Fezejet
1 I | s lassan suttogott hozzá valamit, amit én nem hallhattam,
2 I | senki sem jött felém, akitől valamit kérdezhettem volna.~Egyszer,
3 I | hát, istenem, vétettünk mi valamit, hogy így futunk, hogy így
4 I | mintha abból idézne vissza valamit, ami régen elmúlt.~Egyszerre
5 II | s pantomímiával mutatott valamit, amiből én olyasmit vettem
6 II | csak azután, hogy kivett valamit, kérdezte, hogy „darf i?”,
7 II | hogy én vagy nem kapok valamit, vagy nem visznek el valahová,
8 II | mintha fejéből számítana valamit; azután nagyon csóválta
9 II | értettem szeméből, hogy valamit kér enni.~A kegyetlen, kőszívű
10 II | befejezni, nehogy Loránd valamit találjon válaszolni e jeles
11 III | gondolom, tartottam arra valamit, hogy az atillám gallérja
12 III | inas ajándékozott nekem valamit.~Vajon nagybátyám nem fog-e
13 III | Nagyon röviden szólt hozzám valamit, azután felszökött nagyanyám
14 IV | Loptam én el valakitől valamit? Gyújtogattam? Gyilkoltam?
15 IV | olyat, gondolok én ki majd valamit, hogy vason kísérnek be
16 IV | hangon, amely inkább tréfa, valamit, ami nagyon komoly, ami
17 IV | vannak. Alig tudott felőle valamit, hogyan jutott ki az utcára
18 V | húzódik el a hold előtt, s valamit suttog neki, amitől megborzad
19 VI | szólt Henrik fiókjából valamit kivéve, amit előlem elrejtett
20 VII | tudat, hogy képes vagyok már valamit megérdemelni, hogy van már
21 VII | dacosan eltagadnátok belőle valamit. Hidd el, hogy én mindent
22 VIII | beírva, nagy sebesen írt valamit, azt összehajtogatá, lepecsételte,
23 VIII | s alá járni szobájában. Valamit keresett, amire nem tudott
24 VIII | Egyszer azután mégis kigondolt valamit: elkezdett kesztyűt húzni.
25 VIII | húz? Majd én mesélek neki valamit. Így mindegyikünk meg leend
26 X | Mártonnak! Hát beszélt ki valaha valamit az öreg Márton? Az öreg
27 X | miért, de ez a felfedezés valamit könnyített nagy keserűségemen.
28 X | ki, vagy balra. Ráfogok valamit, mintha bizonyosan tudnám;
29 X | hallottam vagy szóltam valamit.~Azzal sebbel-lobbal lekapkodta
30 X | szerencsétlenséget.~– Én gondoltam valamit. Nekünk van egy sokat emlegetett
31 X | tenyereivel.~– Tudja. Mondanék én valamit. De nem mondok semmit. Hanem
32 XI | Ő állt anyám mellett, s valamit suttogott fülébe, mire anyám
33 XI | ölelheti.~Fánny ismét súgott valamit anyám fülébe, mire ő fölkelt,
34 XI | egyedül vannak, szólj!~– Még valamit elébb. Eredj vissza, Fánny,
35 XI | tudnak Loránd hollétéről valamit.~Fánny helybenhagyólag inte
36 XII | tudod mit, diák; mondok valamit. Ne menj te most Csegére;
37 XIII | amilyen tetszik. Konyítasz-e valamit ehhez a mesterséghez?~–
38 XIII | azt hiszik, hogy tesznek valamit, s aztán ők is csak odajutnak,
39 XIII | túlról még nekem testálhat valamit; végre eszembe jutott, hogy
40 XIV | fogsz engem szidni, mikor valamit elkontárkodom; de mikor
41 XIV | kísérlet; Cipra is tanult valamit a jövevénytől, s úgy vette
42 XV | volt, alig beszélt velük valamit; ha Cipra szólt hozzá, válaszában
43 XVI | a jövendőmondó kártyák.~Valamit csak kell az embernek hinni.~
44 XVI | mutatott kezével.~Cipra pedig – valamit mást látott meg, mint amit
45 XVII | kinek köszönhetne még meg valamit. Meglátta Ciprát.~– Ugyan
46 XVIII | tenyerére tette, és azt mondá:~– Valamit, ami e levél körületénél
47 XXI | Lankadombra? Tán ott felejtettél valamit?~– Igen. Az eszemet. – No,
48 XXI | olyan hirtelen. Mondok neked valamit.~– Hallgatom.~– Végrendeletemben
49 XXIV | végett; most végre sikerült valamit elkövetnem, ami célomhoz
50 XXIV | lövöldözhetik le, mielőtt ez nekik valamit árthatna. Egyszerűbb tervem
51 XXV | megválogattad, kitől végy el valamit.~– Ne mentegess engem; majd
52 XXVI | áldásából nekem is juttatni valamit!~Cipra zsebe mindig tele
53 XXVII | szobájában alszik; meghallhatna valamit.~Mezetlen lábakkal, nesztelenül
54 XXVIII| anélkül, hogy talált volna valamit.~A negyedik rabló csákánnyal
|