Fezejet
1 I | semmi sem tartja vissza őket, hogy nem gondolnak azok
2 II | olyan nyájasaknak találhatja őket, amint akarja. Bizony, ha
3 IV | neveket fognak kapni; s aki őket eddig használt gúnyneveiken
4 IV | Macskalábat; örvendeztesd meg őket, hogy bemennek a mennyországba,
5 IV | József császárunk törölte el őket, s államfelügyelet alatt
6 IV | tárgyak.~– Tudom. Ismerem őket eredetiben. Magányszobáját
7 IV | egyenkint előhúzogatta őket.~– E jó, e nem jó. E még
8 VII | Illedelmesen üdvözöltem őket. Némelyik rám se nézett.
9 VII | törvényterembe, s egyenkint eregették őket ismét vissza; de már akkor
10 VIII | Én nem tartóztatom fel őket.~– Ugye, nem? Hiszen itt
11 X | mondám, és otthagytam őket.~Urambátyám dolgozószobája
12 X | bizonyosabban otthon találjuk.~– Ha őket vitte?~– Csak ne okoskodjék
13 X | Óperenciáig. Az elvitte őket legfeljebb valamelyik vendégszállásig,
14 XI | velem szót, midőn üdvözlém őket. Anyámat felvezettük a terembe,
15 XI | hogy üdvözli, hogy csókolja őket ezerszer.~– Tudom, kedves
16 XI | írását nem mutatom, amelyben őket magához hívja, őt sem maguk
17 XIII | szembe tennék, felpofoznám őket. De maga ne nevessen, a
18 XIII | közepette, s úgy el tudta őket bámulni óra hosszat, s ha
19 XIII | apai örökségüket, amiből őket valami zsarnok nap kilódította;
20 XIV | szólt Topándy, bemutatva őket egymásnak.~Melanie azzal
21 XIV | vont, nevetett, s hagyta őket együtt elmenni.~Az újon
22 XIV | Hisz akkor megcsaltam volna őket.~Cipra észrevette magát.~–
23 XIV | hogy meleg szobába vigye őket a hideg udvarról, s eközben
24 XIV | nagy pörét megnyeri, ami őket megint úrrá teszi, azonnal
25 XV | utánuk járt, fölkereste őket; elmés volt a társalgásban,
26 XV | szívből.~Topándy nevetve nézte őket. Nem bánta, akármi fordulatot
27 XV | laktanyáikból, máshová költöztette őket, a férfiakat kikergette
28 XVII | testvér haláluk órájáig fogja őket csalogatni azzal a boldog
29 XVIII | közül a hajdú zavarta fel őket, ki jött jelenteni, hogy
30 XIX | reményt.~Ő volt, aki biztatta őket, hogy határideje van a szenvedésnek;
31 XIX | szenvedésnek; ő vigasztalta őket közelebb hozott reményekkel;
32 XIX | reményekkel; ő csalogatta őket ezer lehetséges változatával
33 XX | is kísérlettem meg, hogy őket lebeszéljem az útról. Ki
34 XX | Loránd; csak arra kértem őket, hogy addig maradjanak szobájukban,
35 XX | tegyek, magammal kellett őket hoznom ide.~Loránd éktelenül
36 XX | matróna kezét, s odavezeté őket hozzám.~– Ezt öleljétek,
37 XXI | Topándy megérkezte veré fel őket.~– Most egyre kérlek, Cipra,
38 XXI | nagy gonddal összeilleszté őket az asztalon, míg szó szóhoz
39 XXII | nem bánom, látogassuk meg őket, nehogy szándékot lássanak
40 XXII | Cipra a kapuig kikísérte őket. Loránd ott kezet szorított
41 XXII | lépésnél visszatartom, mely őket az örvénybe buktatná.~–
42 XXIII | mind a régi arcok várták őket, csakhogy tíz évvel mind
43 XXIII | csevegő hangjai fogadták őket. Úr és cseléd örült, vidult.~–
44 XXIV | Lehet, hogy fenyegette is őket arra az esetre, ha engemet
45 XXV | Tegnapelőtt este láttam őket csónakkal a csatornán a
46 XXV | Olyan igazsága van, aki őket megöli, mint aki egy farkast
47 XXVII | nádasai között.~Kandúr vezeti őket.~Mindegyik lovas puskával
48 XXVII | könnyeden lejtve vezeti őket; ő is sietni látszik, s
49 XXVII | háztetőt, s odaperzseljük őket. Így is jó lesz. A szurokcsóvákat
50 XXVIII| mézeskaláccsal sem tudom őket előcsalogatni; különben
51 XXVIII| nem bántasz senkit, hagyod őket dobolni mind a négy ajtón.
52 XXVIII| leterített. Olyan jól találta őket, mint az oroszlánvadász
53 XXVIII| hallották.~Loránd sietett őket felvilágosítani.~Célba vevé
54 XXVIII| orgonacsalitból, a második lövéssel őket üdvözölte.~E lövésnek döntő
55 XXIX | megy végbe? Most kínozzák őket! Most töltik rajtuk a sebzett
56 XXIX | bosszújokat! Most tépik őket ízenként széjjel! Most keresgélnek
57 XXX | vizsgálat igénybe vette őket mind.~Topándy volt egyedül
58 XXXI | is, még éjszakára kihozza őket.~A nők tehát fennmaradtak
59 XXXII | nem csalják meg azt, aki őket szereti.~Egész nap őrizte
|