik, hogy szereti. Mi kell több? –
1629 XXII | pedig ő nem tudta még, hogy miféle mitológiai ijesztő
1630 XXII | fiút megcsókolá. Sajnálta, hogy ő is velük nem mehet, s
1631 XXII | mehet, s kérte Lorándot, hogy csak maradjanak ott sokáig.~
1632 XXII | kezét. A leány nem tudta, hogy szégyenelje-e azt, vagy
1633 XXII | ebben a pontban. Azt hitte, hogy a legjobban van értesülve.~ ~
1634 XXII | volt, aki azt kitalálta, hogy valami vendégséget bizonytalan
1635 XXII | mind összeesett. Szerencse, hogy a fánkot még tegnap kisütöttem,
1636 XXII | cigányleánya! Még kitelik tőle, hogy amint ott őnáluk leszálltak
1637 XXII | vendéget, aki azt hiszi, hogy este harangozzák a delet.
1638 XXII | kaphatta meg:~– Mondhatom, hogy derék vőlegény az ilyen,
1639 XXII | felkészüléssel előrohan, hogy majd mint megmutatja ő most
1640 XXII | teremben.~Ők is azt hitték, hogy az ajtóban hangzó léptek
1641 XXII | várták már. Gyáli azt izente, hogy amint menekülhet a szolnoki
1642 XXII | intő tekintetet Lorándra, hogy „ne tovább!”: Bálnokházyné,
1643 XXII | hangolva. Az a látvány, hogy tegnapelőtti kedvese milyen
1644 XXII | bolondság ütközött a bátyjához, hogy ez most őt Melanie-val együtt
1645 XXII | mely kötelességemmé tette, hogy idejöjjek. Számot kell nagysádtoknak
1646 XXII | nagysádtoknak arról adnom, hogy nagysádtok ügyvédje miért
1647 XXII | az a változása történt, hogy jelenleg kelet helyett nyugat
1648 XXII | eltávolítja, meg kell vallanom, hogy én vagyok.~– Ön-e? – csodálkozék
1649 XXII | felvilágosítja.~Loránd vette észre, hogy Melanie-t nem nagyon érdekli
1650 XXII | Melanie-t nem nagyon érdekli az, hogy Gyáliról mit beszélnek.
1651 XXII | addig nem mondta neki, hogy milyen szép. Érthetett belőle.
1652 XXII | ma tíz esztendeje annak, hogy Pozsonyban az országgyűlési
1653 XXII | nem bírtak megtudni, azt, hogy ki adta át eredetileg a
1654 XXII | nagyon kérem nagysádtokat, hogy hallgassák végig e történetet,
1655 XXII | Egyébiránt nem is sejti, hogy az, akiről ő beszél, Bálnokházyné
1656 XXII | gyakran csal. Az is meglehet, hogy Áronffy urat más valaki
1657 XXII | adta nagyravágyó férjének, hogy az saját érdemei szaporítására
1658 XXII | használja.~– Bizonyosan tudom, hogy állításom helyes – feleselt
1659 XXII | természeti csodával mulattatá, hogy milyen különös az, hogy
1660 XXII | hogy milyen különös az, hogy mikor még a kisasszony Topándynál
1661 XXII | bogyófüzérek vannak azok helyén. Hogy tudnak a virágok ilyen hirtelen
1662 XXII | Bálnokházyné. – Tehát engedjük meg, hogy mikor Gyáli meg Áronffy
1663 XXII | látszottak. Arról enyelegtek, hogy a búcsútáncvigalmon ki legyen
1664 XXII | méltánylandó hajlama is vala, hogy igen szeretett táncolni.
1665 XXII | diák azon vitázott előttem, hogy ki fog a tante-tal táncolni.~–
1666 XXII | engedni, végre azt határozták, hogy a sorsra bízzák az eldöntést;
1667 XXII | s engem szólítottak fel, hogy húzzam ki az egyiket. Én
1668 XXII | szándékozik ön még azt is mondani, hogy bátyja hogy mulatott aztán
1669 XXII | is mondani, hogy bátyja hogy mulatott aztán ezen a táncestélyen?
1670 XXII | ellen sietek kimondani, hogy a kihúzott névjegy nem a
1671 XXII | Dezső nem vette észre, hogy Sárvölgyi arcán a rezes
1672 XXII | Sárvölgyi arcán a rezes foltok hogy kigyulladtak e szóra: „amerikai
1673 XXII | amerikai párbaj”, s azután hogy halaványodott el megint
1674 XXII | azt mesélte Melanie-nak, hogy tegnapelőtt éjjel, ahogy
1675 XXII | hitetlenül pittyeszté ajkát.~– Hogy lehet ezt bebizonyítani?~–
1676 XXII | ezt bebizonyítani?~– Úgy, hogy én nem vetettem a tűzbe
1677 XXII | megtartottam mai napig, sejtve, hogy e kiszámított ravaszságnak
1678 XXII | valami autentikus tanúság, hogy az ön által tartogatott
1679 XXII | felállt erre székéről, látva, hogy az ülés fel van oszlatva,
1680 XXII | mégsem állhatott ellent, hogy szívének összegyűlt keserűségét
1681 XXII | neki egyszer is eszébe, hogy azt mondja neki: élj tovább,
1682 XXII | Nem hitt egyebet, mint hogy most végórája ütött.~– Nincs –
1683 XXII | még fölkereste áldozatát, hogy figyelmeztesse őt iszonyú
1684 XXII | fogadásra a hitszegő!, hogy ki meri-e üríteni a töltött
1685 XXII | lelkiismeret azt tanácsolá neki, hogy fusson. Én utolértem, torkon
1686 XXII | vonásain vetekedtek egymással, hogy melyik töltse el nagyobb
1687 XXII | gondolt olyasmit a szép leány, hogy bizony talán Gyálihoz nem
1688 XXII | tudja azt?~Annyi bizonyos, hogy mikor Dezső a nagyságos
1689 XXII | abbeli örömében támadt, hogy mátkáját nem ölték meg.~
1690 XXII | amíg oda nem kényszerítem, hogy éjszaka járjon, mikor nem
1691 XXII | között, akik nem ismerik; hogy olyan kegyetlenül megöljem
1692 XXII | itt.~– Szívemből örülök, hogy azt megakadályoztam – szólt
1693 XXII | szólt Dezső, anélkül, hogy megzavarodnék e fölfedezésre. –
1694 XXII | fölfedezésre. – Azt hiszem, hogy jó szolgálatot teszek rokonaimnak
1695 XXII | Bálnokházyné. Gondolt reá, hogy hasonló közbenjárással neki
1696 XXII | szerencsét is remélhetjük, hogy itt maradnak önök velünk
1697 XXII | egyenes felszólítás volt arra, hogy mehetnek már a látogatók.~–
1698 XXII | szívében őiránta lenni, hogy így kitörhetett! És nincs-e
1699 XXII | azt kívánta az ifjútól, hogy ölelje át, s így átölelkezve
1700 XXII | nincs is sejtelme arról, hogy ez órában apja gyilkosának
1701 XXIII | Nem is sejtheté Dezső, hogy a „végeztünk” szó arra a
1702 XXIII | Sárvölgyi házánál tettek együtt. Hogy jöhetett volna ő arra az
1703 XXIII | volna ő arra az eszmére, hogy Melanie, kit Gyáli menyasszonyául
1704 XXIII | nevet: – csak ő maga tudja, hogy mikor halt meg, s mennyi
1705 XXIII | ejtett ki előtte annyit, hogy: „Mikor?”~Ő mindig Ciprát
1706 XXIII | menyegződről.~– Hisz azt mondtad, hogy a tiednek meg kell előznie
1707 XXIII | kívánságom, mármost a te dolgod, hogy hamarább keresztül vidd
1708 XXIII | te nagyon jól tudsz. Az, hogy Cipra – még pogány. Már
1709 XXIII | keresztlevél. Azt tudod jól, hogy Topándy ezt a szegény leányt
1710 XXIII | kell; – azt pedig tudhatod, hogy ebbe sok hét beletelik.
1711 XXIII | Dezsőnek el kellett ismernie, hogy Loránd kifogása alapos.~
1712 XXIII | Loránd. Talán gondolt arra, hogy ez a szegény leány őt egész
1713 XXIII | minden gyermekkori emléket, hogy mindent úgy találjon, ahogy
1714 XXIII | elhagyta, és lássa, érezze, hogy amíg ő egy életszak változó
1715 XXIII | Fánny kezét, úgy illett, hogy a menyasszonyt a szülői
1716 XXIII | magánkívül volt örömében, hogy ereklyéjére így rágondoltak.~–
1717 XXIII | mohó szemhunyorgatással –, hogy az úrfi ezzel a bottal két
1718 XXIII | s mesélte a legényeknek, hogy Loránd úrfi ezzel a pusztán
1719 XXIII | dicsőségül számítja be, hogy a századik pár harisnyát
1720 XXIII | Henrik; elbámulva azon, hogy más gyerek is megnőtt azalatt,
1721 XXIII | Bocsássatok meg nekem, hogy ily sokáig utatokban álltam!~
1722 XXIII | megtelik könnyel; ki-ki tudja, hogy miért jön az.~Fromm papa
1723 XXIII | kibékült lassankint sorsával, hogy bizony Henriknek csak jobb
1724 XXIII | annyiban megvan az öröme, hogy a másik gyermeke mégiscsak
1725 XXIII | öröm is fenn volt tartva, hogy hajdani rektor professzorával
1726 XXIII | csonka orrú csizmákat viselt, hogy még ő is meg lehetett vele
1727 XXIII | puritán elve nem akadályozá, hogy Fánny menyegzőjén kivilágos-kivirradtig
1728 XXIII | Loránd nem is tudta azt, hogy mennyit tett titokban éppen
1729 XXIII | Különben is szokjanak hozzá, hogy maguk gazdái legyenek.~Hanem
1730 XXIII | talált. Azt ugyan helyeslék, hogy a nyarat falusi magányukban
1731 XXIII | szépen tudott könyörgeni, hogy hagyják őt gyermekei mellett;
1732 XXIII | ellenállhatlan meny részéről, hogy az a másik kettő: a nagyanya
1733 XXIII | magukat, s beleegyeztek, hogy ő maga tehát maradjon Dezsőékkel.~–
1734 XXIII | Lorándnak.~Ő már vette észre, hogy Loránd arca sem illik a
1735 XXIII | Loránd kezét, s anélkül, hogy mondanák egymásnak, hogy
1736 XXIII | hogy mondanák egymásnak, hogy hová, együtt lementek a
1737 XXIII | figyelmeztetve az öregebb fiút; hogy még egy nagy adósság lefizetve
1738 XXIV | bolond tréfát csináltam, hogy magam is tökéletesen meg
1739 XXIV | Legelébb is azon kell kezdenem, hogy Melanie hugád már férjhez
1740 XXIV | leülve, s föltette magában, hogy igen közönyös arcot fog
1741 XXIV | levelet írt maga Gyálinak, hogy rögtön térjen vissza Lankadombra,
1742 XXIV | előkelő úrhoz! Az ellen, hogy inzultálni találják, biztosíthatja
1743 XXIV | Hát én meg azt mondtam rá, hogy: ha ti meg vagytok vele
1744 XXIV | közöm hozzá. Úgy látszik, hogy mai világban a dámáknak
1745 XXIV | gusztusukat.~Föltettem magamban, hogy csak azért sem teszek semmi
1746 XXIV | okos tréfát követem el, hogy elébbi végrendeletemet,
1747 XXIV | költséget ezúttal. Azt hitte, hogy engemet fog bosszantani
1748 XXIV | kútágason leste a sok siheder, hogy mi lesz itt mindjárt. Én
1749 XXIV | Bátyám azt hiszi tán, hogy én mindezt meg fogom írni
1750 XXIV | írni valamely divatlapnak, hogy így tudósít még az öltözetek
1751 XXIV | akar valakit arról győzni, hogy története való, és nem mese,
1752 XXIV | külsőségeket apróra leírja, hogy arról láthassák, mennyire
1753 XXIV | rákiált Sárvölgyi kocsisára, hogy az is hozza nyugvó helyzetbe
1754 XXIV | barátunk meg nem foghatta, hogy micsoda újmódi neme ez a
1755 XXIV | valakitől útközben azt kérdezni, hogy „van-e lelke?”~A sovány
1756 XXIV | öné?~– De kicsoda ön, és hogy mer engem megtámadni?~–
1757 XXIV | megküldetett azon utasítással, hogy ön több rendbeli hamisítás
1758 XXIV | Ön már Bécsben tudta jól, hogy minő vád alá van helyezve,
1759 XXIV | jött le Magyarországba, hogy ha hirtelen egy birtokos
1760 XXIV | adtak rá egy porköpönyeget, hogy eltakarhassa magát, hanem
1761 XXIV | Hanem azért úgy látszik, hogy túléltem ezt a fájdalmat
1762 XXIV | legalább én ne láttam volna! Hogy lehetne valami regényes
1763 XXIV | a gondolattól válj meg, hogy Melanie még nem nő; mert
1764 XXIV | Loránd hitetlenül.~– Persze, hogy tréfa: csakhogy nagyon bolond.
1765 XXIV | előtt azt mondta a papnak, hogy az egész világon csak egyetlenegy
1766 XXIV | Sárvölgyi.~– Én elhiszem, hogy ez mind tréfa volt; – hanem
1767 XXIV | tartani itt. Emlékezel rá, hogy volt kinn a tanyán egy vén,
1768 XXIV | maga választott ki hajdan, hogy az az ő nevét viselje. A
1769 XXIV | eszeveszett tréfát végrehajtottam, hogy mi lesz majd annak a jutalma,
1770 XXIV | bosszúállás kellett: ez az volt. Hogy mennyire az volt, azt észre
1771 XXIV | lehetett abból is venni, hogy a kortyondi fráterek, amint
1772 XXIV | egypártól már levelet is kaptam, hogy ne áruljam el, hogy ő is
1773 XXIV | kaptam, hogy ne áruljam el, hogy ő is itt volt akkor. Csak
1774 XXIV | akkor. Csak azt szeretem, hogy te nem voltál akkor itten.~–
1775 XXIV | itten.~– És én sajnálom, hogy nem voltam itt. Akkor ez
1776 XXIV | te is, ha láttad volna, hogy halad egy szekéren az, akit
1777 XXIV | foglalt el abban. Érzem, hogy nekem magamnak még jobban
1778 XXIV | magamnak még jobban fáj az, hogy ily triviális tréfát követtem
1779 XXIV | Hiszen az is jutott eszembe, hogy egy fiatalembert és egy
1780 XXIV | bele. Aki elismeri magáról, hogy állat, semmi más: annak
1781 XXIV | kettőtök dolga; attól függ, hogy melyik kategóriájába akarjátok
1782 XXIV | itten. Nem vetted észre, hogy itt Lankadomb körül roppant
1783 XXIV | lakásomon, mert tudják, hogy elfogadásukra készen állok.
1784 XXIV | Nekem az a gyanúm van, hogy az a rablóvajda, aki Ciprával
1785 XXIV | békében maradtak. Lehet, hogy fenyegette is őket arra
1786 XXIV | bántani találnának. Meglehet, hogy ővégette kíméltek bennünket
1787 XXIV | eddig. De az is meglehet, hogy valami más okuk is van Lankadombot
1788 XXIV | elmondtam. Emlékezel rá, hogy azon a pisztolyon, amit
1789 XXIV | bátyám?~– Azt gondolom, hogy ez a Sárvölgyi az egész
1790 XXIV | erre az eszmére?~– Onnan, hogy olyan igen kegyes ember.
1791 XXIV | elmélkedésemnek a vége az, hogy mielőtt azt a hosszú ülést
1792 XXIV | amiről már sokszor mondtam, hogy télen-nyáron laknak benne.~–
1793 XXIV | benne.~– S hiszi, bátyám, hogy azzal el vannak űzve a környékünkből?~–
1794 XXIV | garázdálkodni, amíg tapasztalja, hogy félnek tőle. Valóságos farkastermészet.
1795 XXIV | keresni.~Loránd azt mondta rá, hogy jó lesz; amit Topándy akar,
1796 XXIV | s oly szerencsés volt, hogy a legelső röppentyűje a
1797 XXV | a zene.~Akarják mutatni, hogy ők vígan vannak.~Sárvölgyi
1798 XXV | ki nem válogatós benne, hogy kinek a borát issza, csak
1799 XXV | nemcsak az a baj származik, hogy a háziúr egész éjjel hallgathatja
1800 XXV | táncol, hanem még az is, hogy kénytelen levén a táncteremből
1801 XXV | hálálkodásban részeltetik, hogy csendes visszavonulásával
1802 XXV | Sárvölgyi, s bot után nézett, hogy a tolakodó hízelgőt kiverje
1803 XXV | úgy csikorgatta a fogait, hogy Sárvölgyit a reszketés állta
1804 XXV | Bocsásd el a torkomat! Látod, hogy úgyis kezedben vagyok. Beszélj
1805 XXV | puskapor szétrúgta a tüzet, hogy nem maradt ott egyéb a bolond
1806 XXV | más senki sem tudhatta, hogy az én pénzem oda van eldugva.
1807 XXV | Ki tudhatta volna azt, hogy nekem pénzem van, más, mint
1808 XXV | mennyit érhetett. Te tudtad, hogy én pénzt gyűjtök. Te tudtad,
1809 XXV | pénzt gyűjtök. Te tudtad, hogy hogyan gyűjtöm, azt is tudtad,
1810 XXV | köcsög aranyam. Azt akartam, hogy elviszem magammal Törökországba,
1811 XXV | bizonyosan kivallotta neki, hogy az apja kincseket gyűjt;
1812 XXV | láttad a vén szelindeket is, hogy ott volt a rablásnál?~–
1813 XXV | falut. Ti nem tudjátok még, hogy ki az a Kandúr!~– Óh, én
1814 XXV | Óh, én jól ismerlek, hogy ki vagy, Kandúr – szólt
1815 XXV | raboltál, látod-e, hanem azért, hogy leányodat a bűn örvényéből
1816 XXV | inkább egy marék pénzt, hogy a cimborákat összeszedhessem!
1817 XXV | haragos, Kandúr; tudod, hogy én nagyon szeretlek. Én
1818 XXV | hátra. Azt is elfeledte, hogy a kést kikapja szájából.
1819 XXV | hatalmamban vagy. Hanem hát lásd, hogy én neked igazat mondok!
1820 XXV | Most már aztán elhiheted, hogy nem féltemben biztatlak.
1821 XXV | Elhiszed-e?~– Verjen meg a! Hogy megijesztettél!~– Mármost
1822 XXV | beszédre.~– Azt láthatod, hogy pénzedet nem én raboltam
1823 XXV | dicsérnek. Hízelgésnek vette, hogy az ő fejét száz aranyra
1824 XXV | Bizonyos lehetsz felőle, hogy nem én, hanem azok odaát
1825 XXV | kezére, másik a bal kezére. Hogy aztán az üldözött ártatlan
1826 XXV | elől házamhoz menekült, hogy feleségemmé lett, azok odaát
1827 XXV | esküdtek ellenem. Azért, hogy egy ártatlan lelket kiszabadítottam
1828 XXV | utcán, mikor én azon jártam, hogy megmarjanak. Leveleket küldözgetnek
1829 XXV | Az a suhanc azt hiszi, hogy akkor az én feleségemet
1830 XXV | Két hete.~– Nem láttad, hogy el van hervadva? Az az átkozott
1831 XXV | a kezébe fogott késsel, hogy mit akar. Szívébe döfni,
1832 XXV | mintsem meghaltak.~– Tudom. Hogy kivallassam velük, hová
1833 XXV | szíjjal megszorítani a fejét, hogy még az apja koporsójában
1834 XXV | is megmagyarázom neked, hogy fenékig beleláss a gondolataimba,
1835 XXV | lakott, Topándy, azt vélve, hogy öccséhez fog nőül menni,
1836 XXV | elébbit, hanem otthon tartja, hogy majd a tréfa annál nagyobb
1837 XXV | meg találna halni anélkül, hogy másik testamentomot írhatott
1838 XXV | Tehát hiszed-e mármost, hogy ha énhozzám eljössz azzal
1839 XXV | súgá:~– És azzal a hírrel, hogy a szomszéd véletlenül meghalt,
1840 XXV | nem szükség azon aggódnod, hogy mennyi pénzed legyen ahelyett,
1841 XXVI | mennyire nem érdemeljük mi meg, hogy miattunk a szerelem politeizmusával
1842 XXVI | mert elment mellette úgy, hogy kezét meg sem szorítá.~Másszor
1843 XXVI | nagyságolsz engem? Nem látod, hogy én is cseléd vagyok, sütök,
1844 XXVI | akkor azt is kellene tudnod, hogy asszony vagyok, ostoba.~
1845 XXVI | mintha mindig attól félne, hogy észreveszi valaki; az asszony
1846 XXVI | kisasszony.~Cipra restellte, hogy szóba állt vele. Érezte,
1847 XXVI | szóba állt vele. Érezte, hogy valóban ég az arca. A nyílt
1848 XXVI | onnan a szolgáló cselédet, hogy a lángoló tűzre foghassa
1849 XXVI | még tolakodóbbá tette az, hogy zavarba hozhatta a leányt.
1850 XXVI | segítene.~– Mondtam már, hogy pusztulj innen!~– Ami oly
1851 XXVI | ne akarná azt megtudni, hogy mit kell csinálni, hogy
1852 XXVI | hogy mit kell csinálni, hogy a legény úgy meg legyen
1853 XXVI | úgy meg legyen babonázva, hogy ha minden porcikája tele
1854 XXVI | másfelé? No, te Zsuzsi, látom, hogy nevetsz neki. Hát te, Kati?
1855 XXVI | vihogó leánycseléd, ahelyett, hogy Ciprát megmentette volna
1856 XXVI | elkezdett válogatni az érmekben, hogy meglelje köztük a rézpénzek
1857 XXVI | mert nincs annyi pénzünk, hogy a papnak meg tudjunk fizetni.~
1858 XXVI | Százszor elgondolom, hogy ha te nem szólítasz meg
1859 XXVI | Hiszen nem kívánom én tőled, hogy hozd le nekem az égből a
1860 XXVI | égből a holdat; csak azt, hogy szakítsd le az ágról a rózsát.”~„
1861 XXVI | magad után?”~„Ha tudtad, hogy nem szerettél, hálódba mért
1862 XXVI | Százszor ajkamon van, hogy legalább, ha szólni nem
1863 XXVI | látott: azt mondták róla, hogy „tüzes gazdasszony”.~– Jó
1864 XXVI | Cipra!~Észre sem vette, hogy Loránd jő a háta mögött,
1865 XXVI | oly nyájasan. Azt várta, hogy legalább annyi időre meg
1866 XXVI | fog állni, mint máskor, hogy megkérdezze, mit főzesz,
1867 XXVI | Mondja meg már egyszer, hogy ,mit’ szeret?”~De még csak
1868 XXVI | csak annyit sem tett meg, hogy megállt volna; hiszen csak
1869 XXVI | tudatja velem a főbíró, hogy holnap reggel itt lesz a
1870 XXVI | Mégpedig furcsa tréfának. Hogy fogom majd az utcát seperni,
1871 XXVI | vármegye lánckoptatója, hogy azóta is olyan kaszáló lépésekkel
1872 XXVI | Éppen én is azért jöttem, hogy egy igen komoly tárgyról
1873 XXVI | rázta.~– Az még nem ok arra, hogy nőül vedd.~– És olyan hű
1874 XXVI | magam.~– Ez sem ok arra, hogy nőül vedd.~– És mert felyül
1875 XXVI | fitogtatás. Ez sem ok arra, hogy nőül vedd Ciprát. A szomszéd
1876 XXVI | vette nőül, csak azért, hogy beszéltessen magáról: az
1877 XXVI | tied. Ez mind nem ok arra, hogy nőül vedd Ciprát.~– De elveszem, –
1878 XXVI | csupán ez az egy ok lehet rá, hogy elvedd. S hány napja már,
1879 XXVI | elvedd. S hány napja már, hogy szereted?~– Arról nem tudok
1880 XXVI | látnom, mindig tudtam azt, hogy szeretem őt, mint egy jó
1881 XXVI | anyámnak: megírom neki, hogy íme egy köszörületlen gyémántot
1882 XXVI | hozni.~– Nagyon köszönöm, hogy leveszed rólam a terhét
1883 XXVI | végeznetek, tegyétek úgy, hogy én ne lássam! S mikor tudatod
1884 XXVI | De mégis, lehetséges, hogy úgy történhetnék. Lehetnének
1885 XXVI | mondás.~– De ha azt mondaná, hogy hagyjam el örökre vagy ezt
1886 XXVI | Topándy nem gátolhatá meg, hogy Loránd meg ne csókolja kezét.~ ~
1887 XXVII | mindennap jobban érezé, hogy milyen véghetetlen üresség
1888 XXVII | varázsigék kellenek ahhoz, hogy az a nagy szellem, aki mindent
1889 XXVII | leány! Nem is sejtette azt, hogy ez az érzés, ez a felmagasztulás:
1890 XXVII | ékességét.~Azon órában, hogy a szenvedő leány ily némán
1891 XXVII | likacsos kő támadt belőle, hogy semmi csákánnyal nem lehet
1892 XXVII | Amit összegyűjtögettünk, hogy majd elvisszük magunkkal
1893 XXVII | idáig; kitanulták az útját, hogy kell a zsombikon keresztüljönni
1894 XXVII | csak kell őrizni valakinek, hogy a farkas le ne vágja azalatt.~
1895 XXVII | bejuthatok, csendesen, anélkül, hogy egy lövést kellene tenni,
1896 XXVII | kicsináltam az útját; azt hiszem, hogy megeshetik. Akkor hárman
1897 XXVII | Agyaras, arra vigyáztok, hogy ha ők kilőnek az ablakon,
1898 XXVII | füttyentek, az azt jelenti, hogy baj van, s akkor minden
1899 XXVII | Hentes! Tor előtt, tudod, hogy jó egy korty papramorgó.~
1900 XXVII | közlegény igyék, azért, hogy vak legyen, mikor parancsolnak
1901 XXVII | neki, de a vezér ne igyék, hogy lásson parancsolni! Majd
1902 XXVII | maskarához!~Értették már, hogy mit tesz ez.~Ki-ki leveté
1903 XXVII | is, majd megmondom neki, hogy ki vagyok. Én vagyok a Kandúr,
1904 XXVII | béledet! Ismerjetek rám! Hogy fogok a szemük közé nézni!
1905 XXVII | fogok a szemük közé nézni! Hogy fogom a fogaimat vicsorgatni
1906 XXVII | mikor meg lesznek kötözve; hogy kérdezem meg majd az úrfitól
1907 XXVII | faderékból kivágva; csak akkorák, hogy két ember elfér egyben,
1908 XXVII | természetesen tudta utánozni, hogy még elrejtőzött társait
1909 XXVII | énekese! Miért van rábízva, hogy éjszaka énekeljen, mikor
1910 XXVII | küldi őt: „Kelj és hirdesd, hogy a szerelem mindig ébren
1911 XXVII | ébren van?”~Ki bízta rá, hogy költögesse fel az aluvókat?~
1912 XXVII | újrakezdte a dalt.~Gonosz madár, hogy nem enged alunni!~Pedig
1913 XXVII | virágcserépben. Ki tudhatná meg, hogy mi az? Ártatlan tréfájuk
1914 XXVII | mit adott be a férjének, hogy olyan híven szereti, még
1915 XXVII | Úgy csodálkoznak sokszor, hogy szerethetett meg valaki
1916 XXVII | Ha nem szerethet azért, hogy megérdemlem, ne szeressen
1917 XXVII | megérdemlem, ne szeressen azért, hogy megbabonázom! Ha nem szeret,
1918 XXVII | csendesen nyitotta ki ajtaját, hogy ne nyikorogjon. Loránd a
1919 XXVII | oly vigyázva fordítá el, hogy hangot nem adott.~Nesztelenül
1920 XXVII | csendesen szétválasztania, hogy meglássa, melyik ágon szólt
1921 XXVIII| visszatartva azt teljes erejével, hogy az ajtón be ne jöhessen.~
1922 XXVIII| ütést talált a rabló arcára, hogy annak két foga törött ki
1923 XXVIII| gyorsan felhasználá arra, hogy becsapja a tölgyajtót, elétolja
1924 XXVIII| feszítőrudakkal nekiestek, hogy sarkából kivessék.~– Jer,
1925 XXVIII| Elszörnyedt, midőn látta, hogy azt egészen ellepte a vér.~–
1926 XXVIII| kendő, szorítsd a sebre, hogy ne folyjon a vér.~– Menjen!
1927 XXVIII| hirtelen foszlányokra tépett, hogy azzal a vértől bugyogó sebet
1928 XXVIII| nem volt más gondja, mint hogy a sebesült leánynak jól
1929 XXVIII| észrevéve az ablak résein, hogy itt világosság van.~– Loránd!
1930 XXVIII| Topándy csak most vette észre, hogy Cipra ott fekszik.~– Lövés? –
1931 XXVIII| látnak róla. Szerencse, hogy nem tudnak a gazemberek
1932 XXVIII| a szobákat, s úgy látom, hogy minden kijárás el van állva.
1933 XXVIII| lehet. Ha látják a fickók, hogy jól védjük magunkat, ránk
1934 XXVIII| elbújt a szakáccsal együtt, hogy mézeskaláccsal sem tudom
1935 XXVIII| ha egyszer aztán látod, hogy kezdenek kicsiholni, csóvát
1936 XXVIII| előre-hátra, tűzkövével csiholva, hogy tájékozhassa magát, míg
1937 XXVIII| lehetett rossz néven venni, hogy fegyvertelenül nem jött
1938 XXVIII| meg Loránd idegeit. Érzé, hogy szédül; érzé, hogy nem maradhat
1939 XXVIII| Érzé, hogy szédül; érzé, hogy nem maradhat itt ezen a
1940 XXVIII| közel nyúlt a háztetőhöz, hogy Loránd bizton eltalálhatá
1941 XXVIII| aztán meggyőződött felőle, hogy a kötél megbírja, elkezdett
1942 XXVIII| csövét, belövöldözött rajta, hogy a belül levőket akadályozza
1943 XXVIII| felelt neki vissza, anélkül, hogy talált volna valamit.~A
1944 XXVIII| olyan jól meg voltak halva, hogy nem is panaszkodtak róla.~
1945 XXVIII| kettős füttyre Loránd látta, hogy a cselédház előtt ácsorgó
1946 XXVIII| támadt dobaj tudatá vele, hogy arról az oldalról is jőnek.
1947 XXVIII| nem bírta azokat elhinni. Hogy egy magányos embernek a
1948 XXVIII| veszve van. De bizonyos róla, hogy el fogja találni, s arról
1949 XXVIII| találni, s arról is bizonyos, hogy az egész csoport futni fog,
1950 XXVIII| rémséges pillanatban megtudta, hogy mindez lehet. A férfi akkor
1951 XXVIII| lehet. A férfi akkor érzi, hogy mennyire férfi, mikor a
1952 XXVIII| legveszélyesebbike ellen, akit úgy hínak, hogy „ember”.~Kettőt már leterített.
1953 XXVIII| megfogadnia nagybátyja tanácsát, hogy futóval lőjön a félhomályban
1954 XXVIII| veranda oszlopa mellől, s hogy jól voltak célozva, azt
1955 XXVIII| arra a gondolatra jönniök, hogy az talán a vadászlakból
1956 XXVIII| futásnak eredt, azután, hogy társuk nem bírt velük menni,
1957 XXVIII| árkangyal.~Kandúr jól tudta, hogy annak nem szabad időt engedni,
1958 XXVIII| nem szabad időt engedni, hogy még egyszer megtölthesse
1959 XXVIII| ifjúra.~Loránd átlátta, hogy itt a bokrok között fegyverének
1960 XXVIII| Loránd most tudta meg, hogy a rabló Ciprának az apja.
1961 XXVIII| keltett Loránd szívében, hogy a rablót térdre roskasztotta
1962 XXVIII| ereszté őt magához oly közel, hogy derekát átkarolhassa. Gyakorlott
1963 XXVIII| közel jutni? Nem engeded, hogy megcsókoljalak, he; hogy
1964 XXVIII| hogy megcsókoljalak, he; hogy kiharaphassak egy darabot
1965 XXVIII| fogvicsorgatva nyújtogatta nyakát, hogy Lorándot megmarhassa.~A
1966 XXVIII| hítt segélyt, attól tartva, hogy kiáltására a rablók is visszatérhetnek,
1967 XXVIII| elfoglalta minden eszméjét az, hogy saját kezével törje le ellenfelét.~
1968 XXVIII| fordítást, attól tartva, hogy a lódításban maga bukik
1969 XXVIII| már nem azon törekedett, hogy őt letörje, hanem hogy teljes
1970 XXVIII| hogy őt letörje, hanem hogy teljes erejéből magával
1971 XXVIII| tovább.~Loránd nem értette, hogy mit akar ellenfele.~Mindig
1972 XXVIII| aztán észrevette Loránd, hogy mi szándéka van ellenfelének.~
1973 XXVIII| azt mondá nagybátyjának, hogy ispánlak kell, Topándy megásatta
1974 XXVIII| megdöbbent arcán észrevette, hogy az tudja már, mi szándéka
1975 XXVIII| szándéka van vele.~– No hát hogy tetszik a tánc, úrfi? Ez
1976 XXVIII| minden erejét összeszedte, hogy az őrjöngőnek ellene szegülhessen.~
1977 XXVIII| oly erőfeszítésébe került, hogy maga is hanyatt bukott bele. –
1978 XXVIII| elbocsátá Loránd karját, hogy ahelyett hajába markoljon,
1979 XXIX | folyosón, annak köszönheté, hogy a kutyák meg nem szabdalták.~–
1980 XXIX | konyhából.~– Ejh no, ugyan jó, hogy azt is oda nem kívántad,
1981 XXIX | a Csicsa prímás küldött, hogy estére eljön a tizenkét
1982 XXIX | már azt egyszer tőletek, hogy: jóllaktam, nem kell több!
1983 XXIX | felcsapott fiatal házasnak, hogy jobb kútba nem tudja hányni
1984 XXIX | hányni a jövedelmét, mint hogy a cigányokat tömi meg vele?~–
1985 XXIX | fordítva két szemét anélkül, hogy a fejét mozdítaná, úgyhogy
1986 XXIX | fülét én csipkéztem ki, hogy száz közül is megismerjem;
1987 XXIX | Úgy hozzám van már szokva, hogy a hívásomra akárhonnan előjön,
1988 XXIX | gazda kimondja az ítéletet, hogy nyársra kell kerülni a kedvencnek
1989 XXIX | kerülni a kedvencnek is. Hogy megsiratják akkor! Dehogy
1990 XXIX | Az ostoba koca, ahelyett, hogy jóltevője szavára hallgatott
1991 XXIX | visított.~– Öld le mindjárt, hogy ne ordítson! – kiálta rá
1992 XXIX | eldugta a füleit párnájába, hogy ne hallja, mikor kedvenc
1993 XXIX | kiálta fel a kegyes úr – hogy mersz te, cseléd létedre,
1994 XXIX | amit azzal bizonyított be, hogy hirtelen összekötötte az
1995 XXIX | kifelé, azt sem mondva, hogy „befellegzett”.~Sárvölgyi
1996 XXIX | megfogván Borcsa asszony karját, hogy visszatartóztassa.~– Itt
1997 XXIX | konfliktusnál bebizonyítá, hogy az övé a majoritás, kirántván
1998 XXIX | mérget főzni magában.~Mert hogy az ilyen kudarcot valakinek
1999 XXIX | kee, no! Azt gondolja kee, hogy a kee szép csurgóra álló
2000 XXIX | gyomrotokba. Mondhatod te, hogy így kaptad, úgy kaptad ajándékba,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2098 |