1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1718
Fezejet
1 I | bizonyosan tudom, hogy nem volt több harminchat évesnél.
2 I | fehér a haja.~Az igaz, hogy nem is volt semmi bánatunk,
3 I | bátyámat. Ez természetesen nem annyit tesz, hogy kétségbe
4 I | gyermekjátékokat, mik őt nem mulattatták, csak engemet;
5 I | szerezni. Ha csínyt tettem, nem árult be, ha kisült rám,
6 I | csendes vérrel; soha vissza nem ütött, pedig én hányszor
7 I | akkor haragba jött, és nem kímélt senkit. Iszonyú erős
8 I | senkit. Iszonyú erős volt. Én nem hittem, hogy a városban
9 I | Iskolatársai rettegtek öklétől, s nem mertek vele kikötni soha;
10 I | vele kikötni soha; pedig nem látszott valami izmosnak,
11 I | igen boldog volt. Szükséget nem szenvedtünk; szép házunk
12 I | az asztal végén, mint aki nem is hallotta azt. Ha édesanyánk
13 I | mosolygás az sem volt soha, meg nem nevetteté őt senki.~Nem
14 I | nem nevetteté őt senki.~Nem is volt az az ember, akinek
15 I | fenyeget, dicsekedik; neki nem voltak fölösleges szavai.~
16 I | szót kiejteni, és éppen így nem tudott nevetni, mosolyogni;
17 I | emlékszem vissza, akkor nem találtam benne semmi különöset.~
18 I | szemeit soha egy percre is le nem vette apám arcáról, s valahányszor
19 I | összeborzadt.~Nagyanyám nem is hagyhatta szó nélkül
20 I | kedves szép falusi jószágunk, nem messze a várostól, a bátyám
21 I | oda.~Anyánk és nagyanyánk, nem tudtuk miért, sohasem jöttek
22 I | velünk; azt mondták, hogy nem szeretnek falun.~Mi úgy
23 I | úgy csodálkoztunk ezen: nem szeretni falun; a mezőn,
24 I | milyen jó lesz!~Nagyon sokáig nem tudtunk egymástól elaludni;
25 I | lesz, ha egész éjjel azzal nem álmodunk.~Késő éjjel valami
26 I | hálószobánkat szülőinkétől; nem hallhattam semmi neszt;
27 I | ablak kitört?~Még akkor nem tudtam, hogy van egy irtóztató
28 I | Itt már a kocsi? Miért nem költöttél fel hamarább?
29 I | sok gyermekes fecsegésemre nem szólt semmit. Nagyon komoly
30 I | olyan helyre nézett, ahol nem volt semmi látnivaló.~–
31 I | Bántott valaki, Loránd?~Bátyám nem felelt semmit, csak odahúzott
32 I | dolmány éppen jó lesz. Miért nem adod azt ide? Mert neked
33 I | neked nincs olyan!~Loránd nem szólt semmit, csak rám nézett
34 I | szemrehányó szemeivel. Nekem aztán nem kellett több; rám hagytam
35 I | kérdezém én ijedten, de ő nem tudott szólni a sírás miatt. –
36 I | olyan gyermek voltam, aki nem tudott sírni; csak a férfikor
37 I | bágyadás fogott el, amitől nem éreztem semmit, ami rendes
38 I | hallottam mindent; de úgy nem volt rám hatása semminek,
39 I | Szerencsétlen természetem volt; nem bírtam semmivel mutatni,
40 I | gondolat, hogy az én eszem nem bírta még azt végigérni.~
41 I | fogai közül mormogá:~– Ő nem ébred fel többé.~– Meg szeretném
42 I | nagyanyánk jött ránk szembe.~Nem láttam arcán semmi változást,
43 I | suttogott hozzá valamit, amit én nem hallhattam, de jól láttam,
44 I | volt a szobában, senki más nem virrasztott.~Bátyám magához
45 I | láttam összetéve, mikben rá nem ismertem volna azokra az
46 I | szobában maradnom? Miért nem jön semmi ismerősünk felénk?
47 I | a ház körül járók? Miért nem harangoznak, ha ilyen nagy
48 I | volt, ha rosszkedve volt; nem tett nála különbséget.~Az
49 I | meg nekem igazán, miért nem szabad nekem az atyám arcát
50 I | nincs neki feje, szegénynek.~Nem mertem visszatérő bátyámnak
51 I | Kérdeztem, hogy nagyanyánk nem jön-e velünk. Ő azt felelte,
52 I | forduljak. Legyőztem a rémet, nem kérdeztem meg. Sokszor mondják
53 I | tartóztatni.~Az egész úton nem beszéltünk bátyámmal semmit.~
54 I | rendkívülihez készülnének, amit nem kell az egész világnak megtudni.
55 I | fegyvert, míg szükségét, nem látja.~Én ezalatt csak úgy
56 I | sem tudod, hová megyek.~– Nem bánom, akárhová, csak vígy
57 I | csak vígy magaddal, mert én nem tudok itt magamban maradni.~–
58 I | utat látszott keresni, ahol nem találkozunk senkivel. A
59 I | én mégsem kérdeztem, hogy nem térünk-e még vissza.~Az
60 I | nekünk ez a nagy szél, azt nem bírtam kitalálni. Mikor
61 I | tőle:~– Nincsen semmi?~– Nem kell félni, nem lesz semmi.~
62 I | semmi?~– Nem kell félni, nem lesz semmi.~Azután csendesen
63 I | egyszer hátramaradt hozzánk.~– Nem fáradt el, Dezső úrfi? –
64 I | bátyám.~– Persze. Tudják már. Nem lehet nekik rossz néven
65 I | szénát lehányni a szekérről.~Nem érnének-e erre nappal?~Nagyanyám
66 I | koromtól fogva, mikor még nem bírtam felkelni a földről,
67 I | a repkényinda, hogy abba nem járnak soha.~Nagyobb gyermek
68 I | kiszótagoltam magamban.~Nem juthattam az értelmükhöz,
69 I | eltakarta a fényt, hogy nem látszhatott ki a kertből.
70 I | előtte a földre.~Óh, én el nem tudom mondani, miket beszélt
71 I | fölemelkedék; már akkor arca nem volt eltorzulva, szemei
72 I | volt eltorzulva, szemei nem könnyeztek; hozzánk fordult,
73 I | mi ketten előtte álltunk.~Nem nézett ránk, folyvást a
74 I | öreganyánk most már meg nem rezzenő szóval, s ezentúl
75 I | érte a testvér a testvért! Nem értitek ti ezt még.~Jób
76 I | ereklyéknek neveztek, abban ő nem látott mást, mint a múltak
77 I | soha egymást bajban el nem hagyták, s ezen a tövistermő
78 I | hadakhoz. Hanem a diadal nem volt édes.~Jób hatalmas,
79 I | messziről üdvözlék, de közel nem siettek hozzá, s akik hajdan
80 I | életben, hívek a becsülethez, nem gonoszok, nem istentelenek;
81 I | becsülethez, nem gonoszok, nem istentelenek; szívben és
82 I | össze lelkében. Semmi nesz nem hangzott idelenn, még a
83 I | be volt téve; a szélzúgás nem hangzott idáig; semmi egyéb
84 I | akárhová futsz előle, meg nem menekülsz, gyilkosodat magaddal
85 I | tartja vissza őket, hogy nem gondolnak azok szerelmére,
86 I | halálukon kesergeni, hogy nem gondolnak arra, akit amott
87 I | Miért jöttetek, míg én nem híttalak?”~E szomorú ház
88 I | tönkrejutott. De még a szegénység nem ejté kétségbe. Azt mondá
89 I | szolgái leszünk; a munka nem szégyen; elmegyek gazdatisztnek
90 I | Boldogtalan lett. Meghalt.~Nem értitek ti ezt még!~Már
91 I | örökké feledhetlen jó férjem. Nem hull ki könnyem, midőn rágondolok,
92 I | előtt történt, és én meg nem fogtam a kezét, hogy ne
93 I | sejtelemszerű lelkesülés; én nem tudom, miért. Hogyan lelkesítenek
94 I | keletre térítik vissza. Nem értitek ti ezt még.~Gerő
95 I | századot akartak előkészíteni. Nem adatott meg a siker törekvéseiknek;
96 I | közénk, s sajnálatát rejteni nem tudó arccal mondá neki,
97 I | felett a vendég úrral, ki nem látszott haragos embernek
98 I | biztatta is férjemet, hogy nem lesz e történetből semmi
99 I | szürcsölé fel apródonkint, és nem ragadhattam meg kezét, nem
100 I | nem ragadhattam meg kezét, nem kiálthattam rá: „Ne tedd
101 I | nagy ritkaságok voltak.~Nem titkolta előlünk, sokszor
102 I | nyíltan kimondá, hogy neki nem lehet más vége, mint testvéreinek
103 I | csak a leeső hó a szobába nem szorítá. A telet gyűlölte
104 I | mikor anyja észrevevé, hogy nem tud neki parancsolni. Egyszer
105 I | fiú nevetett a dorgáláson; nem bírta elhinni, hogy anyja
106 I | Elszakítani az életet, melyet még nem is ismer! Hány gyermeket
107 I | Megölték mint egy hőst!”~Nem történt így. A csatáknak
108 I | lett. Fiam visszatért.~Óh, nem igaz! Ne higgyétek, mikor
109 I | s áldtam az Istent, hogy nem vette őt el.~Pedig hát minek
110 I | benneteket itt, hogy Istentől el nem távoztok soha, hogy nem
111 I | nem távoztok soha, hogy nem folytatjátok e család szerencsétlenségeit;
112 I | kötné azt, aki így szól: „Nem kell az Isten kegyelme nékem!”~
113 I | öngyilkosait a család, mert másutt nem adnak nekik helyet. De azt
114 I | nyoszolya, s a másiknak már nem jut más, mint a temetőárok!…~
115 II | testvért; – s eltávoztával nem marad üres a ház, gyermek
116 II | semmi fizetésért megvenni nem, csak cserében megnyerni
117 II | jelenlétében, hogy nekünk nem jó ebben a városban maradnunk:
118 II | Anyánk sokáig ellenzette azt. Nem akart tőlünk megválni. Pedig
119 II | rohamai rájöttek, napokig nem volt szabad hozzá bemennünk,
120 II | abban a korban van, amiben nem szokás a fiúkat cserébe
121 II | is sok bánat ért, amit ki nem bírtam mondani, de hogy
122 II | jól emlékezem rá.~Mikor nem láttak, mikor magamra maradtam
123 II | én visszajövök, akkor már nem fogunk egymásra ismerni
124 II | eztán? Öreg kutyánk, tán nem is élsz addig, míg újra
125 II | Zsuzsi maga is azt mondja: „Nem látom én magát, Dezső úrfi,
126 II | akkor úgy háborgatott, hogy nem bocsátanak bennünket legalább
127 II | beszenteletlen szobájában nem nyughatik, ki nem talál
128 II | szobájában nem nyughatik, ki nem talál utat a kietlen égbe,
129 II | utat a kietlen égbe, mert nem várta meg, míg a kalauz
130 II | szeretik.~– Óh, Loránd, én nem tudok elaludni, mert nem
131 II | nem tudok elaludni, mert nem búcsúzhattam el attól a
132 II | alvó voltam (melyik gyermek nem az?), de soha a fölébredés
133 II | fölébredés olyan igen terhemre nem esett, mint elindulásunk
134 II | eltöprengtem e gondolaton, s nem tudtam azt magamnak megmagyarázni.~
135 II | tartani, amivel még addig nem foglalkoztam: „Vajon milyen
136 II | mondám én nagyanyámnak.~– Az nem vesztőhely, fiam – felelt
137 II | hogy miután én még németül nem tudtam, ő pedig magyarul
138 II | pedig magyarul definitíve nem, tehát interim közegül egy
139 II | ne kapjon enni, míg meg nem tanulja a leckéjét, s addig
140 II | legyen zárva a szobájába.~Ez nem nevelte bennem a kedves
141 II | hajcsigácskákat viselt (én nem tudom, miért ne nevezném „
142 II | későbben megtudtam, azok már nem voltak a saját hajából;
143 II | volt, mint én; – ez már nem hasonlított sem anyjához,
144 II | boszorkányon veszett, aki nem várta, mint én, hogy fogadott
145 II | engem is megcsókoljon, én nem tudom, hova leszek ijedtemben.~
146 II | Azt pedig semmiképpen ki nem kerülhetém. A rettentő kis
147 II | ez a napjait! Egy percig nem áll be a szája, pedig olyan
148 II | hozzá, melytől senki más nem juthatott szóhoz. Folyt
149 II | grószmama is, csakhogy neki már nem volt hangja; csak minden
150 II | amikben némely síp már nem szól, csak fúj.~A mi dolgunk
151 II | annál könnyebb volt, mert nem is sejthettem, hogy miről
152 II | levő tréfának tartottam, nem tudva, hogy ez németül annyit
153 II | erővel a számba tömte, mikor nem akartam elérteni a szavát.~
154 II | elérteni a szavát.~De meg nem is voltam éhes.~Hoztak mindenfélét
155 II | az asztalra, de énnekem nem kellett semmi. Fromm papa
156 II | nevezni.~Fánnynak bezzeg nem kellett a kínálás. Első
157 II | eleget is pörölt rá. Én nem értettem, hogy mit beszélt;
158 II | az a vége, hogy én vagy nem kapok valamit, vagy nem
159 II | nem kapok valamit, vagy nem visznek el valahová, ahová
160 II | kiscicának osztogatott, hogy én nem akartam elfogadni. De annak
161 II | kiejté e nevet; az tehát nem lehet más, mint a fia. Nagyanyám
162 II | nyomán: Henrik barátomnak nem szabad ma a vacsoránál megjelenni,
163 II | megjelenni, mert a leckéjét nem tudja, s mindaddig házi
164 II | magát jobb sorsra érdemessé nem teszi azáltal, hogy egy
165 II | azáltal, hogy egy nagy csomag nem megenni való tárgynak a
166 II | tárgynak a nevét egy rég nem élő nemzet nyelvén kimondani
167 II | zsebembe csúsztatnék, az nem veszne kárba.~Kilestem,
168 II | Kilestem, mikor egyszer nem nézett senki oda, s a perecet
169 II | gyáva vagyok az asztalnál nem merni enni, s elég telhetetlen
170 II | enni, s elég telhetetlen nem érni be azzal, amit kapok.~
171 II | találják, soha semmi víz le nem mossa rólam ezt a szégyent.~
172 II | mutatni azzal a soha meg nem álló kezével, s kikiáltja: „
173 II | intéznek hozzám, amit én még nem értek, de gyanítom, hogy
174 II | És bátyám meg nagyanyám nem jönnek segélyemre, hogy
175 II | Áh, ez azt kérdi, hogy nem vagyok-e álmos?~Csodálatos,
176 II | velem értetni.~Soha jobbkor nem jött ez a kérdés. Nagyot
177 II | felfogadtam magamban, hogy nem fogom őt többé pisze ördögnek
178 II | csókoltam. S a gonosztevő nem gátolta azt meg, csak azután
179 II | maradtunk, mert itt este nem ég a lépcsőn lámpás, csak
180 II | fújni a kanócot, s hogy az nem sikerült, letette a tartót
181 II | ráakadunk egy ajtóra, mely előtt nem volt szükség lámpásnak égni,
182 II | vastagagyú studiosus, aki nem tudja felfogni azt a minden
183 II | úgy bele van bódulva, hogy nem veszi észre, setétség van-e
184 II | Fromm papának, de fekete; s nem levén oly rövidre nyírva,
185 II | Fanny megcsóválta fejét. Nem jól van.~Henrik megijedt.
186 II | atacem, coracem…~Megint nem jól van. Szegény fiú ötször-hatszor
187 II | ötször-hatszor hozzákezdett, de nem bírta glédába hozni azokat
188 II | Henrik felnézett rá, s aki nem értettem is szavát, értettem
189 II | gonosz teremtéssel, hogy nem magam számára dugtam el
190 II | volt, mint én; de én azt nem néztem, hanem derékon kaptam,
191 II | míg bátyját legyűrtem, nem jött neki segítségére, nem
192 II | nem jött neki segítségére, nem karmolta ki a szememet,
193 II | Vörösmarty legendájában olvastam nem régen. Azután mindig mellettem
194 II | Surgendum, discipule!”~Én el nem tudtam gondolni, miféle
195 II | szarvacsokat, pereceket.~Nem kell oda felöltözni, mehetünk
196 II | úgy látta, hogy szavainak nem volt eléggé nevettető hatása.~
197 II | mikor éhezik. Kisztihand! Én nem lennék az, ha a Szent Mihály-tornyot
198 II | nehezek-e.~Úgy látszott, Márton nem vette figyelembe más hivatását
199 II | helybehagyását.~– Pedig ha az ember nem restelli a fáradságot értük,
200 II | Herr Dintenklex!~Itt azután nem állhatta meg Márton, hogy
201 II | iskolákat. Szerencséje, hogy nem tette. Így is majd megöl
202 II | hozzám:~– Maga talán csak nem akar Ratsherr lenni?~Én
203 II | komolyan biztosítottam, hogy nem: én a vármegyéhez készülök.~–
204 II | Hintón jár, teringettét! Nem húz sárcipőt, mikor sár
205 II | penzumot, mert majd megint nem kap reggelit, ha nem lesz
206 II | megint nem kap reggelit, ha nem lesz készen.~Henrik rá sem
207 II | rá sem hallgatott, mintha nem is neki beszélnének.~Márton
208 II | egyforma legyen.~– Lássa, nem kell neki, csak itt szeret.
209 II | baj az, hogy az embertől nem kérdik, hogyan akar meghalni;
210 II | még nagyobb baj az, hogy nem kérdik, hogyan akar megélni.
211 II | vándorló éveket kivéve. Nem bántam meg soha. Valahányszor
212 II | nézek, olyan jólesik, hogy nem kell mindjárt összefecskendeznem
213 II | kell hinnem, hogy ennek nem a vers szépsége az oka,
214 II | velük. Én láttam, hogy ez ma nem fogja már megírni az iskolai
215 II | hogy „guter Kerl”.~Arcáról nem vehettem ki, mit mondott,
216 II | fejét, és nevetett; én meg nem tudtam elgondolni, hogy
217 II | előmenetelemmel.~Efelől azonban nem adott felvilágosítást; ehelyett
218 II | serkentse, de már akkor Henrik nem volt sehol sem, hanem az
219 II | mindaddig, míg Fromm táti meg nem ígérte, hogy nem fogja bántani,
220 II | táti meg nem ígérte, hogy nem fogja bántani, s a reggelizéshez
221 II | előmászó fiút, amit én ugyan nem értettem, de arc- és kézmozdulataiból
222 II | mellel, s mikor beszélt, nem kímélte a hangot, mintha
223 II | meg volt elégedve, s azt nem is titkolta. Nagyanyámat
224 II | szigorúan fog velünk bánni. Meg nem engedi, hogy ebben a városban
225 II | hegedülést pedig semmiképpen meg nem engedem! Loránd bátorkodott
226 II | kútfeje, a diáknak könyv való, nem hegedű. Mi akarsz te lenni?
227 II | hegedűt kapok, azt összetöröm. Nem kérdem, hogy volt, drága
228 II | is.~Nagyanyám jónak látta nem engedni át Lorándnak a válaszolást,
229 II | Hiszen, igazgató úr, nem a nagy fiam hegedül, hanem
230 II | Azért én semmiképpen meg nem engedem, hogy a diákok köpönyeg
231 II | fel, s bocsánatot kért – nem tudom, miért.~Azután egy
232 II | Belefogóztak lábszáraiba, kezeibe; nem bírta lerázni magáról; valami
233 II | köszörülhesse talentumaimat.~Amiért nem jár havonkint több hét váltó
234 II | hét váltó forintnál.~Ami nem is sok a szellem köszörüléséért,
235 II | magamban a hegedüléshez, de nem tudja, hogy szabad-e. A
236 II | hogy szabad-e. A jó úr nem is engedte tovább beszélni.~–
237 II | kiket semmi fegyelem meg nem bírt zabolázni, kiken nem
238 II | nem bírt zabolázni, kiken nem fogott a virga, skutika
239 II | zenemester, együtt azokkal nem kerül többe a tanítás havonkint
240 II | barátomnak, együtt a többiekkel, nem fog az többe kerülni öt
241 II | is tanuljon, az meg éppen nem kerül többe négy forintnál,
242 II | együtt a többiekkel. Sőt ha nem találja kegyed fölöslegesnek,
243 II | fáradsága, együtt a többiekkel, nem kerülend többe, hetenkint
244 II | mozdítja elő; s ez éppen nem kerül semmibe. Csupán a
245 II | kérdezte is nagyon, hogy nem jár-e az valami nyaktöréssel.
246 II | nagyanyámnál, ki semmiképpen meg nem engedte, hogy okos, tanult
247 II | többiekkel –, akkor a tanár nem volt otthon; mi aztán egy
248 II | ingyen; – ha csak bűndíjnak nem számítom azt a megivott
249 II | egyenes lelkű ember.~Én nem értettem, hogy hova céloz
250 II | hova céloz vele, azaz hogy nem akartam elérteni. Talán
251 II | csendes háborút visel, az nem történhetik más indokokból,
252 III | udvari tanácsosnál lakik. Nem is mulasztottam el soha,
253 III | igazán nagyon sajnálta, hogy nem ebédelünk „itthon”. Legalább
254 III | ott. Hogy e szónál kővé nem vált, nem az én hibám, legalább
255 III | e szónál kővé nem vált, nem az én hibám, legalább én
256 III | tanácsos bácsihoz gyalog menni nem illik.~Nagyanyám hímzett
257 III | körülöttem. Hogy körüljárt, hogy nem csinált titkot belőle, mennyire
258 III | kapuban (meglehet, hogy nem is minket várt), s megmutatá
259 III | diák kívánhat magának, aki nem szereti, ha felügyelnek
260 III | mezőn járnának.~Ez engem nem vert le, inkább ösztönzött;
261 III | beárnyalva; az egész alak nem látszott járni, de lengett,
262 III | tünemény volt rám nézve. Nem hiszem, hogy képzelni lehessen
263 III | eszményibbet az ő egész alakjánál.~Nem volt még több nyolcévesnél,
264 III | én erről ábrándozva.~Le nem tudnám írni azt az ebédet,
265 III | minden mozdulatában! Én nem győztem tőle eleget tanulni.
266 III | megköszönte.~Velem különben nem sokat foglalkozott senki.
267 III | leghasznavehetlenebb tárgy; nem elég kicsiny arra, hogy
268 III | arra, hogy vele játszani, s nem elég nagy, hogy vele komolyan
269 III | fordulni – Hát te, öcsém, nem kóstolod meg azt az aszút?~
270 III | elhatározással felelék rá:~– Nem!~– Tán nem akarsz bort inni?~
271 III | felelék rá:~– Nem!~– Tán nem akarsz bort inni?~Cato nem
272 III | nem akarsz bort inni?~Cato nem mondta nagyobb elszántsággal
273 III | kétszersültet sütni! Soha nem fogom e gyanút magamról
274 III | szállásban lakik, s akinek a címe nem fér le három sorban.~Át
275 III | ha engem a mennyországba nem emel valaha, hát sohase
276 III | fedetlen fővel. Utoljára is az nem egyéb, mint egy esztétikai
277 III | mikor egymáshoz beszélnek, nem szeretik, gyűlölik, megvetik
278 III | verte mindig, s az engem nem mulattatott.~Melanie húgom
279 III | hogy nagyságos rokonaim nem kérdezték nagyanyámtól,
280 III | további műdarabokban még nem volt egészen betanulva,
281 III | soha ennyi pénz a kezemben nem volt mint sajátom, amivel
282 III | rendelkezhettem, de mégis nem adtam volna két tallérért,
283 III | tallérért, ha azt az egyet nem kapom Melanie előtt.~Éreztem,
284 III | megaláz az ő szemeiben. Nem bírtam kitalálni, hogy mit
285 III | tudni, hogy ki vagyok. S nem sütöm többet le a szememet
286 III | valamit.~Vajon nagybátyám nem fog-e ezért kitiltani a
287 III | bíznak, végrehajtom pontosan; nem vegyülök rossz társaságokba,
288 III | bizalmasan bánt velem, mintha nem tudom, milyen régi ismerősök
289 III | amit az első mondáskor meg nem értettem, azt egyszerre
290 III | mitől védhetném meg én őt? Nem lakik-e ő a legjobb helyen
291 III | legjobb helyen a világon, s nem lakom én tőle távol?~Nagyanyám
292 IV | vallás tanain túltenni. Nem volt ő másért ateista, mint
293 IV | küldték ellene a vicét és nem a főbírót, mert ez még új
294 IV | istentagadóval szemközt.~– Nem pipázni jöttünk ide, tekintetes
295 IV | érdemes kiküldöttére.~– Tehát nem osztályigazítási végrehajtásról
296 IV | nekem prédikációt tartsanak? Nem, szolgabíró úr, most már
297 IV | meg, mert én kötözetlen nem hallgatok prédikációt! Fogjanak
298 IV | bosszantá, hogy semmiképpen nem tud komoly színezetre válni
299 IV | megkereszteltetni.~– Vajon itt a kútnál nem lehetne mindjárt elvégezni
300 IV | úr, legyen esze. Hiszen nem kényszerít a vármegye senkit
301 IV | kell tartozni, no. Azért ha nem akar a tekintetes úr a cselédjeivel
302 IV | aminőket emberek viselni nem szoktak. Egyiket híják Piróknak,
303 IV | előttünk illő mérséklettel, nem titkol-e ön el valakit.~–
304 IV | titkol-e ön el valakit.~– Hogy nem loptam-e el a pokol számára
305 IV | a pokol számára valakit? Nem, édes öcsém; én biz az ördög
306 IV | magtáramból, az a bírság, mert én nem esküszöm.~– Nem esküszik?~–
307 IV | mert én nem esküszöm.~– Nem esküszik?~– Nem én. Ha parancsolja,
308 IV | esküszöm.~– Nem esküszik?~– Nem én. Ha parancsolja, káromkodom;
309 IV | most már, kilenc év után, nem tartozott a cselédsége közé,
310 IV | vármegyének?~– Igenis van. Ön nem éri be azzal, hogy környezetét
311 IV | kik ájtatos érzelmeikből nem csinálnak titkot, sőt azokat
312 IV | kell lenni.~– Azt megítélni nem önre bízatott. Közönyös
313 IV | képmutató!”~– Hát arról én nem tehetek, ha az illető megváltoztatta
314 IV | a törvény keze által meg nem toroltatnak?~– Én nem szoktam
315 IV | meg nem toroltatnak?~– Én nem szoktam semmit hinni.~–
316 IV | granáriumot feltöretni.~– Nem tesszük azt – szólt bele
317 IV | szeptemvirátusig; de miután meg nem jelent, mármost tessék elviselni
318 IV | Ha szigorúan kutatnók, nem lenne vége. A legsúlyosabb
319 IV | klastromát tetszik érteni? Az nem templom. Boldogult emlékezetű
320 IV | templom lett volna, azt én nem tudom, mert már akkor minden
321 IV | puszta falakat találtam. Nem is volt az adásvevési szerződésben
322 IV | alakított át.~– A példák nem szolgálnak önnek mentségére.
323 IV | ahonnan egykor azt kérték, ez nem szentségtörés; az aerarium
324 IV | szolgabíró kétkedő arcot csinált: nem tudta, higgye-e ezt vagy
325 IV | pince; soha jobb pincém nem volt, mint az.~– S a halottak
326 IV | kóstoljuk végig, bizony nem bánja meg.~A szolgabíró
327 IV | törvényhatósága előtt áll, akivel nem lehet komázni. Adja át a
328 IV | az ajtaját.~– Ugyan már nem sajnálna egy ép závárt elrontani? –
329 IV | sub titulo „klastrom” ki nem nyitok semmi ajtót, hanem
330 IV | hogy melyik a pénz, melyik nem az?~– No, mert én nem vagyok
331 IV | melyik nem az?~– No, mert én nem vagyok olyan jártas a megítélésében,
332 IV | előhúzogatta őket.~– E jó, e nem jó. E még új; e biz szakadt.
333 IV | félre.~– Micsoda, hát ez nem pénz? Ennek pénznek kell
334 IV | törvényes manipulációnak; most nem legale testimonium és incattus,
335 IV | hátrálva szolgabíró úr. – Nem akként jöttünk. Semmi alkalmatlanságára
336 IV | legválogatottabb mulatság! Nem adnám ezer forintért, hogy
337 IV | Vesszek meg, ha még ezt ki nem csinálom. Ha úgy egy esztendőre
338 IV | csizmáit! Klasszikus gondolat! Nem halok meg, amíg ezt meg
339 IV | halok meg, amíg ezt meg nem érem.~Eközben előjött a
340 IV | szolgabíró Topándytól.~– Óh nem – felelt az –, nem feleségem.
341 IV | Óh nem – felelt az –, nem feleségem. Testvérem.~–
342 IV | Sárvölgyihez? Óh, ez nem tesz semmit; mikor az ember
343 IV | meghívását gavallér embernek nem is lehet visszautasítani.~
344 IV | poharazott csendesen, azt nem kellett kínálni.~– Higgye
345 IV | magában a szolgabíró, és nem tudott rá magának megfelelni.)~–
346 IV | vádlotthoz. Ebből megint nem jó lesz, ha a vármegye elé
347 IV | Ne beszélj, hugám, ha nem értesz hozzá – magyarázá
348 IV | És ha neked igazad van, nem kegyes tett volt-e tőlem,
349 IV | őzpecsenyével; látod, hogy nem mer hozzányúlni.~Őnagysága
350 IV | erősek voltak. Szolgabíró úr nem tagadhatta meg őnagysága
351 IV | Az étekfogatoknak pedig nem akart vége lenni. A hideg
352 IV | kínálkozni, hogy szolgabíró úr nem állhatott ellent.~– Még
353 IV | torkán akadt; a szolgabíró el nem tudta képzelni, hogy mi
354 IV | magyar zongorát, uramöcsém?~– Nem emlékezem rá.~– No, az nagyon
355 IV | drága kelméjű tárgyak mind nem hasonlítottak alakjaikra
356 IV | torzonborz szakállal képzelni, nem is másképp, mint a dohánytalan
357 IV | válla, feje mozog bele; nem olyan, mint a zongora, ahol
358 IV | pergetnek, hogy Ragályi nem ment fel követnek”.~Most
359 IV | őnagyságától, csudálkozását nem bírva tovább rejteni.~E
360 IV | ki, hogy ha hirtelen meg nem kapja magát a lábával a
361 IV | keresztültűzte. Pompásabb koronát nem lehet képzelni, mint ez
362 IV | hallgató nótát játszani.~Nem volt az dallam, nem változatok
363 IV | játszani.~Nem volt az dallam, nem változatok ismert áriákra;
364 IV | nagyon komoly, ami elmúlt, nem is térhet vissza soha; amit
365 IV | térhet vissza soha; amit nem vall meg senkinek szóban,
366 IV | emlék végigsajga dalon: nem érti, nem tudja senki; tán
367 IV | végigsajga dalon: nem érti, nem tudja senki; tán az sem,
368 IV | pusztai szél az, melyről senki nem tudja, honnan jő, hová megy,
369 IV | űzött felhő, melyről senki nem tudja: hol támad, hová vész.
370 IV | szkeptikus észrevétellel föl nem zavarja, hogy íme egy hosszúra
371 IV | Micsoda dal ez?~– Csitt! Azt nem szabad kérdezni.~Esküdt
372 IV | is a fejébe ment kissé, nem volt hozzá szokva.~Topándy
373 IV | mehetünk.~Sárvölgyi háza abban nem hasonlított a magyar falusi
374 IV | hallottam, hogy csengetnek, de nem jöhettem mindjárt, mert
375 IV | vendégeit, akik egyébiránt nem voltak türelmetlenek.~Jövetelét
376 IV | emberé. Simára borotvált arca nem árulá el életkorát, arcbőre
377 IV | pedig bűnös öröm volt, mert nem szabad az elbukottak romlásán
378 IV | felebarátja veszedelmén az igaz nem örülhet. Ez bűn volt, amiért
379 IV | vendégséget, és semmihez hozzá nem nyúlok.~No, az szép lesz! –
380 IV | idejekorán elemészt. Ez a világ nem méltányolja azt, hanem a
381 IV | félrefordították arcaikat, mintha nem akarnának idenézni. A padlat
382 IV | sajátsága a magyarnak, amit még nem énekeltek meg; az, hogy
383 IV | énekeltek meg; az, hogy a gyomra nem vesz be bizonyos tárgyakat.~
384 IV | bizonyos tárgyakat.~Ezt nem érti külföldi ember: ez
385 IV | az asztalához többet le nem ül.~Akármilyen úrrá tegyék
386 IV | vajszagú világból, s ha nem jöhet, lesoványkodik, elvész,
387 IV | az európai klíma alatt, nem szaporítja faját az idegen
388 IV | mellé, s azt mondta, hogy nem eheti a rákot. Amióta megtudta,
389 IV | Amióta megtudta, hogy a rák nem egyéb, mint vízben élő bogár,
390 IV | tűzte ki feladatául, azóta nem nézheti jó szemmel e retrográd
391 IV | asszony, vigye ki ezt is. Nem eszik belőle senki.~Borcsa
392 IV | ma ne főzessen böjtöst! Nem mondtam? Azt gondolja, minden
393 IV | de ő ehhez hozzáharapni nem mer.~Boris asszony most
394 IV | Boris asszony most már nem szólt. Annyira jutott, hogy
395 IV | stádium. Mikor hallgat, és nem lehet szavát venni. Még
396 IV | vevé elő a kávéfőzőt, ezt nem bízta soha másra, s ott
397 IV | felriadván a pamlagról, nem a csillár helyén, hanem
398 IV | vajjal megbecsteleníteni.~Nem tagadható pedig, hogy a
399 IV | adatott ok e kellék figyelembe nem vétele által.~Borcsa asszony
400 IV | feketekávé után.~A katasztróf még nem ütött. Esküdt úr a szemét
401 IV | cukrot a kávéjába; ennek még nem lehet az a kifogása.~– Tessék,
402 IV | társai bűneért ő maga agyon nem eszi magát a túrós étekből.
403 IV | rémtől –, de én annyira nem jól érezem magamat, hogy
404 IV | jól érezem magamat, hogy nem vagyok képes ebédelni.~Ekkor
405 IV | kifakadásban tört ki:~– Nem bizony, lélekáldotta! Nem
406 IV | Nem bizony, lélekáldotta! Nem tudnak minálunk ebédelni,
407 IV | soha olyan könnyű szívvel nem ült fel szekérre, mint most,
408 IV | volt, uramöcsém!~– Hát mért nem mondta ezt nékem, urambátyám?~–
409 IV | nékem, urambátyám?~– Hát nem kérdezte tőlem, uramöcsém.~–
410 V | sem embernek, sem állatnak nem lehetett feléje közelíteni
411 V | azután lágy tél következett, nem lehetett se szekérrel, se
412 V | bizonyosan összefülledt, nem volt érdemes többé érte
413 V | ott jó hely lehet. Az eső nem ver be; télen meleget, nyáron
414 V | zsombékosodva, hogy csónakkal éppen nem lehetett nekimenni, aki
415 V | söppedékben, mely semmi utat nem mutat: a nyomot, mi utána
416 V | olyan sietős utakon, ahol nem volt idő és tanács az alvásra;
417 V | itthon” érzi magát, ahová nem kísérheti senki, bizton
418 V | külön táncolnak; lángjuk nem vet semmi fényt a sötétben,
419 V | lehetett menni. A paripa nem tette azt, hanem félkörben
420 V | átúszott a túlsó partig.~Miért nem ment a száraz felől? Miért
421 V | vannak-e a kovák a sárkányokon, nem hullott-e ki a por a serpenyőből,
422 V | mén látta, hogy ellensége nem siet a támadásra. Akkor
423 V | hasított a szügyén, s ez nem volt még elég; a paripa,
424 V | elől oda menekült, ahova az nem követheté.~A paripa viháncolva
425 V | képes. Mintha mondta volna: „Nem jössz?”~Azzal hirtelen felkapott
426 V | paripa nyakát, de zúzott lába nem fogott már, odarogyott le
427 V | volna megcsalni.~Tehát ezért nem vágott a paripa egyenesen
428 V | keresztül jutott ide; a hímje nem volt oly okos, s megfogta
429 V | idadod. Ha adod, adod, ha nem adod, veszem. Ez a rend
430 V | neked van; nekem kell, neked nem. Egyikünknek meg kell dögleni
431 V | nincs, nekem kell, neked nem; – ha adod, adod, ha nem
432 V | nem; – ha adod, adod, ha nem adod, elveszem.”~Minden
433 V | bizonyosan került valamibe; ha nem is pénzbe.~Pénzbe? Hogy
434 V | töprenkedik magában, hogy nem tudja kitalálni, vajon melyik
435 VI | voltam mellette; még csak nem is tekinthettünk máshova,
436 VI | szemébe. A francia négyest nem szerettem annyira; ott minduntalan
437 VI | ritkaságból, egy-egy nap nem volt semmi társaság az udvari
438 VI | volt, hanem azért nálamnál nem volt magasabb. Minden arcvonása
439 VI | mosdatlanabb rágalmazóval nem találkoztam.~Mennyire irigylettem
440 VI | boldog legyen.~Csak azt nem szerettem benne, hogy Melanie-nak
441 VI | verekedést kezd velem. Megverem!~Nem azt tette, hanem kinevetett.~–
442 VI | elevenre talált. Én még nem élveztem azt a nemes ambróziát,
443 VI | nyelvemről a bőrt, de azért ki nem adtam a fogam közül a csibukot,
444 VI | csibukot, míg fenékig ki nem égett a dohány.~Ez volt
445 VI | vizet – monda Loránd.~– Nem kell.~– Eredj hát haza,
446 VI | haza, mert sötét lesz.~– Nem félek az utcán.~Pedig úgy
447 VI | Nekünk az kell, ami kész. Nem a te kisleányodnak udvarlunk
448 VI | tanácsos a festett bajuszával nem féltékeny ránk, te ne légy
449 VI | Ugyan! A gyerek előtt…~Pepi nem hagyta magát rendre utasíttatni.~–
450 VI | udvaroljon, akinek férje van? Ezt nem láthatta abban a körben,
451 VI | lelkek meg ne hallják; – nem is maradhatott volna az
452 VI | szemébe mondták előttem! Nem tiltakozott, nem haragudott
453 VI | előttem! Nem tiltakozott, nem haragudott érte. Óh be végtelenül
454 VI | Prosit, Herr Vicekspan!~Nem volt kedvem haragudni rá.
455 VI | elvégeztem a magamét; aztán, hogy nem jöttél, azt gondoltam, majd
456 VI | munkáját, melyen ő fejtörve nem bírt végighatolni, most
457 VI | olyan rossz vagyok, hogy nem írok anyámnak levelet, pedig
458 VI | volna: hogy örülnek neki! Nem ismerik még német írásomat,
459 VI | megvan nálam.~– Most már nem fekszem le. Fennmaradok
460 VI | amit helyettem írtál, de nem fogadom el, majd megírom
461 VI | nagymama pedig már alszik, nem kérhetünk tőle másik szálat.
462 VI | Nagy táncpróba lesz.~– Nem mehetek. Sok tanulnivalóm
463 VI | öreg.~Nevetése még csak nem is fájt.~– De hát azután,
464 VI | világot, csak eljössz?~– Nem. Mert akkor meg anyámnak
465 VI | mert olyan pofoncsapást még nem anticipáltak neki jövendő
466 VII | sem keltem mellőle, míg le nem írtam. Lehetett az egy sűrűn
467 VII | Csak vedd el – monda ő. – Nem én adom, valaki más; nem
468 VII | Nem én adom, valaki más; nem is ajándék, hanem szerződött
469 VII | ha ébren lett volna is, nem tudhatta volna meg, mit
470 VII | tartott beszédeket még akkor nem lehetett nyomtatásban olvasni:
471 VII | Minthogy még a gyorsírászat nem volt nálunk ismeretes, négy-öt
472 VII | múlt idők után sóhajtoz, nem fogja azt érteni, minő veszélyes
473 VII | országgyűlési ifjúságot nem lehete tivornyákon látni,
474 VII | gyásznak.~Egy hónap múlva már nem álmodoztam arról, hogy valaha
475 VII | lesz belőlem; – s akkor nem is tudom, hogy fogom Melanie
476 VII | már az, ami rendes útján nem folyhatott le; a gyermekek
477 VII | pénzért, amit elénk adtak, nem nagy bűnhődés hárulhatott.
478 VII | bűnhődés hárulhatott. Talán nem is értettük, mi lehet az
479 VII | fognak ítélni.~Ezen a napon nem is volt előadás. Csupán
480 VII | peregrinus, kit semmi iskola be nem fogad, ki szülői házába
481 VII | szülői házába visszatérni nem mer.~Most vállat vontam
482 VII | most – el voltam szánva nem kérni kegyelmet.~Az előszobában
483 VII | cigány vagy!~Ez jobban esett.~Nem leszek cigány!~A vizsgálat
484 VII | társaimat, kiket nagyobbrészt nem is ismertem, mert felsőbb
485 VII | keserűen nevetett, másik nem merte szemeit társaihoz
486 VII | képek között.~Hogy Lorándot nem láttam a vádlottak között,
487 VII | iratok egyik fő indítóját nem ismerik. Hanem azután, hogy
488 VII | fog szakadni, s énutánam nem találnak rá Lorándra.~Erre
489 VII | egyszer keresztülestem volna.~Nem jutott eszembe sem anyám,
490 VII | hogy mindjárt bevallottad, nem kellett még a kézirataiddal
491 VII | hüvelykujjával malmot játszott.~– Nem látszottál érteni a kérdést,
492 VII | nyers, száraz hangon. – Nem azt akartam megtudni, hogy
493 VII | tisztességes kereset volt.~– Nem tudtad, hogy ezek tilalmas
494 VII | ezek tilalmas iratok?~– Nem tudhattam, hogy azt leírni
495 VII | szekérrel hajtat is nekem, nem térek ki neki. Ki előtt
496 VII | igazi baj volt a fejemen, nem sütöttem le a szememet előtte.~–
497 VII | Összeszorítottam a fogamat. Nem fogok felelni; kettévághat,
498 VII | hogy egy úr járt oda, akit nem ismerek, térdig érő szakálla
499 VII | ha találnak; – de akkor – nem nézhettem volna többé a
500 VII | többé a kérdező szemébe.~Nem! Nem fogok hazudni. De nem
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1718 |