Fezejet
1 I | mindennap. Szemei ki voltak ugyan sírva, hanem hiszen én mindennap
2 II | járdák vannak rakva. Itt ugyan nagy urak lakhatnak.~Fromm
3 II | kétszer is megcsókolta, és ugyan a szemébe nézett.~Rajtam
4 II | erősségből előmászó fiút, amit én ugyan nem értettem, de arc- és
5 III | Frommékhoz. Bálnokházyék ugyan váltig maraszták, hogy jöjjön
6 IV | csakugyan szeretném megérni! Ugyan kérem, veressék rám azt
7 IV | vette elő a háta mögül.~– Ugyan, tekintetes úr, ne bolondozzék,
8 IV | most is csak mosolygott:~– Ugyan, tekintetes úr, legyen esze.
9 IV | Szolgabíró uramöcsém, ugyan, hiszi ön azt, ami a bibliában
10 IV | betöretni az ajtaját.~– Ugyan már nem sajnálna egy ép
11 IV | lehessen játszani.~– De ugyan mondja meg, nagysád, hol
12 IV | aggódva gondolá magában: ez ugyan csúnyául becsípett a magyarádiból;
13 IV | Kényelembe tenni magát ugyan nehéz tudomány volt azon
14 IV | Tessék ez a csésze kávé”. S ugyan jólesett a szívének, mikor
15 VI | Mézeskalács-huszár! Ettől ugyan kikaptad.~Én egészen fölmelegedtem
16 VI | féldörmögve monda neki~– Ugyan! A gyerek előtt…~Pepi nem
17 VI | Dezső – monda jószívűleg. – Ugyan későn jössz, pedig iszonyú
18 VI | az ágynak húzott.~– Már ugyan hogy ne bánnád? Fánny írt
19 X | szemrehányásában; s nekem csak ugyan a legelső szalmaszál után
20 X | ökleit mély zsebeibe dugva. – Ugyan mit védelmezhetnél te énrajtam?~–
21 XIII | hölgy, elővéve tárcáját. – Ugyan jó, hogy az a zsivány pugillárisostul
22 XIII | félvállról azt kérdezé tőle:~– Ugyan már minek volna neked az
23 XIII | kérdé Loránd szorongva.~– Ugyan ne vágj a szavamba! Majd
24 XIII | komoly férfi. Ostobaság ugyan az embernek megölni magát,
25 XIV | egymáshoz, elvitte az ördög. Én ugyan nem hiszem, hogy volna ördög
26 XIV | magát meghúzhassa. Volna ugyan még valami anyja is, hanem
27 XV | Hahaha! hahaha! Most ugyan megijesztettelek.~És azután
28 XV | akinek sikerült társnéját ugyan jól megtréfálni.~– Hogy
29 XVII | félbolondnak a házánál. De ugyan kérem, nyújtsa a karját,
30 XVII | valamit. Meglátta Ciprát.~– Ugyan kérem – szólt Lorándhoz –,
31 XVII | ott lehessen mellettem. Én ugyan sokkal illendőbbnek találtam
32 XVIII | tartozik senkinek semmivel.~Van ugyan még egypár földön lézengő
33 XVIII | is megnézték e szóért. – Ugyan ki üldözte volna itt?~–
34 XIX | nem volt vigalom.~Szülőim ugyan sokszor biztatták, hogy
35 XXI | már itthon vannak! Most ugyan ebéddel nem várta senki.~
36 XXII | kerülheted el.~– El lehetnék ugyan náluk nélkül – viszonzá
37 XXII | csak úgy ereszti vissza. Ez ugyan képtelenség volna, minthogy
38 XXIII | süllyedni, mely óhajtása ugyan nemcsak a földszint lakók,
39 XXIII | legélénkebb ellenzésre talált. Azt ugyan helyeslék, hogy a nyarat
40 XXIV | ami célomhoz juttat.~– Ugyan?~– De ugyan ám! Legalábbis
41 XXIV | célomhoz juttat.~– Ugyan?~– De ugyan ám! Legalábbis két esztendőt
42 XXIV | mondott a vőlegénynek:~– Ugyan, uram, van önnek lelke?!~
43 XXIV | látszott meg akarni tudni!~– Ugyan! Van az úrnak lelke?~– Micsoda?~–
44 XXIV | szolgabíró sáros csézájára; ott ugyan adtak rá egy porköpönyeget,
45 XXIV | mindennapi eset a nap alatt. Ugyan ki búsult rajta valaha?
46 XXV | mert volna keresni senki.~– Ugyan ne papolj már, hanem adj
47 XXVIII| kijárás el van állva. Be ugyan nem jöhetnek, mert az ajtók
48 XXIX | kitekintett a konyhából.~– Ejh no, ugyan jó, hogy azt is oda nem
49 XXIX | quousque tandem!”-en:~– Ugyan, az ördög bujdossék a ti
50 XXIX | veszedelmét.~– De isz én ugyan meg nem fogom! – pattogott
51 XXIX | Abból az egész tolvajlásból ugyan egy szó sem volt igaz, de
52 XXIX | amiből te nem fogsz enni.~– Ugyan ugye? Nem csipkés füle van
|