Fezejet
1 I | őt nem mulattatták, csak engemet; tőle tanultam az ábécé
2 I | még az hiányosan tudott; engemet lábához ültetett, s fejemet
3 I | erőt vett rajtam:~– Vígy engemet magaddal!~– Hisz azt sem
4 I | volt a földön.~Bátyám sírt, engemet a hideg rázott.~Ekkor nagyanyánk
5 II | az a gyerek, akiért most engemet kicserélnek, aki helyemet
6 II | fölvezetve az emeletbe; engemet pedig folyvást a fejemnél
7 II | ült az a bizonyos, akivel engemet ki akarnak cserélni.~A Fánny
8 II | többiekkel végezve számadást, engemet is megrohant, átnyalábolta
9 II | csak azért született, hogy engemet bosszantson.~Kezébe vette
10 II | s birokra keltem vele. Ő engemet az én ágyam felé akart tolni,
11 II | egyszerre talpra pattant, s engemet is felráncigált ágyamból,
12 II | műhelyt.~Márton legény, amint engemet meglátott, valami tört magyarsággal
13 III | ebédelünk „itthon”. Legalább engemet magamat hagyhatnának ott.
14 III | Nagyanyám is úgy találta, hogy engemet is szükség lesz ott bemutatni.~
15 III | van egy pisze kisleánya, engemet azzal fognak kicserélni!
16 III | mind komoly valóság; de már engemet mégis nagyon megkeserített
17 III | vagyok. Hagyott volna meg engemet az én boldog hitemben.~Hát
18 III | négyest is eljátszott, ami engemet a legszélső bámulatra indított.
19 III | előtt.~Éreztem, hogy ez engemet megaláz az ő szemeiben.
20 IV | pénteket? Mármost itt van la, engemet ér a szégyen, gyalázat.~–
21 IV | maga bűnhődéséhez; most engemet megesz a méreg, ha odaát
22 VI | foghatta, az férfi. Emiatt már engemet sokat csúfoltak.~Purifikálnom
23 VII | ismerik. Hanem azután, hogy engemet utoljára hagytak, arra a
24 VIII | a háznál.~– Ön képtelen engemet megsérteni.~– Nem is szándékom.
25 X | egy szót se, csak hagyjon engemet beszélni. Mert átkozott
26 X | fel! Hanem aztán az ördög engemet vigyen el, ha láttam, hallottam
27 X | Ez nehéz ígéretvolt.~– Ha engemet szeretsz, ezt meg kell fogadnod
28 X | beléjük is veszek, s amíg engemet bevisznek, addig maguk továbbmehetnek.
29 X | De hát te meddig akarsz engemet kísérni?~– Amíg megvirrad.
30 XI | már! Ez a hallgatás kínoz engemet nagyon. Azután Fánnyhoz
31 XI | Bálnokházy e beszéd alatt egyre engemet nézett, s nézésében sok
32 XIII | hogy látott volna-e maga engemet még valaha, vagy sohasem,
33 XIII | többet ne csókoljon kezet, és engemet ne is nagyságoljon. Én csak
34 XIII | Azért csak híjon maga engemet Ciprának!~– Jól van, Cipra
35 XIII | elpirulva:~– Tanítson meg engemet olvasni!~Loránd rábámult;
36 XIII | ha te ismered, taníts meg engemet is rá.~Loránd vállat vont.
37 XIII | megritkítja azt.~– Uram, engemet sok csapás ért a földön.
38 XIII | megkaptuk a consilium abeundit.~Engemet bizony nem nagyon keserített
39 XV | elölöm magamat. Tanítson meg engemet imádkozni!~Topándy bámulva
40 XV | imádságodat?~– Tanítson meg engemet imádkozni! Elég régen könyörögtem
41 XX | Ránéztem. Miért akar ez ma engemet különösen leitatni?~– Nem,
42 XXI | gondolatnak?~Meg akartak ők engemet ölni!~Be akarták mögöttem
43 XXI | egyre kérlek, Cipra, ha engemet szeretsz – monda Loránd.~
44 XXI | Velem nem történt semmi. Engemet e pillanaton túl ha szomorúnak
45 XXII | elkölteni, különben megint engemet átkoz össze.~– El is megyünk,
46 XXIV | ezúttal. Azt hitte, hogy engemet fog bosszantani vele. Aki
47 XXIV | Dehogy tudod. Minek akarsz engemet mindig kitalálni? Nem tudhatod
48 XXIV | őket arra az esetre, ha engemet bántani találnának. Meglehet,
49 XXVIII| leány lihegve. – Hagyjon engemet! Azok sokan vannak. Meneküljön!
50 XXX | Nőt veszek, aki szeretett engemet mint szegény, névtelen,
51 XXXI | Uramöcsém, mikor akarnak engemet becsukni?~– Amikor urambátyám
52 XXXI | nem vinne most be egyúttal engemet is a tömlöcbe, uramöcsém?~–
53 XXXII | hiábavaló munka volt tőletek engemet életben tartani! Óh, mint
54 XXXII | vagytok ti: – azért, hogy engemet úgy szerettek!~Hanem mi
|