Fezejet
1 II | találtak fel, mely a fogékony ifjú szívek számára zárdákat,
2 II | okvetlenül megkívántatik, hogy az ifjú lépni, járni, helyesen megállni,
3 II | úgyis jár a táncmester, ifjú barátomnak, együtt a többiekkel,
4 II | Ha kívánja kegyed, hogy ifjú barátom rajzolni is tanuljon,
5 II | kegyed fölöslegesnek, hogy ifjú barátom a művelt európai
6 II | néhány órai időköze marad ifjú barátomnak, azt betölteni
7 III | tudom. Szép hosszúdad arca ifjú zománcával csaknem leánynak
8 IV | tekintetes úr – szól szárazon az ifjú tisztviselő, gallérjába
9 IV | Szolgabíró úr megretirált ifjú bátorsága dacára; hanem
10 IV | fölkérem önt – szólt az ifjú bíró lábhegyére emelkedve –,
11 IV | Ah! Tudom! – szólt az ifjú asszonyság vidám, csevegő
12 IV | a friss sültek, s a szép ifjú hölgy oly szívesen tudott
13 IV | biztatá a vendégeket az ifjú hölgy –, mihelyt a muzsikát
14 IV | megismerkedhetni – mondá búcsúzólag az ifjú tisztviselő, házigazdájával
15 IV | fogadtatást.~E tisztelgésnél az ifjú hölgy keze után nyúlt, azon
16 IV | földet, és egyre kacagott.~Az ifjú tisztviselő aggódva gondolá
17 IV | bizonyítá esküdt úr.~Az ifjú hivatalnoknak csakugyan
18 VII | az a merénylete néhány ifjú embernek, hogy az országgyűlési
19 IX | temetőárok.~Minő eszme, egy ifjú tavasz ily elfagyott lombokkal!~
20 IX | Hermine átfonta karjaival az ifjú nyakát, és arcát elhalmozta
21 X | Bálnokházy úr feleségét egy ifjú úrral együtt? A hátadon
22 XII | azt a jelenetet, amiről ifjú képzelem egészen más képeket
23 XII | zsibbadást terjesztettek el az ifjú idegein. Amint erővel odaveté
24 XII | egymásról az egész úton. Az ifjú arról a nőről, ki a rablóval
25 XIII | meg fogja tudni, hogy ez ifjú nem aljas bűn miatt kénytelen
26 XIII | hosszasan nézett az előtte ülő ifjú arcába: vajon ez-e az igazi?~
27 XIII | olyan fogadáson, melyet ifjú, túlfeszült kedéllyel teljesített
28 XIII | fojthassa meg? Nos, bölcs ifjú, hát jer, védelmezd ellenemben
29 XIII | mit tanultál!~De a bölcs ifjú nem mondta el, hogy mit
30 XIV | mulat!~Mit is tegyen egy ifjú ember egyebet, aki előtt
31 XIV | égnek emeli, s egy térdeplő ifjú férfi képe, kinek szép,
32 XIV | Szemei sohasem keresték ez ifjú arcát, bár nem is kerülték
33 XIV | Óh, az egy igen kitűnő ifjú. Több külföldi fejedelem
34 XVI | Melanie-nak is tetszett az ifjú.~Szenvedélyei nem voltak
35 XVI | nem tért. A mendemonda egy ifjú eltűnésével hozta kapcsolatba
36 XVI | világ elől.~– Hát az az ifjú hova lett? Nincs vele többé?~–
37 XVI | annak el kellett érteni az ifjú gondolatát.~Ő is csak úgy
38 XVII | Jó napot, Loránd!~Az ifjú rettegett neve hallatára
39 XVII | hogy foglalja el helyét az ifjú másik oldalán, mit azonban
40 XVIII | titkába. Azt sejté, hogy az ifjú két leány közül válogat,
41 XVIII | jelenteni, hogy odafenn egy ifjú úr várakozik, ki Loránd
42 XVIII | meglepetés fogadta.~Az az ifjú gavallér, ki őt úgy sietett
43 XVIII | Igazán szeretetreméltó ifjú!~Gyáli egészen félreértette
44 XVIII | gyakorolt szívére, mikor az ifjú dandy oly könnyelműen beszélt
45 XIX | nyílni akar tavaszkor; az ifjú leánynak joga van élni s
46 XX | asszony egy halálból ébredt ifjú ölén.~Mindenkit józanságra
47 XXII | szeretett táncolni. A két ifjú diák azon vitázott előttem,
48 XXII | dühtől. Ez a huszonhárom éves ifjú olyan nyugodtan teszi őt
49 XXII | arcára is volt figyelme.~Az ifjú lyánkát nem annyira a mese
50 XXIII | kizöldül tavasszal.~A két ifjú pontosan visszatért délre
51 XXIII | szól érzéstele hangon az ifjú –, mikor itt az ajtófélnek
52 XXVI | fölváltva, s az imádott ifjú minden szavából, minden
53 XXVI | Topándy hosszasan nézett az ifjú arcába, hegyeslő szemöldei
54 XXVIII| belerántani magával Lorándot.~Az ifjú hirtelen megveté lábát,
55 XXX | ajtó nyílik, s az imádott ifjú lép be rajta.~Odasiet Cipra
56 XXX | áldás, akiket szeretek. Ez ifjú itt tegnap megkérte tőlem
57 XXX | csókjai elboríták a szeretett ifjú arcát, úgy borítá el annak
58 XXX | borítá el annak vére az ifjú keblét.~És ahány csókot
59 XXXI | átölelte a mellé térdelő ifjú nyakát.~– Te bölcs ember,
|