Fezejet

1501 XXVII |                  téve magát.~Csak Kandúr nem csinált magából semmi maskarát.~–
1502 XXVII |                  ismerjenek fel! Még aki nem ismerne is, majd megmondom
1503 XXVII |             Topándy-kastély házőrző ebei nem felelgettek ezúttal nekik.
1504 XXVII |         kanyarulatokat, miket hangjegyre nem szedett még senki, oly híven,
1505 XXVII |                újra elalunni. A madárdal nem engedte.~Könyökére emelkedék,
1506 XXVII |             szeretőd megtér hozzád, s el nem hagyhat soha.”~Ah! Ki járna
1507 XXVII |          mezítláb, úgy törd le az ágat!”~Nem. Nem. Milyen nevetség volna
1508 XXVII |               úgy törd le az ágat!”~Nem. Nem. Milyen nevetség volna az;
1509 XXVII |                 dalt.~Gonosz madár, hogy nem enged alunni!~Pedig milyen
1510 XXVII |            tréfájuk a lyányoknak, amivel nem tesznek senkiben semmi rontást.
1511 XXVII |                  reszketett és fázott!~– Nem. Nem kell így! – mondá magában. –
1512 XXVII |             reszketett és fázott!~– Nem. Nem kell így! – mondá magában. –
1513 XXVII |             mondá magában. – Ha cserében nem adja szívét, szívet szívért –
1514 XXVII |               orozva ne legyen enyim! Ha nem szerethet azért, hogy megérdemlem,
1515 XXVII |             azért, hogy megbabonázom! Ha nem szeret, ne is utáljon! Eredj
1516 XXVII |                  innen, dalimadár, nekem nem kellesz!~Azzal takaróját
1517 XXVII |                 fordult. De az álom csak nem jött vissza; de a reszketés
1518 XXVII |              vissza; de a reszketés csak nem múlt el; de a dalimadár
1519 XXVII |                  el; de a dalimadár csak nem hallgatott el a bokorban.~
1520 XXVII |             minden tagja úgy reszketett.~Nem volt lelkének ura többé.~
1521 XXVII |                 óhajtás az egész.~Hiszen nem tesz vele semmi rosszat.~
1522 XXVII |                  fordítá el, hogy hangot nem adott.~Nesztelenül felnyitá
1523 XXVII |                 Mélyen alvó éjszaka van; nem láthatja most meg senki.~
1524 XXVII |                szép harmatos a bokrokig; nem sérti meg éles kavics lábait,
1525 XXVII |                  meg éles kavics lábait, nem árulja el zörgő haraszt
1526 XXVII |                 aki lopni indul, aki még nem próbálta azt soha.~Csendesen
1527 XXVII |               melyik ágon szólt a madár.~Nem tudja meglátni.~Újra hallgatózik;
1528 XXVIII|                éppen az ajtónál elfogta. Nem volt a leánynak ideje azt
1529 XXVIII|                 mellének szegezve.~Cipra nem ijedt vissza a hegyes késtől:
1530 XXVIII|           elfulladt hangon monda:~– Jaj! Nem bírok lépni. Elszédülök.~–
1531 XXVIII|              Loránd ijedten. Sötét volt, nem láthatá.~A leány odaroskadt
1532 XXVIII|             Nagyon meg vagy sebesítve?~– Nem nagyon – szólt a leány –,
1533 XXVIII|                  lövésre jött.~Lorándnak nem volt más gondja, mint hogy
1534 XXVIII|             felindulás, ijedség vagy düh nem látszott rajta.~Loránd felállt
1535 XXVIII|                  mi lövöldözünk.~– Cipra nem teheti azt, mert meg van
1536 XXVIII|             látnak róla. Szerencse, hogy nem tudnak a gazemberek puskával
1537 XXVIII|                  magamat.~– Ne félj! Ide nem fognak ők bejönni – szólt
1538 XXVIII|           kijárás el van állva. Be ugyan nem jöhetnek, mert az ajtók
1539 XXVIII|             végéről idáig jut, már akkor nem ember többé. – Hanem más
1540 XXVIII|             kiáltott tréfásan Topándy. – Nem várhatnak az akasztófáravalók!~–
1541 XXVIII|             négykézláb a rézcsatornában; nem bántasz senkit, hagyod őket
1542 XXVIII|                megvéd lövéseik ellen, ők nem láthatnak téged, te pedig,
1543 XXVIII|          csákányütések a falon. A rablók nem bírva az ajtót kifeszíteni,
1544 XXVIII|               lapult meg saját házaiban, nem is igen lehetett rossz néven
1545 XXVIII|               venni, hogy fegyvertelenül nem jött segélyre. A lőfegyver
1546 XXVIII|              mernek előjönni. A bátorság nem szegény embernek való.~Csak
1547 XXVIII|                  hogy szédül; érzé, hogy nem maradhat itt ezen a helyen,
1548 XXVIII|             visszatért vele a háztetőre.~Nem messze a háztól állt egy
1549 XXVIII|                alant verandától takarva, nem vehették észre; a neszre
1550 XXVIII|                ajtótól.~Loránd e helyről nem láthatott a rablókra; a
1551 XXVIII|                 harmadik, a sebesült, ki nem bírt már lábán állani, még
1552 XXVIII|               jól meg voltak halva, hogy nem is panaszkodtak róla.~Az,
1553 XXVIII|            hármas tűz közé van szorítva.~Nem veszté el lelkét.~Amíg azok
1554 XXVIII|              ellen takarják a bokrok, az nem célozhat.~Sietség! vigyázat!
1555 XXVIII|             oroszlánvadász kalandjairól; nem bírta azokat elhinni. Hogy
1556 XXVIII|          közelből belelőni a szívébe. Ha nem találja éppen a szívét,
1557 XXVIII|                  Fosztó aztán megijedt e nem értett fordulattól, s elfutott.~
1558 XXVIII|                 vén Kandúr rekedt hangja nem bírt érvényt szerezni magának
1559 XXVIII|                egymásra, ti marhák!~Azok nem értették, nem hallották.~
1560 XXVIII|               marhák!~Azok nem értették, nem hallották.~Loránd sietett
1561 XXVIII|               éjszakába, s ahonnan éppen nem várták a veszedelmet, a
1562 XXVIII|               eredt, azután, hogy társuk nem bírt velük menni, azt felkapták
1563 XXVIII|             Kandúr jól tudta, hogy annak nem szabad időt engedni, hogy
1564 XXVIII|                  megtölthesse fegyverét.~Nem is lövöldözésre való pillanat
1565 XXVIII|             magát Lorándra.~Hanem Loránd nem ereszté őt magához oly közel,
1566 XXVIII|             bírta tartani magától.~– Hát nem engedsz magadhoz közel jutni?
1567 XXVIII|            engedsz magadhoz közel jutni? Nem engeded, hogy megcsókoljalak,
1568 XXVIII|               Egyik sem kiáltott. Loránd nem hítt segélyt, attól tartva,
1569 XXVIII|         eljövetelétől tartva.~Vagy talán nem is gondolt egyik sem erre:
1570 XXVIII|                el pokoli humorát. Loránd nem szólt neki semmit.~A tér
1571 XXVIII|                 dulakodásuktól a cserje; nem mozoghattak szabadon, nem
1572 XXVIII|                nem mozoghattak szabadon, nem vehetett egyik is nagy fordítást,
1573 XXVIII|            Lorándra a rabló.~De most már nem azon törekedett, hogy őt
1574 XXVIII|                ráncigálja tovább.~Loránd nem értette, hogy mit akar ellenfele.~
1575 XXVIII|               kert laposában, ahol útban nem lesz, s azt tegnap töltötték
1576 XXVIII|          ellenfelét keresve szemeivel és nem találva sehol.~Perc múlva
1577 XXIX  |            köszönheté, hogy a kutyák meg nem szabdalták.~– Szerencsés
1578 XXIX  |                ugyan jó, hogy azt is oda nem kívántad, ami a pokolban
1579 XXIX  |                tőletek, hogy: jóllaktam, nem kell több! A tekintetes
1580 XXIX  |                házasnak, hogy jobb kútba nem tudja hányni a jövedelmét,
1581 XXIX  |                 itten ma malacot! Mintha nem mind felvendégeskedték volna
1582 XXIX  |           valahol.~– De isz azt az egyet nem adom! – protestált Borcsa
1583 XXIX  |              kenyérmorzsán, de isz abból nem esztek! De isz azt oda nem
1584 XXIX  |               nem esztek! De isz azt oda nem adom!~– Elég, ha én odaadom –
1585 XXIX  |              tekintetes úr adja oda? Hát nem nekem ajándékozta egyszer
1586 XXIX  |          helyette másikat, kétakkorát!~– Nem kell nekem se nagyobb, se
1587 XXIX  |              nekem se nagyobb, se másik; nem vagyok én se kupec, se csiszár!
1588 XXIX  |                 kell; az egész csordáért nem adom oda, akit én tejen
1589 XXIX  |                  egy okos gyerek: mintha nem is malac volna.~Borcsa asszonyt
1590 XXIX  |                  furfangosan védelmezik; nem engedik megölni, rejtegetik,
1591 XXIX  |                 míg végre a kegyeleteket nem ismerő szívtelen gazda kimondja
1592 XXIX  |                ott őgyelgett az udvaron, nem sejtve veszedelmét.~– De
1593 XXIX  |       veszedelmét.~– De isz én ugyan meg nem fogom! – pattogott Borcsa
1594 XXIX  |                  Marcsa.~A cigányasszony nem mondatta ezt magának kétszer;
1595 XXIX  |             malacát megölik.~Mikor aztán nem hallotta többé ártatlan
1596 XXIX  |             ilyet mondani?~– Mátul fogva nem vagyok az úrnak cselédje,
1597 XXIX  |                   Borcsa asszony valóban nem tréfált, amit azzal bizonyított
1598 XXIX  |        visszatartóztassa.~– Itt maradsz, nem mehetsz! Egész évre vagy
1599 XXIX  |          Sárvölgyi kezéből hatalmasan.~– Nem is kell – monda, talyigáját
1600 XXIX  |               fejét, s ekként tört ki:~– Nem jól mondtam! Nem azt kellett
1601 XXIX  |              tört ki:~– Nem jól mondtam! Nem azt kellett volna mondanom.
1602 XXIX  |              tolta egykerekű járművét, s nem lett volna ildomos vállalat
1603 XXIX  |           amazonnal.~A legközelebbi falu nem volt messzebb egy talyigatolásnyinál
1604 XXIX  |                 a cókmókját becipelni.~– Nem vagyok már olyan verekedő,
1605 XXIX  |             amióta belső emberré lettem, nem bántok senkit. Bakter vagyok.~–
1606 XXIX  |                  Aztán ki lophatta el?~– Nem más, mint az az átkozott
1607 XXIX  |              többit. Akár derül ki, akár nem az ártatlanságod, a malacpecsenye
1608 XXIX  |              olyan urat, mint Sárvölgyi, nem parancsol ide a szolgabíró
1609 XXIX  |                visz a karján.~Kólya uram nem szólt neki semmit, csak
1610 XXIX  |            utcának, amíg a piac közepére nem ért, ahol éppen akkor sok
1611 XXIX  |               malac van benne, amiből te nem fogsz enni.~– Ugyan ugye?
1612 XXIX  |                fogsz enni.~– Ugyan ugye? Nem csipkés füle van annak a
1613 XXIX  |                  Ha csipkés, csipkés; ha nem csipkés, akkor se neked
1614 XXIX  |                  csipkés, akkor se neked nem csipkés.~– De könnyen beszélsz!
1615 XXIX  |            hosszú ideig hallgatózott, de nem a csalogánydalra; mi fog
1616 XXIX  |           megzavarták. Az orozva támadás nem sikerült.~Hanem hiszen sokan
1617 XXIX  |                  fognak győzni.~A népség nem mer segítségre menni, ahol
1618 XXIX  |                 lövés, melynek villanása nem látszik az éjben. Bizonyosan
1619 XXIX  |            ablakból kilövöldöznek; azért nem látszik a lobbanás.~De milyen
1620 XXIX  |              Mégsem tudtak bejutni? Hogy nem bírják betörni az ajtót?
1621 XXIX  |                szakítja félbe a csendet. Nem, nem állat az. Így csak
1622 XXIX  |           szakítja félbe a csendet. Nem, nem állat az. Így csak ember
1623 XXIX  |             öklével verte az ajtót, hogy nem nyitották ki előtte.~– Verjen
1624 XXIX  |           átkozott orgazda, te! Kizársz, nem eresztesz be! Beletaszítottál
1625 XXIX  |                állta el.~Ha ez a rémalak nem „lélek”, úgy sietni kell,
1626 XXIX  |                Ez a végveszedelem. Énnek nem szabad élni.~Az ablakból
1627 XXIX  |                 szabad élni.~Az ablakból nem láthat reá. Talán, ha kinyitná
1628 XXIX  |          eltalálja őt, ha csak homlokára nem illeszti a csövet.~Kimenjen-e
1629 XXX   |                Virradni kezdett.~Topándy nem hagyta el Ciprát azóta,
1630 XXX   |                az orvosért – számodra.~– Nem történt baja?~– Hallhattad
1631 XXX   |                  mindennek vége volt. Be nem jöhetett, mert zárva volt
1632 XXX   |              epeszd magadat ezzel! Sebed nem halálos, csak légy nyugodt.~–
1633 XXX   |              hogy az önét megszabadítsa. Nem érdemli-e ez a szív, hogy
1634 XXX   |            utolsó kívánsága teljesüljön? Nem érdemli-e az az Isten, aki
1635 XXX   |                 ez? – suttogá a leány.~– Nem, leányom, napfelkölte.~–
1636 XXX   |                  Loránd visszajő.~A lyán nem kérdezősködött többet felőle;
1637 XXX   |               látszának tőle: „Hát téged nem ért semmi baj?”~Az orvos
1638 XXX   |              hogy az a vékony kis szúrás nem elég egy éltet kettémetszeni.~
1639 XXX   |                  azt felelé: „A papnak”.~Nem szokott pedig levelezésben
1640 XXX   |               kezdett el suttogni.~Cipra nem hallhatá, mit beszélnek;
1641 XXX   |          meghódítani szíve kedvesét?~Ezt nem lehet kivallani! Inkább
1642 XXX   |                 beszédet; ily állapotban nem lehet tőle kérdezősködni.~
1643 XXX   |           Sárvölgyi urat az egész háznál nem találják; szobája nyitva
1644 XXX   |             nyissa ki előttünk az ajtót. Nem jött semmi válasz. Hogy
1645 XXX   |                   Én mondom előtted.~Ezt nem tilthatta meg az orvos.~
1646 XXX   |             midőn megérkezett a lelkész.~Nem ugrott fel, nem restellte
1647 XXX   |                 lelkész.~Nem ugrott fel, nem restellte magát előtte.~–
1648 XXX   |                 e néma kérdést.~– Loránd nem lehet az. Néhány perc múlva
1649 XXX   |                áll az, és mindenkinek.~– Nem számomra kértem: én büntetésemet
1650 XXX   |                  én bírám elé megyek, és nem zúgolódom ellene. Azoknak
1651 XXX   |           elkezde hevesen zokogni.~– Hát nem szeretsz-e engem? Nem akarsz-e
1652 XXX   |                Hát nem szeretsz-e engem? Nem akarsz-e nőm lenni? Cipra
1653 XXX   |                    rebegé utána Cipra.~– Nem, nem fogsz te meghalni –
1654 XXX   |               rebegé utána Cipra.~– Nem, nem fogsz te meghalni – meggyógyulsz,
1655 XXX   |                  egész szép világ, mikor nem kell már más az egész szép
1656 XXX   |                 amit rám fog hajítani.~– Nem, leányom – szólt Topándy –,
1657 XXX   |                    Ezt is köszönöm.~– Te nem akarsz nekem hinni – szólt
1658 XXX   |            szavának el fogja hinni, hogy nem ámítjuk őt.~A lelkész feltörte
1659 XXX   |                  szülői cigányok voltak. Nem díszítem fel őt költői mondatokkal
1660 XXX   |            mondatokkal előtted: ahhoz én nem értek. Én csak érezni tudok,
1661 XXX   |                 tudok, de arról beszélni nem.~Ne legyen előtted más ajánló
1662 XXX   |              gondviselésteljesek voltak.~Nem kell csodának történni a
1663 XXX   |        kisgyermekkoromtól kezdve soha le nem vettél fejemről, e percben
1664 XXX   |                mint a túlvilágban.~De ha nem az volnál is, akinek Isten
1665 XXX   |           szorítá szívéhez Loránd kezét. Nem tudott már szólni, nem sírni:
1666 XXX   |                   Nem tudott már szólni, nem sírni: ez több volt, mint
1667 XXX   |                   fölemeli őt magához, – nem szégyenli nyomorú eredetét, –
1668 XXX   |               megtartani szerelmét.~Szív nem bírhat meg ily megdicsőülést!~
1669 XXX   |            bírhat meg ily megdicsőülést!~Nem törődött már semmivel: sebével,
1670 XXX   |                  az élettel, a halállal; nem érzett mást, mint azt a
1671 XXX   |            minden, amiben hinni szoktak.~Nem törődött már semmivel. Emberek
1672 XXXI  |             intézkedések után.~Loránddal nem lehetett szólni, az magánkívül
1673 XXXI  |                  Topándy semmi fájdalmat nem érzett lelkében, mikor ezen
1674 XXXI  |                 a meghalás!”~Egy könnyet nem hullatott a levélre, melyet
1675 XXXI  |            urambátyám parancsolja.~– Hát nem vinne most be egyúttal engemet
1676 XXXI  |                  Áronffy úr itt marad?~– Nem. Ő viszi halottját haza
1677 XXXI  |                  a tisztviselőhöz –, már nem megyek a börtönbe.~– „Még”
1678 XXXI  |               megyek a börtönbe.~– „Még” nem? – kérdé Daruszegi. – Az
1679 XXXI  |                 Az is jól van.~– Se most nem, se később. Nagyobb úr parancsol
1680 XXXI  |              vége van. Két óránál tovább nem élek. Húsz perc múlva e
1681 XXXI  |               uram, bocsáss be!”~Topándy nem engedé magát levetkőztetni,
1682 XXXI  |                 halottnak! Az én halálom nem lesz olyan szép, mint az
1683 XXXI  |              olyan szép, mint az övé: én nem lehelem át lelkemet szeretőm
1684 XXXI  |            protestál az ostoba hústömeg! Nem engedi magát kapacitáltatni.
1685 XXXI  |               élete végét pecsételte be, nem lett feladva: nem előzheté
1686 XXXI  |         pecsételte be, nem lett feladva: nem előzheté meg jöttét.~Otthon
1687 XXXI  |                abban a gondolatban, hogy nem egyedül lesz azután boldog
1688 XXXI  |                  lenni mindenkitől; hogy nem kell annak erényeiről beszélni;
1689 XXXI  |              történt, hogy azt a levelet nem küldé el anyjának, melyben
1690 XXXI  |                   s áldását kéri, – hogy nem sértette meg azzal a végsorral
1691 XXXI  |               némán a szekérre mutat, és nem tud szólni. Dezső válaszol
1692 XXXII |                 csakhogy vége van már! S nem akarjuk hinni, hogy ami
1693 XXXII |                társaséletünk szétbomlik; nem közöny, de undor már az,
1694 XXXII |             ingyen lehet kapni a halált.~Nem emlegetem én a múltak dicsőségét,
1695 XXXII |                  ereje, heves vére, soha nem csüggedő lelke. A harc különben
1696 XXXII |             ütött-kopott életen.~Hanem ő nem adott túl azon.~Vakmerőségéről
1697 XXXII |            keresett, a dicső halált, azt nem tudta megtalálni.~A zászlóaljból,
1698 XXXII |                 Nagyon jól ismerték már, nem bántották.~Olyan ez a csatatéri
1699 XXXII |          Hányszor hallottam tőle:~„Miért nem egy hüvelykkel alább?”~Végre
1700 XXXII |       édesanyánkat is; magunk maradtunk, nem osztoztunk meg soha.~Loránd
1701 XXXII |             együtt maradt velünk Loránd.~Nem volt élet már az övé, hanem
1702 XXXII |         hullatott levelet levél után, és nem várt a holnaptól semmit.~
1703 XXXII |                  gyermekkoromban.~Loránd nem egyezett bele.~„Még egy
1704 XXXII |              mintha végbúcsút mondanánk.~Nem örült már semminek az életben.
1705 XXXII |                 már semminek az életben. Nem foglalkozott semmivel, amivel
1706 XXXII |            amivel más ember foglalkozik. Nem kártyázott, bort nem ivott;
1707 XXXII |        foglalkozik. Nem kártyázott, bort nem ivott; örökké józan volt
1708 XXXII |                  józan volt és egykedvű. Nem olvasott mást, mint matematikai
1709 XXXII |                matematikai könyveket. Rá nem tudtam venni soha, hogy
1710 XXXII |                  Volt egy naplója, abban nem volt írva egyéb, mint a
1711 XXXII |                 Az állatok és a növények nem csalják meg azt, aki őket
1712 XXXII |                 sohasem járt; azt mondá, nem jó neki töltött fegyvert
1713 XXXII |             közepén a földön fekszik, és nem akar fölkelni.~Én a legrosszabbat
1714 XXXII |                  beléptem szobájába, már nem feküdt a földön, hanem az
1715 XXXII |                  tettél?~– Ne ijedj meg! Nem az én kezem volt.~– Mi bajod
1716 XXXII |          fullánkját.~– Tehát mégsem oda… nem oda – rebegé hagymázos lélegzettel –,
1717 XXXII |                 hagymázos lélegzettel –, nem a nyolcadik ágyba. – Kinn
1718 XXXII |                 küzdött, a vasember, kit nem tudott megölni a kard és