Fezejet
1 I | velünk; erre aztán nagyanyám újra megcsókolá, s visszatért
2 I | hogy ami félig rom, azt újra kell építeni. Nagy viszály
3 I | vagyonának, jer, osztozzunk újra!”~S mindegyik odaadta neki
4 I | egyszer felzavartatott, újra elpihen lelkében.~– Ő volt
5 I | megver az anyja, és másnap újra keblére öleli azt, megbocsátanak
6 I | sírtam örömömben, mikor újra karjaim közé szoríthatám,
7 II | tán nem is élsz addig, míg újra láthatnál? Lám, az öreg
8 II | házhoz, melynek ajtaját újra keresztülszövi a repkény,
9 II | ötvenszer, ezerszer elhadarja újra meg újra, s a hadart sornak
10 II | ezerszer elhadarja újra meg újra, s a hadart sornak még akkor
11 II | coracemque, facemque!”~Újra meg újra ugyanaz.~Fánny
12 II | coracemque, facemque!”~Újra meg újra ugyanaz.~Fánny odatartotta
13 II | jól van.~Henrik megijedt. Újra kezdte:~– His atacem, coracem…~
14 II | asztalra, nekiacsarkodott újra a pogány szavaknak, s kidülledt
15 II | perectésztát elrontott, azt újra kellett dagasztani. Öldökölte
16 IV | tetszett ez. El is daloltatta újra. Alkalmasint a papokat gúnyolta
17 V | üvöltött a kazal tetején.~A mén újra felkapott egyet a kölykek
18 V | elégedve a munkával?~A kincset újra eldugja a kazal mélyébe;
19 V | mennyi lehet az.~És azután újra nekiáll a hetednapos kenyérnek,
20 VII | malmot.~A direktor aztán újra hozzám fordult.~– Miért
21 VIII | fejét tenyerébe hajtá; újra felugrott, az ablakhoz sietett,
22 IX | én a fiatalságot!~Amabban újra látom élni Isten legszebb
23 IX | művét, a földet; emebben újra látom élni ember legszebb
24 X | bérkocsisok várják az éjfélt, hogy újra felszerszámozzanak, s ismét
25 X | Ki tudja, mikor látom őt újra?~Mélázásomból Márton legény
26 XII | talánynak?~Eközben az asszonyság újra meggyújtotta a gyertyákat:
27 XV | azokat letépette, a szobákat újra szőnyegezteté; olyan felfordult
28 XVI | alatt? Nem született-e ő újra? Nem egészen más ember-e
29 XVI | háromszor egymás után! Így!~Újra kirakta a kártyákat.~Loránd
30 XVII | mely ahol elvégződnék, ott újra kezdődik ismét.~Nem is veszi
31 XVII | később vissza fogom őt hozni újra, s itt hagyom mindaddig,
32 XVIII | későbbi események, s te újra visszatérhetsz a világba
33 XVIII | hordani az úton, azokat most újra gondosan megtölté; kettős
34 XIX | évben még egy évet, megint újra egy évet kért, s ott maradt
35 XXI | bocsánatnak, mint egy gyermek, kit újra kegyelembe fogadtak.~Loránd
36 XXI | s akkor még egyszer és újra elolvasá azt.~Szobája ajtaja
37 XXIII | rakva; az ember úgy szeretne újra leülni közéjük és játszani
38 XXIII | ember úgy szeretné azokat újra elolvasni s megtanulni újra,
39 XXIII | újra elolvasni s megtanulni újra, amit régen elfelejtett,
40 XXIV | csalódott volna. És most újra kérdem öntől, volt önnek
41 XXVI | azután alkonytól hajnalig újra ugyanazon küzdés, még az
42 XXVII | dalimadár!~Cipra megpróbálta újra elalunni. A madárdal nem
43 XXVII | madár.~Nem tudja meglátni.~Újra hallgatózik; a zizergés
44 XXVIII| tisztásra.~Itt veszettül támadt újra Lorándra a rabló.~De most
45 XXVIII| úgy csimpajkozott bele, s újra felpattant, újra ráncigálta
46 XXVIII| bele, s újra felpattant, újra ráncigálta Lorándot odább.~
47 XXIX | a kísértővel. Perc múlva újra az a sikoltás: még rémesebben,
48 XXIX | néhány percig tart még, közbe újra hallani kétszer azt a kiváló
49 XXX | Először elmondta utána; azután újra elmondatta szakaszonkint,
50 XXXI | Most aztán megírhatja neki újra, hogy a menyasszonyt viszik,
51 XXXI | a háznál.~A falusi lakot újra rendezték: Dezső átköltözött
52 XXXI | Most ez elrakott leveleket újra meg újra elolvasák: a két
53 XXXI | elrakott leveleket újra meg újra elolvasák: a két anyának
|