Fezejet
1 I | beszélgetni kezdett velünk; erre aztán nagyanyám újra megcsókolá,
2 I | s visszatért kötéséhez.~Erre én mind csak most emlékszem
3 I | mennénk, vagy temetésre.~Erre a szóra Loránd egyszerre
4 I | Loránd két szeme olyan lett erre, mint a tűz. Látszott, hogy
5 I | János – szólt bátyám –, erre a szekérre!~– Igaz. Igazság –
6 I | csak még zavartabb lett erre.~Loránd azt mondta az öreg
7 I | szekérről.~Nem érnének-e erre nappal?~Nagyanyám leült
8 II | asztalról, s elszaladt.~Erre aztán a kis pisze is megharagudott
9 II | másik hegedül.~Direktor úr erre az asztal közepére helyezé
10 III | tolmácsolja meg neki; láttam, hogy erre rossz kedve lett, s örültem,
11 IV | országgyűlési almanachot?~Erre a kérdésre Topándy hahotával
12 IV | orsós guzsaly, amarra len, erre tépett selyem kötve, az
13 IV | egész a padlóra omlott alá.~Erre a fiatal hölgy abbahagyta
14 IV | kell adni a lakosoknak.~Erre rögtön elmúlt a hölgy arcáról
15 IV | mulatság” várakozik rájuk.~Erre azután mind a négyen nevettek.~–
16 IV | szolgabíró meg az esküdt.~Erre aztán nagy nehezen félretolták
17 V | fölébresztené gazdáját, pedig most erre nincs szükség.~Amint egy
18 V | tenyerével a hátára.~A paripa erre belegázolt a tóba, mely
19 VI | Loránd féktelenül felkacagott erre a szavamra.~– Mézeskalács-huszár!
20 VII | ajándékot akart adni, az erre egyedül jogosult szülőimet
21 VII | nem találnak rá Lorándra.~Erre az egyre voltam készen.~
22 VII | mondaná: „Ezt vártam tőle”.~Erre Schmuck úr abbahagyta a
23 X | elrabolta nagybátyám nejét.~Erre a szóra Márton elkezdett
24 X | hogy elrabolta a pénzét. Erre a szóra aztán kiegyenesedett
25 X | nem. No, szervusz, Mócli.~Erre a szóra Mócli felugrott
26 X | alkalmilag fütyölgetni; erre valami kapunyikorgás hallatszott,
27 X | a nőnek a férje.~Loránd erre elhallgatott, s hevesen
28 X | kezemet. Olyan sokat adott erre a szóra!~– Mostan tehát
29 XI | harisnyát; úgy tetszett, mintha erre a jelenésre vártak volna.
30 XI | regélik.~És ő mégis eljött erre a hosszú útra! Nem várta,
31 XI | ifjúkori botlás jogosít föl erre; nem mint hivatalnok csupán
32 XI | Hogyan tagadjam meg a választ erre a kérdésükre?~Alig érkeztünk
33 XII | bosszantani. Neki éppen erre volt most szüksége. A találkozás
34 XII | sárkányára, s felhúzta azt.~Erre a rabló hirtelen hátraugrott,
35 XIII | Lorándra, hogy mit mond erre.~Loránd pedig a legkomolyabb
36 XIII | kedélybetegségben szenved. – Érdemes-e erre egy ember, akinek elkoppantottuk
37 XIII | családi viszályok vitték erre. Megrója érte, hogy oly
38 XIV | lenni.~– Hát sokat nézek én erre a leányra? – kérdé Loránd
39 XV | Cipra kétségbe volt esve, ha erre gondolt. „Pedig hiába! Azért
40 XVIII | csak nem marad oda örökké?~Erre mind a két férfi nagyot
41 XIX | bocsásson bennünket magához.~Erre aztán Loránd ezt a rövid
42 XX | és nagyanyánk is itt van.~Erre szilajon kirántotta a karját
43 XX | nincsenek kifúrva! – kiálta erre az egyik.~– Mi iszunk kényszerítés
44 XXII | kezeit összecsapva, s már erre ő is közelebb jött Lorándhoz. –
45 XXII | vonult.~Dezső is felállt erre székéről, látva, hogy az
46 XXII | és kedélyesebb is. Talán erre gondolt, ki tudja azt?~Annyi
47 XXIII | sokáig utatokban álltam!~Erre aztán mindenki szeme megtelik
48 XXIII | lakjanak jól büszkeséggel.~Erre aztán a magas uraságok közös
49 XXIV | orgazdája.~– Honnan jön erre az eszmére?~– Onnan, hogy
50 XXVI | elveszem, – mert szeretem…~Erre aztán Topándy arca is ellágyult;
51 XXVII | farkas le ne vágja azalatt.~Erre egy vén rabló felelt:~–
52 XXVII | madár! – dörmögék azok – erre is most ért rá az éneklés.~ ~
53 XXVIII| de az már sebzve fekszik.~Erre a gondolatra valami ingerlő
54 XXVIII| magát.~Az elébb megsebesült erre segélyért kezdett ordítani.~–
55 XXVIII| nem is gondolt egyik sem erre: elfoglalta minden eszméjét
56 XXIX | aztán beszéljünk okosan!~Erre aztán csak megszánta Kólya
57 XXIX | rácsudálsz, s olyan lesz a fiad!~Erre hahotázni kezdett a csőcselék,
58 XXIX | Topándy-kastély felől jő.~Erre aztán sűrű lövöldözés támad;
59 XXX | Mi az az örökélet?~Ha erre tudott volna neki valaki
|