Fezejet
1 I | hogy őrizzen bennünket az Isten a kísértetektől.~Talán éppen
2 I | el, fenyegette Istennel, Isten haragjával, örök kárhozattal; –
3 I | közöttünk. Ez volt az a köd.~– Isten balja, ember átka volt ez
4 I | aki így szól: „Nem kell az Isten kegyelme nékem!”~De elhoztalak
5 II | elbúcsúztam, ami itthon körülvett: Isten áldjon meg, jó öreg falióra,
6 II | felköltöttél, délben ebédre hívtál! Isten áldjon meg, szép rajzolóasztalom!
7 II | jő, mint én szerettelek? Isten hozzátok, játékszereim!
8 II | hogy besuttoghatnám rajta: „Isten hozzád! Isten hozzád! Eljöttem
9 II | besuttoghatnám rajta: „Isten hozzád! Isten hozzád! Eljöttem hozzád!” –
10 II | gyönyörűségesebb, háládatosabb. Az Isten áldásával bánunk, a mindennapi
11 IV | leányzónak neve, pláne, isten bocsá’, Belzebub! Ki fogná
12 IV | mentségére. Ha a sváb paraszt az isten áldását azon helyen tartja,
13 IV | vendég és gazda vagyunk.~– Isten mentsen! – tiltakozék az
14 IV | mely azt állítja, hogy ő az Isten képe.~Ez ismét figyelmezteté,
15 IX | Amabban újra látom élni Isten legszebb művét, a földet;
16 X | vigasztald meg kedves szülőinket! Isten veled.”~Én felugrottam ágyamból –
17 X | No, úgy hát áldjon meg az isten, Mócli – szólt Márton sietséges
18 X | Németországot bejárta velem. No, isten áldja meg!~Az öreg legény
19 X | van. Nem szólok semmit. Isten áldja meg, úrfi!~Azzal hátramaradt
20 XI | tudtad, hogy mit cselekszel! Isten akarta így. Most már mindennap
21 XIII | képtelen semmiségig: és ez az Isten!~Loránd arcán a magasztos
22 XIII | Úgy áldjon meg téged az Isten!~Azon férfi, ki Áronffy
23 XV | nyomorult védtelen ember az Isten arcát, ki védi ködoszlop
24 XV | bakancsos imádságát:~„Adjon Isten három ,B’-ét, ~Három ,F’-
25 XVI | fogadást, amely valakit Isten és ember és természet törvényei
26 XVI | azt mondaná: bűn! nincs-e Isten, ki ugyanarra azt mondja: „
27 XVII | föl sem emelte szemeit.~– Isten önnel, asszonyom – szólt
28 XVIII| utasítania az ilyen ajándékot.~Isten hozzád, nyugalmas boldog
29 XVIII| nyugalmas boldog élet! Isten hozzád, mámoros szerelem!~
30 XVIII| nap az élet, s akkor aztán isten veled, szép illatos mező,
31 XVIII| veled, szép illatos mező, isten veled, madárdalos visszhang,
32 XVIII| veled, madárdalos visszhang, isten veled, szép, szerelmes cigányleány!~
33 XVIII| kezébe a gyeplűt.~– No hát isten veled, Cipra! – A hintó
34 XX | most azt nekik, menjetek isten hírével, mert az anyám itt
35 XX | megkezdik a tósztok. Kinek az Isten hazánkban szónoki tehetségeket
36 XX | acélszorítással, mintha Isten kölcsönözte volna ide e
37 XXI | volt: többé ne emlékezzék.~Isten önnel. – Melanie.”~Loránd
38 XXII | kárhozatra vinni, az élő Isten ellen föllázadó tettre bírni
39 XXIII| széjjelvetemedni.~– Hozta isten! Hozta isten! – hangzott
40 XXIII| széjjelvetemedni.~– Hozta isten! Hozta isten! – hangzott minden oldalról.
41 XXIII| házához, mint te a mienkhez. Isten áldjon meg érte!~És Loránd
42 XXV | borravalót osztogató tenyerét! Az Isten fizessen meg még azért is,
43 XXV | bozontos fejét.~– Ha pedig az Isten elszólítja az árnyékvilágból…~–
44 XXVI | kisasszony, ne sajnáljon az isten áldásából nekem is juttatni
45 XXVI | érte! Fizesse vissza az Isten szép vőlegénnyel, holtig
46 XXVII| szívben, ahonnan hiányzik – az Isten.~Ha bánata van, kinek panaszoljon? –
47 XXX | teljesüljön? Nem érdemli-e az az Isten, aki az éjjel mind a kettőnket
48 XXX | tőle súgva Loránd.~– Az Isten és a természet segíthetnek.~
49 XXX | be szégyenpiros arcát az Isten színe előtt, akit tanúbizonyságul
50 XXX | vigasztaló eszme van ott!~Egy Isten, aki atya; egy anya, aki
51 XXX | egy anya, aki szűz; egy Isten, aki emberré lesz, emberekért,
52 XXX | nem az volnál is, akinek Isten alkotott, szelíd, szerető
53 XXX | venném őt: – mert szeretem.~…Isten legyen szíveink között.~
54 XXX | szóban benne volt minden: az Isten szerelmétől a férfi szerelméig
55 XXXI | folytatom az ellenállást az Isten rendeletei ellen; most már
56 XXXII| parányi orgyilka által.~Isten jár közöttünk!~Mikor már
|