Fezejet
1 II | Fromm Henrik sütőmester Fánny leányát, aki valamivel gyermekebb
2 II | engemet ki akarnak cserélni.~A Fánny egy évvel fiatalabb volt,
3 II | a kötést mind a hárman; Fánny úgy letette, hogy a pamlag
4 II | amint a folyosót elhagytuk.~Fánny nevetett, hogy a gyertya
5 II | kitelik!~Szegény, kedves, jó Fánny! Így haragudtam én terád,
6 II | Újra meg újra ugyanaz.~Fánny odatartotta a fülét az ajtóra,
7 II | nagy bajba kerül.~Hanem hát Fánny ezt nagyon nevetségesnek
8 II | azon egészen zavarba jött.~Fánny követelő arccal lépett eléje,
9 II | fogcsikorgatva kapta ki Fánny kezéből az áldástalan könyvet,
10 II | a saját feje hátuljára.~Fánny féktelenül nevetett ezen
11 II | hintóból a mezítláb járóra.~Fánny kegyetlen volt hozzá.~Henrik
12 II | bámultam csak legjobban, hogy Fánny azalatt, míg bátyját legyűrtem,
13 II | természetes útjára, s ekkor Fánny is előadott neki egypár
14 III | az atillám, bizonyosan a Fánny kötényétől, mert az mindig
15 III | ebédlőben a Fromm családdal. Fánny ismét mellém ült, ismét
16 VI | Már ugyan hogy ne bánnád? Fánny írt hazulról levelet. Neked
17 VI | levelet.~Elöl szüleinek írt Fánny németül, a levél túlsó lapján
18 XI | ügyeltem, akit észre se vettem: Fánny.~Mikor úti gúnyáját leveté,
19 XI | Ugyebár megengedik, hogy Fánny tovább is nálam maradjon?
20 XI | azáltal, hogy őt ölelheti.~Fánny ismét súgott valamit anyám
21 XI | folyvást Fánnyra nézett.~– Fánny azalatt itt marad – monda
22 XI | vagyok még, hanem azért csak Fánny szőke hajfürteit simogatá.~
23 XI | Frommékhoz, alig vezetett Fánny azon szobába bennünket,
24 XI | tenni.~– Ne menj ki, jó Fánny – szóltam én hozzá. – Én
25 XI | Utoljára kijött hozzám Fánny; odahajolt vállamra, s elkezdte
26 XI | Megállj, Dezső! – szólt ekkor Fánny elém állva. – Te azt mondtad:
27 XI | hogy született – szólt Fánny dévaj komolysággal.~– Mégpedig
28 XI | De hát „senki” vagy-e te?~Fánny szemembe nézett, elkomolyodott,
29 XI | fogva kezdett rám nézve Fánny „valaki” lenni. Ez az ő
30 XI | Nehéz dolgot kívántál tőlem, Fánny; de nem lehetetlent. Hanem
31 XI | gondoltam e percben, hogy ha Fánny gyermekes örömmel fog berontani
32 XI | valamit elébb. Eredj vissza, Fánny, és mondd meg, hogy csak
33 XI | Loránd hollétéről valamit.~Fánny helybenhagyólag inte fejével,
34 XI | és megcsókoltam a kezét.~Fánny odahajolt hozzám, és arcát
35 XIII | vetted, hogy a világon van: Fánny írása az, a bohókás csereleánykáé;
36 XIX | XIX. Fánny~Valami bölcs, aki amellett
37 XIX | akarták őt is vinni; s akkor Fánny könyörgött nekik, hogy hagyják
38 XIX | élni s az életnek örülni.~Fánny önkényt kizárta magát az
39 XIX | eltemetett vágyakról.~De Fánny arca piros volt és mosolygó;
40 XIX | egy napon karom alá vontam Fánny kezét, és azt mondtam neki:~–
41 XIX | azt mondtam neki:~– Kedves Fánny, emlékezel-e Jákob történetére
42 XIX | esztendeje szolgálok – érted.~Fánny felnézett rám azokkal a
43 XX | zsibbadva hanyatlott alá. Fánny fogta meg kezemet.~– Dezső –
44 XX | szóra, amivel a múlt percben Fánny titkunkat elárulá: „Ez a
45 XXII | jó őrzőangyalod, a kedves Fánny, közbe nem jő, meg nem ragadja
46 XXIII| Pozsonyba.~Miután Dezső megkérte Fánny kezét, úgy illett, hogy
47 XXIII| harisnyát éppen ma végezte be Fánny stafírungjához.~S akit legutoljára
48 XXIII| szebb, a mindig kedvesebb Fánny! Mintha egy örökkévalóság
49 XXIII| énrám emlékezel-e? – szólt Fánny, tréfásan fonva kezét vőlegénye
50 XXIII| elve nem akadályozá, hogy Fánny menyegzőjén kivilágos-kivirradtig
51 XXIII| indítvány mind Dezső anyja, mind Fánny részéről legélénkebb ellenzésre
52 XXXI | van nőve most is, s a jó Fánny kétszeresen boldog volt
53 XXXI | A jó öreganya átölelve Fánny vállát elmondá neki, hogy
54 XXXII| mehettem, és hazahoztam. Fánny ápolta. Meggyógyult.~Mire
55 XXXII| kegyetlenség volt tőled, Fánny, hogy mellettem virrasztottál!
|