Fezejet

 1 I   |               I. Dezső naplója~Én voltam akkor tízéves, a bátyám,
 2 I   |         nagyon szeretik, én is az voltam; s ő minden rosszalkodásomat
 3 I   |         együtt. Én kifogyhatatlan voltam a holnapi öröm előszámlálásában.
 4 I   |          atyánk.~Én olyan gyermek voltam, aki nem tudott sírni; csak
 5 I   |      magamhoz.~Hiszen én magamnál voltam, láttam, hallottam mindent;
 6 I   |      valami?~Sokszor az őrüléshez voltam közel e tépelődés miatt.
 7 I   |           belül. Zubbonyos kisfiú voltam, mikor a színes kavicsokat
 8 I   |       talpig egy ádáz gondolattól voltam átmérgesülve: ha engem megütnek,
 9 II  |          minthogy erősen növésben voltam; az utolsó nap útravalót
10 II  |          életemben mindig jó alvó voltam (melyik gyermek nem az?),
11 II  |         Már egész idejöttünkig el voltam telve iránta való rossz
12 II  |           a szavát.~De meg nem is voltam éhes.~Hoztak mindenfélét
13 II  |    vakmerőséget.~Sokkal inkább el voltam foglalva azzal a gyümölcstelen
14 II  |          is csókolni… annyira meg voltam rettenve.~Rettegésemet még
15 II  |           Mikor lefeküdtünk, arra voltam kíváncsi, mit fogok álmodni
16 II  |           szoktak járni.~Kíváncsi voltam s mindenre könnyen rábeszélhető;
17 II  |           válasszal én sehogy sem voltam megelégedve.~Előttem még
18 III |      időkben szép összeg volt.~Én voltam arra a legbüszkébb, hogy
19 III |      mellényem alá, s én elég hiú voltam megengedni, hogy a kis pisze
20 III |         sütve!~De azért mégis meg voltam felőle győződve, hogy ebben
21 III |      véghetetlen buta és ügyetlen voltam én mellette! A kezem reszketett,
22 III |      kétszersültet sütni.~Hogy le voltam forrázva, hogy semmivé voltam
23 III |     voltam forrázva, hogy semmivé voltam téve! Melanie előtt így
24 III |   megfeleljen neki.~De nemcsak én voltam az, ki szemeiből kiolvastam
25 III |           fér le három sorban.~Át voltam hatva azon hittől, hogy
26 III |       inas kezébe nyomtam, úgy el voltam fogulva e tény nagyságától,
27 IV  |           harangláb közelében sem voltam.~– Ön egy hajdan kegyes
28 IV  |           kolostor kertjéhez; ott voltam a kótyavetyén, ráígértem,
29 VI  |            Ekkor kizárólagosan én voltam mellette; még csak nem is
30 VI  |      forgolódni; én csupa szeglet voltam, az csupa kígyóvonal, akármihez
31 VI  |        onnan; én csak szintaxista voltam, ő pedig első évi jogász,
32 VI  |           pedig nemcsak féltékeny voltam, hanem egyúttal lovagias
33 VI  |           át, hogy jól van-e!~Meg voltam alázva.~Az a nehézfejű fiú,
34 VI  |          hogy én csak szintaxista voltam, ő pedig első évi jogász.~
35 VII |           hagyva. S nemcsak magam voltam így.~Még most is mélyen
36 VII |           ráismertek, azok között voltam én magam is.~Az iskolai
37 VII |      idézve.~Már én akkor annyira voltam, hogy meg sem tudtam ijedni.
38 VII |        azt gyermekésszel is képes voltam felfogni: ránk, kik egyszerűen
39 VII |         kétségbeejtett; most – el voltam szánva nem kérni kegyelmet.~
40 VII |   Szerettem, hogy elment. Bosszús voltam érte, hogy el akart érzékenyíteni.
41 VII |           Lorándra.~Erre az egyre voltam készen.~Végre, hosszú várakozás
42 VII |          került a sor.~Oly fásult voltam, mintha én már mindezen
43 VII |         siettem Lorándhoz.~Büszke voltam abban az öntudatban, hogy
44 IX  |           a fiatalsághoz, gyermek voltam.~Soha szebben induló tavaszra
45 IX  |         esik azokból, még gyermek voltam.~Egy szép májusi napra következő
46 X   |     összeszorított ököllel.~Távol voltam attól, hogy most valakitől
47 X   |       akarsz velem tovább!~Én nem voltam egy szónak ura, úgy elfogult
48 X   |           nem bírtam mondani; úgy voltam, mint egykor ő, mikor a
49 XI  |   fordulva:~– Bocsánat! Nagyon el voltam fogulva.~Csakhogy beszél
50 XI  |           gyermekem volna.~Én nem voltam többé Fánnyra irigy. Láttam,
51 XI  |          midőn kerestük.~Kíváncsi voltam rá, vajon milyen arccal
52 XI  |   csalatkoztak bennem. Én már nem voltam az a jó gyermek, akit erős
53 XI  |        mondtam: „Jól van”.~Ravasz voltam. Alattomoskodtam. Arra gondoltam
54 XIII|           én csak egyszerű tanúja voltam a történetnek. Engem nem
55 XIII|         akkor is olyan istentelen voltam, akire nem győztek eleget
56 XIII|       elmondá.~– És én oly bolond voltam, hogy azt elhittem neki!
57 XVI |      Mikor eljegyzett, még gazdag voltam; atyám volt, aki hatalmas
58 XVII|      szerint, így felel: „Én.” – „Voltam.” „Ma.” – „Ott”, hanem ezúttal
59 XX  |         itt történt, magam is ott voltam”.~Az adomák néha a trágárságokig
60 XX  |        itt most.~Hanem én… én nem voltam ittas; nem kellett kijózanodnom.~
61 XXI | szerettünk!~Hiszen igaza van. Nem voltam a bibliai József Potifárné
62 XXII|      Akkor este éppen látogatóban voltam Lorándnál, s Gyálit is ott
63 XXIV|          És én sajnálom, hogy nem voltam itt. Akkor ez nem történt
64 XXV |      Azért én mindig is pártfogód voltam, Kandúr.~– Ne bölcselkedjél
65 XXV |          a két szemét. Én zsivány voltam, öltem, raboltam, – papot
66 XXVI|        tartozom neki. Mikor beteg voltam, testvérem nem ápolhatott
67 XXX |       szinte elejétől fogva jelen voltam – szólt Loránd a főbíróhoz. –
68 XXX |        Annyira, hogy én kénytelen voltam a bírói vizsgát az ő személyére
69 XXX | nyittatott fel az ajtó, kénytelen voltam azt végre erőszakkal feltöretni;