Fezejet
1 I | ember. Halavány arca volt, hosszú fekete bajusza és sűrű szemöldei.
2 I | nekem úgy tetszett, hogy hosszú idők múltak el, meglehet,
3 I | fiúk apjának feje. Azután a hosszú jegenyefasorok a város végén,
4 I | mozdulatlan.~Így vártunk hosszú ideig a zúgó éjszakában.~
5 I | csendesen ment előttünk a falu hosszú utcáján végig. A helységháza
6 I | végigfutott velem a zsellérház hosszú udvarán, egy sövényen keresztülemelt,
7 I | koporsó párkányára fekteté; hosszú, fehér haja végigomlott
8 I | csészéjét, megtörülte szép hosszú bajuszát, odafordult hozzám,
9 I | azt mondá, hogy mielőtt e hosszú útra elmenne, még egyszer
10 II | második szótagja első ejtésben hosszú, a másodikban rövid. Ennek
11 II | Egyenes, görbe, kerékre ~Hosszú, vékony, háromláb. ~Ez az
12 II | Óra, gólya, koppantó, ~Hosszú, vékony, háromláb, ~Egyenes,
13 II | hanem az ágy alatt, ahova hosszú termetével a legbámulatraméltóbb
14 II | sokszegletű emberke, hátrafésült hosszú hajjal, simára borotvált
15 III | tünteté föl, körüllebegve hosszú szőke fürteivel; ajkai parányiak
16 III | nagyok, sötétkékek, mélázók, hosszú szempilláktól beárnyalva;
17 III | ambíciómnak kitűzött zászlója. Egy hosszú futtatás pályadíja, melyet
18 III | Pozsonyig tengelyen utazni, hosszú volt egy napi út.~De én
19 IV | folyvást nyugalmasan mosolygott hosszú két bajuszával, mint a hold,
20 IV | mint a hold, mikor egy hosszú felhő akad előtte keresztül.~–
21 IV | idejű, még forgalomban levő: hosszú bankó, fekete bankó, veresfoltos
22 IV | csaknem összeért homlokán, s hosszú szempillái alól két nyugtalan
23 IV | mindenestül kiesett a fejéből, s hosszú, hollófekete két hajfonadéka
24 IV | kastélyától Sárvölgyi lakáig egy hosszú lóherés kerten kellett keresztülmenni.~
25 IV | szemközt az esküdttel, a hosszú asztal két végén, mert Borcsa
26 V | arca még sötétebbé válik; hosszú csigás göndör haja mélyen
27 V | kapott, hogy az éles patkó hosszú sebet hasított a szügyén,
28 VII | egyre voltam készen.~Végre, hosszú várakozás után rám is került
29 VIII | végiggondolni.~De tíz év hosszú idő. Jöhet ezalatt, hogy
30 IX | fog kezdődni? Talán egy hosszú fogsággal?~Az idő, mely
31 X | azt is tudja?~Én siettem a hosszú, sötét udvaron végig, s
32 X | Óh, hiszen tíz év elég hosszú út még. Akkorra meg is vénülünk.~–
33 XI | És ő mégis eljött erre a hosszú útra! Nem várta, míg az
34 XII | Lorándot fel ne ismerhetnők.~A hosszú út, amit idáig tett, nem
35 XII | átkötött tarka kendővel, hosszú haja szalagokba volt fonva.
36 XII | bement a vendégszobába.~A hosszú vendégszobán kívül volt
37 XII | jobbnak találta a vendégszoba hosszú, keresztlábú asztalánál
38 XII | túlsó végénél ült Loránd a hosszú lócán, s egy palack bort
39 XIII | üstököscsillagok bizonyosan ilyen hosszú igazságra elbocsátott pörkeresői
40 XIII | velünk együtt a tanórákra egy hosszú szőke hajú medikus, aki
41 XVI | megöl!~Arra Topándy még egy hosszú füstgomolyt fútt tréfásan
42 XVII | szeretetet, gratuláló verset, hosszú fohászkodást és mindent,
43 XVIII | s addig nekik sem olyan hosszú már az út.~A végzetnek teljesülni
44 XX | bárgyúságot.~Ezalatt megteríték a hosszú asztalt a terem közepén,
45 XX | hozta be, hogy amint egy hosszú asztalnál együtt ültek,
46 XXIII | csak úgy támaszkodott egy hosszú, csontos fiatalemberre,
47 XXIV | megint?~– Hallgasd csak, hosszú krónikája van ennek. Legelébb
48 XXIV | Megindult aztán a hintók hosszú sora. Elöl a vőlegény Sárvölgyivel,
49 XXIV | elengedem.~Tehát amint a hosszú konvoj végigrobog ünnepélyes
50 XXIV | vége az, hogy mielőtt azt a hosszú ülést meg kell kezdenem,
51 XXVI | Loránd elgondolkozva; s hosszú csend után szólt: – Szegény
52 XXVIII| padlásra; levágott egyet azon hosszú szárítókötelek közül, mik
53 XXIX | végigborzadna erdő, mező, s egy hosszú sóhaj végigzizegtetné a
54 XXIX | állat valami rosszat érez, s hosszú, síró üvöltésre változtatja
55 XXIX | az éjszakának.~Sárvölgyi hosszú ideig hallgatózott, de nem
56 XXX | leány égő ajakkal.~Olyan hosszú is volt az az idő, amíg
|