Fezejet
1 I | várt rá az udvaron, azok mindjárt betették utána a kaput.~
2 II | darf i?”, amit én akkor mindjárt megértettem a hangjáról
3 II | rárivalltam:~– Felveszed mindjárt a perecet? Felszeded mindjárt
4 II | mindjárt a perecet? Felszeded mindjárt azt a perecet?~Henrik barátom
5 II | olyan jólesik, hogy nem kell mindjárt összefecskendeznem vérrel,
6 II | megveregette.~Nagyanyámnak mindjárt több bizodalma is volt e
7 III | birtokunk van hozzá, s az ember mindjárt egészen más embernek érzi
8 III | mester! Az én gazdám! Most mindjárt rákerül a beszéd, hogy én
9 III | gondatlan volt e szónál mindjárt felfedezni, amit én titkolni
10 IV | itt a kútnál nem lehetne mindjárt elvégezni velük?~A szolgabíró
11 IV | csúfolódék Topándy. – Mindjárt lesz minden. Most már vége
12 IV | spanyol inggallér.~– Majd mindjárt el fog ez hallgatni – biztatá
13 IV | csengetnek, de nem jöhettem mindjárt, mert a rántott hal a serpenyőben
14 IV | akiket egypár pohár bor mindjárt elálmosít, s akikre nézve
15 IV | elragadná; csak tessék magát mindjárt itt ebben a szobában kényelembe
16 IV | uralkodása a konyha, mikor mindjárt az első tál főztét érintetlenül
17 IV | kellett mondania, hogy ha mindjárt forró vízzel kergetik is
18 IV | egy, majd azt is meglátjuk mindjárt.~Esküdt úr azt hitte, hogy
19 IV | katasztróftól, hogy most mindjárt az egész tál galuska a fejéhez
20 IV | sárkánya az apokalipszisnek mindjárt őt magát eszi meg, ha társai
21 V | egyik veremben. A cigány mindjárt észrevette, hogy egy verem
22 V | tallért kioldaná iszákjából, mindjárt azt kérdenék tőle, hol vette;
23 V | pirosszemű bankók közül, mindjárt megfognák, megkötöznék:
24 VI | nézd, hogy halaványul; most mindjárt elszédül tőle. Én pedig
25 VII | No, azt szeretem, hogy mindjárt bevallottad, nem kellett
26 X | Ah, hát mért nem mondja mindjárt? Üldözik? Hát ezt kellett
27 X | ott ég, hanem a hátad ég mindjárt, ha rám nem hallgatsz. Az
28 XI | én az ő csókjaitól! Most mindjárt Loránd felől fog kérdezősködni,
29 XI | mikor? Mikor? Miért nem mindjárt? Mikor?~– Majd – tíz év
30 XIII | nagyságos asszony élettitkával mindjárt az első nap megismerkedett
31 XIII | előtte, s melyen a sors mindjárt az első lépésnél kikacagta.
32 XIII | Jól van. Fogjunk akár most mindjárt hozzá! Húzz magadnak ide
33 XIII | megingathatlan első, én mindjárt utána; néha kettőnk közé
34 XIII | sem derítette őt fel soha. Mindjárt a mézeshetek után elment
35 XIII | pattogott eleinte; vagy mindjárt, vagy sohasem, de végre
36 XIII | feloldó kezedet felé most mindjárt!~Sárvölgyi bizonnyal állítá,
37 XIV | hogy a papa halála után mindjárt megrohanták a házat azok
38 XIV | gyermekkori ismerősök volnának.~Mindjárt a legnagyobb bizalommal
39 XIV | mesterség, de igen könnyű. Jer, mindjárt megmutatom.~Azzal hirtelen
40 XVIII | Ott fekszik a tartománya mindjárt, ahol a Lippe-Detmold-i,
41 XX | legnagyobb meghatottság. – Mindjárt itt lesz. Ő nem szeret hintóban
42 XX | első pohár nem oldotta fel mindjárt, s a tizedik nem kötötte
43 XX | melyik a leghíresebb ivó.~Ő mindjárt a maga részéről előre kimondta,
44 XXII | majd mint megmutatja ő most mindjárt annak a bécsi úrnak, mint
45 XXII | ölve.”~Ezt a gúnyt majd mindjárt elűzzük erről a szép arcról.~–
46 XXIV | siheder, hogy mi lesz itt mindjárt. Én is kiültem a tornácra,
47 XXV | szekérben…~– Takarodol most mindjárt! – rivallt rá bosszúsan
48 XXVII | Pofók, talán fázol? No, majd mindjárt felmelegszel. Add ide, Korvé,
49 XXVIII| dühödten ütötték fejszével.~– Mindjárt, mindjárt! – kiáltott tréfásan
50 XXVIII| ütötték fejszével.~– Mindjárt, mindjárt! – kiáltott tréfásan Topándy. –
51 XXIX | jobban visított.~– Öld le mindjárt, hogy ne ordítson! – kiálta
52 XXIX | rablási eset foroghat fenn. Mindjárt rendeletet adott, hogy hat
53 XXX | arca lázpírtól égett.~– Mindjárt közel lesz Loránd – biztatá
54 XXX | biztatá őt gyöngéden.~– Mindjárt „messze” leszek én – sóhajta
55 XXXI | extra dominium fogsz lenni mindjárt. És gyomor uram őnagysága
56 XXXI | hangon mondhatá:~– Most mindjárt – megtudom, – hogy mi van –
|