Fezejet

 1 I   |          semmi viszonylatban; anyám, nagyanyám, apám, bátyám és én úgy
 2 I   |             komoly a családunkban, a nagyanyám; ő is éppen ily hallgatag
 3 I   |              alkalmatlankodunk neki, nagyanyám megcsókolá homlokát, mire
 4 I   |           kezdett velünk; erre aztán nagyanyám újra megcsókolá, s visszatért
 5 I   |              arcával felé tekintett, nagyanyám mindig fázósan összeborzadt.~
 6 I   |         mindig fázósan összeborzadt.~Nagyanyám nem is hagyhatta szó nélkül
 7 I   |             rám integetett szemével.~Nagyanyám csendesen inte fejével,
 8 I   |             sem. Loránd akart vinni, nagyanyám ellenezte. Végre mégis megegyeztek
 9 I   |           Nem érnének-e erre nappal?~Nagyanyám leült egy padra a folyosón,
10 I   |              s elkezdett sírni; arra nagyanyám felugrott, egymás keblére
11 I   |            folyosón.~– Csitt! – súgá nagyanyám. – Ne sírj oly hangosan! –
12 I   |             itt, a halottak házában, nagyanyám megátkozza a halottat, és
13 I   | könnyhullatásainktól beteg föld!~Itt nagyanyám elhallgatott, mintha egy
14 I   |              élő ember szívdobogása.~Nagyanyám a boltozatra írt évszámot
15 I   |         volnék én is ebben a házban.~Nagyanyám összekulcsolta térdein kezeit,
16 II  |              lég hűvös lesz odakinn.~Nagyanyám is egészen bátyámmal volt
17 II  |             kicseréltessék.~Estefelé nagyanyám mondá, hogy már látszik
18 II  |             magához, hanem odafutott nagyanyám elé, nyakába kapaszkodott,
19 II  |           nem lehet más, mint a fia. Nagyanyám sajnálkozó hangon beszélt
20 II  |               hogy mi. És bátyám meg nagyanyám nem jönnek segélyemre, hogy
21 II  |              pisze ördögnek nevezni.~Nagyanyám megengedte, hogy elmehetek,
22 II  |             ötforintos hegedűket is.~Nagyanyám jónak látta nem engedni
23 II  |              csizmája orrát levágom.~Nagyanyám sietett a látogatást befejezni,
24 II  |     bennünket meglátva. Utoljára is, nagyanyám kértére, a gyermekek társaságában
25 II  |       ollóköszörülésért is adhatnak.~Nagyanyám a megelőző fogadtatástól
26 II  |              hat váltó forintnál.~Jó nagyanyám, minthogy ily engedékenységet
27 II  |          kerülni öt váltó forintnál.~Nagyanyám rendkívül meg volt elégedve
28 II  |            tesz tíz forintot.~Kedves nagyanyám el volt ragadtatva ennyi
29 III |           elmulasszam az ő kedvéért!~Nagyanyám is úgy találta, hogy engemet
30 III |              gyalog menni nem illik.~Nagyanyám hímzett előingemet kötötte
31 III |       valamitől, hogy beteljesedjék. Nagyanyám elég gondatlan volt e szónál
32 III |           volna félig betanultan is, nagyanyám pedig készülődött visszatérni
33 III |        Lefekvés előtt még egyszer jó nagyanyám lejött a szobámba. Kezemre
34 III |       véghetlen szeretet, s anyám és nagyanyám jól tudták azt már, hogy
35 III |             nem lakom én tőle távol?~Nagyanyám megígérteté velem, hogy
36 III |           valamit, azután felszökött nagyanyám után a hintóba.~Az ostor
37 VII |        jutott eszembe sem anyám, sem nagyanyám, csak az az egy, hogy nekem
38 X   |              évig nem fogom anyám és nagyanyám előtt kimondani, hova lett
39 X   |       fogadod-e nekem, hogy anyám és nagyanyám előtt soha el nem mondod
40 XI  |        otthon maradt, mind. Anyám és nagyanyám és Frommék Fánnyja.~Még
41 XI  |         házba! – sürgetett bennünket nagyanyám, attól tartva, hogy szegény
42 XI  |           leányom; csendesen – szólt nagyanyám. – Tudod, mit fogadtál,
43 XI  |            anyám tekintetétől.~Ekkor nagyanyám közbeszólt:~– Nekünk sietős
44 XI  |            azalatt itt marad – monda nagyanyám –, Dezső pedig velünk jő.~
45 XI  |             vádra, s sápadtan kapott nagyanyám keze után, ki maga is oly
46 XI  |           lesz önnek térítve – szólt nagyanyám –, de kérem, ne szóljon
47 XI  |       tudattam.~Most azután anyám és nagyanyám is reám fordíták tekintetüket.~–
48 XI  |          írtál semmit – szólt hozzám nagyanyám.~– Nem.~– És itt sem említél
49 XI  |      hallgattad ezt el? – kérdé most nagyanyám indulatosan. Anyám nem tudott
50 XI  |          hogy rohant hozzám anyám és nagyanyám, hogy fogta meg egyik jobb,
51 XI  |             egyfelől anyám, másfelől nagyanyám álltak mellettem. Nem két
52 XI  |              értem!~– Jerünk – szólt nagyanyám, megragadva kezemet. – Semmi
53 XI  |     előresietett, engem közrefogtak, nagyanyám hátrafordultában egy kategorikus „
54 XI  |             körül.~– Hol van Loránd?~Nagyanyám észrevette szorongásomat.~–
55 XI  |              hogy ő hol tartózkodik.~Nagyanyám érteni látszott a dolgot;
56 XI  |        eszeden vagy-e? – förmedt rám nagyanyám, ki azt hitte, hogy kemény
57 XI  |              Utoljára anyám elájult, nagyanyám megátkozott, s én kimentem
58 XI  |        tudott senki, mint rettenetes nagyanyám tevé, s oly jól nem tudta
59 XI  |           neked a valót, ha anyám és nagyanyám megígérik, hogy amíg én
60 XI  |      látszott rajta nyugodni.~Azután nagyanyám hajolt oda édesanyámhoz,
61 XI  |              és szunnyadt édesdeden. Nagyanyám inte Fánnynak és nekem,
62 XIX |               anyám megőszült volna, nagyanyám megőrült volna a rettentő
63 XIX |          arcának minden mosolygását, nagyanyám éltének minden újabb napját –
64 XX  |              látni, s ahogy anyám és nagyanyám igazíttattak rajta, hogy
65 XX  |          öleljem.~Már akkor anyám és nagyanyám is ott voltak a teremben.~
66 XX  |       szorítva keblére bátyámat, míg nagyanyám szótlanul, sem szólni, sem
67 XXII|           hetedik volt; s azon éjjel nagyanyám őrjöngve átkozá meg azt,