Fezejet

 1 I    |    Nemsokára visszatért Loránd. Azt mondta, hogy csak aludjak csendesen
 2 I    |            halva.~Egyszer aztán azt mondta a bátyám, hogy mármost csókoljam
 3 I    |             nagyon fájt!~Bátyám azt mondta, hogy várjak szobámban,
 4 I    |          rám adta köpenyemet, s azt mondta, menjünk a kocsihoz.~Kérdeztem,
 5 I    |     háziorvosunk jött elénk, és azt mondta, hogy anyánk még rosszabbul
 6 I    | nyárfaerdőbe értünk; ott bátyám azt mondta, hogy pihenjünk meg. Leültünk
 7 I    |            csúnya szél fúj, s ő azt mondta rá, hogy ez nekünk jó.~Hogy
 8 I    |             Kezemet megfogta, s azt mondta, hogy mármost ne szóljak
 9 I    |      levette fövegét, úgy ment; azt mondta, nagyon melege van.~Az öreg
10 I    |     zavartabb lett erre.~Loránd azt mondta az öreg béresnek, hogy majd
11 I    |       hallottam, amint az egyik azt mondta a másiknak:~– Lám, ez az
12 I    |             megfogta kezemet, s azt mondta:~– No mármost siessünk,
13 I    |         hordta a polyvát, senki sem mondta nekik, hogy vigyázzanak
14 I    |           kedvesnek, szépnek, jónak mondta; elbeszélte neki, milyen
15 I    |              hozzánk fordult, s azt mondta, hogy maradjunk még itten.~
16 I    |  találkozzék többet, és a másik azt mondta rá: „Úgy kellett neki!”~
17 II   |            a kis pisze démon is azt mondta, hogy „isz doch”, s fogta
18 II   |     mogorvasággal nézett rám, s azt mondta, hogy „guter Kerl”.~Arcáról
19 III  |          akarsz bort inni?~Cato nem mondta nagyobb elszántsággal e
20 III  |            énnekem valaki akkor azt mondta volna:~Kezdjük legfelyül!~
21 III  |            hitemben.~Hát még ha azt mondta volna valaki, hogy ez a
22 III  |             állásnak!~Hátha még azt mondta volna: ezek az egymás kezét
23 III  |     megvetik egymást!~Hátha még azt mondta volna, hogy ez az én szép
24 III  |             Henrik még aludt, s azt mondta, mikor költöttem, hogy megvárja,
25 IV   |            voltak, Buczkay uram azt mondta a szolgabírónak:~– Csak
26 IV   |      kanalat a tányéra mellé, s azt mondta, hogy nem eheti a rákot.
27 IV   |           uramöcsém!~– Hát mért nem mondta ezt nékem, urambátyám?~–
28 V    |         aminőre ember képes. Mintha mondta volna: „Nem jössz?”~Azzal
29 VII  |         érte Loránd, átolvasta, azt mondta: jól van, s adott két húszast.~–
30 VII  |     fiatalsággal, mikor Kölcsey azt mondta, hogy ideje van a gyásznak.~
31 X    |          Oda nem akart bejönni, azt mondta, hogy majd ha visszatérek,
32 X    |             mintha haj volna.~– Azt mondta – rebegtem én a péklegény
33 X    |             áhhahhahá! s azután azt mondta, hogy ez nagyon jó tréfa
34 X    |            De még azonfelyül azt is mondta, hogy elrabolta a pénzét.
35 X    |              akinek férje van!~– Ki mondta ezt neked? – kiálta rám
36 X    |             a nőnek a férjével?~– Ő mondta, hogy feleségét elszöktetted.~–
37 XI   |           kétszer is a fejét, s azt mondta Fromméknak:~– Ugyebár megengedik,
38 XI   |            előtt el nem árulom. Azt mondta, nagy oka van ezt kívánni,
39 XI   |            oka van ezt kívánni, azt mondta, nagy szerencsétlenség lenne
40 XI   |     megígértem.~– Szegény anyád azt mondta, hogy meghal, ha nem tudatod
41 XI   |          Loránd.~– Loránd pedig azt mondta, hogy meghal, ha tudatom
42 XI   |            ha tudatom vele azt. Azt mondta, hogy amint anyámnak vagy
43 XI   |      magamét.~Ezt már nem a gyermek mondta –, hanem a szűz.~
44 XIII |           is ott vagyunk.~– Még nem mondta ön meg barátja nevét – szólt
45 XIII |       tanultál!~De a bölcs ifjú nem mondta el, hogy mit tanult! Aléltan,
46 XIV  |            átkarolta derekát, s azt mondta neki~– Abból pedig ma semmi
47 XIV  |              oly kibékült kedéllyel mondta el azt, hogy Cipra szívében
48 XIV  |           suttogva.~– Az ügyvéd azt mondta – szólt Melanie lesütött
49 XIV  |             amiről maga Topándy azt mondta, hogy ha egy óráig nem hallaná
50 XIV  |              De igen. Nekem Melanie mondta: – a nevét is megmondta.
51 XVI  |        szelíden, ábrándosan, és azt mondta:~– Hagyja ott…~Loránd magánkívül
52 XVIII|           elvette tőle a levelet, s mondta, hogy a köpenyt vigye a
53 XVIII|             egy tükör?~– Ugyebár? – mondta rá Loránd. Azt se tudta,
54 XIX  |           gyász tart!~És amidőn azt mondta, hogy ne szeressem még, –
55 XX   |        hozzá tartani, de Loránd azt mondta, hogy tartsa ezt akkorra,
56 XX   |             a karját kezemből.~– Ki mondta neked, hogy ezt tedd? –
57 XX   |           abszurdum is…~És amíg ezt mondta, oly komoly volt, oly riasztó
58 XX   |             a szót pedig nem Loránd mondta, hanem Gyáli.~Ránéztem.
59 XX   |       nyomát, s előkelő hidegséggel mondta:~– Hasonló állapotban levő
60 XXII |          szépek szeme?~– Menjenek – mondta Cipra, tréfás haraggal megtaszítva
61 XXII |           szeretője volt, addig nem mondta neki, hogy milyen szép.
62 XXII |         hirtelen elváltozni?~– Jó – mondta Bálnokházyné. – Tehát engedjük
63 XXII |         igen rossz időben és helyen mondta el kifakadásait. Ez a kisasszony
64 XXIII|        kézen fogva szülői házába, ő mondta neki:~– Lépj be, kedves
65 XXIV |            jele volt.~– No, öcsém – mondta tenyerébe csapva –, most
66 XXIV |              midőn Bálnokházyné azt mondta leányának: csak azért is,
67 XXIV |        Sárvölgyi tréfált, mikor azt mondta Bálnokházynénak: „Asszonyom,
68 XXIV |  Bálnokházyné is tréfált, mikor azt mondta leányának: „Kedves Melanie,
69 XXIV |      harmadnapra az oltár előtt azt mondta a papnak, hogy az egész
70 XXIV |        szállást keresni.~Loránd azt mondta rá, hogy jó lesz; amit Topándy
71 XXX  |             Harmadszor aztán ő maga mondta el az imát Topándy előtt: