Fezejet

 1 I     |   temetésre.~Erre a szóra Loránd egyszerre magához szorított, ölébe
 2 I     |       valamit, ami régen elmúlt.~Egyszerre megfogta kezeinket, s odavont
 3 II    |          látszik, elértett, mert egyszerre leugrott az asztalról, s
 4 II    |        saját testével, bánkódjék egyszerre a szívével is meg a gyomrával
 5 II    |       sandított oda. Hanem aztán egyszerre eltakarta a száját a kezével,
 6 II    |          végig a folyosón, midőn egyszerre elfújta a légvonat a gyertyát.~
 7 II    |         serkentést; hanem Henrik egyszerre talpra pattant, s engemet
 8 III   |        ne tovább, ne ilyen sokat egyszerre! Az ebéd végeztével nagyságos
 9 III   |  mondáskor meg nem értettem, azt egyszerre felderíté előttem e második;
10 III   |          csak szavamat sem érti: egyszerre elveszett bennem a nagy
11 IV    |  Szolgabíró úr kész szónok volt: egyszerre a mondott szóra felelt:~–
12 IV    |          nagy fekete kakas, mely egyszerre berzenkedve állt fel, amint
13 IV    |      amint Topándy is előlépett, egyszerre oly hadilármát csapott,
14 IV    |       rejteni.~E szóra őnagysága egyszerre oly kacagásba tört ki, hogy
15 IV    |         a déli harangszó, s vele egyszerre rákezdé a fekete kakas is
16 IV    |       kivihette volna, őnagysága egyszerre átkarolta a nyakát mind
17 V     |    társait híja üvöltve; s mikor egyszerre valami kísértet arcú felhő
18 V     |          nyomot, mi utána marad, egyszerre átfutja az iszap; – ami
19 V     |          belegázolt a tóba, mely egyszerre nyakáig ért, s átúszott
20 V     |        agyara helyét nyalogatva.~Egyszerre megállt az állatok legbüszkébbike,
21 V     |    lecsapta a földre, hogy annak egyszerre vége lett.~Az anyafarkas
22 VI    |   édesanyádról ír benne.~E szóra egyszerre magamhoz tértem kábulatomból.~–
23 VII   |          szavak mondva; de nálam egyszerre világosság támadt: ez a
24 VIII  |          a tűz. A két papírdarab egyszerre lobbot vetett.~Csakhogy
25 IX    |     napra következő éjjel azután egyszerre megfordult az idők rende;
26 IX    |         fák virágcsengettyűivel, egyszerre visszatért teljes bosszúálló
27 X     |      mint az írás; hanem én csak egyszerre megrohanom, ráhajtok, hogy
28 XI    |         volna látni, mint fogtak egyszerre körül, hogy rohant hozzám
29 XI    |       elhagyta minden józansága, egyszerre kiáltottak hozzám minden
30 XII   |   mosolygó hölgy arca olyan volt egyszerre, mint akit a koporsóból
31 XII   |   fenyegetve a sikoltozót, akkor egyszerre felforrt az ifjúban a vér,
32 XII   |        megriadt fenevad, fordult egyszerre megtámadója felé, s kezét
33 XII   |   úrhölgy onnan az asztal mellől egyszerre felugrott, odaszökött eléje,
34 XII   |         mondá e szavakat; azután egyszerre sötét mélázásba ment át
35 XIII  |            Mese? – kiáltottak rá egyszerre két oldalról, egyfelől a
36 XIII  |       kezéből a pisztolyt; az is egyszerre fogta magát, és elszaladt.~
37 XIII  |         hallá kimondatni. Azután egyszerre elkezdett a szíve sebesen
38 XIII  |         kedélyes, jókedvű fiúból egyszerre hallgatag, komoly, fás ember
39 XIV   |        minek az a nagy nyájasság egyszerre? Ha én, lelkem, annyit néznék
40 XV    |  remekeljen, mind a két leánynak egyszerre udvarolt; kinek színből,
41 XVI   |       mellé jutottak, Cipra arca egyszerre átpirult, szemei elkezdtek
42 XVII  |     érkezőre, mintha nehéz volna egyszerre ráismernie, míg az színpadi
43 XVII  |   szemeihez, s édes alkalma volt egyszerre két embert szívig megsérteni, –
44 XVII  |    ugyebár?~– „Loránd!” – rebegé egyszerre három hang.~– Itt van ni!
45 XVIII |      tréfával.~– Nem!! – volt rá egyszerre mind a két oldalról a felelet.~–
46 XVIII |        öröm vár nálunk; azt mind egyszerre ki hagyjuk törni. Tehát
47 XVIII |          úr.~Ez hatott.~Gyáliból egyszerre más alak lett; dignitásának
48 XX    |      másik elvégezte, sőt inkább egyszerre valamennyi beszél, egyik
49 XX    |        őt menni. Mintha mindenki egyszerre ki lett volna józanulva,
50 XX    |      rossz munkában meggátoljon.~Egyszerre csak megfogta valaki hátulról
51 XXII  |        napról többet beszélni, s egyszerre tíz évet fogok ugrani. Hanem
52 XXII  |          halaványodott el megint egyszerre.~– Megálljon csak, kedves
53 XXII  |        ahogy a kisasszony hagyá, egyszerre csak halk tündéri hangok
54 XXVI  |         rám kell akkor gondolnod egyszerre: – kedvesem.”~„Ha a katinkabogár
55 XXVI  |      megy bele, a foga vacog; ha egyszerre beleugrik, még jól is esik.
56 XXVIII| leshelyeikből a cinkosok.~E perc egyszerre visszaadta Ciprának a kétségbeesés
57 XXIX  |    bírják betörni az ajtót? Most egyszerre két fényes lobbanás világítja
58 XXIX  |         amit úgy elhallgat?~Most egyszerre egy vadállati üvöltés szakítja