Fezejet
1 I | kiejteni, és éppen így nem tudott nevetni, mosolyogni; hanem
2 I | vele, amit még az hiányosan tudott; engemet lábához ültetett,
3 I | kérdezém én ijedten, de ő nem tudott szólni a sírás miatt. –
4 I | gyermek voltam, aki nem tudott sírni; csak a férfikor tanított
5 I | ebédhez ültünk, senki sem tudott enni, csak úgy néztük végig
6 III | nyakkendőmet. Igazán szép csokrot tudott kötni, amint megnéztem magamat
7 III | hozott: ez a gyermekszáj tudott nyájasan mosolyogni biztató
8 III | mosolyogni biztató szelídséggel; tudott büszkén megvetni, tudott
9 III | tudott büszkén megvetni, tudott neheztelően duzzogni, tudott
10 III | tudott neheztelően duzzogni, tudott szótlanul kérni, tudott
11 III | tudott szótlanul kérni, tudott elmélázva merengeni, tudott
12 III | tudott elmélázva merengeni, tudott lelkesülni; – szeretni és
13 III | volt még, de már oly szépen tudott zongorázni, mint más leány
14 IV | egész vármegyét így magára tudott lázítani. – Iconoclasterek!
15 IV | magában a szolgabíró, és nem tudott rá magának megfelelni.)~–
16 IV | ifjú hölgy oly szívesen tudott kínálkozni, hogy szolgabíró
17 IV | sajátságos szokásai vannak. Alig tudott felőle valamit, hogyan jutott
18 VI | szebben táncolni, mint ő tudott. Csak úgy libegett a föld
19 VI | elbizakodást, amivel nők körül tudott forgolódni; én csupa szeglet
20 VIII | Bálnokházy olyan jovialiter tudott nevetni az ilyen tréfás
21 VIII | nem volt ki a házból; nem tudott felőle semmit, hogy az országgyűlési
22 VIII | Valamit keresett, amire nem tudott rátalálni: egy gondolatot.~
23 X | az ideált, aki zongorázni tudott, midőn tudta már, hogy anyja
24 X | amivel ez a nő maga után tudott vonni, de azt tudom, hogy
25 XI | nagyanyám indulatosan. Anyám nem tudott szólni, csak a kezeit tördelte.~–
26 XI | Hiszen úgy kérni csak nem tudott senki, mint előttem térdelő
27 XI | kért, úgy átkozódni nem tudott senki, mint rettenetes nagyanyám
28 XIII | kezeiből. Sőt abban is tudott élvezetet találni, ha a
29 XIII | pusztai magányban, hogy tudott másokat szánni.~Idegen név
30 XIII | együgyűségében; mit azelőtt nem tudott, szégyenleni tudja magát,
31 XIV | értett el.~Olyan könnyen meg tudott haragudni, s aztán olyan
32 XIV | fogjon hozzá.~Cipra alig tudott erőt venni magán, hogy azt
33 XIV | elfogadására érkezik valaki, le tudott szállni maga a hintóból,
34 XIV | érdekel.~Melanie sok új dolgot tudott mondani Ciprának, amit az
35 XIV | szemei, mégis mindent látott, tudott.~Loránd szemei elemészték
36 XVII | vendégszeretetét.~– Igen? – (Topándy tudott néha igen kacskaringós igeneket
37 XVIII| kegyetlen volt, hogy tréfálni tudott; leszakított egy lizinkalevelet,
38 XVIII| jókért; ő egy jó szót sem tudott neki adni. Pedig, ki tudja,
39 XIX | fiú volt, mert hét évig tudott szolgálni, hogy a feleségét
40 XIX | néhány percig komoly is tudott lenni.~Én még egy merész
41 XX | ajkaival olyan nyájasan tudott mosolyogni.~Loránd vállára
42 XXI | valaha?~Dezső már annyit tudott Loránd leveléből Cipra felől,
43 XXI | aggodalommal.~Loránd nem tudott szólni. Csak az elolvasott
44 XXI | szobájában szótlanul. Egyik sem tudott a másiknak mit mondani.
45 XXIII| vendégei elé szaladni nem tudott, mert fél karját és lábát
46 XXIII| az édesanya olyan szépen tudott könyörgeni, hogy hagyják
47 XXV | bátorságot. Csak vakmerő tudott lenni a rabló, de nem bátor.~–
48 XXIX | Azon a szűk nyíláson ki tudott bújni, és odább állt.~A
49 XXX | az az örökélet?~Ha erre tudott volna neki valaki felelni!~
50 XXX | szívéhez Loránd kezét. Nem tudott már szólni, nem sírni: ez
51 XXXI | alá.~Dezső annyi kedveset tudott regélni a szép cigányleányról;
52 XXXII| küzdött, a vasember, kit nem tudott megölni a kard és a dárda,
|