Fezejet
1 I | hogy nem gondolnak arra, akit amott túl találni fognak,
2 I | többi után. Ő is, ő is! Akit valamennyinél jobban szerettek;
3 II | többé. Szép hollómadaram, akit már megtanítottam beszélni,
4 III | az ideált állíták elém, akit én képzeltem magamnak egy
5 III | egy olyan élő teremtés ül, akit megnémított, meghódított,
6 IV | mert az a cigányleány, akit hatéves korában sátorozó
7 IV | olyannak érzé magát, mint akit megvertek az iskolában,
8 V | embertől született fenevad; de akit kár volna háborgatni, miután
9 V | veres szem tudatá vele, hogy akit keres, az itt van.~– No,
10 VII | elmesélnem, hogy egy úr járt oda, akit nem ismerek, térdig érő
11 VIII | jöhet egyszer, hogy azt, akit meggyűlöltem, nem dobom
12 VIII | két éretlen eszű suhancot, akit máskor észre se vettünk
13 VIII | zálogba, azért, hogy valakit, akit nagyon szeretett és szeretne
14 VIII | puszta kézzel nyúlni ahhoz, akit vár?~Most az utcaajtó nyílik,
15 VIII | Azonban nem egyedül az jött, akit várt; legelöl is nem Gyáli
16 VIII | sorsot, s aztán haljon meg, akit végzete ér.~Loránd maga
17 IX | másítható. Ellenségtől, akit megvetünk, ajándékba sem
18 X | megszökött.~Loránd, mint akit a kígyó csípett meg, fordult
19 XI | én eddig nem is ügyeltem, akit észre se vettem: Fánny.~
20 XI | voltam az a jó gyermek, akit erős szóval meg lehet ijeszteni
21 XII | olyan volt egyszerre, mint akit a koporsóból költenek fel;
22 XII | kezdett fenyegetésnek; s mint akit kergetnek, futott ki az
23 XIII | Cseléd vagyok a háznál, akit a nagyságos úr tréfából
24 XIII | egy olyan hölgy arca után, akit megnyerni nem nehéz, mert
25 XIII | amilyen az én ideálom; akit nem kínoznak azok a cifra
26 XIII | eddig van. S tán ez a féreg, akit én megöltem, hogy a szárnyában
27 XIII | titkát. Megölt egy embert, akit párbajra ő hívott ki. Ez
28 XIII | gyertyáját?~– Hogy hívták azt, akit megölt? – sürgeté megújult
29 XV | képes volt arra, hogy azt, akit jobban szeretnek, mint őt,
30 XVIII | egyszer te vagy a fiam, s akit te hozasz ide, az a leányom.
31 XVIII | visszaérkezett a hajdú, akit Sárvölgyiékhez küldtek,
32 XXI | értette már.~– Neked van, akit szeretsz?~Loránd mosolyogva
33 XXI | szavakat mondani annak, akit valaha szerettünk!~Hiszen
34 XXII | ő arra az emberre nézve, akit meglátogat, a legfélemletesebb
35 XXII | miért nem hozták el azt, akit elvittek? Vajon soká fognak-e
36 XXII | Bálnokházyné leendő veje.)~– Az, akit barátja elárult, Loránd
37 XXII | aki nem védheti magát, s akit eszerint a legelső, legközelebbi
38 XXIII | Fánny stafírungjához.~S akit legutoljára hagytunk, a
39 XXIV | dámáknak az a férfi tetszik, akit leköpnek, kidobnak, kirúgnak!
40 XXIV | csak egyetlenegy ember van, akit érdemesnek tartson szerelmére,
41 XXIV | haraggal. – Az a leány, akit úgy szerettem, kit gyermekemül
42 XXIV | hogy halad egy szekéren az, akit bálványoztunk, azzal, akit
43 XXIV | akit bálványoztunk, azzal, akit úgy gyűlölünk. Nekem az
44 XXV | a Kandúr. Megtalálom én, akit keresek.~– Még egyet mondok.
45 XXVIII| legveszélyesebbike ellen, akit úgy hínak, hogy „ember”.~
46 XXVIII| arcát, felismeré benne azt, akit keresett, akit gyűlölt,
47 XXVIII| benne azt, akit keresett, akit gyűlölt, akinek vérét szomjazta;
48 XXVIII| szomjazta; azt az ellenségét, akit átokkal emlegetett, akit
49 XXVIII| akit átokkal emlegetett, akit széttépni, halálra kínozni
50 XXIX | én kis kezes malacomat, akit én neveltem fel tejen, kenyérmorzsán,
51 XXIX | csordáért nem adom oda, akit én tejen meg kenyérmorzsán
52 XXIX | szomszéd faluban lakik az uram, akit elhagytam fiatal korában,
53 XXX | arcát az Isten színe előtt, akit tanúbizonyságul hí le a
54 XXX | terhelné is azt a leányt, akit szeretek, én ez átok hozományával
55 XXXI | Kételkedhetett-e valaha abban, hogy akit ő szeret, szeretve fog lenni
56 XXXI | pedig te megátkoznád azt, akit én szeretek!”~Megátkozni
57 XXXI | szeretek!”~Megátkozni azt, akit ő szeret!~Óh, dehogy tették
58 XXXI | rohannak, Loránd az első, akit ölel, csókol mindenki.~–
|