Fezejet

 1 I    |           járni.~Olyan jó is volt hozzám. Kicsiny, porban játszó
 2 I    |    simogatta; kérdéseket intézett hozzám latinul, s megdicsért, hogy
 3 I    |       hagyott, azalatt áthangzott hozzám anyám kacagása. Az az ismerős,
 4 I    |          tagadóan; azután odajött hozzám, fejemet két keze közé fogta,
 5 I    |  nagyanyámmal, s azzal visszajött hozzám.~– Velem jöhetsz; vedd a
 6 I    |       hosszú bajuszát, odafordult hozzám, odavont keblére, megcsókolt
 7 II   |        két szívet repesztene meg.~Hozzám azonban csak annyi szava
 8 II   |       fértünk el benne, s beszélt hozzám azon az ismeretlen nyelven
 9 II   |           vehettem ki, hogy mikor hozzám szólnak az asszonyságok,
10 II   |           perec!”~Már oda is jött hozzám, s láttam, hogy Fromm papa,
11 II   |           interpellációt intéznek hozzám, amit én még nem értek,
12 II   |           van.~– No lássa – szólt hozzám Márton –, milyen kész péklegény
13 II   |        azonban gyanakodva fordult hozzám:~– Maga talán csak nem akar
14 III  |         volna venni) kegyeskedett hozzám fordulni – Hát te, öcsém,
15 III  |           a kezemet.~– Te – szólt hozzám keményen –, azt, amit Bálnokházy
16 III  |      sírjon.~Nagyon röviden szólt hozzám valamit, azután felszökött
17 IV   |          ájtatos beszédet akarnak hozzám tartani, mert én különben
18 IV   | szárnyatlan kérubinok, jöjjön ide hozzám kettő közületek, s fogjon
19 VI   |       öreg! (Mikor komolyan szólt hozzám, akkor az volt a címem,
20 VII  |           Egy este Loránd jött el hozzám, s egy csomag apró betűs
21 VII  |         hét órakor pontban eljött hozzám, átadta a lemásolandó iratot,
22 VII  |  meglátott, nagy nyájasan odajött hozzám, megcirógatta az orcámat.~–
23 VII  |        kenetteljes hangon intézve hozzám jóakaratú mondatait:~– Kedves
24 VII  |     malmot.~A direktor aztán újra hozzám fordult.~– Miért nem akarod
25 VIII |           irgalmat mutatott volna hozzám. De veszélyes játékot űz
26 X    |    komornyikja egy levelet hozott hozzám, s azután sietve eltávozott,
27 X    |      leugrott a bakról, s beszólt hozzám a kocsiablakon.~– Itt volnánk.
28 X    |    megállt, s félvállról odaszólt hozzám, még mindig indulat zaklatta
29 X    |           arcát, fölkelt, odajött hozzám, megölelt, megcsókolt.~–
30 X    |     hallgatta bohó adomáit, mikor hozzám eljött.~– Legelébb is ki
31 XI   |          nem írtál semmit – szólt hozzám nagyanyám.~– Nem.~– És itt
32 XI   |      egyszerre körül, hogy rohant hozzám anyám és nagyanyám, hogy
33 XI   |   józansága, egyszerre kiáltottak hozzám minden hangján az indulatnak,
34 XI   |            Így suttogott folyvást hozzám.~Nem mertem elérzékenyülni.~–
35 XI   |         onnan egyenkint jöttek ki hozzám, ki folyvást az ajtófélen
36 XI   |    mondhatom meg.~Utoljára kijött hozzám Fánny; odahajolt vállamra,
37 XI   |          a kezét.~Fánny odahajolt hozzám, és arcát közel tartotta
38 XI   |        elvégeztél!~Azután odajött hozzám, és megölelt.~– Te tanácsoltad
39 XIII |       szeretem – szólt Topándy. – Hozzám sokan jöttek már híres,
40 XIII |            a nagyságos úr igen jó hozzám, s én meghalnék érte, ha
41 XIII |        midőn igen izgatottan jött hozzám, s azt mondá: „Fogom a fülét
42 XIII |         találok egy levelet, mely hozzám volt intézve.~A levél még
43 XIII | visszaadta.~Nem jöttél rá – szólt hozzám jámbor arccal –, hogy az
44 XIV  |      porral. Inkább, ha jó akarsz hozzám lenni, tedd meg, hogy vágd
45 XVIII|        Köszönöm neked, hogy éppen hozzám menekültél, midőn üldöztek,
46 XX   |        komoly volt az arca, midőn hozzám érve, kezemet megfogta,
47 XX   |         Azután ismét visszakerült hozzám, s megfogta két kezével
48 XX   |         hogy én olyankor mindig a hozzám legközelebb esőtől kérdeztem
49 XX   |       velünk iszol, ugye? – szólt hozzám dévánkodva Loránd, s pajtásosan
50 XX   |           kezét, s odavezeté őket hozzám.~– Ezt öleljétek, ne engem: –
51 XXII |           Hát te még közelíthetsz hozzám?” – Ez volt Melanie ijedelme.~„
52 XXIII|        legelőször németül szóltál hozzám? Ej de nevettem rajtad akkor!~–
53 XXIII|      dűlve álltam, s te odajöttél hozzám titkomat kicsalni? Óh be
54 XXIV |            Hiszen ha megtörve jön hozzám, s azt mondja: „Én hibáztam!”,
55 XXV  |       Minden szentek úgy legyenek hozzám kegyelmesek, ahogy igazat
56 XXV  |            Leveleket küldözgetnek hozzám, amiket ha fölbontanék,
57 XXV  |         Te ügyes fickó vagy. Lám, hozzám is milyen ügyesen be tudtál
58 XXVI | gondolkozva, hűtelen voltál akkor hozzám: – kedvesem.”~„Ha az ajtó
59 XXVI |      megszorítod, szelíden szólsz hozzám, s aztán odább mégy.”~„Százszor
60 XXVI |          nőül vedd.~– És olyan hű hozzám. Sok hálával tartozom neki.
61 XXIX |          meg neki a kenyeret. Úgy hozzám van már szokva, hogy a hívásomra
62 XXXII|     egyenruháját felölté, odajött hozzám, s kezemet megrázva, villogó
63 XXXII|          azzal a hírrel rohant be hozzám, hogy Loránd bátya a szoba