Fezejet

 1 I     |    megcsókolá homlokát, mire apám hirtelen más arcot látszott ölteni,
 2 I     |          gondolatom támadt. Arcom hirtelen felderült.~– Loránd! Hiszen
 3 I     |    világnak megtudni. Azután nagy hirtelen, a szokottnál korábban ebédhez
 4 I     |          rázott.~Ekkor nagyanyánk hirtelen, mint egy őrült, ragadta
 5 II    | hüvelykujját fejem búbjára bökve, hirtelen lebicsaklott ökle bötykeivel
 6 II    |           sora volt megkezdve.~Én hirtelen kiszedegettem számára a
 7 II    |       Henrik dugta az én írásomat hirtelen a zsebébe, s nekivetette
 8 II    |          női társaság jön velünk, hirtelen fekete kabáttal váltott
 9 IV    |           hajdúja fülébe, mire az hirtelen eltávozott.~– No lássa,
10 IV    |        kacagásba tört ki, hogy ha hirtelen meg nem kapja magát a lábával
11 IV    |           fésű körül elhelyeznie, hirtelen összecsavarta azt a fején,
12 V     |          fogával a sövényajtót, s hirtelen kiszakította azt helyéből.~
13 V     |          a nyakára ugorjék, akkor hirtelen megfordult, s úgy rúgta
14 V     |         volna: „Nem jössz?”~Azzal hirtelen felkapott a fogával egyet
15 VII   |         benne.~Azonban a direktor hirtelen közbevágott:~– Sőt ellenkezőleg!
16 VIII  |           Lorándon többé? – kérdé hirtelen odafordulva férjéhez.~–
17 VIII  |      parabola legmagasabb, s kezd hirtelen aláhajlani. Ki tudja, mi
18 X     |          holnap korán keljek –, s hirtelen felöltöztem.~Első gondolatom
19 X     |       helyen járt.~Az öreg legény hirtelen kabátot öltött magára, csizmát
20 X     |   iskolában? Mit tud csinálni, ha hirtelen segíteni kell magán? Merre
21 X     |        kígyó csípett meg, fordult hirtelen felém:~– Mit mondott?~–
22 XII   |       Ebben a pillanatban a rabló hirtelen elkapta a nő kezét, melyben
23 XII   |         sem jutott.~A rabló tehát hirtelen lekapta a fejét, s a koponyájával,
24 XII   |        Lássuk meg ezt a halált!”.~Hirtelen fölemelkedék a rászegzett
25 XII   |        felhúzta azt.~Erre a rabló hirtelen hátraugrott, az ajtónak
26 XII   |       kezembe: tudom, hogy…~Azzal hirtelen visszarántotta a fejét,
27 XIII  |          hölgy.~Topándy felugrott hirtelen.~– Bocsánat, hát kinek a
28 XIII  |           a leány felsóhajtott, s hirtelen odahajolva Lorándhoz, azt
29 XIV   |           nem ragadja meg így oly hirtelen a jövevény hölgy szívét;
30 XIV   |        mindjárt megmutatom.~Azzal hirtelen elővett tárcájából egy pár
31 XV    |        Mária! mi történt? – akkor hirtelen fölemelkedett Cipra fektéből,
32 XV    |    eléneklé Melanie-nak, s azután hirtelen maga körül göngyölte az
33 XV    |         fordulatot kezdett venni, hirtelen dühösen felugrott térdeiről,
34 XV    |        bámulatában. Hogy Ciprának hirtelen keze van, azt tudta; de
35 XVI   |   szerencsemondó kártyában.~Cipra hirtelen összeseperte a kártyákat.~–
36 XVI   |          mint amit mutattak neki.~Hirtelen megkapta Melanie gyönge
37 XVIII |       röviden megismerkedve, nagy hirtelen átvette az udvarlói szerepet,
38 XXI   |      kemény szívedet.~– Nem olyan hirtelen. Mondok neked valamit.~–
39 XXII  |       Hogy tudnak a virágok ilyen hirtelen elváltozni?~– Jó – mondta
40 XXII  |     valami baja van! – kiálta fel hirtelen Bálnokházyné.~És valóban
41 XXIV  |           Magyarországba, hogy ha hirtelen egy birtokos hölggyel összekelhet,
42 XXVI  |        fut le az égről, s nevedet hirtelen kimondom, amíg fut, rám
43 XXVII |        szakállú erős ember, azzal hirtelen kell bánni; ha nem megy
44 XXVII |           még egy ágat félrehajt, hirtelen egy marcona alak emelkedik
45 XXVIII|           rémalak, ki Cipra kezét hirtelen megragadta, vérszomjú vigyorgással
46 XXVIII|     élesen füttyentett.~A füttyre hirtelen felugráltak leshelyeikből
47 XXVIII|         felmagasztalt idegerejét; hirtelen kiszakítá kezét a rablóéból,
48 XXVIII|        leány keblébe döfve.~Cipra hirtelen megkapta mindkét kezével
49 XXVIII|       odaroskadt a falhoz.~Loránd hirtelen átfogta karjai közé, s szobájába
50 XXVIII|       volt gondja, egy zsebkendőt hirtelen foszlányokra tépett, hogy
51 XXVIII|           előtt ácsorgó két rabló hirtelen futva közeledik errefelé,
52 XXVIII|        egy taszításával.~Hanem az hirtelen talpon volt ismét.~– Ohó!
53 XXVIII|         magával Lorándot.~Az ifjú hirtelen megveté lábát, s egész erejével
54 XXVIII|  szegülhessen.~Akkor aztán Kandúr hirtelen mind a két karjával Loránd
55 XXVIII|           Ekkor Loránd bal karját hirtelen a rabló dereka alá vetve,
56 XXVIII|        bele a mészverembe.~Loránd hirtelen felugrott a földről, s fáradtan,
57 XXIX  |        ezt magának kétszer; hanem hirtelen lekapva karjáról füles kosarát,
58 XXIX  |        azzal bizonyított be, hogy hirtelen összekötötte az ágyát, előhozta
59 XXX   |       hanem amint e szót kimondá, hirtelen átkarolta Loránd nyakát,
60 XXXI  |          férgek – veséiben…~Azzal hirtelen egy erőszakos végső görcsös