Fezejet

 1 I    |      akkor bőbeszédű lesz, elmond mindent, ami a szívén van, beszél
 2 I    |         voltam, láttam, hallottam mindent; de úgy nem volt rám hatása
 3 I    |      gyűlölte a szobai levegőt, s mindent, amit négy fal között találni.
 4 II   |  bennünket, rajtam jó bőre szabva mindent, minthogy erősen növésben
 5 II   | tányéromra nyúlkálni?~Akkor aztán mindent a kiscicának osztogatott,
 6 II   |          a kiállhatatlan teremtés mindent meg tud velem értetni.~Soha
 7 II   |        nagyot nyelt utána, mintha mindent el akarna hárítani a kiadandó
 8 II   |       keveset összeadnak, s mégis mindent megtanulnak. Ha kívánja
 9 II   |  ragadtatva ennyi gondoskodástól; mindent helybehagyott, és előre
10 III  |    elküldöm. Lorándról is felírok mindent, mert ő maga igen rossz
11 IV   |            ahol az öt ujj elvégez mindent; a zongora viszonya a művészhez
12 IV   |       ismét figyelmezteté, hogy a mindent tagadó házában van. Odakinn
13 VI   |         megírom magam. Megtanulok mindent, amiben elmaradtam.~– Jó
14 VII  |         valamit. Hidd el, hogy én mindent elkövetek, hogy semmi baj
15 VIII |       mégis úgy tetszik, hogy nem mindent semmisített meg, amit ebben
16 VIII |           szék elbocsátott; pedig mindent magamra vallottam, rád semmit.~–
17 VIII |       szelet sem volt szobájában: mindent elégetett, még a tiszta
18 IX   |          s három nap elpusztított mindent, amiben ember örömét lelte;
19 X    |       aztán nagy befolyású ember, mindent kivihet, ha akar; elmondok
20 X    |          ha akar; elmondok előtte mindent őszintén, s megkérem, hogy
21 X    |    hallgatsz. Az asszonyság férje mindent megtudott! Az úrfinak elejbe
22 X    |          Pedig még nem mondtam el mindent, amit tudok.~– Mit tudsz
23 XI   |       Igen – szólt anyám –, tudok mindent. A szerencsétlenség nagy,
24 XI   |     semmit, és ők mégis megtudtak mindent.~– De hát „senki” vagy-e
25 XI   |           fülébe azt, amit tudok.~Mindent megmondtam neki röviden.~
26 XIII |        elem a természetbúvárlat a mindent tagadással.~Gyakran meglepte
27 XIII |          milyen bűbájos gondolat: mindent tudni!~Egyszer, mikor nagyon
28 XIII |    teneked is múlhatatlanul olyan mindent tagadóvá kell válnod, mint
29 XIII |           tudom, melyben elvégzek mindent, s e gondolat nem nyugtalanít
30 XIV  |     akiket hitelezőknek neveznek; mindent lepecsételtek, elfoglaltak;
31 XIV  |           asszonyi műértő szemmel mindent. A fehérneműeket nem találta
32 XIV  |      járnának ott a szemei, mégis mindent látott, tudott.~Loránd szemei
33 XVI  |          Vajon felfedezzen-e neki mindent, a fogadott párbajt és a
34 XVII |            hosszú fohászkodást és mindent, ami pénzbe nem kerül, én
35 XVII |          a szép, kifejezésteljes, mindent mondó szemeivel. – Azok
36 XVII |         szemeivel. – Azok a szép, mindent mondó szemek teljes tele
37 XVIII|         Mert bizony hidd el, hogy mindent el fog követni arra, hogy
38 XVIII|       sétált vele.~Szegény leány! Mindent elfeledett, mindent megbocsátott
39 XVIII|        leány! Mindent elfeledett, mindent megbocsátott már!~Hat nap
40 XVIII|      tenni magáért. A búcsúebédre mindent kitalált, amit valaha ellesett,
41 XX   |           az útra. Előkeresgettem mindent, ami emlékül maradt rám
42 XX   |            replikázott a másik.~– Mindent megtesz a magyar, amit a
43 XX   |        testemet végigborzongatta. Mindent látok, mindent értek most
44 XX   |  végigborzongatta. Mindent látok, mindent értek most már; tíz év misztériuma
45 XXI  |           lenni.~Loránd bevallott mindent, s bocsánatot nyert mindenért.
46 XXI  |      Lankadombra; estig elvégzünk mindent, s holnap itt vagyunk, mint
47 XXI  |      szavát, de arcán olvashatott mindent, amiről gondolkozik; s ha
48 XXI  |    magamat megvetett szerelemért.~Mindent jól tudtak, mindent kiszámítottak
49 XXI  |  szerelemért.~Mindent jól tudtak, mindent kiszámítottak hideg kegyetlenül.
50 XXII |        csak megérkezett volna. Én mindent akár újból kezdjek el főzni.~
51 XXIII|    Lorándnak csak őelőtte kellett mindent felfedeznie, amit a várt
52 XXIII|         gyermekkori emléket, hogy mindent úgy találjon, ahogy régen-régen
53 XXVII|            Óh, ti bölcs férfiai a mindent előállító anyagnak, legalább
54 XXVII|       hogy az a nagy szellem, aki mindent tehet, alászálljon az égből?
55 XXVII|   megfogni, aztán hoznak, tesznek mindent, amit parancsolnak nekik?~
56 XXIX |      mentül elébb azzá legyen.~Ez mindent elárul. Ez a végveszedelem.
57 XXX  |         történt elejétől végig; – mindent meg kell nekik tudni. –
58 XXXI |         szelíden, okosan tudatott mindent az anyjával, hogy Loránd