Fezejet

 1 I    |          idős, mint az a másik volt; engem sem ütöttek még meg soha;
 2 I    |              voltam átmérgesülve: ha engem megütnek, elölöm magamat! –
 3 II   |              sor.~Akkor aztán, mikor engem megölelt, és arcomat megcsókolta,
 4 II   |              úr, a pékmester, akihez engem kellett vinni, kikötötte,
 5 II   |             a vakmerőséget, hogy még engem is megcsókoljon, én nem
 6 II   |      mosolygott, hanem azután, mikor engem meglátott, azon egészen
 7 II   |         kérdik, hogyan akar megélni. Engem is mészárosnak adott az
 8 II   | csalhatatlanság nimbusza vett körül; engem még senki sem világosított
 9 III  |           virágos mezőn járnának.~Ez engem nem vert le, inkább ösztönzött;
10 III  |             hallgatva is annyit, ami engem magamon kívül hozott: ez
11 III  |              muszlinruháját.~Ő pedig engem éppen észre sem látszott
12 III  |         elvégre olyan angyal, aki ha engem a mennyországba nem emel
13 III  |   hanglépcsőzetet verte mindig, s az engem nem mulattatott.~Melanie
14 IV   |    küldetésteket; ne tekintetesurazz engem, öcsém, gyere, igyunk egy
15 IV   |            Én különben Topándyt, bár engem szüntelen üldöz, nagyon
16 V    |          volt az.~„Vagy te eszel meg engem, vagy én eszlek meg téged.”
17 VI   |            visszakerül, ő megelőzzön engem, s a körfordulót Melanie-val
18 VII  |               hogy mi fenyeget. Vagy engem, vagy Lorándot ki fognak
19 VII  |           nem ön maga tanított-e meg engem Mucius Scaevola hőstörténetére,
20 VIII |             a diplomácia: ön megcsal engem, én megcsalom önt, ön megcsalta
21 X    |     Malomligetben van is a tűz, csak engem hajtanak el. Minek nem tart
22 X    |             az abrakos tarisznyákat, engem betuszkolt a hintóba, Mártont
23 X    |           küzdés vár itt reám!~Amint engem meglátott az ablakból, eltűnt
24 X    |         legszentebb eszmék irányában engem egészen elkeserített. Magamon
25 X    |        karomat, hogy fájt. – Nem fog engem ez az asszony látni soha!~
26 X    |             te akkor is hallgass, és engem elő ne híj, és nyomomba
27 X    |           nevettem.~– Hiszen te most engem milliomossá tettél.~Azzal
28 XI   |              örökre semmivé tenni?~– Engem nem egy, de több ifjúkori
29 XI   |          károm is van. E hűtlen tett engem és leányomat ötezer forintig
30 XI   |            Azzal anyám előresietett, engem közrefogtak, nagyanyám hátrafordultában
31 XI   |               gonosz fiúvá lettem; – engem kivallatni nem lehet.~–
32 XIII |          ingatott bennem: a hitet.~– Engem nem ért soha semmi csapás.
33 XIII |         tanúja voltam a történetnek. Engem nem bántott ez ember soha;
34 XIII |           nem bántott ez ember soha; engem nem bántott soha senki.
35 XIII |              tőle, miért nem választ engem segédének. Arra azt felelte: „
36 XIII |            világban legjobban került engem.~Azt hiszem, hogy én tudom,
37 XIII |       ismerősök között. Történetesen engem talált legelőször megszólítani.
38 XIII |           árnyék elől irtózom; de ez engem kínoz, gyötör, meghalni
39 XIII |            édeskés mosolygás, amitől engem a hideg lel, ha látom.~Mikor
40 XIV  |            te nagyon sokat meg fogsz engem szidni, mikor valamit elkontárkodom;
41 XIV  |        jólesik. Ugyebár, megtanítasz engem, hogyan kell gazdasszonynak
42 XIV  |           házunkhoz papa életében, s engem még kicsiny koromban neki
43 XV   |          előtte; de én vágyom eléje! Engem tanítson imádságra!~– Nem
44 XVIII|        csinálunk „magnum áldomás”!~– Engem nem visznek el magukkal? –
45 XVIII|           egy perc alatt megtanított engem valamire, amint egy egész
46 XIX  |              betöltve tudtam általa.~Engem az életpálya messze vidékekre
47 XX   |          hozzám.~– Ezt öleljétek, ne engem: – ezé a diadal!~Ekkor meglátta
48 XXII |          nevet, azt kalapba veték, s engem szólítottak fel, hogy húzzam
49 XXII |           olyan kínzó gondolat, mely engem pihenni nem hágy: – a bosszúra
50 XXIV |              kicsoda ön, és hogy mer engem megtámadni?~– Én Daruszegi
51 XXIV |            csárdába sietnek mulatni. Engem sohasem mertek megtámadni
52 XXV  |             neked? Miért támadsz meg engem?~– Mit vétettél? – szólt
53 XXV  |              valamit.~– Ne mentegess engem; majd mentsd magadat a pokolban,
54 XXV  |           gonosz emberek meg akarnak engem ölni.~– Értem. Értem.~–
55 XXVI |         ahány évig te szeretni fogsz engem: – kedvesem.”~„S ha én egy
56 XXVI |     kisasszonynak.~– Mit nagyságolsz engem? Nem látod, hogy én is cseléd
57 XXVI |     szolgálóknak.~– Dehogy löktök ki engem innen, leányzók; inkább
58 XXVI |                 Vagy szeretnél te is engem, vagy ne szeretnélek én
59 XXVI |              ha te nem szólítasz meg engem, én szólítlak meg téged;
60 XXVII|            magából semmi maskarát.~– Engem hadd ismerjenek fel! Még
61 XXX  |            kettőnket megszabadított, engem az élettől, önt a haláltól,
62 XXX  |        zokogni.~– Hát nem szeretsz-e engem? Nem akarsz-e nőm lenni?
63 XXX  |         lelkéért, még jobban, mint ő engem.~Kedvesemnek rangja, vagyona
64 XXX  |              Te jó vagy, te szeretsz engem, te örülsz az én örömömnek.
65 XXX  |              az anyák legjobbika, ki engem úgy szeretsz, ki szelíd
66 XXXII|             emberek vagytok ti, hogy engem úgy szerettek! Óh, milyen
67 XXXII|              Az új idők új rendszere engem is kényszerített; hogy arról