Fezejet

2001 XXIX  |                   ide a szolgabíró azért, hogy temelletted tanúskodjék.”~
2002 XXIX  |             Borcsa asszony maga sem érté.~Hogy ő vaktában ilyen „igazat
2003 XXIX  |                 abban a véleményben volt, hogy ha ez a malac csakugyan
2004 XXIX  |                Mindjárt rendeletet adott, hogy hat pandúr induljon el lóháton
2005 XXIX  |                  sietteté az asszonyokat, hogy menjenek aludni, holnap
2006 XXIX  |               kinyitá az ablakszárnyakat, hogy jobban hallhasson, s várta
2007 XXIX  |                    Mégsem tudtak bejutni? Hogy nem bírják betörni az ajtót?
2008 XXIX  |                ujjakkal az iratok között, hogy az ötpecsétes levelet megtalálják!~
2009 XXIX  |                   öklével verte az ajtót, hogy nem nyitották ki előtte.~–
2010 XXIX  |                  lélek”, úgy sietni kell, hogy mentül elébb azzá legyen.~
2011 XXIX  |                 olyan nagyon!~Lehetetlen, hogy pisztollyal eltalálja őt,
2012 XXIX  |                 hozzá?~Ki merjen-e menni, hogy szemközt álljon e kísértettel?
2013 XXX   |                   hagyta el Ciprát azóta, hogy megsebesítették. Egyedül
2014 XXX   |                ajtó. Az volt első gondja, hogy neked orvost hozzon.~A leány
2015 XXX   |               ujját Topándy öt ujja közé, hogy az mint két imádkozó kéz
2016 XXX   |                  össze.~– Uram. Én tudom, hogy a sír szélén állok. Most
2017 XXX   |                   sírba lemennem anélkül, hogy az egy imádságra megtanított
2018 XXX   |                   az én szívemet találta, hogy az önét megszabadítsa. Nem
2019 XXX   |                  Nem érdemli-e ez a szív, hogy utolsó kívánsága teljesüljön?
2020 XXX   |                  élettől, önt a haláltól, hogy ezt neki megköszönjük?~Topándy
2021 XXX   |                 másik? Miért mondjuk azt, hogy „atyánk!”, mi az a „te országod”?
2022 XXX   |          kinyitott egy táblát az ablakon, hogy a besütő napfényt láthassa
2023 XXX   |                  oly csüggedt lett utána, hogy mégsem az jő.~Milyen soká
2024 XXX   |               miatt.~Ekkor eszébe jutott, hogy hiszen ő már tudja magát
2025 XXX   |              boldog érzés ez!~Azon érzés, hogy az imának sikere van. Óh,
2026 XXX   |                  és azt mondá a leánynak, hogy csak legyen nyugodtan; ne
2027 XXX   |                   be a szenvedőnek.~Cipra hogy áldta azt a kést, mely neki
2028 XXX   |                 az!~A férfiak azt hitték, hogy az a vékony kis szúrás nem
2029 XXX   |                  vele.~Cipra azt gondolá, hogy ez is őérte történik.~Hiszen
2030 XXX   |                 emlékét azzal a gyanúval, hogy ő, a rabló leánya, ajtót
2031 XXX   |               azután ismét eszébe jutott, hogy hiszen ő már tudja magát
2032 XXX   |              szerint merész volt kimenni, hogy megnézze, mi az. Az ajtóban
2033 XXX   |                magyarázat. Még jobban az, hogy Loránd arcán azt látta,
2034 XXX   |                   Loránd arcán azt látta, hogy ő maga is így hiszi azt!~–
2035 XXX   |               szemekkel.~– Őt. – Annyira, hogy én kénytelen voltam a bírói
2036 XXX   |          aggodalmukat fejezék ki afölött, hogy Sárvölgyi urat az egész
2037 XXX   |                 asszonyságok azt állíták, hogy ez a terem rendesen zárva
2038 XXX   |              bennlevőt a törvény nevében, hogy nyissa ki előttünk az ajtót.
2039 XXX   |                    Nem jött semmi válasz. Hogy ismételt parancsomra sem
2040 XXX   |                 szék lába alatt tanúsítá, hogy saját maga végezte ki magát…~
2041 XXX   |               leányom, most mondd el azt, hogy „Hiszek egy Istenben!” Én
2042 XXX   |              mindkét kezével égő arcát, s hogy Loránd odalépett hozzá,
2043 XXX   |                midőn ez azzal vádolta őt, hogy tréfát űz vele. Valami azt
2044 XXX   |              Valami azt mondá neki belül, hogy e leánynak joga van azt
2045 XXX   |              leánynak joga van azt hinni, hogy most is enyelegnek vele,
2046 XXX   |                 malaszttal szólt közbe.~– Hogy űznék én tréfát az Istennel
2047 XXX   |            jelenléte előtt megrendülök?~– Hogy űznék én tréfát a te szíveddel? –
2048 XXX   |                   jóváhagyását várta még, hogy neked is elmondja, amit
2049 XXX   |              akarnak csinálni szegénynek, hogy meggyógyítsák vele. – Ezt
2050 XXX   |                  szavának el fogja hinni, hogy nem ámítjuk őt.~A lelkész
2051 XXX   |                   ajánló levele, mint az, hogy én szeretem.~Szerelmünk
2052 XXX   |                  nézve; most azt óhajtom, hogy legyen ez mindkettőnk boldogsága.
2053 XXX   |                  velem az élet. Te tudod, hogy a sors végzései felőlem
2054 XXX   |               csodának történni a földön, hogy te, anyám, az anyák legjobbika,
2055 XXX   |               ajkára… már akkor megtudta, hogy mi az az örökkévalóság!…~
2056 XXXI  |                Szegény Cipra! Azt hittem, hogy te temetsz el mindannyiunkat,
2057 XXXI  |              fájdalmában.~Annyit mondott, hogy óhajtaná kedvesét bebalzsamozva
2058 XXXI  |                   elébb arról tudósított, hogy fia új menyet hoz a házhoz.
2059 XXXI  |               Áronffynénak, attól tartva, hogy amit Loránd maga fog írni
2060 XXXI  |             tudatott mindent az anyjával, hogy Loránd levele ne legyen
2061 XXXI  |               aztán megírhatja neki újra, hogy a menyasszonyt viszik, tartsa
2062 XXXI  |           sírboltot.~S az volt a különös, hogy Topándy semmi fájdalmat
2063 XXXI  |                  Az orvost felkértem már, hogy tegye őt halhatatlanná,
2064 XXXI  |               magam számára készíttettem, hogy valamikor abban folytatom
2065 XXXI  |                   cseppent, s azóta, nézd hogy megfeketült a kezem.~Bal
2066 XXXI  |            állatokra is. Ha én azt tudom, hogy csak zörgetnem kell, és
2067 XXXI  |           fájdalom, elnevette rá magát.~– Hogy protestál az ostoba hústömeg!
2068 XXXI  |       hivatalaikból.~Az orvos azt állítá, hogy iszonyú kínokat kell neki
2069 XXXI  |                   felett, aki azt állítá, hogy a más csillagzatok lakói
2070 XXXI  |             kérdik, hová lettem, mondjad, hogy avanzsíroztam. Olyan planétába
2071 XXXI  |              Lorándot üdvözlé, bizonyítá, hogy ez az utolsó.~Azontúl keze
2072 XXXI  |               Most mindjárt – megtudom, – hogy mi van – az Északi Vadászkutya
2073 XXXI  |                 volt abban a gondolatban, hogy nem egyedül lesz azután
2074 XXXI  |            Kételkedhetett-e valaha abban, hogy akit ő szeret, szeretve
2075 XXXI  |           szeretve fog lenni mindenkitől; hogy nem kell annak erényeiről
2076 XXXI  |                Bizony nagyon jól történt, hogy azt a levelet nem küldé
2077 XXXI  |           Cipráról írt, s áldását kéri, – hogy nem sértette meg azzal a
2078 XXXI  |                   úgy volt az elrendelve, hogy Loránd megszabadítsa Ciprát
2079 XXXI  |                   Ciprát gyilkos kezéből, hogy azután egykor boldog legyen
2080 XXXI  |                Topándy levele azt tudatá, hogy Loránd a levél kelte után
2081 XXXI  |                Fánny vállát elmondá neki, hogy sok-sok év előtt éppen így
2082 XXXII |            Tizenhét év múlt el már azóta, hogy Loránd ismét itthon van!~
2083 XXXII |                 már! S nem akarjuk hinni, hogy ami utána jő, még mindig
2084 XXXII |              Mindig az a rém állt előtte, hogy ez úton elébb-utóbb mégiscsak
2085 XXXII |               golyó elrepült feje fölött.~Hogy tekintgetett e szomorú zizegő
2086 XXXII |                 hírnökei után a halálnak; hogy várta azokat a búgva közelítő
2087 XXXII |                 rossz emberek vagytok ti, hogy engem úgy szerettek! Óh,
2088 XXXII |              rosszat tettél velem, öcsém, hogy elhoztál a csatatérről.
2089 XXXII |           kegyetlenség volt tőled, Fánny, hogy mellettem virrasztottál!
2090 XXXII |              emberek vagytok ti: – azért, hogy engemet úgy szerettek!~Hanem
2091 XXXII |                   engem is kényszerített; hogy arról a pályáról lemondjak,
2092 XXXII |              alakot, kinek hivatása volt, hogy hőssé legyen!~Egy forró
2093 XXXII |                   Gyakran előhoztam neki, hogy annak a magányos épületnek
2094 XXXII |                 Rá nem tudtam venni soha, hogy egy hírlapot kezébe vegyen.~„
2095 XXXII |                  hírrel rohant be hozzám, hogy Loránd bátya a szoba közepén
2096 XXXII |                  Még reggel beszélt róla, hogy méheire orvméhek ütöttek,
2097 XXXII |             kísértés utolsó perce eljött, hogy az életunalom az ősi átokkal
2098 XXXII |             vénülünk tovább, és ki tudja, hogy mire vénülünk meg?!~ ~