Fezejet

 1 IV  |    konfidenciát! Ez komoly ügy!~A szolgabíró hasztalanul protestált a
 2 IV  |        szólt kezét kiszabadítva a szolgabíró. – Tanulja ön meg bennünk
 3 IV  |       prédikációt tartsanak? Nem, szolgabíró úr, most már hozzák igazán
 4 IV  |    harapok, mint a veszett állat.~Szolgabíró úr megretirált ifjú bátorsága
 5 IV  |       nagy erőszakkal jöttök rám.~Szolgabíró úr kész szónok volt: egyszerre
 6 IV  |        rátették a kezeiket.~– No, szolgabíró öcsém, most már papolj!~
 7 IV  |           öcsém, most már papolj!~Szolgabíró urat bosszantá, hogy semmiképpen
 8 IV  |     szóljon közbe! – rivallt rá a szolgabíró. – Adta volna elő védokait
 9 IV  |       mindjárt elvégezni velük?~A szolgabíró magánkívül jött dühében.~
10 IV  |              viszonzá szigorúan a szolgabíró.~– Önszolgáinak olyan neveket
11 IV  |    kiosztják.~Topándy nevetett.~– Szolgabíró uramöcsém, ugyan, hiszi
12 IV  |          jó vicc volt ez tőlem?~A szolgabíró haragos arcot mutatott.~–
13 IV  |           ostromolni – folytatá a szolgabíró. – Azon helynek kriptája
14 IV  |           várják a feltámadást.~A szolgabíró kétkedő arcot csinált: nem
15 IV  |          Micsoda? – pattant fel a szolgabíró, ki most kezdte érteni a
16 IV  |           bizony nem bánja meg.~A szolgabíró most már igazán dühbe jött;
17 IV  |   készpénzzel.~Esküdt úr megrántá szolgabíró úr kabátját: az okosabb
18 IV  |            Micsoda? – riadt fel a szolgabíró. – Mi válogassuk ki ebből
19 IV  |  tiltakozék az ajtó felé hátrálva szolgabíró úr. – Nem akként jöttünk.
20 IV  |        egy kis villásreggelire.~A szolgabíró kétkedve nézett az esküdtre,
21 IV  |             Kegyed nős? – kérdé a szolgabíró Topándytól.~– Óh nem – felelt
22 IV  |          erőszaknak engedni kell.~Szolgabíró úr engedé a harmadszori
23 IV  |    enni-inni való elég, s midőn a szolgabíró ellenvetéshez készült, bevágta
24 IV  |     melynek fele még izzó parázs.~Szolgabíró úr csodálkozott rajta, hogy
25 IV  |  háromszor is fejét vették volna.~Szolgabíró úr igen csodálatosnak találta
26 IV  |  tekintetes úr házánál? – kérdezé szolgabíró úr.~– Óh, már tíz esztendő
27 IV  |   asszonyság? – gondolá magában a szolgabíró, és nem tudott rá magának
28 IV  |         rossz kalappal a fejében.~Szolgabíró úr szemrehányó fejcsóválással
29 IV  | bizonyozék a villogó szemű hölgy.~Szolgabíró úr kezdett emelkedni a székéről. (
30 IV  |          ellen? De ne traktáld te szolgabíró urat mostan kegyes kriminalitásokkal,
31 IV  |          tett, ahogy mondva volt.~Szolgabíró úrnak enni kellett; először,
32 IV  |       valóban igen erősek voltak. Szolgabíró úr nem tagadhatta meg őnagysága
33 IV  |        tiltott gyümölcs édes. Ezt szolgabíró úr erősen tapasztalá, amennyiben
34 IV  |           tudott kínálkozni, hogy szolgabíró úr nem állhatott ellent.~–
35 IV  |          készítettem tegnap este.~Szolgabíró úr bámult. Őnagysága ilyennel
36 IV  |         nevetés a torkán akadt; a szolgabíró el nem tudta képzelni, hogy
37 IV  |     meghallgatják, hát eldanolom.~Szolgabíró úr gondolá, hogy itt egy
38 IV  |      hugám remekül játszik rajta.~Szolgabíró úr karját nyújtá őnagyságának,
39 IV  |         monda rá esküdt úr, míg a szolgabíró még most sem bírt tisztába
40 IV  |           meg van már magyarázva.~Szolgabíró úr egészen el volt bájolva
41 IV  |          puszta… tele délibábbal.~Szolgabíró úr is elhallgatta volna
42 IV  |        úrnak kelle figyelmeztetni szolgabíró urat, hogy ideje lesz már
43 IV  |       Most őnagyságához fordult a szolgabíró megköszönni a szíves fogadtatást.~
44 IV  |          valaki véletlen fejében.~Szolgabíró úr inkább megijedt, mint
45 IV  |              Miféle vendégek?~– A szolgabíró meg az esküdt.~Erre aztán
46 IV  |        szerencséje ismerni, hanem szolgabíró urat láthatni most éri először
47 IV  |          vonása sem mozdult soha.~Szolgabíró úr arra látszott fogadást
48 IV  |    kiseprűz bennünket a házból.~– Szolgabíró úrnak bizonyosan a nagy
49 IV  |           szólt esküdt úr –, hogy szolgabíró úrnak jó volna ledűlni a
50 IV  |          készült fekhelyül; hanem szolgabíró úr azért csak lefeküdt oda,
51 IV  |   tetszett teríteni. S minthogy a szolgabíró terítéke közbül üresen maradt,
52 IV  |     feketekávét készítsen az ő és szolgabíró úr számára.~Boriska kiment
53 IV  |      kávét, míg Boris visszatért.~Szolgabíró úr éppen azt álmodta, mintha
54 IV  |          Tessék ez a csésze kávé.~Szolgabíró úr sietett hozzáülni, hogy
55 IV  |     mennyköveket magához vonta.~A szolgabíró visszaült már az asztalhoz,
56 IV  |          úrnak a nagy nevetéstől, szolgabíró úrnak a még nagyobb rémülettől.~
57 IV  |    szörnyű bosszút állt!~A jámbor szolgabíró olyannak érzé magát, mint
58 IV  |    cigányleány!~Az a cigányleány!~Szolgabíró úr soha olyan könnyű szívvel
59 IV  |             Ezért hát, uramöcsém.~Szolgabíró úr nagyot fohászkodott.~–
60 VIII|       lennék egyéb, mint egyszerű szolgabíró valahol Szabolcsban, aki
61 XII |     felsőbbek ellen.~– Micsoda? A szolgabíró ellen?~– De bizony még annál
62 XXIV|        kosztümben átszállásolni a szolgabíró sáros csézájára; ott ugyan
63 XXIX|    Sárvölgyi, nem parancsol ide a szolgabíró azért, hogy temelletted
64 XXIX|   haragjába, s még maga ment el a szolgabíró hajdúit értesíteni, ki ott
65 XXIX|      lakba, ahol a hajdúk, amíg a szolgabíró hazaérkezik a határjárásból,
66 XXIX|         tyúkudvarra.~Mire aztán a szolgabíró éjféltájon hazaért, akkorra
67 XXIX|           bújni, és odább állt.~A szolgabíró a corpus delicti láttára
68 XXX |        más tennivalója volt most: szolgabíró előtt álltak, elfogott rablókkal
69 XXX |       Daruszegi Miklós volt az, a szolgabíró.~A leány megrettent e férfi
70 XXXI|      halottját őrizte. Ott volt a szolgabíró is.~– Uramöcsém – szólt