Fezejet

 1 I     |       Gyermekkoromban sokat gondolkoztam rajta, milyen nagyon szerethetik
 2 I     |                 hogy a szél be ne fújjon rajta, édesanyánk hálószobájában
 3 I     |               zúgó éjszakában.~Én törtem rajta a lelkemet, mi oka lehet
 4 I     |                 és én úgy elgondolkoztam rajta, hogy micsoda csendes ház
 5 I     |                   fehér haja végigomlott rajta. Nagy sokára fölemelkedék;
 6 I     |              tekintettel nézhessen végig rajta: tulajdon testvére. És ők
 7 I     |                  halált; a te fejeden is rajta az ítélet, akárhová futsz
 8 II    |             repkény, hogy besuttoghatnám rajta: „Isten hozzád! Isten hozzád!
 9 II    |             láttam, csak itt, s bámultam rajta, hogy a gyalogjárók számára
10 II    |               hanem én egyet fordítottam rajta, s belevágtam a saját ágyába;
11 II    |                 gonosz, s ami jó látszik rajta, az csak tettetés, azért
12 IV    |            kótyavetyére bocsátva, minden rajta levő épületekkel egyetemben.
13 IV    |                  s rajtam maradt. Voltak rajta épületek is, de hogy valamelyik
14 IV    |                   tiszta fehér ruha volt rajta; akkori divat szerint bokáig
15 IV    |               Szolgabíró úr csodálkozott rajta, hogy ilyen fiatal testvére
16 IV    |                  A hugám remekül játszik rajta.~Szolgabíró úr karját nyújtá
17 IV    |            félbenhagyott szövet volt még rajta, melybe virágok, pillangók,
18 IV    |                  csak sejti, és elborong rajta. A pusztai szél az, melyről
19 IV    |           igazságnak sarkait. És örültem rajta: ez pedig bűnös öröm volt,
20 IV    |                 csikorgása, amint kiment rajta. Ott kinn aztán hangzott
21 V     |                  magát, még egyet rúgott rajta, s azzal egyik első lábát
22 VIII  |             megszorítani: – kesztyű volt rajta.~– Azt akartam tőled kérdezni,
23 IX    |                  Lorándhoz. Bálruha volt rajta; táncvigalomnak öltözött
24 X     |               Nem látszottak csodálkozni rajta, hogy ilyen késő órában
25 X     |              haját, mintha bosszankodnék rajta, hogy most már én kezdem
26 X     |                  térddel egyet taszítani rajta, különben nem nyílt ki.
27 X     |               ablak jegét, hogy kilásson rajta, mikor az érkezik, akire
28 XI    |                 mutatni! Úgy meglátszott rajta, hogy törekszik visszatartani
29 XI    |            képtelen vagyok végiggondolni rajta. Utoljára anyám elájult,
30 XI    |                 kissé, hadd gondolkozzam rajta! Addig is légy közbenjáró
31 XI    |            felsóhajtott, és meg látszott rajta nyugodni.~Azután nagyanyám
32 XII   |             udvarra vezető ajtó, s belép rajta a künn hagyott betyár; kalapja
33 XII   |          tekintet.~Talán gondolkozott is rajta, hogy micsoda tünemény lehet
34 XIII  |                 legyen. Ha végiggondolok rajta, hogy egész életemben mi
35 XIII  |                  akik olvasták, nevettek rajta.~Hanem a vége mégis az lett
36 XIII  |         Stoppelfeld? Stoppelfeld? Törtem rajta a fejemet, ki lehet az,
37 XIII  |                bántalmakért, miket eddig rajta elkövettem; kívánjon tőlem
38 XIV   |                 hadd akadjon meg a szeme rajta annak a nagyságos kisasszonynak!
39 XIV   |               szemeinek nem is volt okuk rajta miért különösen megakadni.~
40 XV    |                 női méltóságát, amin még rajta van a hajadoni ártatlanság
41 XV    |               volt, s aszerint vonult át rajta két egymást keresztbe szelő
42 XV    |              gúnyát magáról, midőn Cipra rajta rontott. Megfogta erőszakosan
43 XVI   |                cimbalma mellett, s verte rajta a régi pusztai emlékeket –
44 XVI   |                 a pusztai ábrándot verni rajta, amit annyian csodálva emlegettek
45 XVII  |                  asszony!~Pedig nem volt rajta semmi sárga.~
46 XVIII |                  valami különbséget tett rajta az idő, azt csak bizonyos
47 XVIII |                  úrias modorban lehetett rajta észrevenni, amit megszoknak
48 XVIII |                 betűit, a piros pecsétet rajta; kebléhez szorítá, mintha
49 XVIII |            koponyáját, s nem lapulnak el rajta, mint a közönséges ólomgolyó.
50 XX    |                és nagyanyám igazíttattak rajta, hogy de biz ilyen, meg
51 XX    |          villámló szemekkel nézett végig rajta, s amint ez előkelő magatartású
52 XXII  |                    Igen, igen: ne tessék rajta nevetni. Vedd a kalapodat,
53 XXII  |                 s a két testvér belépett rajta, egy ijedelemmé vált mind
54 XXII  |               kézírása; dátum és vízjegy rajta.~Bálnokházyné keble lihegett
55 XXII  |                 magas tekintettel nézett rajta végig, s nyugodtan felelt:~–
56 XXII  |                Hanem Loránd nem nevetett rajta: – milyen feneketlen mély
57 XXIV  | nyoszolyólyánnyal; fehér atlaszruha volt rajta, s ha nem csalódom, igen
58 XXIV  |               nap alatt. Ugyan ki búsult rajta valaha? Ebbe én nem szólok
59 XXV   |          erőszakosan az ajtót, s bedugva rajta bozontos fejét.~– Ha pedig
60 XXVI  |            bánatom volt, ő jobban búsult rajta, mint magam.~– Ez sem ok
61 XXVII |                  az ajtót, s kitekintett rajta.~Csendes, mélázó éj volt
62 XXVIII|            ijedség vagy düh nem látszott rajta.~Loránd felállt az ágy mellől,
63 XXVIII|               megtapogatta a gyutacsokat rajta, s azzal nekiindult egyedül,
64 XXVIII|           fegyvere csövét, belövöldözött rajta, hogy a belül levőket akadályozza
65 XXVIII|               karjával egyet csavarintva rajta, átveté a feje fölött.~Ez
66 XXIX  |                látom; hát csak essünk át rajta szaporán, vegye elő kend
67 XXX   |                 s az imádott ifjú lép be rajta.~Odasiet Cipra ágyához,
68 XXXI  |                most is jókedvű gúny volt rajta és könnyelmű mosoly.~– Loránd
69 XXXI  |                   ha halottat visznek át rajta.~Hanem most egészen más
70 XXXI  |          kinyitni.~Szénásszekér döcög be rajta, miként akkor.~És a szénásszekér