Fezejet

 1 I     |          hogy csak aludjak csendesen tovább. Nagy szél támadt, az egy
 2 I     |              Jer velem! Ne maradjunk tovább!~És az nekem oly nagyon
 3 I     |              élet örömeit sem akarta tovább látni.~Ákosnak két gyermeke
 4 I     |            fárassza ön magát miattam tovább; én halott vagyok: szívesen
 5 I     |     összekulcsolta térdein kezeit, s tovább regélt.~– Atyátok idősebb
 6 I     |             körül, s aztán – menjünk tovább!~Most már tudjátok, hogy
 7 II    |               A jó úr nem is engedte tovább beszélni.~– Óh, hogyne!
 8 II    |          tapasztalt, jónak látta még tovább menni kívánalmaiban. (Igy
 9 III   |         ideál angyalom valaha… de ne tovább, ne ilyen sokat egyszerre!
10 IV    |        alkalmatlanságára sem akarunk tovább lenni.~– Alkalmatlanságomra? –
11 IV    |              csudálkozását nem bírva tovább rejteni.~E szóra őnagysága
12 IV    |              húrokra bíz, hogy adják tovább, unokáról unokára; – egy
13 V     |              hínár. Aztán üget ismét tovább, kanyarogva, kerülgetve
14 V     |             s aztán megint szundikál tovább; és azalatt, mintha hozzá
15 V     |              táncolta kísértettáncát tovább. Ki tudja, minő mulatság
16 V     |              ez nekik?~A lovas aludt tovább.~A rejtélyes kazal olyan
17 X     |    szerszámozva; most érkezhettek, s tovább kell menniök.~Márton intett,
18 X     | rátámaszkodjék.~– Ne mondd! Ne mondd tovább!~– Mondom tovább! Láttam
19 X     |            Ne mondd tovább!~– Mondom tovább! Láttam a feltört üvegszekrényeket
20 X     |         mondd, hogy mit akarsz velem tovább!~Én nem voltam egy szónak
21 X     |    felkapaszkodom; azok se kergettek tovább; magukat is utolértem nagy
22 XI    |       Ugyebár megengedik, hogy Fánny tovább is nálam maradjon? Ő már
23 XI    |             szóljon ez asszony előtt tovább e tárgyról. Láthatja, hogy
24 XI    |            egyedüli útitársa, aki őt tovább kísérte.~Azon vettem észre,
25 XII   |             csengve ragadta a hintót tovább a gyepes úton.~A kocsis
26 XII   |         falatozni, úgy mennek azután tovább. A nagyságos asszony mindig
27 XIII  |        jobbra! – intézkedett a hölgy tovább. – Györgynek híják az inast,
28 XIII  |           van.~Azonban nem folytatta tovább. Eltette a pisztolyt a zsebébe.
29 XIII  |             nem tűröm itt a közelben tovább; ott végtére is olyan embernek
30 XIII  |          előled a história! Hallgasd tovább!~Egy napon, lehetett már
31 XIII  |     visszfénye.~– A levél ezt mondja tovább:~„Akadémiánkon nagyban divatozott
32 XIII  |           kérdezősködtem nála efelől tovább, miután arra a kérdésemre:
33 XIII  |          igen. Értette: saját magát. Tovább hatoltam ez ember szívébe.~
34 XIII  |              kínozd, ne gyötörd vele tovább: írd rá, hogy „ki van egyenlítve”,
35 XIII  |         ügyben elvész, folytassam én tovább, s én is tudom egy nemét
36 XIII  |         onnan egy önkéntes csapattal tovább, az egész háborút végigharcolta,
37 XV    |             Uram! Én nem élhetek így tovább. Én elölöm magamat. Tanítson
38 XV    |          könyörögtem érte, nem várok tovább.~– Eredj! Ne veszekedjél!
39 XVII  |          Bálnokházyné nem magyarázta tovább a zálogos pör genezisét
40 XVIII |         bizonnyal!~Topándy nem akart tovább hatolni Loránd titkába.
41 XVIII |            két hétig elég lesz, mert tovább is fognak utazni.~Topándy
42 XX    |             tarthaták vissza magukat tovább, előrohantak, odaveték magukat
43 XXII  |        tekintetet Lorándra, hogy „ne tovább!”: Bálnokházyné, Melanie
44 XXII  |            hogy azt mondja neki: élj tovább, ne üldözd tenmagadat; gyermekek
45 XXII  |        mondani: „Irgalom! Ne beszélj tovább!”~– Vele jött egész a halál
46 XXII  |      homlokom törülgetem. Csak mondd tovább!~Midőn az asztaltól fölkeltek,
47 XXIV  |              mert addig nem beszélek tovább! Amit mondani fogok: erős
48 XXIV  |          csakhogy hallja, mi történt tovább.~– Tehát, kedves öcsém,
49 XXIV  |   felgyújtjuk azt. A kazal az enyim; tovább nem kiadó: tessék kinek-kinek
50 XXV   |              a pokolba, ne hálálkodj tovább!~De a cimbalmos csak nyomta
51 XXVII |             s aztán úgy hallgatá azt tovább.~És eszébe jutotta vén cigányasszony
52 XXVII |              a szabadban? A fülemüle tovább is szólt:~„Eredj ki mezítláb,
53 XXVIII|          erejéből magával ráncigálja tovább.~Loránd nem értette, hogy
54 XXVIII|         fagyasztó üvöltéssel rohanva tovább: neki az udvarnak, ki az
55 XXIX  |             kell – monda, talyigáját tovább tolva. – Amit a béremből
56 XXX   |           azt!~– Nincs mit kérdeznem tovább a kisasszonytól – szólt
57 XXX   |               Loránd.”~Cipra, mentül tovább olvasott a lelkész, annál
58 XXXI  |           múlva vége van. Két óránál tovább nem élek. Húsz perc múlva
59 XXXII |                    Mi pedig vénülünk tovább, és ki tudja, hogy mire