Fezejet

 1 I     |      Hogy az igazat megvalljam, mégis legjobban szerettem az egész
 2 I     |      nagyanyám ellenezte. Végre mégis megegyeztek abban, hogy
 3 I     |     tettekben Istent imádók; és mégis az egyik testvér megölte
 4 II    |    marad.~Hanem egy kombinációm mégis sikerült.~Ez a név: „Henrik”,
 5 II    |    nevetett ki érte.~Ez a leány mégis csak azért született, hogy
 6 II    |       úgy fityegett bele, akkor mégis gyanítottam, hogy az a Herr
 7 II    |     Sokan keveset összeadnak, s mégis mindent megtanulnak. Ha
 8 III   |       fel volna sütve!~De azért mégis meg voltam felőle győződve,
 9 III   |         valóság; de már engemet mégis nagyon megkeserített az
10 III   |      amivel rendelkezhettem, de mégis nem adtam volna két tallérért,
11 III   |         felé pillantani. Annyit mégis vettem észre, hogy rám se
12 IV    |  tekintetes öcsémuram, utoljára mégis csak megegyezünk; mármost
13 IV    |         lényeges különbség volt mégis közte és más úrhölgyek szobája
14 IV    |  tigriskörmű lábakkal.~Hanem az mégis különös, hogy egy fiatal
15 IV    | eltagadja, hogy hazája volt, de mégis visszaemlékszik rá, s az
16 IV    |       morogni, hogy már az csak mégis szörnyűség, hogy az disznó
17 VI    |     udvari tanácsoséknál, azért mégis táncnak kellett lenni. Két
18 VI    |         évi jogász, hanem azért mégis ellódítottam.~Ezzel a hőstettemmel
19 VI    |       olvasom!~– No, ugye, hogy mégis csak örülsz neki!~Én elragadtam
20 VII   |         gondolatra hozott, hogy mégis nyomon vannak: a leírók
21 VIII  |          Ez mind igaz; de nekem mégis úgy tetszik, hogy nem mindent
22 VIII  |      fel s alá szobájában.~– Ez mégis az ön műve, hiába menti
23 VIII  |       nekem az. Önnek nem.~– Az mégis iszonyú, egy fiatalember
24 VIII  |         mosolyogva távozott. Az mégis szép konstelláció a sorstól,
25 VIII  |         érkezőt. Egyszer azután mégis kigondolt valamit: elkezdett
26 X     |  Oltalmazni foglak. Látod, hogy mégis oltalmazhatlak én! – Hanem
27 XI    |         alakokról regélik.~És ő mégis eljött erre a hosszú útra!
28 XI    |         akartam végighallgatni; mégis okos gondolat az a zongora:
29 XI    |  szóltál senkinek semmit, és ők mégis megtudtak mindent.~– De
30 XIII  |      hasonlítnak a betűk; pedig mégis látta azt valahol!~Töprenghetel,
31 XIII  |    nevettek rajta.~Hanem a vége mégis az lett a mulatságnak, hogy
32 XIII  |          hanem egy büszke ember mégis inkább engedi testén, mint
33 XIII  |    felesége szép.~Hanem egyszer mégis, véletlenül összetalálkozva
34 XIV   |         időre, míg ezt elvitte, mégis megengedem, hogy legyen.
35 XIV   |       elbánású utasítgatás, ami mégis tele volt kedéllyel, az
36 XIV   |    vissza Melanie.~Tehát valaki mégis van!~Ez Ciprát megörvendezteté.~
37 XIV   |       is járnának ott a szemei, mégis mindent látott, tudott.~
38 XV    |       bűbájos az a másik, azért mégis én vagyok az igazi; ezt
39 XVII  |  Melániámnak násznagya. E szóra mégis elmosolyodott Topándy, s
40 XVIII |        Gyáli vállára – most már mégis meg kell mutatnom, hogy
41 XVIII |       készül.~– No, látod, hogy mégis lett volna belőlem hadvezér –
42 XVIII |         kezdte észrevenni, hogy mégis több, mint együgyűség mondatja
43 XVIII |       biztos helyre juttatva.~– Mégis jó leány vagy te, Cipra! –
44 XVIII |  megveregetve a leány hátát.~– „Mégis?”~Aztán már olyan nagyon
45 XVIII |     Pedig egy búcsúcsókot talán mégis megérdemelt volna.~– Te
46 XX    |     férfi vagyok, azért ő nekem mégis bátyám.~Jó, jó.~Hanem én
47 XXII  |         Köszönöm alássan!~Végre mégis éppen az utolsó kutyaugatásnál,
48 XXII  |     ámbár nem mondhatok ellene, mégis igen rossz időben és helyen
49 XXIII |    bizony holt embert csináltak mégis őbelőle. Olyan holt embert,
50 XXIII |     Dezső nagyanyjával!~– Tehát mégis a mi leányunk fogsz lenni!~
51 XXIII |      bizony Henriknek csak jobb mégis az apja üzletét folytathatni.
52 XXIV  |     lovak sallangjának leírását mégis elengedem.~Tehát amint a
53 XXIV  |        megfenyegettek volna is, mégis megtettem volna, ha már
54 XXIV  |         az ki helyéből. És most mégis olyan iszonyú ürességet ,
55 XXIV  |    készen állok. Hanem közvetve mégis gyakran megadóztattak. Mikor
56 XXVI  |   jöttek.~Azért a cigányasszony mégis észrevette a szép kisasszonyt,
57 XXVI  |          Arról én felelek.~– De mégis, lehetséges, hogy úgy történhetnék.
58 XXVII |   gallyacskát letörni indul, és mégis úgy érzi, mintha a legszörnyűbb
59 XXVII |        láthatja most meg senki.~Mégis összehúzza keblén patyolatruháját,
60 XXVII |         keblén patyolatruháját, mégis átallja mezítlen lábait
61 XXVIII|         is erős, azért a farkas mégis levágja; azért mégis megeszlek.~
62 XXVIII|     farkas mégis levágja; azért mégis megeszlek.~S újult dühvel
63 XXXI  |          Te bölcs ember, látod, mégis neked volt igazad. Van,