Fezejet
1 I | akkor hatvanéves. Szép sűrű, fehér haja volt, tiszta fehér,
2 I | fehér haja volt, tiszta fehér, mint a hó. Gyermekkoromban
3 I | embernek a sok örömtől lesz fehér a haja.~Az igaz, hogy nem
4 I | arca lett apámnak, az ő fehér szemöldei annál jobban összehúzódtak;
5 I | semmi változást, csak sűrű, fehér szemöldei voltak mélyen
6 I | párkányára fekteté; hosszú, fehér haja végigomlott rajta.
7 I | mint hullatott abból valami fehér port az előtte álló csészébe,
8 II | hegytetőn valami négyoszlopos fehér épületváz; az tűnik a közeledő
9 II | mindig kacagásra állt, s fehér két fogsora tündöklött olyankor; –
10 II | megint belém kötött, a kis fehér cicát fölültette az asztalra,
11 II | kapott, s jön a hírnök a fehér asztalkendővel, hogy felhíja
12 II | egész műhelyben minden oly fehér, mint a hó, tiszta minden
13 II | dagadó tésztával, amiből fehér ruhás, fehér kötényes hat
14 II | tésztával, amiből fehér ruhás, fehér kötényes hat legény szaggat
15 II | szaggat darabokat, azokat fehér deszkákon kinyújtják, pereceket,
16 II | csavargatnak belőle, az óriási fehér kemence párkányán sorba
17 II | soha. Valahányszor tiszta fehér ingemre nézek, olyan jólesik,
18 III | cseresnyefa szekrényeivel s tiszta fehér függönyeivel; de hová esett
19 III | mártással leönteném az ő fehér muszlinruháját.~Ő pedig
20 IV | tizenöt évesnél; tiszta fehér ruha volt rajta; akkori
21 IV | szüret után” van. Egy piszkos fehér konyhakötény volt eléje
22 IV | haut-relief, oly szeplőtlen fehér, mint maga a dicső eszme,
23 V | harapásnál, amit fényes fehér fogaival a kenyéren, szalonnán
24 VII | lettek felírva azokra a fehér lapokra, amik egy gyermek
25 VIII | tréfás ötleten. Egész szép fehér fogsora meglátszott kacagás
26 VIII | kezére kesztyűt húzott, szép fehér báli kesztyűt. Azután megpróbálta
27 VIII | lesz a kokinkínai császár fehér elefántja.~A két ellenfél
28 VIII | monda Lorándnak:~– Tiéd a fehér elefánt. Jó éjszakát.~S
29 IX | a síró arc otthon! Az a fehér hajú fő otthon! Az anya
30 IX | halottak közül, bár ruhája fehér; azoknál sokkal rosszabb: –
31 X | én halkan.~– Nincs. Az a „Fehér Farkas”-ban vár a gyors
32 XI | keze után, ki maga is oly fehér lett e pillanatban, mint
33 XII | az étvágyára; olyan szép fehér fogsorai vannak. A falatozás
34 XII | ajakkal, összecsikorgatott fehér fogait villogtatva elő.~–
35 XIII | míg a kövér bivalytej a fehér mázos lábasokban párolgott
36 XIII | mik közül a leggyönyörűbb fehér fogsor ragyogott elő. –
37 XIII | hát törülve emlékéből. – Fehér lap volt az egész kedélye,
38 XIV | Cipra.~A cigányleány tiszta fehér ruhát viselt, fehér kötényt
39 XIV | tiszta fehér ruhát viselt, fehér kötényt és semmi ékszert
40 XV | asztalhoz, melyen a gyertya ég. Fehér hálóköntösben van, haja
41 XV | szeráf, mint egyike azon fehér tüneményeknek, kik az örök
42 XVI | mutatóujjával rámutatott a fehér kéz fehér ujján még fehérebbnek
43 XVI | mutatóujjával rámutatott a fehér kéz fehér ujján még fehérebbnek maradt
44 XVII | Melanie, ez ideig?~Melanie fehér lett, mint a fal.~Loránd
45 XX | hogy melyitek táncoljon a fehér elefánttal.~Gyálit olyan
46 XX | bor végigcsorgott hímzett fehér mellényén.~Gyáli letörülte
47 XXII | játszott, hanem a Cipra fehér házi menyétje, mely éjszakai
48 XXIII | már az ő mozgó bóbitája is fehér volt, mint a kakadué. Fromm
49 XXIV | menyasszony a nyoszolyólyánnyal; fehér atlaszruha volt rajta, s
50 XXV | Nem hagyom itt nektek, fehér pofájú porcelánnemzetség!
51 XXVIII| találva sehol.~Perc múlva a fehér mésziszap közül egy rémalak
52 XXIX | ember, aki tetőtül talpig fehér.~Minden viselő ruhája, kezének
53 XXIX | ruhája, kezének minden ujja fehér; minden hajszála, szakálla,
54 XXIX | szakálla, bajusza, egész arca fehér, fénylő, világító fehér,
55 XXIX | fehér, fénylő, világító fehér, s amint fut, minden lábnyoma
56 XXIX | amint fut, minden lábnyoma fehér marad utána. Lélek ez?~A
|