Fezejet
1 VI | nevelőnő; azután meg Loránd és Gyáli Pepi.~Ez a Gyáli Pepi bécsi
2 VI | Loránd és Gyáli Pepi.~Ez a Gyáli Pepi bécsi udvari ágens
3 VIII | az album tulajdonosa.~– Gyáli?!~– Kitalálta kedvesem.
4 VIII | komornyikot, hogy menjen el Gyáli úrhoz, s kérje fel nevében,
5 VIII | akit várt; legelöl is nem Gyáli Pepi nyitott be hozzá, hanem
6 VIII | Nemde, Pepi – barátom?~Gyáli Pepi még akkor azt hitte,
7 VIII | Hermine írt neki.~– Olvasd!~Gyáli e sorokat olvasá:~„Gyáli
8 VIII | Gyáli e sorokat olvasá:~„Gyáli kézbe adta az albumlevelet,
9 VIII | halni; azt mondtad – szólt Gyáli. – Jó, én nem ijedek meg
10 VIII | kalapban mind a két név – szólt Gyáli, Dezső elé tartva a kalapot. –
11 VIII | Loránd kibámult az ablakon; Gyáli az óraláncával volt elfoglalva.~
12 VIII | Vesd a tűzbe! – monda neki Gyáli.~Dezső a két lilaszín papírdarabot
13 VIII | Megköszönte neki ezt a sorshúzást.~Gyáli Pepi pedig vette kalapját,
14 XIV | előbetűi.~– Hogy híják?~– Gyáli József.~Cipra visszahúzta
15 XIV | a nevét is megmondta. Gyáli Józsefnek hívják.~– Haha!~
16 XVII | valaha jó barátok voltak, Gyáli Pepit?~– Igen.~– Óh, az
17 XVIII| öccse volt, Dezső, hanem – Gyáli.~Gyáli Pepi most sem volt
18 XVIII| volt, Dezső, hanem – Gyáli.~Gyáli Pepi most sem volt magasabb,
19 XVIII| szólt vidám, kedélyes hangon Gyáli, amazt megelőzve. – Rám
20 XVIII| azalatt keresztül, amíg Gyáli a bevezető szavakat elmondá: –
21 XVIII| hídnál. Loránd bemutatta Gyáli Pepit mint hajdani iskolatársát.~
22 XVIII| milyen kedves ember ez a Gyáli Pepi! Igazán szeretetreméltó
23 XVIII| Igazán szeretetreméltó ifjú!~Gyáli egészen félreértette azt
24 XVIII| Ház ezek a szemek! – szólt Gyáli, Cipra szemébe hízelegve. –
25 XVIII| vízbe; Loránd pedig, ki Gyáli háta mögött állt, azt gondolá
26 XVIII| keveredjék össze!”)~Mert hogy Gyáli megjelenése ezen a napon
27 XVIII| szólt Loránd, tréfásan ütve Gyáli vállára – most már mégis
28 XVIII| kiálta fel extaziált hangon Gyáli, s azonközben mentegetőző
29 XVIII| megbízottja méltóztatik lenni Gyáli úr.~Ez hatott.~Gyáliból
30 XVIII| mert az igen szép vidék.~Gyáli kezdte észrevenni, hogy
31 XVIII| kényelmetlenül kezdé magát érezni Gyáli, s inkább arra fordította
32 XVIII| Sárvölgyiékhez küldtek, hogy hozza el Gyáli útiköpenyét.~Ugyanaz egy
33 XVIII| jött rá Cipra szobájából Gyáli. Olyan sajátságosan zavarodott
34 XX | benne. Annyit tudok, hogy Gyáli Pepi egypárszor belém akart
35 XX | Topándy, jobbról én, mellettem Gyáli Pepi.~– No, öreg, ma te
36 XX | hidegséggel nézett a mellette ülő Gyáli szemébe. Az pedig mosolygott.
37 XX | nem Loránd mondta, hanem Gyáli.~Ránéztem. Ez az ember józanon
38 XX | igazán töltve? – kérdezé Gyáli.~– Nézz bele a csövébe,
39 XX | mosolyog rád a golyó acélhegye.~Gyáli jobbnak látta hitelt adni,
40 XX | oldalán Bálnokházyné írása.~Gyáli mint a kísértetlátó emelkedett
41 XX | hímzett fehér mellényén.~Gyáli letörülte arcáról asztalkendőjével
42 XXII | kölcsön meg jeget, mert ma a Gyáli úr vissza fog érkezni Szolnokból.~–
43 XXII | Azonkívül is, minthogy Gyáli az asszonyságok ügyvédje,
44 XXII | türelmetlenül várták már. Gyáli azt izente, hogy amint menekülhet
45 XXII | barátját elárulta, az volt Gyáli.~– Az nem bizonyos – szólt
46 XXII | engedjük meg, hogy mikor Gyáli meg Áronffy urak kisdiákok
47 XXII | szólt, hanem a Loránd és Gyáli közötti összeütközés által
48 XXII | tisztes társaságból kizárja. Gyáli a saját neve helyett is
49 XXII | azt a két sorsjegyet, mint Gyáli hivé, hanem helyette a lehozott
50 XXII | jószívű nemtője őt tudósítá Gyáli árulásáról; a cédulák túlsó
51 XXII | kifakadásait. Ez a kisasszony Gyáli úrnak jegyese, – s ma kézfogóra
52 XXIII| eszmére, hogy Melanie, kit Gyáli menyasszonyául mutattak
53 XXIV | annak tartsa az orra alá. – Gyáli meg is jelent nemsokára
54 XXIV | meghívatik Melanie leányom és Gyáli József úr menyegzőjére,
55 XXIV | odamennek a vőlegényhez.~– Ön Gyáli József? – kérdi minden titulálás
56 XXIV | Loránd vissza nem jön többet, Gyáli megcsalt bennünket, de az
|