Fezejet
1 I | kérdezém félálmosan.~– Maradj csendesen – szólt bátyám, ki mellettem
2 I | mondta, hogy csak aludjak csendesen tovább. Nagy szél támadt,
3 I | van az. Csak te aludjál csendesen!~Azzal fejemre tette a kezét;
4 I | azt, hogy „nincs”; csak csendesen kötötte a nyakkendőmet csokorba.
5 I | integetett szemével.~Nagyanyám csendesen inte fejével, hol helyeslően,
6 I | sokáig nézett arcomba, fejét csendesen ingatva.~Csendesen rebegé:~–
7 I | fejét csendesen ingatva.~Csendesen rebegé:~– Éppen ilyen volt
8 I | felénk? Miért suttognak olyan csendesen a ház körül járók? Miért
9 I | szénásszekér, négy ökörtől vonva, csendesen haladt végig.~– Dicsértessék
10 I | nem lesz semmi.~Azután csendesen ballagtunk a szénásszekér
11 I | szólt az öreg szolga; csendesen keresztet vetett magára,
12 I | kettőt kattant.~A szekér csendesen ment előttünk a falu hosszú
13 I | férfi utána dönögte azt csendesen… – Amen, amen…~Azzal magunkra
14 I | nélkül megadatott. Férjem csendesen kavargatta kávéját, s beszélgetésbe
15 II | arcával ráborul, s a szemeit csendesen lehunyja.~Áh, ez azt kérdi,
16 II | s megfogta kezemet, hogy csendesen legyek. Azután nagyot nevetett.~
17 IV | esküdt a háziúrral poharazott csendesen, azt nem kellett kínálni.~–
18 IV | tisztitársát az esküdt, és csendesen ballagott mellette, hanem
19 IV | asszony már itt elkezdett csendesen morogni, hogy már az csak
20 V | halkan léptetve, elkezdte csendesen számlálni a körüle repkedő
21 V | felhányni, hogy a lovast csendesen fölébressze álmából.~Az
22 V | a káröröm nyilatkozik, s csendesen veregette lompos farkával
23 V | a földre, úgy lépegetett csendesen előre, odaszagolva ellenfeléhez,
24 V | a kazlat, s azután szép csendesen megint visszaúszott oda,
25 V | hogy ropogtatod a füvet!~És csendesen elalszik mellette, mint
26 IX | léptekkel lopóznak elő, csendesen nyitják az ajtót, suttogva
27 IX | Hermine volt az, aki oly csendesen, nem hallott léptekkel nyitott
28 XI | vártak volna. Ők is igen csendesen, ünnepélyesen fogadták szülőimet;
29 XI | lelke előtt.~– No, csak csendesen, leányom; csendesen – szólt
30 XI | csak csendesen, leányom; csendesen – szólt nagyanyám. – Tudod,
31 XI | nevet adni.~– Az istenért! Csendesen, uram!~– Hiszen láthatják,
32 XI | láthatják, hogy egész eddig igen csendesen viseltem magamat; még csak
33 XI | nyakamról.~De nem azt tette. Csendesen ment vissza, és sokára tért
34 XII | végig a pusztai úton.~Ezután csendesen beesteledett. Loránd egy
35 XIII | messze idő. Az ember szép csendesen is meghalhat odáig; tán
36 XIII | hagyományt, hadd pihenjek csendesen poraimban! Úgy áldjon meg
37 XIII | készen volt a levéllel, csendesen összehajtá azt, és visszaadta.~
38 XVI | keblére nyomta, s azután csendesen ingatva kezét, mutatá, hogy „
39 XX | dörmögött rám ingerülten.~– Csak csendesen, kedves Loránd! Nem követtem
40 XX | Most kezdenek el aztán csendesen inni s ivás közt anekdotázni.~
41 XX | verítékcseppek gyöngyöztek.~Én csendesen odatettem kezemet Loránd
42 XXII | amilyenről szó van.~Dezső csendesen vette elő tárcáját, s bontogatá
43 XXV | is volt a megtámadottnak csendesen viselni magát.~– De hát
44 XXVII | Ha csellel bejuthatok, csendesen, anélkül, hogy egy lövést
45 XXVII | csellel nem tudnánk bejutni csendesen a kastélyba, ha lármát ütne
46 XXVII | az éneklés.~ ~Cipra csendesen aludt már.~Az a láthatlan
47 XXVII | hívni oltalmazóul.~Nagy csendesen nyitotta ki ajtaját, hogy
48 XXVII | még nem próbálta azt soha.~Csendesen eloson a bokrokig.~A csalogány
49 XXVII | kell hatolnia, a lombokat csendesen szétválasztania, hogy meglássa,
50 XXVIII| a tetőre kijutott.~Onnan csendesen lecsúszott, hasmánt meglapulva,
51 XXVIII| még jobban! No még!~Loránd csendesen arcához emelé fegyverét,
52 XXVIII| még hátrább maradt.~Loránd csendesen célbavette az elsőt; alant
53 XXIX | hallgass rá, Marcsa – szólt csendesen a kegyes úr. – Már őneki
54 XXXII | És aztán így megvénültünk csendesen.~Eltemettük jó nagyanyánkat,
|