Fezejet

   1 I     |           többieknek lehető legtöbb örömet s lehető legkevesebb bánatot
   2 I     |                egymás gondolatát is értik, s csak abban versenyeznek,
   3 I     |                  szereti jobban a másikat, s kit jobban többi közől.~
   4 I     |                négy közől háromtól válnom, s csak egyet tarthatnék meg
   5 I     |                   hol ő már nagydiák volt; s ha őt korábban hazaereszték
   6 I     |                 szeretik, én is az voltam; s ő minden rosszalkodásomat
   7 I     |            Iskolatársai rettegtek öklétől, s nem mertek vele kikötni
   8 I     |                cseléd is jóllakott nálunk, s ha ruhánk szakadt, újat
   9 I     |                     újat kaptunk helyette; s hogy jó barátaink is voltak,
  10 I     |                   az ismerősök jókedvétől; s hogy a városban tiszteltek
  11 I     |                  ha én ölében ténferegtem, s kérdezősködtem, ahogy gyermekek
  12 I     |                    amit ők együtt őriznek, s gyakran láttam, hogy öreganyám
  13 I     |                   néha örök kötése mellől, s mikor apám úgy elmerengve
  14 I     |                  elmerengve ült közöttünk, s alig vette észre, hogy anyám,
  15 I     |                 nagyanyám újra megcsókolá, s visszatért kötéséhez.~Erre
  16 I     |                  engemet lábához ültetett, s fejemet simogatta; kérdéseket
  17 I     |                   intézett hozzám latinul, s megdicsért, hogy azokra
  18 I     |          édesanyánkat többször megcsókolá, s vacsora múltával vidám történetkéket
  19 I     |       történetkéket mesélt a régi időkből, s mikor azokon elkezdtünk
  20 I     |                    nem vette apám arcáról, s valahányszor az vidám, derült
  21 I     |               megcsókolt mind a kettőnket, s mi elmentünk hálószobánkba
  22 I     |                alatt horgászol a patakban, s fogsz apró halacskákat.~–
  23 I     |                  fogsz apró halacskákat.~– S azokat délre megsütjük!~
  24 I     |                  Lorándot láttam vadászni, s féltettem, hogy meg találja
  25 I     |              mellettem való ágyban feküdt, s a csattanásra fölkelt. –
  26 I     |                 pokoli kínnal rohanja meg, s e szívtépő kínok között
  27 I     |                abban, amit bátyám mondott, s erővel arcra fordultam vánkosomba,
  28 I     |                    én is sietve fölkeltem, s elkezdtem öltözni, mosdani.
  29 I     |                csak odahúzott térdei közé, s hajamat megfésülé. Ingem
  30 I     |                    féreg fúrna a szívembe, s valami bágyadás fogott el,
  31 I     |                 Utoljára aztán megcsókolt, s kért, hogy jöjjek magamhoz.~
  32 I     |                 megyünk ki falura mulatni: s te csak az álmot akartad
  33 I     |               összekulcsolta fején kezeit, s a mondhatatlan fájdalom
  34 I     |                    átöleltem egyik karját, s könyörögtem neki, hogy ne
  35 I     |                      Jer hát! Add kezedet!~S azzal kézen fogva vezetett
  36 I     |          összevonva.~Loránd odament hozzá, s lassan suttogott hozzá valamit,
  37 I     |               fejemet két keze közé fogta, s sokáig nézett arcomba, fejét
  38 I     |                   Loránd megfogta kezemet, s vont ki magával a negyedik
  39 I     |            kiterítve; sokan tudják, mi az, s senki sem akarja tőlem megtanulni.~
  40 I     |                    magához ölelte fejemet, s úgy álltunk ott sokáig,
  41 I     |                 csókoljam meg atyám kezét, s aztán menjünk.~Szót fogadtam
  42 I     |            felemelte a szemfedő szegélyét, s én két viaszsárga kezet
  43 I     |                     Ő elérté tekintetemet, s elvont onnan.~– Jer velem!
  44 I     |                    vén cseléd vállat vont, s cinikus egykedvűséggel felelt
  45 I     |                  csak rám adta köpenyemet, s azt mondta, menjünk a kocsihoz.~
  46 I     |                     ki mellettünk elhalad, s ránk bámultában elfelejt
  47 I     |                 szót váltott nagyanyámmal, s azzal visszajött hozzám.~–
  48 I     |                  puskáját vállára vetette, s kutyát is hozott magával.~
  49 I     |                csak a földet nézte mindig, s a kutyáját csitította, mikor
  50 I     |                  félrement vele a bokorba, s ott elkaparta a haraszt
  51 I     |                  olyan messzire eljöttünk, s én mégsem kérdeztem, hogy
  52 I     |           bátyámnak, hogy csúnya szél fúj, s ő azt mondta rá, hogy ez
  53 I     |                    megtöltötte a puskáját, s a vizslát elbocsátá a pórázról.
  54 I     |                pórázról. Kezemet megfogta, s azt mondta, hogy mármost
  55 I     |                   reánk, kezeinket nyalta, s aztán megint tovafutott.~–
  56 I     |                  haladtunk a kutya nyomán, s nemsokára kiértünk az országútra.~
  57 I     |                   keresztet vetett magára, s előrement az ökreihez.~Mikor
  58 I     |          megtaszította a bérest könyökkel, s rám mutatott, hogy ne beszéljen
  59 I     |                csak ismét nyomába mentünk, s követtük nagy távolban egész
  60 I     |                    kezde körültekintgetni, s jól hallám a sötétben, amint
  61 I     |              vonuljunk be egy sövény mögé, s rám parancsolt, hogy a kutyánk
  62 I     |                   bátyám megfogta kezemet, s azt mondta:~– No mármost
  63 I     |           Nagyanyánk kinn állt a folyosón, s megcsókolt bennünket, mikor
  64 I     |                mire azok villáikat fogták, s elkezdték a szénát lehányni
  65 I     |                leült egy padra a folyosón, s fejemet ölébe fogta; Loránd
  66 I     |           lekönyökölt a folyosó párkányára s a munkát nézte.~A szénát
  67 I     |                  megfordult álló helyéből, s elkezdett sírni; arra nagyanyám
  68 I     |                    Azzal megfogta kezemet, s bátyám vállára támaszkodva,
  69 I     |                  leemelte azt a szekérről, s azután vállra véve vitte
  70 I     |          kavicsokat kiszedtem vakolatából, s játszottam velük a porban,
  71 I     |                 játszottam velük a porban, s ha egy kaviccsal meghajítottam
  72 I     |              belefonta magát a kilincsébe, s az ajtófélbe kapaszkodott;
  73 I     |                    körül játszottam sokat, s észrevettem, hogy ennek
  74 I     |                    félig-meddig födött el, s ekkor úgy óhajtottam megtudni,
  75 I     |                    már a betűket ismertem, s ismét kivittek jószágunkra,
  76 I     |                   feliratának öreg betűit, s kiszótagoltam magamban.~
  77 I     |                  láttam, most nyitva volt, s föltárt gádorából lámpavilág
  78 I     |                béres összekulcsolá kezeit, s egyszerű áhítattal elmondá
  79 I     |               rohant a koporsó fülkéjéhez, s leveté magát előtte a földre.~
  80 I     |                utolsó koldust is elkíséri, s most itt, a halottak házában,
  81 I     |                   melynek küszöbén állunk, s őrült kétségbeeséssel dörömböz
  82 I     |                összeroskadt a fülke előtt, s homlokát a koporsó párkányára
  83 I     |               könnyeztek; hozzánk fordult, s azt mondta, hogy maradjunk
  84 I     |              Egyszerre megfogta kezeinket, s odavont maga mellé a kőlépcsőre.~–
  85 I     |                    meg nem rezzenő szóval, s ezentúl oly nyugodtan beszélt
  86 I     |               rettentő örökséget utódaira, s testvérkéz volt, mely ez
  87 I     |                hívunk, hogy „édes hazánk”, s aminek tiszta búzáját nevezzük
  88 I     |                   konkolyát hazaárulásnak, s mindegyik azt hiszi, hogy
  89 I     |             Találkoztak a közös küzdtéren, s elkezdődött közöttük a végtelen
  90 I     |             egymást bajban el nem hagyták, s ezen a tövistermő mezőn
  91 I     |                   közel nem siettek hozzá, s akik hajdan a találkozáskor
  92 I     |      úrszíneváltoztával félreálltak előle, s hideg alázattal süvegelték
  93 I     |                süvegelték meg feloldalról. S azután volt egy ember, aki
  94 I     |            kalpaggal mehessen rá szemközt, s szúró tekintettel nézhessen
  95 I     |              elment a budai török fürdőbe, s hogy testvérével ne találkozzék
  96 I     |                többet, felvágta életereit, s ott elvérzett, meghalt.~
  97 I     |        deszkaládába rejtve, hozták őt ide; s megkezdték vele azon szomorú
  98 I     |                  amott túl találni fognak, s aki számon fogja tőlük kérni: „
  99 I     |            kétségbe. Azt mondá feleségének s gyermekeinek: „Eddig magunk
 100 I     |                    odamentek, felkeresték, s azt mondták neki: „Bátya,
 101 I     |                     jer, osztozzunk újra!”~S mindegyik odaadta neki vagyona
 102 I     |                  legyenek ismét, egyenlők.~S Ákos azon az éjszakán főbe
 103 I     |                   csapását el tudta tűrni, s testvéreinek jósága annyira
 104 I     |                   mely őhozzá visszavezet, s mert tudom, hogy ő tökéletes
 105 I     |                    ő tökéletes ember volt, s amit tett, még az utolsó
 106 I     |            törekvéseiknek; elbuktak vele – s fej nélkül buktak el. Egy
 107 I     |                hivatalos úr lépett közénk, s sajnálatát rejteni nem tudó
 108 I     |              csendesen kavargatta kávéját, s beszélgetésbe eredt közönyös
 109 I     |                    jól fiunkat!” – rebegé; s azzal az idegen úrhoz fordult: „
 110 I     |                  kavargatta el azt lassan, s mint szürcsölé fel apródonkint,
 111 I     |                volt; igen korán csalódott, s azután egészen világgyűlölővé
 112 I     |              ereklyéül tartogatta magánál, s szomorú tréfával mondá,
 113 I     |                 gyűlölte a szobai levegőt, s mindent, amit négy fal között
 114 I     |                   Mi azután vártuk vissza, s hogy egyik óra múlt a másik
 115 I     |               egyik óra múlt a másik után, s ő mégsem jött elő, utána
 116 I     |                  zárt ajtót kifeszítettük, s itt találtuk őt a középen
 117 I     |             összekulcsolta térdein kezeit, s tovább regélt.~– Atyátok
 118 I     |                  ellenség ágyúi előtt áll; s midőn egy-egy nagy ütközet
 119 I     |                  karjaim közé szoríthatám, s áldtam az Istent, hogy nem
 120 I     |                     ragadta meg kezeinket, s felugrott ültéből.~– Odanézzetek!
 121 I     |             Nézzétek meg jól azt a helyet, s aztán menjetek a világba,
 122 I     |                  aztán menjetek a világba, s emlékezzetek rá, hogy mit
 123 I     |                 elhoztalak benneteket ide, s elmondtam családotok történetét.~
 124 I     |                nézzetek még egyszer körül, s aztán – menjünk tovább!~
 125 I     |                    van még üres nyoszolya, s a másiknak már nem jut más,
 126 II    |             magyarul, a magyarnak németül. S szent a béke.~A jámbor hazafiak
 127 II    |                 levő tanodák igazgatóinak, s a magyar szülők a német
 128 II    |              elhagy apát, anyát, testvért, s ismét otthont talál; anya
 129 II    |                testvér helyett testvért; – s eltávoztával nem marad üres
 130 II    |               gyermek helyébe gyermek jön, s ha a fogadott anya a gyermekének
 131 II    |                 lett.~Végre ő is engedett, s el lőn határozva, hogy mindkettőnket
 132 II    |                 híre volt Magyarországon), s ő fogja magával hozni a
 133 II    |                   lettünk volna utazandók, s este jobbkor vacsoráltunk,
 134 II    |                   öreg Zsuzsira haragszom, s csak most veszem észre,
 135 II    |                  kalauz angyal érte eljön; s most ott gunnyaszt a szomorú
 136 II    |             pataknál.~Bátyám felsóhajtott, s megfordult ágyában.~– Egy
 137 II    |                  sokszor fölkelt helyéből, s bátyámat megcsókolgatá,
 138 II    |                 eltöprengtem e gondolaton, s nem tudtam azt magamnak
 139 II    |             eltartott az utazás Pozsonyig, s csak alkonyat felé kezdett
 140 II    |                   az én anyám gyermekének, s nekem adja át a saját szülőit!~
 141 II    |                   háttal ültem a cél felé, s vissza kellett fordulnom,
 142 II    |                  sohasem láttam, csak itt, s bámultam rajta, hogy a gyalogjárók
 143 II    |                   bennünket a boltajtóban, s a kocsiajtót maga sietett
 144 II    |              bátyámmal is kezet szorított, s németül szólt hozzájuk;
 145 II    |              foglalkozott a tudományokkal, s mestersége technikai ismeretein
 146 II    |                   kifogyott a diák szóból, s pantomímiával mutatott valamit,
 147 II    |                    nem tanulja a leckéjét, s addig be legyen zárva a
 148 II    |              rácsos folyosóra kijutottunk, s én a mély, szűk udvarba
 149 II    |                  hogy jutottam én ide fel, s még kevésbé azt, hogy találok
 150 II    |                   ezután, mint megszoktam, s igen szívesen is teszem.~
 151 II    |                 már, tiszteletünkre kettő, s ozsonnához volt terítve
 152 II    |                     mindig kacagásra állt, s fehér két fogsora tündöklött
 153 II    |                gurult a gyapotgombolyagja; s megelőzőleg jöttek elénk.~
 154 II    |                    átnyalábolta a fejemet, s olyanokat csókolt rajtam,
 155 II    |               belecsimpajkózott a karomba, s odahúzott ahhoz a kicsi
 156 II    |                 amelyről az imént felkelt, s kényszerített maga mellé
 157 II    |                hogy alig fértünk el benne, s beszélt hozzám azon az ismeretlen
 158 II    |                  ékesenszólásnak neveznek, s éles, erős hanga volt hozzá,
 159 II    |                   mondta, hogy „isz doch”, s fogta a szarvacsot, kávémba
 160 II    |              szarvacsot, kávémba mártotta, s erővel a számba tömte, mikor
 161 II    |           mindenből kettős adagot szedett, s csak azután, hogy kivett
 162 II    |                  valami titkos komplottot, s annak az a vége, hogy én
 163 II    |                 neki spanyol inggallérnak, s még azt kívánta tőlem, hogy
 164 II    |           egyszerre leugrott az asztalról, s elszaladt.~Erre aztán a
 165 II    |                pisze is megharagudott rám, s azt az érzékeny bosszút
 166 II    |          egyszer-egyszer visszanézett rám, s ha akkor én is odanéztem,
 167 II    |                emberi kíváncsiság vegyült, s mely, mint tudva van, mindenkor
 168 II    |            tárgyról felvilágosítást adott; s beszéde közül sűrűen szedegethetém
 169 II    |                 labor”, – „vocabularium” – s a konyhalatin más ismert
 170 II    |                 mert a leckéjét nem tudja, s mindaddig házi fogságban
 171 II    |              egyszer nem nézett senki oda, s a perecet szerencsésen a
 172 II    |              eltakarta a száját a kezével, s csak a markába kuncogott,
 173 II    |                  asztalnál nem merni enni, s elég telhetetlen nem érni
 174 II    |                 soha meg nem álló kezével, s kikiáltja: „Ott van az új
 175 II    |                    Már oda is jött hozzám, s láttam, hogy Fromm papa,
 176 II    |               tekintettel fordulnak felém, s valami rettentő interpellációt
 177 II    |                 kis démon hajlik oda elém, s ugyanazt a kérdést ismételve,
 178 II    |        összefektetve, fél arcával ráborul, s a szemeit csendesen lehunyja.~
 179 II    |               csókoltam sorba mindenkinek, s olyan nagy volt elfogulásom,
 180 II    |               Fánnynak is kezet csókoltam. S a gonosztevő nem gátolta
 181 II    |                   Kezébe vette a gyertyát, s beszélt, hogy csak menjek
 182 II    |                    lángra fújni a kanócot, s hogy az nem sikerült, letette
 183 II    |              letette a tartót a márványra, s karomba kapaszkodva biztatott,
 184 II    |                  azt majd jobban megértem, s kezével tapogatózva kereste
 185 II    |            hombárba, rám zárja az ajtaját, s otthágy reggelig; – vagy
 186 II    |                   valami értelmetlen sort, s azt hússzor, ötvenszer,
 187 II    |                   elhadarja újra meg újra, s a hadart sornak még akkor
 188 II    |                   még akkor sincs értelme, s a gyerek fejében még akkor
 189 II    |             odatartotta a fülét az ajtóra, s megfogta kezemet, hogy csendesen
 190 II    |                Azután kinyitotta az ajtót, s rám hagyta, hogy menjek
 191 II    |                   az asztalra lekönyökölve s két kezével hajába markolva
 192 II    |                  Fromm papának, de fekete; s nem levén oly rövidre nyírva,
 193 II    |                   egyenesen a feje búbján, s nagy ereszt formált elöl,
 194 II    |                    hogy amnesztiát kapott, s jön a hírnök a fehér asztalkendővel,
 195 II    |                    a nyakkendője csokráig, s elkezdte magát rendbe szedni.
 196 II    |                   megemészthetlen sorokba, s nagyot nyelt utána, mintha
 197 II    |             szemeivel sebesen pillogatott, s aztán rákezdé:~– His atacem,
 198 II    |                  azokat a pogány szavakat, s amint ez a gonosz leány
 199 II    |             kezéből az áldástalan könyvet, s levágva azt maga elé az
 200 II    |                   újra a pogány szavaknak, s kidülledt szemekkel olvasá
 201 II    |                hozzá.~Henrik felnézett rá, s aki nem értettem is szavát,
 202 II    |                       odaléptem Henrikhez, s leereszkedő barátsággal
 203 II    |                cirógatás ellen tiltakozik, s azzal úgy vágta a perecet
 204 II    |                   Azzal fölállt, lenézett, s hüvelykujját fejem búbjára
 205 II    |                lenézését szokta kifejezni, s annálfogva azon megbántások
 206 II    |               megtorlatlanul zsebre dugni.~S még hozzá ez előtt a leány
 207 II    |              néztem, hanem derékon kaptam, s birokra keltem vele. Ő engemet
 208 II    |                   egyet fordítottam rajta, s belevágtam a saját ágyába;
 209 II    |       leszorítottam a két kezét a mellére, s rárivalltam:~– Felveszed
 210 II    |                  azután elkezdett kacagni, s bámulatomra diákul kezdett
 211 II    |                bocsáta természetes útjára, s ekkor Fánny is előadott
 212 II    |                végre ő megfogta a kezemet, s akkor én is úgy tudtam futni,
 213 II    |               ablaka a szűk udvarra nyílt, s abban olyan későn virradt.
 214 II    |                  egyszerre talpra pattant, s engemet is felráncigált
 215 II    |                  is felráncigált ágyamból, s félig diák beszéddel, félig
 216 II    |             szoktak járni.~Kíváncsi voltam s mindenre könnyen rábeszélhető;
 217 II    |            rábeszélhető; papucsot húztunk, s együtt lementünk a sütödébe.~
 218 II    |                    pirul már az előcsapat, s kellemes illatával eltölti
 219 II    |                Ezen végtelen jót nevetett. S azután rám hunyorított.~
 220 II    |                    azután rám hunyorított.~S azzal a különös adománnyal
 221 II    |            sipkástul együtt mozgatta vele; s ezt a tréfás sajátságát
 222 II    |              valakit meg akart nevettetni, s úgy látta, hogy szavainak
 223 II    |                     Henrik nekigyürkőzött, s versenyt dolgozott a legényekkel.
 224 II    |                   sodrani a kalácstésztát, s ismét szép tekerccsé fonni,
 225 II    |                   pékeket sorba vizitálni, s méri serpenyővel a zsemlyéket,
 226 II    |                   zsemlyéket meglatolja, – s az nemigen nyerte meg helybehagyását.~–
 227 II    |                 szeme szegletéhez felhúzva s a bal szemöldökét lerántva,
 228 II    |                   van. Ezt már megengedem.~S hogy megmutassa, mennyire
 229 II    |                   menjen vissza a szobába, s írja a penzumot, mert majd
 230 II    |                     Az öreg felcsapott rá, s azóta mindig itt vagyok,
 231 II    |                 összefecskendeznem vérrel, s úgy járni benne napestig.
 232 II    |                    az iskolai feladványát, s mikor még egyszer újrakezdték
 233 II    |             kardalt, odahagytam a műhelyt, s fölmentem szobánkba.~Az
 234 II    |            szótárból a szükséges szavakat, s leírtam egy darabka papírra
 235 II    |                   jött vissza a műhelyből, s akkor azt sem tudta, mihez
 236 II    |                  mogorvasággal nézett rám, s azt mondta, hogy „guter
 237 II    |               írásomat hirtelen a zsebébe, s nekivetette magát a kitárt
 238 II    |                 végig a szörnyű tudományt, s kegyesen ráadta jóváhagyását:~–
 239 II    |                  vette a kezébe a könyvet!~S ha még csak a könyvet vette
 240 II    |                    meg nyúlt a linea után, s azt marokra fogá, azzal
 241 II    |             lineáját tartotta figyelemben, s amint az első akadályhoz
 242 II    |         fürgeséggel bírta magát elrejteni, s onnan elő sem is jött mindaddig,
 243 II    |                    hogy nem fogja bántani, s a reggelizéshez felviszi
 244 II    |                  homlokkal, széles mellel, s mikor beszélt, nem kímélte
 245 II    |                    igen meg volt elégedve, s azt nem is titkolta. Nagyanyámat
 246 II    |                  gyakran: ez neki szokása; s amely diákot rendetlenségen
 247 II    |                    hegedűt a köpönyeg alá, s megy vele a kocsmába, ott
 248 II    |               hegedül, hanem ez a kicsiny; s egyébiránt egyik sincs úgy
 249 II    |                   ott ülnek a sör mellett, s azon versenyeznek, hogy
 250 II    |                 felteszem a lábát a padra, s a csizmája orrát levágom.~
 251 II    |                 köpönyegeket felszabdalja, s a csizmák hegyes orrait
 252 II    |                    voltak valaha fiatalok, s a heidelbergi diák-zsargont
 253 II    |                   fiatalember mind gonosz, s ami jó látszik rajta, az
 254 II    |                    simára borotvált arccal s oly vékony, mézédes hanggal,
 255 II    |               fekete kabáttal váltott fel, s bocsánatot kért – nem tudom,
 256 II    |                  be is tekintett az ajtón, s azután annál hirtelenebben
 257 II    |                    igen nyájasan fogadott, s jól emlékezem rá, hogy az
 258 II    |                  odaszorított karjai közé, s biztosítá nagyanyámat, hogy
 259 II    |                    mind tanulnak táncolni, s minthogy már őhozzájuk úgyis
 260 II    |                  Sokan keveset összeadnak, s mégis mindent megtanulnak.
 261 II    |                    órára, három forintnál. S ha néhány órai időköze marad
 262 II    |              mellett üdvösen mozdítja elő; s ez éppen nem kerül semmibe.
 263 II    |                   két kezével megfoghatja, s a fenekét ugyanakkor a lábával
 264 II    |                   a táncban milyen Vestris s a vívásban milyen Toldi
 265 II    |                  az ő osztályát igazgatja, s ha egyik osztály a másikkal
 266 III   |                 kötötte fel mellényem alá, s én elég hiú voltam megengedni,
 267 III   |                     mennyire tetszem neki, s hogy sértette ez az én büszkeségemet!~
 268 III   |                    mert az mindig lisztes, s azt neki le kell kefélni.
 269 III   |                   ápitust, Herr Vicekspán!~S ötször-hatszor megmozdította
 270 III   |                  hogy nem is minket várt), s megmutatá bátyám szállását,
 271 III   |                  cseresnyefa szekrényeivel s tiszta fehér függönyeivel;
 272 III   |                  metszett virágos bársony, s a függönyök széles csipkével
 273 III   |              olajfestmények aranyrámákban, s míg nálunk csak anyám hálószobájában
 274 III   |                  elég birtokunk van hozzá, s az ember mindjárt egészen
 275 III   |                nénikém nappali szobájából, s a jobboldalin a kis kisasszony,
 276 III   |               egyformán felfelé kunkorítva s félhold formán bekanyaruló
 277 III   |                  Haja is szép fekete volt, s üstökén szabályos csigába
 278 III   |                  lengett, hajlott, simult, s a kéz, mit csókra nyújtott
 279 III   |          nagyobbnak látszott. Karcsú volt, s csakugyan kellett valami
 280 III   |         libeghetett volna. Arca finom volt s előkelő, szemei okosak,
 281 III   |                   szemei okosak, ragyogók, s ajkai annyit tudtak már;
 282 III   |               Melanie húgom mellettem ült, s egész figyelmem őkörüle
 283 III   |                  fogta, a kisujját egészen s a gyűrűs ujját félig felemelve
 284 III   |                  kimondhatatlan gráciával; s mikor evés után ajkát megtörülte
 285 III   |                    csókolóznának a köddel.~S óh be véghetetlen buta és
 286 III   |                találnám ejteni a kezemből, s a mártással leönteném az
 287 III   |            kecsesen tudta azt elutasítani, s ha poharát teletöltöttem,
 288 III   |                  arra, hogy vele játszani, s nem elég nagy, hogy vele
 289 III   |             komolyan foglalkozni lehessen. S legnagyobb baj, hogy az
 290 III   |          hozzákoccintom Melanie poharához, s azt mondom neki: „Az ön
 291 III   |           pillantást veték Melanie arcára, s e percben oly leverő büszkeséggel
 292 III   |       szégyenletemben Melanie húgom előtt.~S valóban! Csak félni kell
 293 III   |                   más is olvasott azokban, s mielőtt megszólalhatott
 294 III   |                   kivette szájából a szót, s magasztos méltósággal felelt
 295 III   |                    hajolt le neje kezéhez, s azt megcsókolva monda:~–
 296 III   |               ilyen szép szállásban lakik, s akinek a címe nem fér le
 297 III   |          legboldogabb asszony a nap alatt; s Melanie húgom elvégre olyan
 298 III   |                 hát sohase fogok odajutni.~S ha énnekem valaki akkor
 299 III   |                fejüket meghűtenék anélkül, s könnyen csúzt kapnak fedetlen
 300 III   |                  nagybátyám parókát visel, s a bajuszát festi. (Az is
 301 III   |              hanglépcsőzetet verte mindig, s az engem nem mulattatott.~
 302 III   |                    zongorajátékát kísérni, s ha mi azután így állhatatosan
 303 III   |                 hangjegyek lapjait előtte, s erősen sértette önszeretetemet,
 304 III   |                   elébb, ott vagyok én is, s ő a kisebbel marad.~Úgy
 305 III   |              fogják tudni, hogy ki vagyok. S nem sütöm többet le a szememet
 306 III   |                   dicsekedni fognak velem, s a közvizsgákon mondani fogják:
 307 III   |                hogy erre rossz kedve lett, s örültem, hogy lerázhattam
 308 III   |                    Azután szobámba mentem, s elkezdtem tanulni. Két óra
 309 III   |              holnap már elviszik a háztól, s aztán ameddig én itt vagyok,
 310 III   |               valami elcserélt bölcsesség, s komoly magaviseletem érdemlé
 311 III   |                   őr a véghetlen szeretet, s anyám és nagyanyám jól tudták
 312 III   |             Egyébiránt mitől félthetik őt, s mitől védhetném meg én őt?
 313 III   |                  legjobb helyen a világon, s nem lakom én tőle távol?~
 314 III   |                  ami körülöttünk történik, s azt neki minden hónap végén
 315 III   |                   rájuk.~Henrik még aludt, s azt mondta, mikor költöttem,
 316 III   |            megvárja, míg a kemencét fűtik, s Márton legény jő diákul
 317 III   |             szemein, hogy ki vannak sírva, s most erőlteti magát, hogy
 318 III   |             csördült, a lovak megindultak, s az én csereképmásom elindult
 319 III   |                 mindenki idegen rám nézve, s még csak szavamat sem érti:
 320 IV    |              bölcselkedő gyermek naplóját, s világosítsuk a tért a család
 321 IV    |                   volna meg időnek előtte, s elméleti racionalizmusból
 322 IV    |                   gyarló emberi nemzetnél. S mivel lehetne valakit sikeresebben
 323 IV    |            halmoznak a megyeház asztalára, s folytonos csendes zendülésben
 324 IV    |                    emberben több az erély, s arra nagy szükség van az
 325 IV    |           végrehajtó hatalom kézcsuklóját, s erőtette befelé a belső
 326 IV    |                    befelé a belső szobába, s termetre sokkal erősebb
 327 IV    |                 vallástalan merényleteket, s avégett küldött ki bennünket…~–
 328 IV    |                   most is csak mosolygott, s a kezét sem vette elő a
 329 IV    |                elvisszük a Rókus-kórházba, s ráadjuk a cvangszjaklit.~–
 330 IV    |           neki-neki indulva a két bírónak, s megint visszahátrálva az
 331 IV    |                    hozzám kettő közületek, s fogjon meg, hogy el ne szaladhassak!~
 332 IV    |              csakugyan szót fogadtak neki, s rátették a kezeiket.~– No,
 333 IV    |                   idézésre meg sem jelent, s makacsságilag elmarasztaltatván,
 334 IV    |          székvárosba fel fognak kísértetni s vallás szertartásai szerint
 335 IV    |                   elvisszük a rabbinushoz, s úgy is jó lesz.~Topándy
 336 IV    |         megtalálható neveket fognak kapni; s aki őket eddig használt
 337 IV    |                pára sem, aki pogány volna.~S e mentalis reservata mellett,
 338 IV    |                    még tiszteli a vallást, s a törvény tartozik annak
 339 IV    |                   a latin mondat a képről, s helyette ez állt ott: „Majd
 340 IV    |              utóbbi mondatot írja a képre, s annak tetejébe fesse azután
 341 IV    |          költségekben, amik a kép levétele s ismét föltevése, közben
 342 IV    |                    is azt a másik mondást? S ha zápor volt, aki lemosta
 343 IV    |                   nyomatékos ellenvetések, s megtehette volna ön mindezeket
 344 IV    |                császárunk törölte el őket, s államfelügyelet alatt lőnek
 345 IV    |                    kótyavetyén, ráígértem, s rajtam maradt. Voltak rajta
 346 IV    |                helyén áll a boglyakemence, s a kórusban tartja a sváb
 347 IV    |                  nyugosznak fakoporsókban, s várják a feltámadást.~A
 348 IV    |                    és a „Hetes, nyolcas…”, s úgy tart botrányos körjáratot
 349 IV    |                    himnuszt végigénekelni? S ha jókedvük van önöknek,
 350 IV    |                pincém nem volt, mint az.~– S a halottak és a koporsók?~–
 351 IV    |                pince” szívesen akárhányat, s abban az esetben még fizetek
 352 IV    |                  kárára történt reparatúra s a mostani utazás, asszisztencia,
 353 IV    |        kétfogantyús fiókot a szekrényéből, s azt mindenestül odacepelvén,
 354 IV    |                    bankóban fizettek neki, s amit múlhatlanul el kellett
 355 IV    |                színlapok gyűjteménye közé, s a felsokasodott értékhalmazt
 356 IV    |               belemarkolt a kincshalmazba, s amint a markából kimaradt
 357 IV    |               képet kezdett el magyarázni, s alkudozott a hatósággal,
 358 IV    |                fogok élődni ezen a tréfán. S majd meglássák uramöcséim,
 359 IV    |             bataillon katona jön ki értem, s megtesznek a porkoláb fiává!
 360 IV    |                 fát a vármegyeház udvarán, s tisztíttatnák velem a vicispán
 361 IV    |                   benyitott a másik hajdú, s egész barátságosan meginvitálá
 362 IV    |                 nekik enni-inni való elég, s midőn a szolgabíró ellenvetéshez
 363 IV    |                  divat szerint bokáig érő, s körül csipkével fodrozva,
 364 IV    |                 csaknem összeért homlokán, s hosszú szempillái alól két
 365 IV    |                  alkalmaztatást szereztem, s minthogy hajadon fővel járt,
 366 IV    |                     mert poharába töltött, s koccintásra szólította fel,
 367 IV    |                koccintásra szólította fel, s ő maga ment példával legelöl.
 368 IV    |                következtek a friss sültek, s a szép ifjú hölgy oly szívesen
 369 IV    |                 kettőt! – szólt a háziúr – s ráadásul még a legújabb
 370 IV    |                karját nyújtá őnagyságának, s a társaság átment a benyílóba.
 371 IV    |                  roppant üveges szekrények s nehéz selyemfüggönyök; hanem
 372 IV    |                 hölgy fölemelé a függönyt, s naivul mondá:~– Ez az én
 373 IV    |                  idegenek közelébe léptek, s aggodalmas kotkodával ütött
 374 IV    |                  pajtásom, aki rám vigyáz, s egyúttal órám is, aki hajnalban
 375 IV    |                    képez a hangszer alatt, s előtte a kis gömbölyű karatlan
 376 IV    |               bútorok között jelenjen meg, s kíséretül szolgáljon egy
 377 IV    |                   keserű utóízéért színak.~S az egész cimbalomjáték olyan
 378 IV    |         angyalaitól, szabadság koszorúitól s más efféle mitológiai tárgyaktól.~
 379 IV    |             flosculust ő érzené legjobban, s neki kellene érte leginkább
 380 IV    |                  keresztre repült varjúban s a példává lett taligás lóban.~
 381 IV    |             mindenestül kiesett a fejéből, s hosszú, hollófekete két
 382 IV    |               hölgy abbahagyta a nevetést, s miután szétbomlott haját
 383 IV    |                 összecsavarta azt a fején, s a guzsalyából kirántott
 384 IV    |                    képzelni, mint ez volt.~S hogy elébbi dévajságát helyrehozza,
 385 IV    |                fölvette a cimbalomverőket, s elkezdett a cimbalmon valami
 386 IV    |                  mégis visszaemlékszik rá, s az emlék végigsajga dalon:
 387 IV    |               megkondult a déli harangszó, s vele egyszerre rákezdé a
 388 IV    |    cimbalompengetőket, felugrott székéről, s természetes őszinteséggel
 389 IV    |                 nyakát mind a két kezével, s olyan egészséges csókot
 390 IV    |                    feszítette a két öklét, s elkezdett hahotával kacagni,
 391 IV    |                 földről, leporozta ruháit, s a legkomolyabb képpel a
 392 IV    |                   kis ajtaja mindig zárva, s a falkerítés végig vasszegekkel
 393 IV    |                   hangzottak a folyosóról, s valami rekedt, sikongó asszonyi
 394 IV    |                    félretolták a tolózárt, s megjelent a kérdezgető:
 395 IV    |               zárva kell tartani az ajtót, s meg kell kérdezni, hogy
 396 IV    |          újrakezdte. Halottra harangoznak, s ilyenkor egyet szokott még
 397 IV    |                   volt, termetére keskeny, s még e szűk termethez oly
 398 IV    |                    bor mindjárt elálmosít, s akikre nézve valódi kínai
 399 IV    |                  volna ledűlni a pamlagra, s kipihenni magát, míg a brachium
 400 IV    |           kolostortisztogatásból előkerül, s ismét kocsira ülhetünk.~–
 401 IV    |          asszonynak úgy tetszett teríteni. S minthogy a szolgabíró terítéke
 402 IV    |                    elfut az emlegetésétől, s ha valami furfangos gazdasszony
 403 IV    |               elleni attentátumot fogadja, s az ilyen méregkeverőnek
 404 IV    |                átkozott vajszagú világból, s ha nem jöhet, lesoványkodik,
 405 IV    |                     lesoványkodik, elvész, s mint a tevepárduc az európai
 406 IV    |                    olajjal, faggyúval főz, s ennélfogva „áldjon vagy
 407 IV    |                   kanalat a tányéra mellé, s azt mondta, hogy nem eheti
 408 IV    |                     mint vízben élő bogár, s amióta Németországban társulat
 409 IV    |                    szardellát megkóstolta, s valamennyi asszonyféle a
 410 IV    |             csetepaté a konyhaszolgálóval, s volt tányérdobálás, lábascsörömpölés –
 411 IV    |                bevágta maga után az ajtót, s odakinn sírt mérgében.~Esküdt
 412 IV    |                hogy már átestek az ebéden, s igen őszintén kérte Boriskát,
 413 IV    |                  ezt nem bízta soha másra, s ott spirituszlángnál megfőzte
 414 IV    |                   ember odafordulna hozzá, s azt mondaná: „Tessék ez
 415 IV    |                  Tessék ez a csésze kávé”. S ugyan jólesett a szívének,
 416 IV    |                vagy demokrata-centralista; s e kérdés az, hogy a túrós
 417 IV    |                visszaült már az asztalhoz, s még ő most rakta a cukrot
 418 IV    |              csípőjére nyomta a két kezét, s ilyen kifakadásban tört
 419 IV    |                    megvertek az iskolában, s attól fél, hogy ezt még
 420 IV    |              levakartatása végrehajtatott, s a kocsik előálltak. Ő is
 421 V     |               bement a nagy nádrengetegbe, s száraz nyáron valami érformát
 422 V     |                    szomszéd falu határáig, s egy területben a szomszéd
 423 V     |                rókát és farkast fölvertek, s az egész környék vadásza
 424 V     |              szélében a szárcsát napestig, s ha tetszett neki, járhatott
 425 V     |     keresztül-kasul egy szál lélekvesztőn, s irthatta az éktelen sok
 426 V     |                    is barnult már egészen, s a tetejét belepte a moh
 427 V     |                    a kazalból füst jön ki. S az ott jó hely lehet. Az
 428 V     |            hímfarkas társait híja üvöltve; s mikor egyszerre valami kísértet
 429 V     |                   húzódik el a hold előtt, s valamit suttog neki, amitől
 430 V     |                 zizegve csap végig a szél, s egy percre elhallgat minden,
 431 V     |                melyet megtöltött az iszap, s a vízimoh zöld pázsittal
 432 V     |                    nagyot zökken a szekér, s aztán megint szundikál tovább;
 433 V     |              bizonyosan olyan helyen járt, s olyan sietős utakon, ahol
 434 V     |                   le fejét – lova nyakára.~S a ló is tudni látszik, hogy
 435 V     |               olvadnak, megint szétválnak, s külön táncolnak; lángjuk
 436 V     |                rászállt a lovas kalapjára, s együtt libeg vele, amint
 437 V     |               hozzákapott, nagyot libbent, s a kezére szállt. A lovas
 438 V     |                állhatatosan a lovas körül, s majd előtte, majd utána
 439 V     |                   meghúzta a kantárszárat, s halkan léptetve, elkezdte
 440 V     |                    visszafutott a sötétbe, s táncolta kísértettáncát
 441 V     |                    Itt a tóparton megállt, s fejét elkezdte felhányni,
 442 V     |              lováról a nyerget és kantárt, s azzal ráütött tenyerével
 443 V     |                mely egyszerre nyakáig ért, s átúszott a túlsó partig.~
 444 V     |                    ki a por a serpenyőből, s nesztelenül meghúzta magát,
 445 V     |                 mint a szimatoló vadászeb, s meg-megállt hallgatózni.~
 446 V     |                fonott ajtó takarta azt be, s az ismét sással volt úgy
 447 V     |                   le oda távollétük alatt, s ott meg is kölykezett, most
 448 V     |            megfogta fogával a sövényajtót, s hirtelen kiszakította azt
 449 V     |              villogtak, az álmát zavaróra, s tanakodni látszott magában,
 450 V     |                  lelógó tölgyein csüngött, s engedte anyjától hurcoltatni
 451 V     |             melyben a káröröm nyilatkozik, s csendesen veregette lompos
 452 V     |                  odaszagolva ellenfeléhez, s vakmerőn farkasszemet nézve
 453 V     |                 akkor hirtelen megfordult, s úgy rúgta fel az állkapcáját
 454 V     |                  sebet hasított a szügyén, s ez nem volt még elég; a
 455 V     |                    még egyet rúgott rajta, s azzal egyik első lábát összezúzta.~
 456 V     |                 elbaktatott a csatatérről, s nemsokára a kazal tetején
 457 V     |                   kegyetlenül a levegőben, s azzal lecsapta a földre,
 458 V     |           felkapott egyet a kölykek közül, s a levegőbe hajította.~Mikor
 459 V     |                   le rá a kazal tetejéről, s végső erejével oly szökést
 460 V     |                   körülnyargalta a kazlat, s azután szép csendesen megint
 461 V     |              röhögéssel felelt a kérdésre, s fejét odadörzsölte gazdája
 462 V     |                  át vele a megjárt helyre, s a kazal odúja előtt megállt,
 463 V     |                 aztán hanyatt vágta magát, s meghengergőzött a fűben,
 464 V     |               felugrott, megrázta a bőrét, s nekiállt jóízűen legelészni
 465 V     |                   Erődített vármű volt ez, s az a tó előtte, az volt
 466 V     |                   hímje nem volt oly okos, s megfogta magát egyik veremben.
 467 V     |                 egy verem be van szakadva, s amint letekintett a mélységbe,
 468 V     |                 majd reggel eljövök érted, s elkérem a bőrödet, ha idadod.
 469 V     |                  bundát kifeszíté karókra, s kitámasztá száradni a holdvilágra;
 470 V     |                 elhurcolta a kazal végéig, s ott elásta; azután kicsiholt,
 471 V     |                  bőrszeredásából marokkal, s szétteríti maga körül a
 472 V     |                jegyeket a császár bankóin, s úgy töprenkedik magában,
 473 V     |                    Bemegy a kazal odújába, s kihúz a széna belsejéből
 474 V     |               minden harmadnap falatozzék?~S azután végignyújtózik a
 475 V     |                   akinek ágya a legpuhább, s lelkiismerete a legnyugodtabb.~
 476 VI    |              szükséges előmenetelt tennem, s az mindenesetre igen célszerű
 477 VI    |                    Melanie-t a zongoránál, s akkor aztán neki is lehetett
 478 VI    |                    libegett a föld felett, s a valcert annyi kellemmel
 479 VI    |                   kezét, táncosnét cserél, s mi közöm nekem ezekhez a
 480 VI    |           visszakerül, ő megelőzzön engem, s a körfordulót Melanie-val
 481 VI    |                 igen jó tréfának tartotta, s én egypárszor elnéztem neki.
 482 VI    |                 tenni, megfogtam a karját, s ellódítottam onnan; én csak
 483 VI    |                   csibukot, meggyújtottam, s elkezdtem azt színi.~– Nono,
 484 VI    |                   előre-hátra a bóbitáját, s azután a gyertyával utánam
 485 VI    |                szobám ajtajáig világítson, s utánam énekelte ezt a tréfás
 486 VI    |                 haus, kannst nimmer ájni!”~S még utánam kiáltott:~– Prosit,
 487 VI    |                büfflált az asztal mellett, s hogy régóta tehette, bizonyítá
 488 VI    |                  fogsz késni a tanulással, s az írásbeli labort megírtam
 489 VI    |                     pedig ő most is beteg, s csak az az egy öröme, hogy
 490 VI    |                    levélbe az én nevemben, s azt odaviszi a kedves jó
 491 VI    |              odaviszi a kedves jó mamának, s elolvassa neki, mintha én
 492 VI    |                rájönnek a kegyes csalásra, s mind a kettőnkre megharagusznak
 493 VI    |                    egyéb utcavágó dalokat, s én ennyi bosszantás, taszigálás
 494 VII   |                este Loránd jött el hozzám, s egy csomag apró betűs írást
 495 VII   |               eredetit ne mutasd senkinek, s ha készen vagy vele, a másolattal
 496 VII   |            átolvasta, azt mondta: jól van, s adott két húszast.~– Mit
 497 VII   |                 saját kéziratára ismertem, s másnap reggel eljött a másolatért.~
 498 VII   |                  írok, mert magyarul volt. S mik voltak e titokban írt,
 499 VII   |                     előleges cenzúra volt, s az egypár tengődő hazai
 500 VII   |                    országgyűlési karzaton, s akkori műszó szerint „rápiálta”