Fezejet
1 I | sövényt áthágva, míg végre saját kertünkbe jutottunk.~De
2 I | gyilkosodat magaddal hordozod saját jobb kezedben!” Az kínálja,
3 II | gyermekének, s nekem adja át a saját szülőit!~Ha uralkodó hercegek
4 II | megtudtam, azok már nem voltak a saját hajából; hanem a szemölcs
5 II | szarvacsokkal, amiket Fromm papa saját felügyelete alatt készített
6 II | hogy éhezzék, küzdjön a saját testével, bánkódjék egyszerre
7 II | szónál egyet ütve öklével a saját feje hátuljára.~Fánny féktelenül
8 II | fordítottam rajta, s belevágtam a saját ágyába; akkor aztán leszorítottam
9 III | jobban szeretem –, mint ő saját magát.~Egyébiránt mitől
10 IV | képről, a derék buzgó férfiú saját házában undokul és nevetségesül
11 IV | hatalmaskodó kezéből másodszor saját erejével kirántani keze
12 IV | mintha zongora mellett ülne, saját aranykösöntyűs kezeivel
13 IV | hibáztam, midőn e férfiút saját sérelmemért bevádolám. Bánom,
14 VII | lemásolandó iratot, melyben saját kéziratára ismertem, s másnap
15 VII | gondoskodott róla, hogy saját példányát leírassa még negyvenszer.
16 VII | minő veszélyt vállalsz el saját fejedre – szólalt fel kegyes
17 VIII | hogy amiket megtudott, saját emelkedésére használja fel.
18 VIII | ellenségre találsz, mint saját magad, az elől kitérsz.~–
19 VIII | odadobta Gyálinak, másik felére saját nevét jegyezte fel.~Azután
20 XI | rossz ember vagyok én, mint saját magam.~Hagyjanak nekem békét!
21 XII | átkát ki lehet játszani: a saját kéz fenyegető fegyverétől
22 XII | a kezét, s bántalmazóját saját testével védi.~Mi nyitja
23 XIII | hogy ezt szemébe mondja? Saját magával pedig talán megalkuszik
24 XIII | és az ismeretlenség. Ha saját gyermekem van, azzal is
25 XIII | üldözésétől tart miatta, de saját maga nem üldözi érte magát.
26 XIII | holnap e megvetés jogát saját maga ellen engedje át. Meghal,
27 XIII | felelte: igen. Értette: saját magát. Tovább hatoltam ez
28 XIV | az ő zongoráját is; még a saját kezével rajzolt képeit is
29 XIV | Topándy nagyot nevetett saját előadásának.~Csak maga nevetett,
30 XIV | felkereste Cipra Lorándot saját szobájában.~A fiatalembert
31 XIV | olyat sikoltva, mintha saját testébe vágtak volna azzal
32 XIV | érzé mindannyiszor, mintha saját lelke amazéval vegyülne
33 XIV | el legelébb is azon, hogy saját holmieidet szedd rendbe.
34 XIV | kielégítette. Ez Melanie saját kézimunkája. Könyvféle csak
35 XV | Cipra elfújta a gyertyát saját szobájában, és sötétben
36 XVI | többet akart megtudni, hiszen saját sorsa volt vele kapcsolatban.~–
37 XVIII | nyomorult, hogy az, aki saját halálával néz szemközt,
38 XVIII | szobájába fel.~Ő maga sietett saját szobájába.~Amint a termen
39 XVIII | ólomgolyó. E pisztolyokat saját útitáskájába rejté.~Hajdújának
40 XIX | talán holnapután.~És ő saját magáról mintha nem is eszmélt
41 XX | menyecskék lovagja, mind saját élményeiről kezd beszélni,
42 XX | eltettem, megtartottam. Te a saját neved helyett is a bátyámét
43 XXII | nagyravágyó férjének, hogy az saját érdemei szaporítására használja.~–
44 XXII | társaságból kizárja. Gyáli a saját neve helyett is Lorándét
45 XXII | jött volna ide elmondani saját halála történetét gyilkosának.~–
46 XXIII | is rak magának fészket, saját házat épít; – de még akkor
47 XXIII | Mikor azok odabenn el voltak saját boldogságukkal foglalva,
48 XXIV | csárdában küzdött, Ciprának saját apja volt.~– Az bizony meglehet.~–
49 XXVI | beszélni, amit a néma lélek saját magának elmond!~„Miért vagy
50 XXVIII| szomszédság elzárkózva lapult meg saját házaiban, nem is igen lehetett
51 XXVIII| a neszre sem ügyelhettek saját erőködésük miatt, az ajtórecsegés,
52 XXVIII| fegyvereit Loránd felé. Loránd saját lövése után rögtön lebukott
53 XXVIII| rabló Ciprának az apja. Saját leányát gyilkolta hát meg!~
54 XXVIII| minden eszméjét az, hogy saját kezével törje le ellenfelét.~
55 XXX | lába alatt tanúsítá, hogy saját maga végezte ki magát…~Topándy
56 XXX | Igazságosztó Úristen az égben! Saját kezével ütötted őt vissza!~
57 XXXI | anyjához, s melynek pecsétjével saját élete végét pecsételte be,
|