Fezejet
1 I | időkig, hogy soha közőlünk senki meg ne haljon, el ne váljon,
2 I | neki gondja volt rá, hogy senki se rettegjen tőle; esztendőben
3 I | soha, meg nem nevetteté őt senki.~Nem is volt az az ember,
4 I | sokan tudják, mi az, s senki sem akarja tőlem megtanulni.~
5 I | asszonycseléd volt a szobában, senki más nem virrasztott.~Bátyám
6 I | magamnak választ adni, és senki sem jött felém, akitől valamit
7 I | rájuk bízva, és amit még senki sem talált ki: miért nincsen
8 I | korábban ebédhez ültünk, senki sem tudott enni, csak úgy
9 I | folyosóig hordta a polyvát, senki sem mondta nekik, hogy vigyázzanak
10 I | vasajtót, meghagyva, hogy senki se háborítsa itt. Mi azután
11 II | hanga volt hozzá, melytől senki más nem juthatott szóhoz.
12 II | mikor egyszer nem nézett senki oda, s a perecet szerencsésen
13 II | orrú csizmát hord; nekem senki hegyes orrú csizmában az
14 II | nimbusza vett körül; engem még senki sem világosított fel arról,
15 II | Dunába. Sohasem merte ezt senki tudatni otthon a családunkkal.
16 III | különben nem sokat foglalkozott senki. Ezekben az években a férfiember
17 IV | kiadottakon kívül nincs senki a cselédsége között, aki
18 IV | valaki, de úgy, hogy azt senki se értse, csak akinek meg
19 IV | dalon: nem érti, nem tudja senki; tán az sem, aki játssza,
20 IV | pusztai szél az, melyről senki nem tudja, honnan jő, hová
21 IV | az űzött felhő, melyről senki nem tudja: hol támad, hová
22 IV | arra fakadt, hogy bárcsak senki se nyitná ki, míg végre
23 IV | ezt is. Nem eszik belőle senki.~Borcsa asszony már itt
24 V | éktelen sok vízi szárnyast, senki sem szólt bele a dolgába.~
25 V | magát, ahová nem kísérheti senki, bizton hajtja le fejét –
26 VI | ahogy sem előtte, sem utána senki. Nekem ez volt a kedvenc
27 VI | a férfi, se a nő; hiszen senki sem szólt volna többet hozzájuk.~
28 VIII | hátrafelé fogja azokat dönteni; senki a kéziratok ugyanazonságát
29 VIII | valamelyik rokonához, ahol senki se fogja keresni. Legfeljebb
30 VIII | Ketten vagyunk, nem hallja senki. Ha gorombáskodni akarsz
31 IX | azt ne tudja meg tíz évig senki. Ha megtudná valaki, még
32 X | menyecske. Hanem ezt nem tudja senki: – csak én, meg Mócli, meg
33 X | numeród, azt gondolod, azt senki sem látja?~– No, ha elvittem,
34 X | ország belsejében, akinél senki sem fog keresni, mert mi
35 X | erszényét. – Ne mondja azt senki, hogy olyan szolgálatért,
36 XI | küldé Henriket bérkocsiért. Senki sem kérdezte tőlünk, hová
37 XI | úgy kérni csak nem tudott senki, mint előttem térdelő anyám
38 XI | úgy átkozódni nem tudott senki, mint rettenetes nagyanyám
39 XI | s oly jól nem tudta azt senki, hogy milyen rossz ember
40 XI | megtudtak mindent.~– De hát „senki” vagy-e te?~Fánny szemembe
41 XI | Ha te kívánod, – hát senki vagyok. Olyan senki, mint
42 XI | hát senki vagyok. Olyan senki, mint aki rád nézve nem
43 XIII | rejlik ott, aminek nyitjára senki sem akadt még; Topándy pedig
44 XIII | megnyerni nem nehéz, mert senki sem őrzi, s eldobni megint
45 XIII | nevetve elutasított magától, senki sem lesz, aki azt ne mondja
46 XIII | engem nem bántott soha senki. Még egyszer mondom neked,
47 XVI | ezt sohasem kérdezte tőlem senki, és ha kérdezte volna, sohasem
48 XVI | testvérének. Ez egy emberen kívül senki sem tud semmit. Az pedig
49 XVIII| végéhez közelítőt, hogy senki se gyaníthasson semmit.~
50 XVIII| azzal ne dicsekedhessék soha senki! A te neveddel az enyim
51 XIX | anyámhoz vissza, és soha senki sem vette volna észre arcáról,
52 XX | meglepetés pillanatában senki sem tudna magának tanácsot
53 XXI | ugyan ebéddel nem várta senki.~Loránd volt az első, aki
54 XXI | legyen! A fulánkot nem látja senki.~– S ki tudja, még a méh
55 XXII | Nem maraszt ott bennünket senki szép két szeme.~– Ejh, nem
56 XXIV | vetteté azt fel.~Akkor éppen senki sem volt benne otthon. Egy
57 XXV | leglármásabb zenét húzták; senki sem hallotta volna a segélyordítást.
58 XXV | én fel?~– Azért, mert más senki sem tudhatta, hogy az én
59 XXV | Nálam nem mert volna keresni senki.~– Ugyan ne papolj már,
60 XXV | leányostul Tatárországba, ahol senki sem fog üldözni.~– Jól van.
61 XXVII| sejtelmektől, s nincs lelke előtt senki, akitől megkérdezze: „Óh,
62 XXVII| hangjegyre nem szedett még senki, oly híven, oly természetesen
63 XXVII| van; nem láthatja most meg senki.~Mégis összehúzza keblén
64 XXIX | kaptad, úgy kaptad ajándékba, senki sem fogja elhinni, s olyan
|